Anne L. Green - A sötétség fogságában

Milyen messzire mennél az igaz szerelemért?

Ez a gondolat foglalkoztatta sok nőtársával együtt Anne L. Greent is, A remény hajnala című sikerkönyv szerzőjét, mikor belekezdett második regényének megírásába. 
Az egykori műkorcsolya bajnok, Chris Stuart drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Ekkor döbben rá, hogy az addigi élete milyen szürke és üres volt. Christine teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá. 
Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. Vajon Andrew Dark, a sármos rosszfiú tényleg csak egy gátlástalan bűnöző? Mindkettőjük számára kezdetét veszi az érzelmi hullámvasút, amelyet a másik közelsége vált ki belőlük. Folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad. 
De vajon a férfi múltjával van esélyük a felhőtlen szerelemre?

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus
Oldalszám: 310
Sorozat: -
Eredeti cím: -
Hogyan jutott el hozzám? Először is jó barátok vagyunk az írónővel, ha szabad így nyilatkoznom, illetve így is-úgy is elolvastam volna az első könyve után, mennyiben fejlődött.

Be kell vallanom már egy hónapja kiolvastam a könyvet, mégis vártam a kritikámmal, mivel a könyv becsukása után azt hiszem nem tudtam volna épkézláb szöveget létrehozni. Most azonban, egy hónap elteltével azt hiszem ideje leírnom a gondolatokat, amik a könyv olvasása közben felmerültek bennem.

„A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat.”

A könyvet magától az írónőtől kaptam, ami nagyon sokat jelent, mert még soha életemben nem kaptam egy írótól sem semmit, de még kiadótól sem. Ha jobban belegondolok még eddigi húsz évem alatt nem igazán nyertem semmit sem…. Mindegy, nem itt akarok megállni, hanem ott, hogy nem azért kaptam a könyvet, mert „írj már lécci Ivy egy jó kritikát, amiben fényezel, értelmetlenül”. Bár nem tudom pontosan idézni Anne-t, röviden annyit mondott nekem, hogy az igazi véleményem érdekli, hogy fejlődni szeretne, jobb akar lenni. Azt hiszem ez lenyűgöző egy írótól, persze mondhatjuk, hogy ez minden íróval így van, de be kell vallanom, nem, nem így van. Találkoztam olyanokkal, akik szennyet adtak ki a kezük közül, ők mégis azt hitték maguk készítették a spanyol viaszt…

„– A józan ész azt diktálná, hogy menekülj, vissza se nézve. 
– Csakhogy engem hosszú idő után végre nem az eszem, hanem a szívem irányít.”

Nos a rövid kiakadásom után lássuk a könyvet, ami idén került a boltokba, Anne L. Green második könyvét. Ha kicsit jobban utána olvastok, megtudhatjátok, hogy jóval A remény hajnala előtt íródott, azonban az írónő nem merte ezt a könyvét először kiadatni. Hát ez hatalmas hiba volt! Ha Anne ezzel a könyvvel robban volna be a könyvpiacra, azt hiszem ezerszer többen kapkodnának most a második kötetéért.

„Mindannyian követünk el hibákat, de azért élünk, hogy változtassunk rajtuk.”

A cselekmény egy fiatal nőről szól, akinek az életét jelentős mértékben elrontotta a családja, az anyja állandóan jégkorcsolya bajnokságokra rángatta, míg végül kiégett, a bátyja egy büdös kis féreg, akit legjobb napjaimon is inkább kiherélnék, az apja bár szerettek, rohadtul nem volt tekintettel rá, és akit a barátja csúnyán kihasznál.

„A remény azoknak a luxusa, akiket nem terhel a végzet.”

Az adott rossz fiú főszereplőnk elraboltatja a lányt, miután annak hülye bátyja meglopja őt,s zálogba a testvérét ajánlja fel. Arról már ne is tegyünk említést, hogy a kedves tesó elfelejtette megemlíteni az ügyeletes szépfiúnknak, Andrew Darknak, hogy a cserealap történetesen, nő.

„– Nem, Betsey, már világosan az értésedre adtam, hogy köztünk nem volt és nem is lesz soha semmi… Nem, ne gyere ide megbeszélni… Nem, nem tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről – rövid hallgatás következett, azt hittem, befejezte, és újra kikukucskáltam, ekkor ismét üvölteni kezdett. – Akkor másképp fogalmazok. Kopj le! Szállj le rólam! – Nagyot ugrottam ijedtemben. Ledobta a telefont az ülőgarnitúrára és szembe találta magát velem. 
– A népszerűség ára, Mr. Dark? – cukkoltam, és élveztem a helyzetet.„

A könyv bemutatja, hogy igaz szerelemre leginkább ott találunk, ahol soha a büdös életben nem gondolnánk. Chris, a főszereplő hölgyike lassan ismeri meg a titokzatos Mr. Darkot, akit először csak egy szívtelen maffiózónak hisz, azonban hamarosan rá kell jönni, hogy nem minden fekete-fehér. Andrew nem az a féreg, akinek gondoltuk volna, rossz közegbe került szegény fiú, aki végül is csak túlélni akart. Mert mind ezt akarjuk leginkább. Túlélni.

A könyv maga rengeteg fordulatot, és rohadt szemétládát tartalmaz, akiket legszívesebben fejjel lefelé lelöktem volna egy felhőkarcoló tetejéről, hogy érezzék a törődést, legalább annyira, amennyire ők tették azt másokkal. Rengeteg minden van, amit nem szeretnék kifejteni, hisz akkor minek olvasnátok el, viszont cselekménybe nincs hiány, van lövöldözés, igen sok halál, szerelem, szex, ármánykodás, én inkább a könyv előnyeit és hátrányait emelném ki.

„Ahol szeretünk, ott az otthonunk, – az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.”

Talán kezdjük is azokkal, amikkel nem tudtam megbarátkozni, sok kritikám olvastam róla, a végére túlvontatott lett, már alig várták, hogy vége legyen. Valljuk be a vége felé kicsit felgyorsulhattunk volna, de nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne, hogy eret kéne vágnunk. Nekem inkább a huzavona volt sok azt hiszem, ez a sok otthagylak - mégis visszamegyek, visszahozol meg ilyesmi annyira nem feküdt. Süssük el egyszer, oké, de azért ne túl sokszor. Én sem vagyok teljesen normális ha nevekről van szó, de… Mr. Dark és Mr. White? Anne, neked ennél sokkal jobb fantáziád van, arrról nem is szólva mennyien elsütötték már ezt :(

„Elárulok egy titkot, a filmekben sem a jófiúknak szurkolok.”

Halk megjegyzés: Hát én sem! Be kell vallanunk lányok, hogy elsősorban a rossz fiúkra bukunk, akik kitépik a szívünket, örömtáncot járnak rajta, majd nagy ívben kikerülnek minket. Ilyen a női faj… ha a jófiúkba szeretnénk bele, nem létezne a csokoládé, a romantikus könyvek és Robert Downey Jr.

Én személy szerint szeretem az írónő stílusát, kicsit szókimondó, kicsit nyers néha, a karaktereinél el kell fogadnunk, hogy az erősebb nőket tolerálja, ami nem probléma. Viszont be kell vallanunk, ez a könyv sem volt tökéletes, megvannak a maga kis hibái, de kit érdekel, ha eltereli róla figyelmünket? Most lehet azt gondolni, hogy de ha hibás akkor már rossz is, meg, hogy mennyi könyvet húztam már le emiatt. De kit érdekelnek a hibák, ha a könyv olvastatja magát? Nem kell egy Ulyssesnek lennie könyörgöm, a lényeg a könyv kisugárzása, és azt hiszem, ebből a szempontból Anne nagyot alkotott.

„A bosszú korántsem olyan édes, mint amilyennek mondják.”

Mert kit érdekel, hogy néha semmi értelme, amit olvasok, vagy máshogy, könnyebben meglehetett volna oldani már az elején, ha totál elmerülök abba, hogy a főszereplők egymásra utaltságát, és az együttes problémamegoldása fergeteges? Ha egy olyan közeget kaptam, amit imádok? Rengeteg hibája van az új FTT köteteknek, a Cole könyveknek, vagy tegyük fel a Stray sorozatnak, de kit érdekel? Szerettem a főszereplőket, szerettem a cselekményt, és akinek nem tetszik, az olvasson szennylapot, mert az való neki. Ennyi.

„– Az autóban van elsősegélydoboz és egy üveg whisky a kesztyűtartóban. Hozd ide! – utasított, és 
bár szinte megbénított a félelem, siettem, ahogy csak tudtam. Találtam még egy pokrócot is. 
Letérdeltem mellé, és meghúztam a whiskysüveget. Elnevette magát, majd összerándult a fájdalomtól. 
– Az nekem kell, nem neked – nyögte. 
– Szükségem volt rá, bocs.”

Összességében egy aranyos tündérmeseszerű romantikus könyvet kaptam, ami sokkal jobb volt a A remény hajnalánál. Végre átléptük a bűvös 300 oldalt, aminek nagyon örültem. Én magam nem vagyok egy nagy modern romantika kedvelő, de le lehet kenyerezni egy skótos történelmi romantikussal, de A sötétség fogságában-nal is elbántam! A borító nagyon tetszik, én tudom, hogy hatalmas küzdelmet kellett vívni érte, de jól tette Anne, hogy kiállt mellette, de amit még jobban szeretek az a borítón lévő kis szövegecske: Milyen messzire mennél el az igaz szerelemért?
A mai emberek nyolcvan százaléka maximum a saroknál lévő boltig, de ezt már csak halkan teszem hozzá…

„Ha minden ésszerű lenne a földön, akkor nem történne semmi.”

Amivel azonban kiásom a csatabárdot, és amiért az Álomgyár kiadó soha az életben többet a tájékomra sem néz, sőt lehet, hogy kiátkoz, azaz, hogy egyszerűen utálom, amit kinyomtattak. Könyörgöm, térden állva kérem őket, hogy két számmal legyen már nagyobb az a betűméret, mert szó szerint kifolyik a szemem a könyv felénél! Azt ezt sok szemüveges nevében mondtam most ki.

Értékelésem:

Történet: 5/4,5

Borító: Imádom  :D Nekem is kell egy hajócska…

Ajánlom: a modern romantikus kedvelőinek, és azoknak, akiknek elegük van a szex könyvekből

Figyelmeztetés: iszonyatosan kicsik a betűk!!!

További linkek:

Moly

Álomgyár