Fay Mary bevezető

A KOBOLDOK HAZÁJA

- A személyiét kérem kisasszony! - nézett fel a számítógép mögül a vörös hajú, szeplős férfi.

Delaney feltolta napszemüvegét a feje tetejére, hogy az hajpánként tartsa meg gyönyörű szőke haját, míg kikutatja az iratát. Ujjai remegtek az izgatottságtól, arcán pedig hatalmas vigyor terült el, ahogy átadta a kis kártyát.

- Van egy helyünk előrébb, mert ez a gép szárnyánál van. Szeretne cserélni?

- Igen, köszönöm. Tudja most repülők életemben először. - hajolt a pultra, mintha valami fontos titkot osztana meg. - Eléggé izgulok. Még sosem voltam külföldön, és régi nagy álmom eljutni Liverpoolba. Ugyanis a város futballcsapata a kedvencem, Steven Gerrardot imádom!

- Aha! - bólintott nemtörődöm módon a férfi, majd visszaadta a kártyát, és az új repülőjegyet. - Jó utat kívánok, Miss Mesani!

- Köszi.

A lány felkapta a hatalmas katonai zsákját, és a vállára dobva indult el, hogy az ellenőrzőponton is mielőbb végezhessen. Sáros, katonai csizmái csikorogtak a tiszta padlón. A terminál tele volt emberekkel, így kerülgetve jutott el az ellenőrzőpontig. Zsákja húzta a vállat, és minden lépés után egyre fájdalmasabb lett a következő. Még mindig alig hitte el, hogy elhagyja szülőhazáját. Mióta csak az eszét tudta, örökké Írországban akart élni, most mégis el kellett hagynia.

Persze tudta, hogy maradhatna, senki sem kövezné meg, de egyszerűen nem tudott itt maradni.

Nem tudott mindennap felkelni, találkozni a szomszédokkal.

Látni a sajnálatot és a szánalmat a szemükben.

Jól döntött, mikor megvette a jegyét Liverpoolba.

Mégis az ellenőrző kapuk előtt megállt, és még egyszer, utoljára visszanézett a hazájára.

Látta maga előtt a dús, zöld legelőket, a gyönyörű hegyeket. A sziklákat, amiket mindennap mosnak a vizek vad hullámai. Ereiben lüktetett Szent Patrik napja, orrain keresztül a hosszú életet adó ír levegő szivárgott. Bőrén érezte a szellő lágy simogatását, a páratlan történelem csókját.

Érezte az otthonát.

A biztonságát.

- Féach leat go luath! - sóhajtotta végül, és egyetlen könnycsepp nélkül megfordult.

Dublin nem köszönt el.

Ő visszavárta az övéit.