2015. április 26., vasárnap

Könyvfeszt 2015

Mielőtt hoznám a legújabb értékeléseimet, szeretnék pár szót írni az idei Könyvfesztiválról. Nem titok, hogy szívem kis csücske a Könyvhét, azonban szívesen megyek el erre a könyvünnepre is. Azonban, mint minden évben, idén is találtam rengeteg hibát vagy a szervezésben, vagy a dedikálásokban.
Idei két útitársaim @Kisencs és @TOTH_ESZTI voltak, akiknek ezúton is szeretném megköszönni a csodás napot. Legelőször is, szeretném megjegyezni, hogy a Kiadók kínálatai és kedvezményei nagyon jók voltak. Kiemelném a Főnix Könyvműhely 4 könyves akcióját, ami jópárunknak feldobta a napját, vagy épp a már jól ismert Könyvmolyképzős Zsákbamacskát. A Geopen Kiadó „ne a borító alapján ítélj” akciója is lenyűgöző ötlet volt, hisz valljuk be, a borító nagyon is számít egy vásárlás során.
Idén négy könyvvel lettem gazdagabb, bár be kell vallanom többről lefeszegettem az ujjaimat, nehogy elvigyem. Csak mértékletesen! Az idei gyönyörűségeim pedig nem mások, mint:
Maggie Stiefvater – A bűnös (Mercy Fall farkasai kiegészítő kötet)
Susan Ee – Túlélők világa (Angelfall 2.)
Böszörményi Gyula – Leányrablás Budapesten (ÉRTÉKELÉSEMRÓLA)
James Dashner – Tűzpróba (Útvesztő-trilógia második kötete)
Ezekről a könyvekről várhatóak a következő bejegyzéseim.
Mint mindig, a Könyvfesztivál hatalmas élmény volt, sok molytársammal szemben én nem mutathatom fel, hogy sokukkal találkoztam volna. Nem mintha nem szeretnék, majd legközelebb. Azonban szeretnék kiemelni egy hatalmas negatív élményt, ami engem személy szerint felháborított, ez pedig a Könyvmolyképzős írók bunkó viselkedése volt. Nem szeretném elmondani mi történt, vagy mely írónők tettek rám ilyesfajta benyomást, de mélységesen megdöbbentett. Nem a dedikálásokra álltam be, lehet, hogy ha a könyvüket akartam volna aláíratni kedvesebbek lettek volna, de ha magánszemélyként ilyen semmitmondó, ellenszenves emberek, akkor köszönöm szépen, nem kérek sem belőlük, sem a könyvükből! Nézzenek magukba, mert ha így viselkednek az olvasóikkal, elég könnyen elveszíthetik őket.
Talán az egyetlen író, aki most is nagyszerű formáját hozta, az On Sai volt, aki a kisfiának mutogatta a gyermekkönyveket, és mindenkihez volt egy kedves szava. A többieket pedig… hát próbálom elfelejteni…


Remélem mindenki azt kapta, amit szeretett volna, találkozunk a Könyvhéten!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése