Becca Fitzpatrick - Tükörjég

Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja. 
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: krimi, ifjúsági regény
Oldalszám: 380
Sorozat: -
Eredeti cím: Black Ice
Hogyan jutott el hozzám? Imádom Becca Fitzpatrick-ot, a Csitt csitt-et mindigis imádtam, így hát nem volt kérdés, hogy mindenképpen nekikezdek a könyvnek

Mielőtt belekezdenék az értékelésembe, el kell mondanom, hogy ez nem egy kimondott tini szerelmes könyv, ahol azért izgulunk, hogy végre összejöjjenek a főszereplők – na jó, talán egy kicsit igen…

A könyv egy light-os, YA krimi lenne, ahol nem igazán lehet tudni hogy ki a rossz, és ki a jó. A szerepek furcsán összekeverednek, és az ember nem is nagyon tudja, hogy most kinek szurkoljon Britt-en kívül.

„Sose tudhatod, mivel kell szembenézned, szóval légy résen.”

A cselekmény maga nagyon jó, adott egy csúnya szakításból végre kilábalt lány – a.k.a. Britt -, aki úgy akar ünnepelni, hogy megtesz egy igen kemény túrát a hegyekben, legjobb barátnőjével. Azonban az alap ötletbe igen sok csavar érkezik, hisz a legjobb barátnő bátyja, aki el fogja kísérni őket, az a mocsok ex, aki félt felvállalni Britt-et. Nem mellesleg, már az első napon, mikor megpróbálnak feljutni a hegyekbe, elrabolja őket egy gyilkos páros.

„– És mi lesz veled? 
Hideg, éles mosolyt villantott rám. 
– Csak nem aggódsz? 
Egyetlen csípős visszavágás sem jutott eszembe, úgyhogy nyelvet öltöttem rá. Jude a fejét csóválta. 
– Még több nyelvgyakorlás? Azt hittem, tegnap este elég volt belőle. 
– Menj a pokolba! 
– Sajnálom, drágám, de már ott vagyunk. 
Azzal nekivágott a behavazott erdőnek.”

A könyvről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy az ember lánya ne mondjon el valamit, amivel lelőhetné a poénokat, meg a csavarokat. A főszereplők nem véletlenül lettek ilyen jól kiválasztva. Calvin egy nagyon összetett személyiség, akit az apja egy életre megnyomorított, igazából azon túl, amit tett, én nem csak őt büntetném, hanem az apját is bőven. Az az ember nem szolgál rá arra sem, hogy buta majomnak, vagy hülye bölénynek nevezzem, mert ezzel az állatokat is megsérteném, akikhez hasonlítottam.

Britt legjobb barátnője egy tipikus elkényeztetett picsa, aki nem lát túl a saját csillogó-villogó világán. Egyszerűen borzalmas volt a kiscsaj, örülök, hogy nem kellett sokáig kibírnom a hisztijét.

„Ne ess pánikba! – mondtam ki halkan, gondolva, hogy ez kiváló első lépésnek tűnik a siker felé vezető úton. 
– Zuhog az eső, meghalt a mobilhálózat, és itt ülünk a hegység közepén. Ne essünk pánikba, hát persze – vágta rá Korbie.”

Britt nagyszerű főhősnő volt, talpraesett, mégis sebezhető, nem félt átlátni a z álcákon, s nem hitt a hazugságoknak. Azt hiszem a könyv egyetlen pillanatában sem éreztem úgy, hogy agyoncsapnám. Sőt, vele együtt gondolkodtam, és próbáltam meg az információkkal sakkozni.

„Olyan sok minden volt, ami elől menekülnöm kellett. A szél. A hideg. Az éhezés. A halál.”

Akit nagyon nehéz volt kiismernem az Mason. Annyira ellentmondásos személynek  tűnt az elején, hogy körülbelül a könyv közepéig nem is tudtam eldönteni, hogy most akkor kedvelem-e vagy sem. Most akkor egy szadista gyilkos, vagy nem az? És ezt élveztem a könyvben! Itt van nekünk két fiú, Calvin és Mason, és mindketten annyira összetettek, annyit hazudnak és csalnak, hogy egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most akkor kinek is higgyek…

„Persze Calvin még aznap jóvátette a bűnét. A délutánt a barátai társaságában vízisízéssel töltötte, aztán békákat fogtak, és engedte, hogy én nevezzem el az övét. Annak ellenére, hogy idétlen nevet adtam neki – Puszika –, rajta ragadt. 
Este, amikor a hosszú hazaút előtt sorba álltunk a fürdő előtt, belesúgtam Calvin fülébe. 
– Nem is vagy olyan rossz. 
Erre ő megcsavarta az orromat. 
– Ezt ne felejtsd el! 
A kocsiban senki nem veszekedett azon, ki hova üljön, ahhoz is túl fáradtak voltunk. Valahogy Calvin mellé kerültem, és a vállára hajtott fejjel aludtam el. Nem lökött el magától.”

Összességében, mivel nem szeretnék túl sokat elárulni a könyvből, annyit mondanék, hogy nekem nagyon-nagyon tetszett. Jó kis krimi volt, a végére szerintem minden kérdésre választ kaptunk, és hála Istennek, úgy érzem az írónő jól lezárta a történetet. A gonosz megkapta méltó büntetését, a jók pedig ha úgy nézzük a sok fájdalom után a happy end-et. De biztos, hogy a közeljövőben nem szívesen fogok elmenni a hegyekbe túrázni…

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Már az is valami, hogy köze van a történethez, amúgy nem is olyan rossz…

Ajánlom: Azoknak, akik szeretnek bűneseteket megoldani

Figyelmeztetés: Ne számítsunk se romantikára, se Agatha Christie könyvre

Aki az én kis kommentáraimon túl szeretne még megtudni pár dolgot a könyvről, annak ajánlom a Trailerét, ami tényleg nagyon-nagyon jó lett: