Susan Ee - Túlélők világa

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.

Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.

Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.

Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: (horror, nekem), fantasy, akció
Oldalszám: 384
Sorozat: Angelfall (2.)
Eredeti cím: World After

El sem tudom mondani mennyire, de mennyire vártam már ezt a könyvet. Az Angyalok bukása nem kis meglepetés volt számomra – főleg nem az utolsó ötven oldal, hisz alapvetően nem szoktam ilyen számomra horrorisztikus ( ne kövezzetek meg Stephen Kinget se olvastam még…). Csúnya kis függővéget kaptunk az Angelfall-ban, így hát a Könyvfeszten az első számú volt a kívánságlistámon, de hagyjuk is ezt és ugorjunk fejest Susan Ee csodálatos világába…

„Most egy olyan világban élünk, ahol ezek a Borostyán liga egyetemein diplomázott szuperalfák a rácsok mögött összekerülnek az utca iskoláját kijárt bandatagokkal, mint például Mr. Tetkó, és azon vitatkoznak, hogy kinek van joga rágyújtani. Isten hozott a túlélők világában.”

Ott hagytuk el hőn szeretett hőseinket, ahol Penryn lebénul a skorpió angyal mérgétől, Rafi pedig, aki azt hiszi, hogy a lány meghal, átadja a testét a családnak, majd elszállt bosszút és szárnyakat állni. No de kiderül, mikor mint Drakula egy hosszú nap után, Penryn felébred, hogy mégsem halt meg, csak az új fejlesztésű mutáns angyalok mérge teljesen leállítja az emberek életfunkcióit – emiatt nagyon durva dolgok következnek be…

„Önkéntelenül is felpillantok a felhős égre, hátha észreveszek egy angyalt, denevérszárnyakkal, és furcsa humorérzékkel.”

Penryn, teljes mértékben hátborzongató anyja és Frankeinstein által összeszabdal húga az Ellenállás kedves vendégszeretetét élvezi, azonban főszereplő hölgyünknek így is van elég problémája. Először is segítenie kell az új információkkal az Ellenállást, rá kell jönnie mit is képes megenni kannibál kishúga, valamint Rafi ráhagyott kardja is nyálcsorgató emlékeket tár fel előtte imádottjáról.

„– Ez a kard nem csak egy angyalkard. Ez egy arkangyalkard. Ami több mint egy angyalkard,ha nem volna érthető. A többi angyalkard tart tőle . 

– Mi? A többi kard reszket a hüvelyében, ha meglátja? (…) 

– Igen, ha éppen tudni akarod. Azzal a céllal készült, hogy a legmagasabb fokú tiszteletet ébressze. Hogy töltse be a tisztét, ha menyasszonnyi ruhás plüssmedvének öltözteted? 

– Ez nem menyasszonyi ruha, hanem takaró a hüvelyre. És kimondottan aranyos.

– Utálja,ha aranyos. Elrettentő és félelmetes akar lenni. 

– Senki sem utál aranyos lenni. 

– De az angyalkardok igen.”

Ez nem is baj, Tündérmackó azonnal belopja magát az olvasó szívébe, hisz ki tudna ellenállni egy hatalmas arkangyalkardnak, akinek csak a jelenléte megadásra készteti más angyalok bicskáját, s nem mellékesen van egy cuki kis játék mackó tartója, gyönyörű tüll ruciban? Tündérmackó a legutolsó pillanatig hozza az imádott, büszke kis kedvencet, aki még egy emberrel is hajlandó összekötődni, hogy gazdája közelébe maradjon.

Az első részben megismert Du és Dam is visszatér, akik továbbá is szerves részei és mozgatórúgói a történetnek. Penryn anyja egyre kevésbé hátborzongató, hisz rájövünk, hogy az általa ismert ördög, legtöbbször csak a technika vívmánya, nem valami szellemes hókusz-pókusz. Paige végre nagyobb szerepet kap, bár egy ideig nagyon megijesztett, hogy Stockholm szindrómában szenved és igazából odáig van Belial-ért, mert végig imádkoztam a kis korcs haláláért…

„– Adtál már neki nevet?- kérdi Rafi. – Szereti a hangzatos, dicső neveket, szóval talán kiengesztelheted, ha adsz neki egy jó nevet. (…) 

– Hát, ö… átkeresztelhetem bármire, ami tetszik neki. – Mosolyt erőltetek az arcomra. 

Látszik rajta ,hogy fel van készülve a legrosszabbra. 

– Minden hordozója csak egyszer nevezheti el. Ha már adtál neki nevet, akkor az rajta marad, mindaddig amíg veled van. 

Francba!(…) 

– Miért mi az? (…) 

-Tündérmackó.”

Penryn eddig is hatalmas badass volt, de most szinte kirobbanó formát nyújt. A legjobban az tetszett, mikor rájött, hogy hibázott, sokszor mások lépnek mielőtt valami eszelős dolgot tenne, - gondolok itt például az Alcatraz-i számára, mikor Rafi segítségére akart menni -, de végül belátja, hogy majdnem hülyeséget csinált. Ezen kívül imádom ahogy gondolkodik, ahogy szinte sakkozik, előre kiszámítja a lépéseit, s épp annyi nyálat csepegtet a gondolataiba és a szövegébe, hogy nem legyen sok.
Azonban a sok jó mellett nem mehetek el egy hatalmas lecke mellett, amit Penryn kapott. Ez pedig az, hogy nem a külső, a zord álarc,a  szörnyű kinézet alapján ítéljen az ember. Penryn ostorozza is magát azért, ahogy viselkedett a húgával, és nagyon remélem, hogy ez a kis megingása a szeretetének, nem fog hatással lenni a testvérek közötti kapcsolatra.

„… még a szörnyetegek is érezhetnek fájdalmat.”

Rafi, hát mit is mondjak, igaz, hogy sokkal később lép csak be a történetszálba, azonban Tündérmackó visszaemlékezésein keresztül rengeteg megtudhatunk róla. Azt hiszem számunkra, olvasóknak kellett ez a kis távolság, hogy ténylegesen meglássuk mi van a macsó-angyal álarca mögött. Azt hiszem szinte minden kedvenc részembe, vagy idézetemben benne van, de talán a legeslegeslegjobb – kicsit sem rajongók, de nem ám – az lehetett, mikor a szárnyait otthagyva inkább Penrynt mentette, és hagyta Belialt eltűnni.

„– Azt hittem, hogy elveszítettelek. 

Elveszített? Engem? 

A tüzet bámulom. 

– Én is azt hittem, hogy elveszítettelek. – Suttogom, alig hallhatóan.”

Kettejük kapcsolata már az első részben is iszonyatosan lassú volt, de lássuk be, hiába akarunk többet és többet, a kettősük csakis így alakulhat. Szinte csak araszolnak, de basszus, jól áll nekik! A Túlélők világába se számítsatok hatalmas előrelépésre, Hölgyek és Urak, azonban annál több kétjelentésű megszólalásra, aprócska jelre és nagyon aranyos szituációkra, amiket együtt hihetetlen módon oldanak meg.

„(…) majd meghalok a kíváncsiságtól, hogy megtudjam, mit érzett, amikor megcsókoltam. 

Tudom, hogy ez lényegtelen. Tudom, hogy nem változtat semmin. Tudom, hogy gyerekes. 

Mindezt tudom. 

De egy lány nem lehet lány, mondjuk csak öt percre?”

A könyv nem függővéggel zárul, azonban így is a falat kaparva várom a harmadik és egyben utolsó részt, kérlek, szóljatok rám, ha nem az lesz az utolsó, mert én csak reménykedem, hogy minél több lesz még belőle. A cselekmény a vége felé kezd kiteljesedni, végre Paige is nagyobb szerepet kap és úgy érzem, hogy vele, illetve a skorpió angyalokkal még fogunk találkozni.

„– Csakis a hideg miatt reszketek. 

– Aranyos vagy, mikor félsz. 

Goromba pillantást vetek rá. 

– Aha, amikor félsz, te is nagyon aranyos vagy. 

Kitör belőle a nevetés. 

– Úgy érted, ellenállhatatlanul vonzó vagyok, amikor nem félek. Mert soha nem láthattál félni.”

Végezetül szeretnék pár elgondolkodtató dolgot felhozni a könyvből. Ugye egy apokalipszis küszöbén álló világ, ahol az embernél erősebb hatalom bánik úgy az eddig dominánsabb fajjal, mint az az állatokkal, sokban megváltoztatja az emberek viselkedését. A Túlélők világában tényleg a túlélésen van a hangsúly, csakhogy rengeteg módot látunk rá, hogy ki miként is szeretné túlélni ezt a változó világot, vannak, akik önfeláldozással a családjukért, vannak, akik félrefordított fejjel nem vesznek tudomást a szenvedőkről, de a legrosszabbak azok, akik bedumálják maguknak, hogy jobb a talpnyaló élet, mint a küzdelem és a halál.
Szeretném azt hinni, hogy mi emberek nem állatiasodunk el, nem köpünk mások szenvedésére a bajban. Azonban Susan Ee, a hátat fordító, önmagát előbbre tartó emberek ábrázolásával tette valóságossá a történetét. Mikor ezeket a sorokat olvastam csak egyetlen dolog ugrott be, nem vagyunk jobbak a föld állatainál, akkor honnan van jogunk uralkodni felettük?

Tudj meg róla többet:

Molyon
Könyvmolyképzőn

Előzménye:
Susan Ee - Angyalok bukása

Bonus:

Íme egy-két érdekesség az írónőről, illetve a sorozatról:

1.       Május 12-én érkezik az Angelfall 3. része, ami az End of Days címet kapta, és íme a fülszövege:

End of Days is the explosive conclusion to Susan Ee’s bestselling Penryn & the End of Days trilogy.

After a daring escape from the angels, Penryn and Raffe are on the run. They’re both desperate to find a doctor who can reverse the twisted changes inflicted by the angels on Raffe and Penryn’s sister. As they set off in search of answers, a startling revelation about Raffe’s past unleashes dark forces that threaten them all.

When the angels release an apocalyptic nightmare onto humans, both sides are set on a path toward war. As unlikely alliances form and strategies shift, who will emerge victorious? Forced to pick sides in the fight for control of the earthly realm, Raffe and Penryn must choose: Their own kind, or each other?

2.       A Penryn név egy helyiségnév a 80-as államok közötti kihajtó végén.

3.       Susan már beszélgetett producerekkel a Good Universtől, de még semmi hír arról, hogy a jövőben, a vásznon látnánk viszont Penrynt és Rafit.

4.       A Rafi helyes kiejtése: Rah-fee, az „ah” részében lévő A-t pedig úgy kell kimondani, mint az awesome-ban lévőt (ha be kéne lőnöm az o és az a szerelemgyermeke ez a hang…).

Maggie Stiefvater - Sinner, A bűnös

Cole St. Clair csakis és kizárólag azért jött Kaliforniába, hogy visszaszerezze Isabel Culpepert. A lány Cole tönkrement, üres élete elől menekült, amivel csak még inkább tönkretette és kiürítette azt. Cole nem csak akarja Isabelt. Szüksége van rá. 
elvesztett. 
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel? 
bűnös. 
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, fantasy
Oldalszám: 384
Sorozat: Mercy Falls farkasai (3,5)
Eredeti cím: Sinner

A Forever-el (Mercy Falls farkasai 3) sem az én, sem a legtöbbi rajongó tetszését nem nyerte el. A kaotikus zárókötet utána a Mercy Falls szerelmesei szinte kampányba és imasorozatba kezdtek, hogy kapjanak egy Cole-Isabel regényt. Hála Istennek az írónő sem zárkózott el tőle és ma már a kezünkbe is foghatjuk a Sinner – Bűnöst.

"Azt kérdezed, miért tettem."

A Könyvfesztiválon vettem meg a kötetet és még aznap ki is olvastam, szóval mondhatni imádnivaló volt, de mégis kissé visszafogottan mondom, hogy milyen nagyon is tetszett. A Forevernél csillagokkal, ha nem milliárd fényévekkel jobb volt, de lássuk be nem a Sinner lesz Stiefvater remekműve.
A könyv szerkezete maradt a régi, váltott szemszög, néha bohókás, Maggiere illő félbehagyások, nagybetűk-kisbetűk és különböző karakterek. Szinte már hiányoztak...

Ott vesszük fel a fonalat, hogy Cole megérkezik Los Angelesbe és épp interjút ad a limuzinban kocsikázva, majd kénye-kedvére kiszáll az autópályánál és onnan gyalog szeretne eljutni egyetlen céljához a nagyvárosban. Isabelhez, aki természetesen semmit sem tud az érkezéséről és kellően meg is lepődik. Azonban beleegyezik egy vacsorába-majd reggelibe, miután Cole közli vele, hogy csak miatta jött.

"– Egyáltalán minek jöttél ide, Cole? 

Megérintettem az állát. Ez a hely, ez a gyönyörű hely, ez a lány, ez a gyönyörű lány, ez a zene, ez az élet. 

– Érted jöttem."

Persze, csak hogy ne legyen könnyű a helyzet, közben kiderül, hogy Cole nem csak Isabel miatt tért vissza a városba, egy valóságshow- szerű NARKOTIKA lemezkészítő show sztárjaként tér vissza, amit természetesen elfelejt megemlíteni Isabelnek. A könyv bonyodalmai a show-ból származnak, olyanok, mint meglepetés pucér hölgyvendégek Cole szobájába, és természetesen Isabel is beront.

"- Maradj!

De hát én mindig is maradtam. Ő volt az, aki mindig otthagyott.

- Honnan tudhatom, hogy te is maradsz?

- Szeretlek - suttogta a fülembe."

Cole az egész részben iszonyat passzív személyiség, leginkább tökölősként írnám le, magába mormog, hogy tegyen-e vagy ne tegyen. Legnagyobb rémálma, hogy valaki megkérdezni mi van Victorral, ő is él-e. Eközben mindenki próbálja visszacsábítani a drogokhoz. Talán a legrosszabb azt volt látni, hogy az emberek nem felejtenek, és nem adnak esélyt sem arra, hogy észrevegyék, Cole megváltozott. A saját barátai vonnak vállat, mikor azt mondja, hogy tiszta, és csakazért is egy kis üvegcsét, vagy egy szál füves cigit dugnak az orra alá.

"A rendőrök közölték Cole-lal, hogy csendháborítást követ el. 

-Örülök neki – válaszolta Cole, és valóban boldognak tűnt. – Játszik valamelyikük basszusgitáron?"

A régi „rosszfiús” élete is többször visszaköszön, nem épp a legkecsegtetőbb formákba, ilyen mikor Isabel-lel együtt kirakják őket a lány kedvenc étterméből, mert valamikor régen elkövetett valamit drogos kábulatába. Egyszerűen gyűlöltem látni, hogy senki sem hisz a változásába, senki sem akar mellé állni. De talán a  legrosszabb az volt, mikor az egyetlen ember, akinek a véleménye tényleg számít neki, sem hitt benne. Viszont Cole továbbra is hatalmas nagy hülye…. a farkasos dolga nagyon elkeserített.

Isabel némiképp süllyedt a szememben, mindig az a lány volt, aki látja a maga előtt a dolgokat, aki racionálisan hozza meg a döntéseit, itt viszont rengetegszer elhasalt. Például amikor úgy gondolja, rendes házasság nem létezik, és megfogadja sose fog férjhez menni, vagy mikor Cole orra alá dörgöli, hogy érzi rajta a piát meg a füvet, ne hazudozzon neki…. Ez nagyon nem illett Isabelhez, én nem ilyennek ismertem meg, de hála Istennek a végére magához tért és végre normálisan viselkedett.

"- Boldog születésnapot, Cole! Boldog, boldog születésnapot!

- Itt vagyok, nem?

- Azért, hogy elmondhasd, hogy elbasztam!

Most már tényleg betelt a pohár.

- Mert elbasztad!

Odalépett mellém. Láttam, hogy dühös, de nem érdekelt. Farkas farkas farkas.

- MONDOM, HOGY JÓZAN VAGYOK."

A mellékszereplőkben nem lehet kivetnivalókat találni. Ott voltak a rosszak, akiket nem szerettünk: Baby North, Isabel apja, vagy akik végig támogatták őket: Leon, a legjobb barát és kocsi sofőr, a legtökéletesebb unokatestvér, Sofia, illetve a NARKOTIKA gitárosa Jeremy. A többiek nem játszottak akkora szerepet, talán még Victor szellemét sorolhatnám ide, aki bár nem szerepelt, mégis bárdként lebegett Cole fölött.

"INTERNET: Mit szeretnél a szülinapodra? 

VIRTUÁLIS COLE: örök fiatalságot

Cole írt egy SMS-t: 

Igazából téged akarlak"

Nem állhatom, hogy egy-két nagyon jó, a Cole-Isabel kapcsolatát építő, talán másoknak nem annyira feltűnő pillanatot fel ne soroljak:
- mikor Cole a VIRTUÁLIS COLE-t odaadja Isabelnek, mert Ő ismeri a legjobban,
- mikor Cole a legkiszolgáltatottabb helyzetébe Isabelhez megy,
- mikor Isabel a legnagyobb hülyesége után Sierra buliján Colet hívja segítségül,
- vagy mikor az üzlet leégése közben is Isabel Colet félti.

"Victort akarom....

Victort akarom.....

Victort akarom...."

Ez csak pár dolog a rengeteg apró kis téglából, ami felépíti a kapcsolatukat és, amitől a végén valósnak hat.

Akik abban reménykedtek, hogy kapunk egy kis információt Graceékről, annak sajnos csalódást kell okoznom, ugyanis bár feltűnnek pár szó erejéig, róluk semmit sem tudunk meg. A könyv lezárása nagyon tetszett, keretezettséget nagyon csíptem, illetve azt, hogy kicsit bepillantottunk Cole és Isabel jövőjébe.

Azt hiszem, egyetlen egy mondattal zárhatom Cole-osan a bejegyzést:

I am a werewolf in L. A.

Bonus track:

Nem tudom mennyire tudjátok, de Maggie Stiefvater igen ügyesen rajzol. Akik ott voltak a pár évvel ezelőtti dedikálásán, azoknak farkasokat, vagy erdőcskét rajzolt a könyvébe. A Sinnerhez maga is készített pár képet, amiből odakint borítót is készítettek, sőt gitárokat is lehet vásárolni Maggie rajzaival, íme pár kép, remélem nektek is tetszik:
(Én is szeretnék egy ilye gitárt….)

S végül egy nagyon érdekes kis videó, ami akár trailernek is vehettek: