J. R. Ward, A király

Éljen a király…

Miután évszázadokig hátat fordított a trónnak, Wrath, Wrath fia végül apja nyomdokaiba lép… imádott fele segítségével. A korona azonban mázsás súlyként nehezedik a fejére. Miközben folytatódik az Alantasok Társaságával vívott könyörtelen háború, és a banditák banditája is egyre súlyosabb fenyegetést jelent, Wrath választás elé kerül, amely mindent és mindenkit veszélybe sodor.

Beth Randall azt hitte, tudja, mire vállalkozik, amikor feleségül ment az utolsó tiszta vérű vámpírhoz a Földön. Tudta, hogy nem lesz egyszerű menet. Ám amikor úgy dönt, hogy gyermeket akar, váratlanul éri Wrath reakciója… és a távolság, amely elválasztja őket.
A kérdés az, vajon az igaz szerelem győz-e… vagy a gyötrelmes örökség kerekedik felül?

„A Fekete Tőr Testvériség-sorozat rendkívül hamar függőséget okoz: buja romantika, forró szex, szívdöglesztő vámpírok, valamint soha véget nem érő dráma” – LoveVampires.com
„Alig várom a következőt!” – Angela Knight, a The New York Times bestseller írója

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2014
Besorolás: Romantikus fantasy (?)
Sorozat: Fekete Tőr Testvériség (12.)
Oldalszám: 684
Eredeti cím: The King

Akik ismernek tudják, hogy számomra J. R. Ward olyan, mint egy istennő és csüngök a szavain, mint pióca János bácsi bokáján, aki megint tilosban horgászott! És a Fekete Tőr testvériség mindig is a legkedvesebb sorozataim egyike volt, szóval elég nehéz szívvel kezdtem bele ebbe a kritikába, mivel… A király engem nem igazán győzött meg!

A sorozat a tizenvalahányadik kötetei felé már igen sok olvasó zúgolódott, hogy hiába szól egy párról a könyv, egyszerűen a főszereplők elenyésznek a rengeteg mellékszáltól és az-az igazság, hogy A királynál megtörtént az a borzalom, hogy a mellékszereplők többet szerepeltek mint a főszereplők. Vegyük úgy, hogy Beth és Wrath a könyv körülbelül 40%-át kényszerítette ki magának (szerintem ez a szám is túlzás), míg a többiek nagyobb részt kaptak. Ami kell is nekik, hiszen Ward egyszerre körülbelül olyan 50 szereplőt mozgat meg, kiket jobban kiket kevésbé, s mellette még elő is kellett készítenie a Shadows-t is, ami nem lehetett túl könnyű, még közel 700 oldalban sem. És ennek sajnos meglátszik az árny oldala…

„– Nincs rajtad bugyi – nyögte Wrath. 
– Készültem.”

Beth és Wrath részét venném legelőször, hisz ők a főszereplők (állítólag). Eljutottunk arra a pontra, hogy egyre több kis vámpír bébi születik vagy épp növekedik a Testvériség házában és a királyné, Beth is szeretne egy aprócska lurkót, ám Wrath teljes mértékben elveti az ötletet. A férfi félti feleségét az amúgy is nagyon kockázatos szüléstől, hisz Beth félvér. Eközben a politika is próbálja seggbe harapni a királyunkat, megpróbálják leváltani.
A részük sokk volt történetileg, rengeteg adatot és konfliktust akart Ward belegyömöszölni és néha már fájt tőle a fejem. Mindenek ellen nagyon aranyosak voltak, Beth-nek nagyszerű ötlete támadt és igazi királyné módjára megállta a helyét, mikor a férje trónja volt veszélyben. Hatalmas lelki erő kellett hozzá és sok sütnivaló, én imádtam azt a részt. Wrath igen sokszor csak úgy tengett-lengett a szélben, párszor szívesen rákiáltottam volna, hogy kapj már észbe komám!!! Hála Istennek, egy idő után észbe kapott és végre király módjára viselkedett. A kisbaba naaagyon aranyos kis kölök, de meg kell mondanom, nem tetszett ez a hatalmas ugrálás az időben. Sok volt.
Viszont plusz pontocska Wardnak a hiszterektómia hatalmas ötlet volt és bár bánjuk, hogy nem lesz több királyfink, de be kell látnunk, a túlzott happy end meg a világukhoz túl mézes-mázos lett volna.

„Wrath azonban nem fogott vele kezet, hanem az arcába nyomta az ultrahangképet. 
– Látod őt? Látod a fiamat? Nagy, ugye, Beth? 
Beth megcsókolta Nalla elképesztően selymes haját. 
– Igen. 
– Nagy és egészséges, ugye? 
Beth ismét nevetett. 
– Nagy és egészséges. Teljesen tökéletes. 
– Tökéletes! – kiáltotta Wrath. – És ezt egy orvos mondja… Úgy értem, járt orvosi egyetemre. – Ekkor még Z is elnevette magát.”

Én külön veszem a régi király és királynő sztoriát, akik megint nagy részét foglaltak el, persze ennek volt oka, így könnyebben megértettük Wrath érzéseit és gondolatait. De voltak részek amik nem annyira kötődtek a jelenhez, lássuk be, ők a külön szál voltak. Amúgy nagyon furcsa volt a mostani testvérek szüleit látni.. banyeg, hogy egy-ketten mennyire hasonlítanak!

„– Beth, az isten szerelmére, leszállnál végre… 
– Válj el tőlem! 
A futás okozta fulladás ellenére Wrath hirtelen nem kapott levegőt. 
– Ne haragudj! – felelte érdes hangon – Nem jól hallottam.”

IAm és Trez nem lopták be magukat a szívembe, persze el fogom olvasni a könyvüket, de nem igazán volt az a nagy Bumm. Szívesebben olvasnék a testvérekről, vagy Lassiterről, de ki tudja? Hátha meglepetést okoznak, és Selenát kedvelem J

A könyv történeti Oscar díjját A királyban mégis Sola és Assail vitte, ez a szál tele volt akcióval, szerelemmel, viccekkel, és fájdalommal. Egyszerűen imádtam és gyűlöltem mikor egy újabb fejezet félbevágta. bevallom volt, hogy kihagytam részeket és kikutattam hol folytatódik Soláéké, mert az tetszett a legjobban. Sola költözése érthető volt és Assail védelmezése annyira cuki. Remélem, olvashatunk róluk a Shadowsban is! Illetve Sola nagyiját is újra látni akarom, mert az öreg hölgy haláli, de komolyan:

„– Asszonyom! – szólalt meg Assail. 
A nő becsukta a hűtő ajtaját, majd a mennyezetig érő szekrényhez lépett. 
– Itt nincs semmi. Semmi a világon. Mit esznek maguk? 
– Hát… – Assail azon kapta magát, hogy segítségkérőn az unokatestvéreire pillant. – Rendszerint a városban szoktunk étkezni. 
A gúnyos horkantás minden bizonnyal egy cifra káromkodás öregasszonyos változata volt. 
– Nyersanyagra lesz szükségem. 
Azzal megpördült apró, fényes cipőjén, és csípőre tette a kezét. 
– Ki visz el a szupermarketba. 
Nem kérdésnek szánta. 
Csak bámult mereven a három férfira, miközben Ehric, a gyilkos ikertestvére és Assail egyaránt szóhoz sem jutottak a döbbenettől. 
(…) 
– Nos? – sürgette a választ az idős nő. – Én nem tud vezetni. Ki visz el? 
– Asszonyom, nem akarna inkább pihenni… 
– Majd pihenek akkor, ha halott. Ki?”

Saxtont eddig nem szerettem, bár ennek egyetlen oka az volt, hogy Quinn útjában állt, szóval a Végre szeretők óta furcsa a viszonyom a kis ügyvédünkkel. Azonban amit A királyban tett Wrathért, és amiket megtudtunk róla teljesen más képben tűntette fel a férfit. Azt hiszem kezdek kicsit Saxton kedvelő lenni….

„– Beth téged bízott meg, hogy levezényeld a szertartást? 
Az angyal felállította amúgy is egy kilométeres magas gallérját. 
– Azt akarta, hogy a legszentebb személy csinálja a házban. 
– Hát szentet azt kapott, az biztos. dörmögte valaki. 
… 
– Várjunk csak, várjunk, várjunk! – V kézzel sodort cigarettájával integetett. – Én egy istenség fia vagyok, mégis téged választott? 
– Szólíthatsz lelkipásztornak… és még mielőtt Mr. Sox Rajongó túlságosan is felkapná a vizet, szeretném, ha mindenki tudná, hogy törvényes pap vagyok. Alig egy óra alatt elvégeztem a tanfolyamot az interneten, és most már felszentelt vagyok, bébi. 
Rhage felemelte a kezét. 
– Pásztorom lenne egy kérdésem. 
– Igen, fiam, te tényleg a pokolra jutsz. – Lassiter keresztet vetett, aztán körülnézett. – Szóval, hol a menyasszony? És a vőlegény? Készen állok az esketésre. 
– Ehhez nem hoztam elég dohányt. – morgolódott V. 
Rhage felsóhajtott. 
– Van vodka a bárban, testvérem…Ó, várjunk csak! Már nincs bárunk.”

Nincs cuki pillanat Zsadist nélkül a Megsebzett szerető óta! Ó gyerekek, ki nem várja egy kicsit is a Zsadist&Nalla pillanatokat, amik mindig el vannak rejtve a könyvekben? Itt is van egy jelenet, amiben Wrath látogatja meg a friss apukát, aki épp Nallát próbálja rendbe tenni.. kisebb sikerrel:

„– A karodban tartod? – kérdezte Wrath. 
Z egy ideig nem felelt. 
– Majd fogom, feltéve, hogy ezt a masnit meg tudom kötni… Várj már, te kicsi lány! Na jól van, készen is vagyunk. Rózsaszínű ruhában van, amelyet Cormia varrt neki saját kezűleg. Gyűlölöm a rózsaszínt, rajta viszont szeretem… De ezt ne mondd el senkinek. 
Wrath ökölbe szorította a kezét. 
– Milyen érzés? 
– Hogy nem utálom a rózsaszínt? Kibasz… izé… totálisan férfiatlan.”

És végül, de nem utolsó sorban a könyv legnagyobb komikusa… Lassiter. Kevés szerepe volt, de ahol szerepelt, ott nagyot alkotott. Sosem fogok tudni többé Elvist hallgatni röhögés nélkül. Szerzek én is egy olyan google diplomát, mert egyszerűen imádom Lassitert, a stílusát és mindent, ami hozzá tarozik. Wááá Ward jöjjön már Lassiter könyve! Plííííz!

„Wrath álla leesett, de Beth beléfojtotta a szót. 
– A családunk előtt. Egy igazi, élő pappal. 
Lassiter felemelte a kezét. 
– Boldogan állok szolgálatodra. Mellesleg kereszteléseket is vállalok. Csak mondom.”

Xcorról és Laylaról nem írok… őket egyszer en nem kedvelem, sőt kimondottan gyűlölöm őket. Layla egy hátba támadó ribi, aki a kezdetek óta valakinek az ágyába akar már jutni, Xcor meg meg akarta ülni Wrath és miatta majdnem Quinnek lett annyi. NEM BOCSÁTOK MEG!

„– Most pedig te, Beth, kijelented-e, hogy ezzel az idegesítő, izomagy seggfejjel házasságot kötsz? Szeretni és tisztelni fogod, őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, hitetlenül el nem hagyod, hozzá hű leszel holtodig vagy holtáiglan?”

A könyv végezte, és hogy Wrath megtette azt az égbe kiáltó hatalmas reformot, hogy véget vetett a monarchiának… én csak néztem, mint az a bizonyos a moziban! Egy hatalmas fricska az elitnek és egy esély, hogy a népe a 21. században éljen és tovább fennmaradjon. Hisz a sorozat eleje óta szembesülünk vele, hogy a vámpír társadalom iszonyatosan elmaradott és sznob. Pont itt volt az ideje, hogy valaki tegyen ellene. De ezt a könyvet rengeteg mai politikussal elolvastatnám, mert a könyv végén nyer értelmet, hogy mit jelent az ha valamit elengedsz és az visszatalál hozzád, ha tényleg a tied volt. Mert Wrath esélyt adott a népnek, szavazati jogot és ezért a nép visszaadta a trónt. Nem tudom, mit mondhatnék el róla, talán annyit, hogy ez a rész volt az EGYIK kedvencem.

„– A rám ruházott hatalomnál fogva, hála a Google-nek, házastársakká nyilvánítalak benneteket! Megcsókolhatod a feleségedet.”

Végezetül pár szót szólnék még Lukács Lászlónéról, akinek neve nem idegen az FTT rajongók számára, mivel ő fordítja a könyveket. El kell mondanom, hogy az Ulpius talán egyetlen nagyszerű fordítója, aki sose engedne ki rossz munkát a kezei alól. Minél több Lukács Andreát szeretnék a fordítók közé, mert amit Magyarországon fordításnak hívnak az egy CTRLC, CTRLV a google fordítóban! Illetve innen üzenem a kiadónak, hogy ha be meri fejezni a sorozat kiadását, rájuk fogom uszítani a kutyusomat (és nem, nem egy palota pincsi).

"– Hol van a feszület? 
Assail megrázta magát? 
– Tessék? 
– Maguk nem katolikusok? 
Drága hölgyem, még csak nem is vagyunk emberek, gondolta. 
– Nem, attól félek, nem. 
Erre olyan átható tekintet nyársalta fel, mint egy lézersugár. Aztán Erichet és a testvérét. 
– Ezen változtatni fogunk, ez Isten akarata."

Jöjjön a következő rész, ez meg Ivy akarata :)

A borítóról csak annyit, hogy… banyeg ezerszer jobb, mint az angol. Azt a fejet (lásd lejjebb) a rémálmaimban látom újra, de igazán örülnék neki, ha kemény kötésben lehetne venni, mert egy-két részem mosott rongy :S

Vámpírokban és vérben gazdag jó olvasást kívánok hozzá!

Tudj meg róla többet:
Molyon
Ulpius-háznál

The DUFF

DUFF = Designated Ugly Fat Friend, 
magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. 
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. 
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. 
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. 
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Besorolás: YA
Sorozat: -
Eredeti cím: The DUFF

Nos miután 2014-ben bejelentették, hogy Kody Keplinger sokak által kedvelt könyvéből, a The DUFF-ból film készül, s most, hogy idehaza is olvasható, úgy döntöttem neki kezdek, hisz ha annyian szeretik és még filmet is csinálnak belőle biztos nagyon jó kis könyv… hát… inkább elemezzünk!

Először is megértem a könyv túlzott olvasottságát, hisz nézzünk magunkba, mind éreztük már az, hogy mi vagyunk a csoport DUFF-jai. Nézzünk csak magunkba, mind rosszul érezzük magunkat a bőrünkbe, mind találunk kivetnivalót magunkban, s azért vesszük a kezünkbe a The DUFF-ot, hogy olyan főszereplővel tudjunk teljesen érvényesülni, aki pont olyan hibákkal van teletűzdelve, mint mi. Már csak a külsőre nem legelőnyösebb főszereplő is elég volt hozzá, hogy a könyv bevonzzon, és akkor még el sem értünk, hogy a béna kis DUFF mégis eléri a suli legmenőbb pasiját… Gyerekek, ennyi a nyitja, így kell tinik közötti világsikert írni!

„Még azelőtt, hogy faképnél hagytam volna, hátrafordultam és hozzátettem: 
– És nem Duffynak hívnak, hanem Biancának. Felső tagozat óta ugyanazokra az órákra járunk, te arrogáns kis köcsög!”

Bianca személyiségéhez nagyon sokan teljesen azonosulnak, mert képzeljétek el srácok, attól hogy valaki nem bombázó vagy nádszál vékony, nagyon vicces tud lenni. És Bianca végig ontotta a vicceket, a beszólásokat, amik mellett az ember nem tudott elmenni szó nélkül. Emellett ott van a családi bonyodalom, amivel újabb és újabb olvasót kebelezett be, hisz igen ronda statisztikák vannak a csonkacsaládok részarányáról Amerikában, vagy épp a magunkat civilizált országoknak vélt területeken. Bianca nagyszerű hátteret és személyiséget kapott mégsem tudtam teljes mértékig megszeretni, mert… jó, tudom, szinte minden írásomban kitérek a szexre, de most tényleg, ki akarna „ellenségek extrákkal” kapcsolatot egy akkora vadparaszttal, mint Rush? Mert valljuk be, a történet elején és még körülbelül az első felében is iszonyat bunkó volt.

"Hazafelé Wesley ismét hívott. 
Tudomást sem vettem róla. 
Mert igenis jól alakultak a dolgok. 
Mert igenis továbbléptem. 
Mert egyszerre vezetni és telefonálni nem biztonságos."

Rush, bankjegyekben rémisztően elkényeztetett kis ficsúr, akire nem figyelnek oda a szülei – mert inkább a gyermekeik nélkül nyaralgatnak és utazgatnak -,  a húga irtózik tőle, miután a nagymamájuk össze-vissza pletykál a srác hódításairól… banyeg annyira sablonos kis amcsi menő gyerek, hogy majdnem szivárványt hánytam mikor róla olvastam! Mégis Rush az, aki a legnagyobb jellemfejlődésem megy keresztül, az elkényeztetett ficsúrból, aki minden nap más lánnyal kavar, egy olyan fiú lesz aki kiáll magáért és a testvéréért és nem hagyja, hogy kicsússzon a kezéből az az egyetlen egy ember, aki végre átlátott a bunkópajzsán.

„– Ez nem igazságos – motyogtam. – A te kardod nagyobb volt, mint az enyém. 
– Az én kardom mindenkiénél nagyobb. 
Megcéloztam a fejét a kontrolleremmel, de persze lebukott, úgyhogy nem találtam el. Basszus! 
– Perverz disznó! 
– Jaj, ugyan már! – nevetett. – Te dobtad ilyen magasra a labdát, Duffy!”

A mellékszereplőkkel meg vagyok elégedve, minden típus képviseltette magát. A legjobb barátnő, a butus barátnő, a jó fiú, akit úgy gondolunk, hogy hozzánk való, a buta ribanc, aki majdnem hatalmas pácba kerül… És mégis kiemelkedett közülük az apa, akinek van hibája, mégis mikor átlépi a küszöböt – itt alkohol mámorában és mérgében megüti a lányát. – akkor igenis tesz ellene. Szerintem ez egy nagyszerű karakter, mert mindenkinek vannak függőségei, de az apa felismeri, hogy problémája van és cselekszik, nem hagyja, hogy elhatalmasodjon rajta. Le a kalappal.

„Te vagy az első lány, aki átlátott rajtam. Az egyetlen olyan lány, aki nem hagyta, hogy baromságokat beszéljek. Helyre teszel, ha kell, ám ugyanakkor sokkal inkább megértesz, mint bárki más valaha is. Te vagy az egyetlen, aki elég bátor ahhoz, hogy kritizáljon. Talán az egyetlen, aki hajlandó elég alaposan szemügyre venni ahhoz, hogy rájöjjön a hibáimra – és egyértelmű, hogy nem csak egyet találtál.”

A történet maga tele van az Amerikai tini klisével, rengeteg borzalmas melléfogással,és még több remek gondolattal. Két kezemen sem tudom megszámolni Bianca mennyi nagyszerű tanácsot ad, egy két gondolata biztos vagyok benne, hogy kincset ér. Mint mikor elmondja a barátnőinek ezt a DUFF dolgot, és ők érzik mellette magukat DUFFnak, vagy mikor rájön, hogy a ribancok élete sem olyan könnyű, és még ő is lehet ribanc mások szemében… Mind nagyon értékes gondolatok, amiket így utólag is nagyon szépen köszönök Kody Keplingernek.

„Sosem volt jogom ítélkezni. (…) 
Mert ő is pont olyan, mint én. 
Mint mindenki más. 
Ez mindannyiunkban közös. Ribancok, kurvák, prűdök és Duffok vagyunk mind.
Én Duff vagyok. És ez egy jó dolog. Mert aki nem érzi úgy, hogy az, annak valószínűleg egyetlen barátja sincsen. Minden lány szokta magát csúnyának érezni néha. Miért tartott ilyen sokáig, hogy rájöjjek erre? Miért stresszeltem ezen a nyavalyás szón ennyi ideig, amikor annyira egyszerű a válasz? Büszkének kellene lennem rá, hogy Duff vagyok. Mert van két nagyszerű barátom, akik úgy gondolják, hogy mellettem ők a Duffok.”

Összegezve, szerintem igen jó olvasmány, talán nem annyira, mint amennyire ajnározzák, de kimondhatatlanul sok tanácsot ad. Az elbeszélés élvezetes és pár klisén kívül egyszerűen lehengerlő! Mindenképpen ajánlom gimnazistáknak és a világ minden DUFF-jának, mert mind DUFF-ok vagyunk! És ha csak kicsit is hasonlítunk Bianca kemény énjéhez, akkor szerintem nem ciki, hogy mi vagyunk az Ügyeletes Ronda Dagi Barátnők! S egy utolsó megjegyzést a végére, ez a borító valami betegesen ronda... Arról nem is beszélve, hogy a Könyvmolyképző már megint mikroszkópikusan írta fel a magyar címet... Kedves kiadó, nem nagyítóval járok könyvesboltba! Köszönöm!

Jó olvasást kívánok hozzá DUFF-ok!

Tudj meg róla többet:

Molyon

Könyvmolyképzőn

U.i.: 2015 február 20 – án mutatják be külföldön és nem igen hallottam róla, hogy itthon is játszák-e, de nagy valószínűséggel nem. Viszonyt a trailert elnézve és pár cikket olvasva, igen nagy valószínűséggel csak a könyv NYOMÁN készült, vagyis rengeteget változtattak a könyv történetén. Kíváncsi leszek rá, reménykedjünk felirattal minél előbb elérhető lesz a magyar közönségnek. Az előzetes magyar felirattal ( Köszönjük a készítőjének Deszynek) itt megtekinthető: