Gail Carriger - Szívtelen

A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van… ezúttal azonban a baj nem a saját hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek. Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék. 
Sikerül rájönnie, ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe?

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Besorolás: urban fantasy, steampunk
Oldalszám: 384
Sorozat: Napernyő Protektorátus (4)
Eredeti cím: Heartless
Hogyan jutott el hozzám? Már az első kötetbe beleszerettem, az írónőnek nagyszerű stílusa van, és egyszerűen imádom a karaktereit.

 

Végre eljött ez a pillanat is. A karmaim közé került Gail Carriger nagyszerű sorozatának következő része is amire össze sem merem számolni hogy milyen régóta vártunk. na jó, pontosan 3 éve, illetve tűkön lassan 1 éve, amióta a Könyvmolyképző hitegeti a kiadását. Nem szeretnék bele menni ebbe az állandó csúsztatás vitába, az Outlander harmadik részénél úgyis ki fogok majd borulni eléggé. No de nézzük is mire vártunk ennyit.

„Akármi riasztotta meg a lovakat, Lord Maccont is megakasztotta kissé. Alexia kidugta a fejét, hadd lássa. 
Sündisznók. Százával.”

A katyvasz és kalamajka közepén kapcsolódunk be természetesen a kötetbe, ahogy már megszokhattuk, azonban a könyv legnagyobb mozgatórugója nem kisebb személyiség, mint Lord és Ladí Maccon gyermeke, aki már születése előtt hatalmas gondot okoz a szüleinek. Hisz a vámpírbolyhok szeretnék halva tudni a gyermeket, akinek az erejétől félnek. Éppen ezért Lyall professzor kitalál egy iszonyatosan borzalmas és még annál is nagyobb hülyeség tervet, miszerint ha megszületik a gyermek, azt Alexiáék önként és dalolva átadják Lord Akeldamanak aki majd felneveli. Ki az az eszement, aki képes ezt kitalálni? Biztosan férfi! Előre borítékolható volt, hogy Alexia ki fog akadni a buta terven, csodálom, hogy nem sütögette meg Lyall professzort, meg a férjét is, mert belement a buta tervébe!

„Lord Maccon zsarnoki pillantást vetett a bétahímre. 
Lyall professzor vállat vont, mintha azt mondaná: ön vette el feleségül.”

No de nem csak a kisbabával kapcsolatban van Alexiának rengeteg dolga, hisz közben fény derül egy királynő elleni merényletre is, ami kapcsolatban áll Lord Maccon régi falkájával is. Hát mit ne mondjak ez volt az a szál ami azt hiszem még a kisbabánál is jobban kifektetett, hisz rengeteg titokról rántották le a leplet. Először is mikor kiderült, hogy Lyall professzor mit tett a múltban, azt hittem nem tudom összekaparni az államat a padlóról. Igazából úgy is mondhatom, hogy csak néztem, mint Rozi a moziban, hogy most akkor mi van? Képes volt erre az a kedves ember? És mikor kiderült, hogy ki is volt Lyall régi nagy szerelme, Sandy, hát újabb sokkot kaptam. Úristen, ezt a könyvet Lyall egyedül is elcipelte volna a hátán. Úristen, tuti ki fog derülni Lyall és Channing titka, és akkor Conall meg fogja ölni őket! El sem hiszem… Úristen!

És akkor ott van Madame Lefoux és az octomaton, aminél csak kapkodtam a fejemet, hogy most akkor mi is van. És a vámpírboly, aki beköltözött Woolsey-ba! Azt hittem belehalok a nevetésbe, amikor kiderült, hogy most már ott ragadtak és a falkának tovább kell állnia. Mit ne mondjak, Lord Akeldama nagyon okos volt, de sajnos Alexia még nála is okosabb, így bár a Lord kiűzte a vámpírbolyhot a fővárosból, kapott cserébe egy farkas falkát a szomszédjába.

„– Micsoda gerlepár! Miként leszek képes elviselni, hogy folyamatosan flörtölnek a társaságomban? Lord Maccon, miféle rangon aluli dolog, hogy szerelmes a tulajdon feleségébe?”

No de gondolom mindenkit egyetlen dolog érdekel igazából a kötetből, mégpedig az, hogy mi is lett Alexia kisbabája, a következő sorok nagy mennyiségben tartalmaznak SPOILERT!

Szóval a könyv végén megszületik Prudence – nekem tetszik a neve, bár sokaknak szörnyen nem -, aki képes ellopni a természetfelettiek erejét, amit be is mutat a könyv végén. Hisz mikor az édesapja a karjaiba veszi, kisfarkassá változik, amikor pedig Lord Akeldama fogja meg, vámpírrá.

SPOILER VÉGE!

„– Mozgékony kisfiú, hát nem? 
– Kislány – javította ki a felesége. – Mintha az én gyermekem fiúnak merészelne születni. 
Ez már régi civódás volt közöttük. 
– Fiú – vágta rá Conall. – Egy gyerek, aki ennyi gondot okozott már az elejétől fogva, bizonyítottan csak fiú lehet. 
Alexia felhorkant. 
– Mert az én lányom nyugodt természetű és kérlelhető lenne? 
Conall vigyorogva lecsapott Alexia kezére, és az ajkához emelte, hogy csókot nyomjon rá; lágy ajkak a szúrós borosta között. 
– Igazságod van, feleség. Nagyon is.”

Bár azt hiszem az összes fontos szálat megemlítette, muszáj felhoznom Alexia testvérét, Felicityt is, azt a kis perszónát majdnem kicsináltam gondolatban mikor kiderült, hogy miért is költözött be Alexiáékhoz. A kis buta csirke, remélem Alexia a következő kötetben kicsinálja! Floote számomra egyre érdekesebb karakter, túl sok titkot tud, és túlontúl csöndes. Szerintem rejteget valamit, de majd meglátjuk.
Szegény Biffyt nagyon sajnáltam az egész kötet alatt, de sajnos Lord Macconnak igaza van, ő most már farkasember, nem szolgálhatja tovább Lord Akeldamát, ahogy nem is lehet belé többé szerelmes.

„– Ó, Lyall professzor, tréfálkozik? Nem áll jól önnek. 
A vöröses hajú bétahím savanyú pillantást vetett Lady Macconra. 
– Új személyiségvonásokat aknázok ki magamban. 
– Nos, ne tegye! 
– Igenis, asszonyom.”

A főszereplőkről nem tudom mit mondhatnék, még mindig imádom őket, Alexia terhesén még menőbb volt, mint eddig, és szinte már nevetséges volt, hogy bálna méretűen rohangál végig Londonon, és annyi teát iszik, amennyi csak belé fér. Azért a terhessége miatt sok vicces epizódot hozott számunkra.
Lord Maccon végre hozta az első kötetbeli énjét, hisz mint a második, mint a harmadikban iszonyatosan hülyén viselkedett, amit látszólag megbánt és tényleg próbál a régi lenni. De rengeteg feladata és nehézsége van, mint Biffyvel, mint a vámpírokkal és úgy érzem nem igazán érzi még, hogy apa lesz.

„– De miért nem bőg? – akadékoskodott Lord Maccon. – Nem kellene neki? Nem az a szokása minden kölyöknek, hogy bőg? 
– Talán néma – vetette fel Alexia. – Praktikus is lenne ilyen szülőkkel, mint mi vagyunk.”

Összességében egy nagyon pörgős, teljesen elkápráztató könyvet kaptam a kezembe, amit vétek lett volna nem elolvasni, vagy éppen kiadni. nagyon sajnálom, hogy a könyv nem örvend akkora sikernek, mint megérdemelné, mert egy nagyon humorosan, életre való kis könyv, nagyszerű szereplőkkel, akik mindig képesek leejteni az ember állát. Most már csak amiatt vagyok bajba, mert nem tudom kibírok-e megint három évet, míg megjelenik a sorozat következő, egyben utolsó kötete, a Timeless, megkockáztatom, hogy Időtlen címmel.

Addig is nagyon kérlek titeket, főleg azokat akik még nem találkoztak a sorozattal, hogy próbálják ki, mikor épp nincs semmi sürgős az olvasmányi listátokon, lapozzátok fel a Lélektelent, mert egy nagyon jó sorozatról maradtok le, ha esélyt sem adtok neki!

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Borzalmas, de már hozzászokhattunk a különc, furcsa borítókhoz. Az egyetlen amit kimondottan utálok, az az, hogy már a cím felírása. Eddig az angol volt vastagabban, szerintem semmi pluszt nem ad, maximum, a Könyvmolyképző tett róla, hogy elüssön az eddigiektől.

Ajánlom: MINDENKINEK!
Figyelmeztetés: Nos, nehéz elszakadni Alexiáéktól…

Sarah MacLean - Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.

Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.

A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.

Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Besorolás: történelmi romantikus
Oldalszám: 416
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya (3.)
Eredeti cím: Eleven Scandals to Start to Win aDuke’s Heart
Hogyan jutott el hozzám? Egyszerűen imádom ezt a sorozatot, az első résszel már megvett magának.

„Az életben vannak nagyobb dolgok is, mint egy botrány.”

El sem tudom mondani, hogy mennyire vártam már a sorozat befejező részét. Iszonyatosan kíváncsi voltam Leighton hercegre, ahogy szerelembe esik. Pont ő. A Hencegő Herceg. Jó kis kalamajkának nézhetünk szembe, amennyiben belekezdünk a könyvbe, hisz a főhősnőnk nem kisebb személyiség, mint Miss Juliana Fiori, aki botrányba született és nevelkedett.

„– Nem, Miss Fiori, én nem aggódom a maga jó híre miatt. 

Hát persze hogy nem. 
– A saját jó hírem aggaszt.”

Szóval adott két sejtjeiben különböző személyiség, akiket a lehetetlenen kívül semmi sem hozhatna össze, maximum egy könyv, amit a csodálatos Sarah MacLean írt, aki már harmadik alkalommal repít el minket a 19. századi Angliába. Így hát nem véletlen, hogy annyira siettem a vizsgáimmal, hogy minél előbb el tudjam olvasni.

„– Mi van magukkal, angolokkal? Úgy beszélnek a házasságról, mint valami üzleti megállapodásról. 
– Mert az is, egy üzleti megállapodás – felelte Penelope tárgyilagosan. 
– És mi van a szerelemmel? 
– Biztos vagyok benne, hogy… idővel… idővel bizonyos ragaszkodás kialakul majd közöttünk. 
Julianna őszintén felnevetett. 
– Én a lovamhoz ragaszkodom, de nem akarok hozzámenni feleségül.”

És mivel is kezdődhetne a könyv, mintsem egy botrányos találkával Ralston márki kertjében, aminek a vége oda vezet, hogy Miss Fiori Leighton herceg hintójában, majd házában köt ki. S nem mellesleg fogadást köt azzal a bizonyos herceggel, hogy két hét alatt bebizonyítja neki, hogy szenvedély nélkül élni lehetetlen, és még a hírhedt Hencegő herceg is képes a vágyakozásra.

„-Allendale, hajlandó vagyok megbocsájtani, hogy megkérted a kezét a nőnek, akit szeretek. Cserébe magunkra hagynál bennünket egy percre?”

Az eddigi könyvekkel ellentétben azt hiszem most láthattuk a Londoni társaság legsötétebb, leggonoszabb oldalát. Mert lássuk be, bármennyire is szeretünk szerelmi történeteket olvasni, amik döngetik a társaság etikettjét, egy nagyon kemény, nehéz elvekkel működő világ volt, ahol a kívülállóknak nem sok esély jutott. Juliana nem igazán tett semmi megbocsáthatatlan szörnyűséget, azonban London krémje már a megjelenésekor hátat mutatott neki, néha hátrapillantva, hogy mikor is fog hibázni. Hisz nem elég, hogy Juliana talján, de még mellette a botrányairól hírhedt Ralston márkinő lánya is, aki otthagyta a férjét és az iker fiait Londonban, és új éltet kezdett.

„Nagy hazugság, hogy a szerelem csupa öröm meg magasztos érzés, és azok is hazudnak, akik szerint a szerelem gyönyörű. 
Nincs benne semmi gyönyörű. A szerelem borzalmas!”

Ezzel ellentétben áll Simon, Leighton hercege, akibe kiskorától azt nevelték, hogy tökéletesnek kell lennie a társadalom szemébe. Hogy a hercegséggel makulátlannak és megfoghatatlannak kell látszani. Csakhogy nem számított rá, hogy a tizenhét éves kishúga házasságon kívüli gyermeknek ad életet, ezzel kényes helyzetbe hozva  a családját, hisz nincs olyan rang a földön, amiért ezt a sznob brit társaság elnézné. Éppen ezért, még mielőtt kitudódik a szörnyű titok, Simonnak találnia kell egy tökéletes angol arisztokrata nőt, aki majd segít a család megítélésében, ha esetleg kiderül a titok. Vagyis nem Juliana Fiorit. Mégis valamiért Juliana az aki felkelti az érdeklődését.

„– Roppant… csúnya dolog, ha az ember nem köszön meg valamit. 
Eltelt egy-két másodperc, mire a hercegnek leesett, hogy mit mondott. 
– Úgy érti, hogy neveletlen? 
Juliana legyintett. 
– Mindegy, más férfi megköszönte volna. 
Leighton odalépett hozzá. 
– Úgy érti, hogy egy jobb férfi? 
Juliana ártatlansága jeléül tágra nyitotta a szemét. 
– Nem, dehogy. Ön mégiscsak egy herceg. Önnél nem létezhet jobb a földkerekségen.”

Nagyon tetszett a könyv felépítése, a főszereplőinket lassan ismertük minden sötét titkukkal, legbensőbb reményükkel és félte őrzött álmaikkal. Nagyon örülök, hogy láttuk Simon gyengédebb oldalát is, ahogy Juliana felfedte a félelmét attól, hogy olyanná válik, mint az édesanyja. Azt hiszem a három könyv közül itt ismerhettük meg a legjobban a főszereplőket. Kettőjük kapcsolata sem volt az a bumm bele, nem mintha az előző könyvek ilyenek lettek volna, de nagyon tetszett, hogy előbb nyíltak meg egymásnak lelki szinten, mintsem testileg. A romantikus részek nagyon jól meg voltak írva, távol álltak az első két kötetétől, de mindemellett legalább olyan viccesek.

„– Csúnya szokás hallgatózni, kegyelmes uram.(…) 
– Csak írja hozzá a többi bosszantó tulajdonságomhoz. 
– Nincs elég papír Angliában, hogy mindet felsorolhassam.”

Nagyon jó, élménydús jeleneteke keresztül ismerhettük meg Simont és Julianat, ilyen volt a Serpentine, ahogy Juliana találkozik Leighton hercegnővel a butikban, ahogy Juliana elejtette a távcsövet az Operában, arról nem is beszélve, hogy Juliana azt hitte Caroline – Georgiana kislánya – Simon gyermeke, és küzdött a kicsiért. Azt hiszem ezért is szerettem meg őket annyira.

„Tudom, milyen úgy felnőni, hogy tudod, az apád vagy az anyád nem akar téged – súgta. – És azt is tudom, milyen az, amikor az egész világ tud erről. Nagyon nehéz és fájdalmas. Négyévesen, tízévesen, de még húsz évesen is. Tudom, milyen, amikor kinevetnek és mindenki elutasít.
Amikor te elutasítasz.”

De nem mehetek el szó nélkül a nagyszerű mellékszereplők mellett sem. A régi párokat is viszont láthattuk, nagyon örültem Ralstonnak és Callie-nek leginkább, mert ők a kedvenceim, de jó volt újra találkozni a Minerva-ház tagjaival is.
Természetesen a „jók” mellől nem hiányozhatnak a „gonoszak” sem. Azt hittem leszédülök az ágyról, mikor megláttam, hogy Julianáék anyja visszatért! Olyan kalamajkát okozott a vén szipirtyó, hogy legszívesebben megfojtottam volna a tulajdon két kezemmel… Gonosz szívű romlott némber! Aztán ott volt a London társaság úgy cakkumpakk, akik szívtelen, gonosz népség, és akiket nem szeretek… a következő történelmi romantikus könyvemig :D

„- Foglalj helyet, hozatok neked egy kis bacont.
- Nem kell az átkozott baconod! A húgodat hozasd ide!”

Összességében egy nagyszerű regénnyel zártuk a sorozatot, és a kicsi szívem vérzik, hisz ezzel el kell búcsúznunk egy újabb családtól, akiket a szívembe zártam, illetve Sarah MacLeantől is, hisz még nem tudni lesz-e újabb fordítása. Én személy szerint örülnék neki, mert kedves történeteket írt, nem egy Julia Quinn, de senki sem lehet Julia Quinn.

„Un momento con una donna capricciosa vale undici anni di vita noiosa.

Egy tüzes hölggyel töltött egyetlen pillanat többet ér tizenegy unalmas évnél. 
– olasz közmondás –„

Úúú azt már mondtam, hogy mennyire szeretem a borítót? Összehasonlítva a külföldiekkel, nekem sokkal jobban bejön amit a Könyvmolyképző alkotott. Én a puha borítós változtatott vettem, azonban nagyon jól tartják magukat, bár furcsa, hogy a harmadik rész mennyivel vékonyabb kötet lett, mint a többi, pedig nem sok oldallal maradt le tőlük.

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Imádom

Ajánlom: A történelmi romantikusok kedvelőinek
Figyelmeztetés: Sorozatzáró!

Ilona Andrews - Magic Breaks

No matter how much the paranormal politics of Atlanta change, one thing always remains the same: if there’s trouble, Kate Daniels will be in the middle of it…

As the mate of the Beast Lord, Curran, former mercenary Kate Daniels has more responsibilities than it seems possible to juggle. Not only is she still struggling to keep her investigative business afloat, she must now deal with the affairs of the pack, including preparing her people for attack from Roland, a cruel ancient being with god-like powers. Since Kate’s connection to Roland has come out into the open, no one is safe—especially those closest to Kate.

As Roland’s long shadow looms ever nearer, Kate is called to attend the Conclave, a gathering of the leaders from the various supernatural factions in Atlanta. When one of the Masters of the Dead is found murdered there, apparently at the hands of a shapeshifter, Kate is given only twenty-four hours to hunt down the killer. And this time, if she fails, she’ll find herself embroiled in a war which could destroy everything she holds dear…

Kiadó: Ace
Kiadás éve: 2014
Besorolás: urban fantasy
Oldalszám: 302
Sorozat: Kate Daniels (7.)
Eredeti cím: Magic Breaks
Hogyan jutott el hozzám? Kate Daniels rajongó vagyok, hajrá Curran!

Végre, végre, végree találkozhattunk Rolanddal!

Jó, nagy levegő, lenyugszom és az elejéről kezdem. Kate immáron hetedik alkalommal kalauzol el minket Atlantába, ahol újabb hajmeresztő kalandokkal nézzünk szembe.
Legnagyobb sajnálatomra, a könyv nagyobb részében Curran nem szerepel, mivel egy fontos megbeszélésre megy, azonban mikor megjelenik, akkor több mint imádnivaló és nagyszerű! Viszont a könyv legnagyobb részét Kate viszi a hátán, hol Hughal, hol Currannel, hol pedig éppen az apjával karöltve.

"Hugh was staring at me. Looking is free. Try to come closer and I will cure what ails you and me both."

Hugh megjelenik Atlantában, immáron az Emberek vezetője szerepében tetszelegve, és egy hullát zúdít Kate nyakába, amivel egy háború kitörését kockáztatja meg. Katenek egy napja van megtalálni a bűnöst, mielőtt az Emberek bosszút állnának, ezzel háborút indítva.
A cselekmény dinamikus, ahogy azt már megszokhattuk Andrews-éktól. Egyszerre több szálon futunk, mindenkit mozgatnak, egyetlen szereplő sem csücsül a kispadon. na de nézzük sorjában.

“I meant what I told you before. Their lives don’t matter to me. If I have to crush the coal to get to the diamond, I’ll do it.” 
“Aha. And I’m the diamond?” 
“You cut like one.”

Kate badassabb, mint valaha, egymás után nyomja le a felnőtt ligában játszókat. Imádtam a beszólásokat, amikkel Hugh agyvizét forralta, igazi Kate Daniels-es volt. Azt hiszem ebben a kötetben látszott igazán, hogy Kate mennyit is fejlődött az első részhez képest, amiben igazából Voron árnyékaként élt. Itt végre megmutatta, hogy ki is ő valójában, nem csak egy betanított bérgyilkos, hanem egy érző, gondolkodó ember. Nagyon tetszett, hogy kétségekkel küzd mikor találkozik az apjával, hisz Voron erre készítette fel egész életében, hogy találkozzon a nagy Rolanddal, és megölje őt.

"I want to know the nature of your relationship with Hugh d’Ambray . . .” 
“He wants to screw her, because she beat the shit out of him and they both have daddy issues over the same guy,” Desandra said. 
Robert froze midword, blinked, and looked at me. “Hugh d’Ambray is your brother and the two of you are sexually involved?” 
Why me, why?

Curran bár sajnos nem szerepelt annyit, mint amennyit szerettem volna, azt hiszem a könyv legnagyobb csavarja őt illeti. Nem elég, hogy megmentette a falkát a háborútól, megmentette Kate-et a vízbefulladástól, és nem mellesleg beszólt Rolandnak is párszor, de a könyv végén egy olyan dolgot tett, ami felett nem bírok megnyugodni. Ajj, szinte kaparom a falat, nagyon kíváncsi vagyok, hogy az Alfák Tanácsa mégis mit fog szólni Curran bejelentéséhez.

“Desandra shrugged her shoulders. „Hey, Kate? Have you thought of walking up to Hugh and telling him that he's got the biggest dick ever?” She spread her arms to the size of a baseball bat. 
„No, you think it would work?” I asked. 
„It's worth a try. May be he'll be so happy you noticed his pork sword, he'll forget all about trying to kill us.” 
Pork sword. Kill me now. „I'll think about it.” 
Ascanio began patting his clothes. 
„What?” Derek growled. 
"Looking for something to take notes with.”

Hugh egy pszichopata állat, mint mindig, de nagyon örültem, hogy végre valaki a helyére tette, mert már nagyon el volt szállva magától. Ascanio és Derek párosa erősebb, mint valaha, egyszerűen imádtam, mikor egymás vérét szívták. Egyre jobban kedvelem Desandrát, nagyon jó mellékszereplő, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni, nagyon jól beillik a Kate és Andrea csapatba. Apropó Andrea, neki és Raphaelnek nagyon örülök és annak a kis megleptésnek, amit megtudtunk. Bár tényleg hülye volt, hogy az ő „állapotában” elindult Kate megmentésére. Hála Istennek, ebben a részben alig találkoztunk Julieval, aminek kimondottan örültem, engem személy szerint nagyon idegesít a kiscsaj...
Ghastek nagyobb szerepet kapott ebben a könyvben, és végre hallhattunk az Atlantai Embereke vezetőjéről kicsit többet. Én személy szerint megkedveltem, nem mintha eddig rosszban lettünk volna…

“Sit your ass down, Don Juanabe,” Derek said. 
“Don Juanabe?” Ascanio pulled out his swords. 
“Don Juan Wannabe,” Derek explained. “See, I shortened it. If you still don’t get it, I’ll write it down for you after the fight.” 
“You’ve maxed out your wit quota for the night,” Ascanio said. 
“I’m just getting started.” 
“Be careful, you might sprain something in your brain.”

Azt hiszem ez a könyv az eddigi legtöbb „wow” kifejezést kiérdemlő kötet az összes közül. Mert mégis ki számított arra, amit Jennifer művelt? Úristen, az a nő teljesen meghülyült! Van egy kislánya, és képes volt ezt tenni Kate-tel?...

“What the hell is this?” Desandra asked 
“This is Cuddles. She's a mammoth donkey.” 
Derek grinned, leaning on the fence. “Do you have any self-respect left?”
“Nope.” 

Na de lépjünk tovább, mert nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy végre megjött Rolnad!!! Igeeen, a hét könyvön át állandóan emlegetett „szörnyeteggel” végre találkozhattunk, akiről kiderült, hogy mégsem olyan pszichopata tömeggyilkos, mint hittük… legalábbis nem akkora. Leginkább egy kemény férfinek írnám le, akinek megvannak a maga törvényei, de mindamellett nagyon szereti a lányát, és a saját törvényein belül keres kiskapukat, hogy megéljenek egymás mellett.  És a legvégén a kis üzenet, amit Kate-éknek hagyott, az nagyon vicces volt. Én is várom már az unokát amúgy…

Összességében egy lenyűgöző, nagyszerű könyvet kaptunk, amibe sehol sem tudok hibát találni. Imádtam minden betűjét, és a falat kaparom, hogy végre a karmaim közé kaparintsam a nyolcadik részt. Addig is… majd Curranról ábrándozok :D

Értékelésem:

Történet: 5/5 ha lehetne 10 pontot adnék rá

Borító: Végre egy borító, amit imádhatok

Ajánlom: Minden fantasy imádónak!

Figyelmeztetés: Nehéz letenni :D

Ilona Andrews - Magic Rises

Atlanta is a city plagued by magical problems. Kate Daniels will fight to solve them—no matter the cost.

Mercenary Kate Daniels and her mate, Curran, the Beast Lord, are struggling to solve a heartbreaking crisis. Unable to control their beasts, many of the Pack’s shapeshifting children fail to survive to adulthood. While there is a medicine that can help, the secret to its making is closely guarded by the European packs, and there’s little available in Atlanta.

Kate can’t bear to watch innocents suffer, but the solution she and Curran have found threatens to be even more painful. The European shapeshifters who once outmaneuvered the Beast Lord have asked him to arbitrate a dispute—and they’ll pay him in medicine. With the young people’s survival and the Pack’s future at stake, Kate and Curran know they must accept the offer—but they have little doubt that they’re heading straight into a trap…

Kiadó: Ace
Kiadás éve: 2013
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 356
Sorozat: Kate Daniels (6.)
Eredeti cím: Magic Rises
Hogyan jutott el hozzám? Egyszerűen imádom a sorozatot, le sem lehetne vakarni Curranről és Kateről

El sem hiszem, hogy már a Kate Daniels sorozat hatodik kötetéténél tartok, és még mindig nem untam rá egyetlen pillanatára sem. Sajnos nagyon kevés író tud ugyanazokkal a szereplőkkel ilyen hosszú, érdekfeszítő sorozatot kreálni, azonban van egy olyan érzésem, hogy Kate-ékkel akár száz kötetet is képes lennék élvezni, mert Andrews-ék valami hihetetlen nagyszerűt alkotnak minden egyes könyvben.

Az előző részben úgy hagytuk el Kate-éket, hogy  kedvenc badass főszereplő hölgyünk magához kötötte fogadott lányát, megmentve ezzel az életét, de egyben elvéve a szabad akaratát is – vagyis képes lenne utasítani a kis tinédzser szörnyeteget, amit annak muszáj lenne megtennie.

The four-hundred-some pounds pinned me in place. I strained. The body didn’t move. Damn it. 
Suddenly the weight was gone. The dolphin hovered three feet above me and was tossed unceremoniously aside. A gray monster stained with blood crouched by me. 
Curran. 
“You’re taking a nap? Come on, Kate, I need you for this fight. Stop lying around.” 
You sonovabitch. I rolled to my feet and grabbed my sword. “You must think you’re funny.” (…) 
“Just saying, you have to pull your own weight. A hot body and flirting will only get you so far.” 
Hot body and flirting, huh. When I’m done killing people . . . “Everything I do, I learned from you, boy toy.” (…) 
“Boy toy?” Curran asked. 
“Would you prefer man candy?”

A könyvben Julie – Istenem, még mindig böki a szemem ez a kis csaj – legjobb barátnője és annak ikertestvére a Loupá válás küszöbén állnak, amit, mint hogy már hatodik rész, tudjuk, hogy kivégzés követ. Azonban van egy gyógymód erre az iszonyatos átváltozásra – a panacea, ami Európában olyan gyakori, mint a franciadrazsé, azonban Amerikában igen hiányos cikk.

Hogy panaceát szerezzenek hőseinknek igen csapda szagot árasztó egyességbe kell belemenniük, vigyázniuk kell egy ikrekkel várandós anyafarkasra – akit az apja meg akar ölni, és aki nem mellesleg a gyerekeik két különböző apától várja. A helyzet egyszerű, akinek a gyermeke előbb születik, az örökli a drága nagypapától a Kárpátok egyik legfontosabb területét. Curran pedig, mint nem érdekelt szereplőnek, vigyáznia kell a kismamára, a gyerekekre, de leginkább arra, hogy senki se haljon meg a sajátjai közül, valamint, hogy bármi áron, de szerezzen panacea-t a jövőbeli loup-á váló gyerekeknek.
Úgy körülbelül ez lenne a történet alapja, ami hatmillió kis szálon fut szét, ahogy azt már Andrews-éktól megszokhattuk.

Hugh sighed. “What is it about the cage? Is there anyone I could put in there you wouldn’t want to get out?” 
“You.” 
He shrugged his massive shoulder. “It wouldn’t hold me.”

Először Curran és Kate szála, ami ebben a könyvben igencsak megtépázódik. Curran szinte az egész könyv alatt egy másik nő után koslat, bunkó, és faragatlan. Szóval nem lett épp a szívem csücske, de hé, Curranról beszélünk. Minden tettének van valami oka, valami hátulsó mozgató ereje. Kate-t nagyon megviseli, hogy Curran egy szemétláda, arról nem is beszélve, hogy vigyáznia kell magára, hisz vendéglátójuk nem kisebb személyiség, mint Hugh d’Ambray – igen, igen, az a pasi, aki a kedves édesapja jobb keze.
Azt hiszem a könyv alatt nagyon sokat változott a Curran és Kate kapcsolata, hisz az első megpróbáltatások mindig a legnehezebbek, de győztesként jöttek ki belőle, és talán még sosem voltak ilyen erősek együtt.
Talán az eddigi legjobb rész az volt, mikor Curran halottnak hitte Kate-et, és mikor meglátja, és biztos lehet benne, hogy nem halt meg, egyszerűen szétveri a környéket. Ilyen hatással van ránk egy olyan személy, akit igazán szeretünk.
Kate viccesebb és gyilkosabb, mint eddig, egyetlen pillanat sem volt, hogy őt ne imádtam volna.

“Are you really Roland’s daughter?” he asked. 
“Yes.” 
“I don’t care,” he said. “Some people might, but they don’t matter.” 
I didn’t say anything, but the night grew a little brighter.

Raphael és Andrea újra egy pár, bár engem annyira ők ketten nem érdekeltek. Nagy szerepet ebben a részben nem kaptak, de azért nem mondom, hogy nem örülök annak, hogy együtt vannak.

Legnagyobb sajnálatomra nagyon-nagyon kevés volt a Jim-es rész. Pedig nagyon szeretem ezt a rosszfiú, nagymacskát. Kár volt, hogy kimaradt a buliból, nagyon élvezte volna lemetszeni Hugh tökeit…

“I’m used to watching for people with swords,” I told him. “I never saw the knife. You were too close.” 
“Kate, I didn’t stab you.” 
“Are you sure? Because it still hurts.” 
“I’m sorry,” he said. 
“I’m sorry, too. Did you really think I would leave you?” 
“I thought I would lose you either way. I’ve known you long enough.”

Mahont és George-ot még jobban a szívembe zártam. Tudtam én, hogy Mahon csak megjátssza a morcos medvét, és igazából egy ölelgetni való mackó. Ami pedig George-al történt a csatában, úgy gondolom kellő veszteség volt, de ami nem öl meg, az megerősít.

Dr. Doolittle mindig nagy arc volt, de most láthattuk egy másik oldalát, egy harcos, kemény férfit. De be kell vallanom, hogy a második legdurvább rész, amin bőgtem azaz a pillanat volt, mikor Kate megpróbálta életben tartani, de nem volt hozzá ereje. Szinte átéreztem Kate reménytelen küzdelmét, hogy életbe tartsa a dokit.

“Why are you so curious about Curran’s cock? Are you looking for something new to suck? You’re welcome to ask him, but I’m pretty sure he doesn’t like you like that.” 
The three men drew back. Jarek blinked. Barabas laughed under his breath.

És elérkeztünk az aranyérmeshez, aki miatt abba kellett hagynom az olvasást, annyira bőgtem. B nénit lehetett szeretni, lehetett utálni, de senki, soha nem kérdőjelezhette meg a rokonai iránti szeretetét. Nekem is volt, hogy az agyamra ment, de amit tett, az több volt egyszerű szeretetnél. Ez a nő végig nézte ahogy a gyerekei louppá változtak, és meghaltak, majd az életét adta azért, hogy az unokáinak ne kelljen szenvedniük, és értelmetlenül meghalniuk. B nem csak a Raphaelért, Andreáért és a többiekért áldozta fel magát, ő a jövő alakváltóiért halt meg, iszonyatos módon, amiért ki fogom herélni az összes rohadt szemetet, aki tehet a haláláért, és Hugh-val fogom kezdeni! B néni áldozatának nem is lehetett volna szebb emléket építeni, mintsem, hogy róla kapja az a torony a nevét, ahol a panacea-val kezelt gyerekek kaptak szállást.

Rajtuk kívül Derek, Eduardo, Barabas is jelen volt, bár nagy érdemekkel most nem vághatnak fel. Viszont megismertük Jim tesóját, Keirát, én nagyon kedvelem, igazán kemény csaj, főleg, hogy egy bölénnyel képes volt kikezdeni. Saiman is szerves része volt a történetnek, de amit a végén tett a panacea-s hordókkal… sosem fogom neki megbocsátani!

A történet nem volt túl rózsaszín, habos babos. A könyv végig kemény pofonokkat adott Kate-éknek, és talán ez volt eddig számomra, mint olvasóra nézve is a leges-legmagával ragadóbb kötet. Bár lehet, hogy csak az olvasás utáni mámor lepi el még mindig az agyamat…

I backed up and spread my arms. 
“Want to play?” 
He pulled off his shoes. Five minutes later, we were rolling around on the helipad as he tried to muscle his way out of my armlock, after slamming me onto the helipad. 
“I finally realized the source of your mutual attraction,” Saiman said, his voice dry. 
I looked up. He was standing a few feet away. 
“Do enlighten us.” Curran tried to roll into me to break the lock. Oh no you don’t. 
“You both think violence is foreplay.” 
I laughed.

Hugh elég furcsa személyiség, még kedveltem is volna, ha nem derül ki, hogy mekkora rohadék, és hogy mennyire genyó darab. Sem a harcban, sem az életben nem tud korrekt lenni, azonban kíváncsi vagyok mennyi igaz abból, amit Rolandról mesélt. Vajon tényleg megváltozott-e a Tornyok építője.

A kismamánk, aki nem mellesleg immáron Curran falkájának tagja, Desandra, érdekes személyiség, azt hiszem a jövőben még fogunk vele és a gyermekeivel találkozni. Főleg azzal ami olyan fura több állatból összetett szörnnyé tud változni. Hátborzongató.

"I love you and I don’t want you to be hurt. I’m not going to ask you to come with me. That would be like stepping in front of a moving train and saying, ‘Hey, honey, come stand next to me.’” 
I hopped off the wall and stood next to him. “Anytime.” 
He just looked at me. 
“I’ve never killed a train before. It might be fun to try.” 
“Are you sure?” 
“One time I was dying in a cage inside a palace that was flying over a magic jungle. And some idiot went in there, chased the palace down, fought his way through hundreds of rakshasas, and rescued me.” 
“I remember,” he said. 
“That’s when I realized you loved me,” I said. “I was in the cage and I heard you roar.”

Összességében még a könyv körülbelül 95 százalékát meg sem említettem, mert rengeteg dolog történt, több szálon futottunk, sok kérdést hagyott válasz nélkül. Azonban nem vehetjük el az érdemet Andrews-éktól, hogy egy magával ragadó, érzelmi hullámvasutat okozó regényt adtak ki a kezük ahol, amin az olvasó hol nevetett, hol bosszús volt, hol megölt volna valakit, hol pedig alig bírt olvasni a bőgés miatt.

Aki nem kezdte el a Kate Daniels sorozatot, annak üzenem, hogy azonnal szerezze be, és kezdje el olvasni, mert egy nagyszerű élménnyel, és a nagyon jó könyvvel lesz gazdagabb. Aki megteheti, annak ajánlom az angol nyelvet, hisz azért eredetiben minden sokkal jobb.

Okay, she went too far. I gave her a nice big smile. Curran’s face snapped into a neutral expression. “We just got here, baby. It’s too early for you to start killing people.”

A magyarul olvasó közönségnek pedig figyelmébe ajánlanám, hogy az első rész megjelent a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában – áh, nem, nem fogom most itt ecsetelni, hogy milyen bénácska a fordítás, és hogy a francba is lett a Beast Lord-ból Alakváltók ura, és Kate kardjának nevét miért kellett lefordítani… Az első rész még talán nem a legjobb kötet, de hidjétek el, megéri belekezdeni a sorozatba, mert a harmadik kötettől kezdve gyilkos jó kis regényeket dob elénk az Andrews házaspár, olyan pökhendi: Nesztek, olvassátok, nyugalommal, hogy elpirulok.

Szóval aki netalántán olvasói válságban van, vagy nem tudja mi legyen a következő könyv, amibe belekezd, annak ajánlom, hogy a Kate Daniels sorozatot kapja el, mert garanciát vállalok rá, hogy egy nagyon jó kis világba kalauzolja el magát.

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Az Andrews kötetek borítói már az ízléstelenség határán sétálgatnak, de ez kimondottan tetszik.

Ajánlom: Röviden? Mindenkinek!

Figyelmeztetés: Nem lehet leállni vele, olyan mint a drog… vagy a szex.

Thea Harrison - Dragon Bound

Half-human and half-wyr, Pia Giovanni spent her life keeping a low profile among the wyrkind and avoiding the continuing conflict between them and their Dark Fae enemies. But after being blackmailed into stealing a coin from the hoard of a dragon, Pia finds herself targeted by one of the most powerful–and passionate—of the Elder Races.

As the most feared and respected of the wyrkind, Dragos Cuelebre cannot believe someone had the audacity to steal from him, much less succeed. And when he catches the thief, Dragos spares her life, claiming her as his own to further explore the desire they’ve ignited in one another.

Kiadó: Berkley
Kiadás éve: 2011
Besorolás: urban fantasy
Oldalszám: 312
Sorozat: Elder Races  (1.)
Eredeti cím: Dragon Bound
Hogyan jutott el hozzám? Alysianak köszönhetően

A fantasy nem áll túl közel hozzám, bevallom őszintén, hogy az urban fantasynak még utána is kellett néznem pontosan - most már tudom mi az. Igazából a könyvnek is azért estem neki, mert nem tudtam mit olvassak a karácsonyra kapott könyveim közül. Ezért elolvastam ezt. Logikus, nem?

“She just said she needed time. I told her I’d give her the afternoon.” 
Rune said, “You’re really going to give her the whole afternoon?” 
“Fuck, no. I lied.”

A könyv főszereplője, Pia, akit ex-pasija megzsarol, hogy megszerezhessen egy tárgyat a rettegett Dragon Cuelebre kincsei közül. A lány tudja, amin megteszi, menekülnie kell, mert a sárkány nem fogja engedni, hogy büntetlenül megússza a lopást, de nem is mondhat nemet, vagy vége az életének. Így hát a félig ember- félig alakváltó, Pia betör a világ legjobban őrzött kincsestárába és ellop egy egycentes, hátrahagyva egy másikat, és egy elnézést kérő üzenetet.

“How . . . is he?” 
“You know Rex Harrison in My Fair Lady?” 
“The professory, growly son of a bitch?” 
“Yeah, well”—she closed one eye, squinted at the skyline and grinned—“Dragos is a lot worse.”

A könyv bonyodalma innen indul ki, Pia exét megölik, s Dragos megtalálj a lányt, s ezzel kezdetét veszi egy nehéz csata, amit az alakváltók ura vív meg a sötét Fey uralkodóval, a hatalomért, s Pia nyakig merül benne. A cselekmény előre haladtával rengeteg régi, misztikus hajjal találjuk szembe magunkat, aminek nagyon örültem. nagy vagyok akkora sárkány-fan, mint a legjobb barátnőm, de azért rossz viszonyban sem vagyunk, végül is a Süsün nevelkedtem… De azért a könyvben szereplő griffek, és viharmadár jobban felkeltette a kíváncsiságomat.

Piát elég könnyen megkedveltem, egy igazi badass csaj, aki tudja hogy rohadt nagy hibát követett el, mikor megbízott expasijába, éppen ezért érthető, hogy nem könnyen tud újra bizalmat adni egy férfinek. Főleg nem egy olyan parancsolgatósnak, mint Dragos.

Pia felt like the faerie had just jumped on her head and started tap-dancing on it. She said, „Are you serious?” 
„As a heart attack,” Trick told her.

Dragos tipikusan az a férfi főszereplő, aki szerintem soha életében nem találkozott hús-vér nővel, úgy bámul rá, mint a 80 éves nagyapám az iPhone-ra, mikor próbálom megértetni vele, hogy honnan és miért jön belőle a kép meg a zene… Amúgy szerethető személyiség a maga alfa módján, csak épp hozzá is kell egy nagy adag türelem és elhivatottság. Vagy az ember lánya sikítva menekül el a látványára is.

Akiket rögtön a szívembe fogadtam azok a griffek voltak, Graydon hatalmas arc, azt hiszem ő lett az ügyeletes új kedvencem, de Rune se sokkal marad le. Valamiért a könyvben lévő többi hölgy szereplőtől nem ájultam el, ami baj, mivel a második kötet főhősnője az itt megismert tündér Tricks, illetve a viharmadár, Tiago.

A cselekmény amúgy nem rossz, pörgős, néha mély levegőt vevős, személy szerint én szerettem. Az egyedüli amitől fetrengtem a röhögéstől, az Pia állati alakja. De most tényleg! Ezt muszáj volt? Majdnem belefulladtam a nyálamba annyira nevettem, hogy ez lehetetlen… Ezen kívül nem volt igazán problémám senkivel sem. Kíváncsi vagyok a folytatásra, bár Trickséké lesz, de talán lesz benne egy kevés Dragos-Pia, illetve alig várom, hogy találkozhassunk, a kis fehér sárkánnyal is.

What, that we’re mates?” She stroked his hard, beautiful mouth. 
“Yes.” He kissed her fingers. “Because we’re getting married.” 
“We’re—” She bit her lip. “That’s your proposal. Just like that, we’re getting married.” 
“Oh.” He reached over the side of the bed, dug into his shirt pocket and then dropped a massive diamond ring on her chest. “There.” 
She rolled her eyes and flopped onto her back. This was too good to pass up. “Well, Dragos, it’s one thing to agree that we’re mates, but I don’t know about marriage,” she said. “I read Cosmo. You eat people. I think divorce court might call that the definition of irreconcilable.”

Összességében egy jó fantasyt kapunk, tele misztikus lényekkel, tündékkel, orkokkal, ogrékkal és a legrosszabbal, egy nyüves hárpiával is, akit nem kedvelek. A főszereplők jók voltak, a cselekménypörgős, és néhol lángra kapott a papír, de mondjuk engem nem szoktak zavarni a szex jelenetek, amíg a könyvnek van értelme, vagyis nem egy Szürke ötven árnyalata…

Ha szereted az urban fantasyt, az alakváltókat és a különböző misztikus lényeket, mindenképpen olvasd el, mert egy jó könyvről beszélünk, ami nem időkidobás. Akikhez hasonlíthatom, leginkább Nalini Singh, Kresley Cole, Sherrilyn Kenyon, de azért nem olyan jó, mint az előbb felsoroltak!!

Értékelésem:

Történet: 5/4,5

Borító: Az első kiadásé borzalmas, a másodiké, amit ide tűztem, sokkal szebb

Ajánlom: a fantasy és a misztikus lények kedvelőinek

Figyelmeztetés: -

Elder Races sorozat:
Az írónő, saját fantasy világában élő alakváltók és más misztikus lények kapcsolatát bemutató sorozat, aminek nyitókötete az alakváltók urának párra találásával nyitja meg a sorozatot, eddig nyolc része jelent meg:

1. Dragon Bound – Pia & Dragos
2. Strom’s Heart – Tricks & Tiago
3. Serpent’s Kiss – Carling & Rune
4. Oracle’s Moon – Grace & Khalil
5. Lord’s Fall – Pia & Dragos
6. Kinked – Aryal & Quentin
7. Night’s Honor – Tess & Xavier
8. Midnight’s Kiss – Melisande & Julian