Nalini Singh - Archangel's Shadows

In the wake of a brutal war, the archangel Raphael and his hunter consort, Elena, are dealing with the treacherously shifting tides of archangelic politics and the people of a battered but not broken city. The last thing their city needs is more death, especially a death that bears the eerie signature of an insane enemy archangel who cannot— should not—be walking the streets.

This hunt must be undertaken with stealth and without alerting their people. It must be handled by those who can become shadows themselves…

Ash is a gifted tracker and a woman cursed with the ability to sense the secrets of anyone she touches. But there’s one man she knows all too well without a single instant of skin contact: Janvier, the dangerously sexy Cajun vampire who has fascinated and infuriated her for years. Now, as they track down a merciless killer, their cat-and-mouse game of flirtation and provocation has turned into a profound one of the heart. And this time, it is Ash’s secret, dark and terrible, that threatens to destroy them both.

Kiadó: Jove/Berkley
Kiadás éve: 2014
Besorolás: fantasy, paranormál
Oldalszám: 384
Sorozat: Guild Hunter (7.)
Eredeti cím: Archangel’s Shadows
Hogyan jutott el hozzám? Hülye kérdés, Nalini fan vok :D

Nalini Singh a világ legeslegjobb fantasy íróinak egyike, aki valami iszonyatos sötétség folytán nincs fenn a hazai piacon. Eddigi könyveit az Egmont Dark jelentette meg, de a kiadó kivonulása után Miss Singh magyar jogai parlagon hevernek. Az előző részben, az Achangel’s Legion-ban egy hatalmas háborúba csöppentünk az angyalok között, aminek utóhatásai, illetve az azt követi „csendes” háború tarol végig New Yorkon.

„No thanks between us, Ashwini. No balance sheet.” 
The things he said. The things he meant. 
Releasing her grip on the cotton of his tee, she slid her hand into his hair, tugged down his head, and kissed him soft and sweet and with every ounce of the heartbreaking emotion inside her. It lasted for a fleeting fragment of time and it changed the world.”

A sorozat hetedik könyvét a titokzatos Ashwini és a mindenki által csak rohadt cajunként ismert,  Janvier kapta, akik egy igen erős novellával nyitottak a hazai piacon. Ezek után méltán hihetnénk, hogy a könyvük oltári jó volt. Hát… menjünk végig rajta.

Ash megsebesül a csatában, s reméltem, hogy a lábadozása alatt folytatódik a könyv, Nalini azonban a felgyógyulás után veszi fel a cselekményszálat. Ash kap egy újabb megbízást a Céhtől, amiben egy szárazra szívott kutya a fő bizonyíték, amit pedig egy csipp-csupp ügynek vélnek lassan kibontakozik egy droggos-erőszakolós-gyilkolásos krimivé, aminél minden lapon csak döbbenten figyelünk és próbálunk rájönni ki és miért is teszi, amit tesz.

“Why did you pull us aside, sweet Bluebell? Can you not see that I’m acting as my Ashblade’s chauffeur?” 
Illium thrust a hand through his hair, pushing back the overlong strands that had fallen across his face. “Give me one of your blades,” he demanded. “I need to cut this before it blinds me.” 
“You do it here and there’ll be a stampede to get the discards,” Janvier pointed out. “Not to mention the distress such barbarity will cause in the tender hearts of all those who worship your fine form.” 
Illium muttered something uncomplimentary about Cajuns who should be dropped off buildings that did nothing to dim Janvier’s amusement.”

Aki belekezd, annak először is kell egy kis gyomor, hisz Nalini itt sem fogja vissza magát, illetve szembe kell találkoznunk azzal a pici gonddal, hogy bár Ash és Jan könyve, a többiek is rengeteget szerepelnek benne. Ez nem baj, hisz imádom a régi szereplőket, csak éppen több Ash&Jan-t szerettem volna. Valamint sokkal több piszkálódást, amit úgy érzek nem annyira kaptam meg. A könyv inkább az egymásra találásukat írja le, hogy hogyan bíznak egymásba, hogy nyitják meg egymás irányába a lelküket.

“Why did you pull us aside, sweet Bluebell? Can you not see that I’m acting as my Ashblade’s chauffeur?” 
Illium thrust a hand through his hair, pushing back the overlong strands that had fallen across his face. “Give me one of your blades,” he demanded. “I need to cut this before it blinds me.” 
“You do it here and there’ll be a stampede to get the discards,”

Mellékszereplők terén szinte mindenki visszatér, akit szeretünk. Elena&Raphael cukik mint mindig, és egyenesen imádom őket. Caliane nagyon jól hozza a menyét utáló anyóst, én csípem, főleg mikor lehull róla az álarca. Akit jobban megismertünk a történetben az Naasir, ami nem is furcsa, hisz a nyolcadik könyvet ő kapta meg a Hetek közül. Rajta kívül találkozunk Honorral, Iliummal, a Céh embereivel, Dimitrivel. Mindjüket nagyon jó volt újra „látni”, és nem tudom eléggé kiemelni az Elena által rendezett vacsorát, és Naasir ajándékát. Az egyetlen, amit kiemelnék, az talán Naasir bipoláris énje lenne. Az Archangel”s Legionban egy beteg vadállatnak tűnik, ebben a könyvben pedig igen sokszor olyan mint egy kisgyerek. Furcsa személyiség.

„Naasir stretched lazily before settling back into his previous position. “I’m old enough now, and I want someone to play with like you play with Janvier and Raphael does with Elena. Even Dmitri plays with Honor.” This seemed to fascinate him. “The rules are secret in each game. I want to have secret rules with a woman who . . .” A long pause. “A woman who knows me, understands what I am, and who wants to have secret rules with me.” 
It was a very Naasir definition of love and it was wonderful. “I think your mate will be a lucky woman.” 
Naasir’s gaze was oddly solemn when he lifted his lashes. “I’m different, Ash. Deep inside. I’ll never be like other men.”

Akiket még kiemelné az a Légió! Áhh, egyszerűen imádom őket! Annyira érdekelne a sztorijuk, hogy kik voltak, hogyan éltek, és hogy „érzőbbé” válnak-e Elena kiképzése alatt. Ahh… mondtam már, hogy imádom őket?

Rajtuk kívül szégyen lenne kihagyni Ash két ikertestvérét, akik kapcsolata egyszerűen tökéletesen van megírva. Nincs ikertestvérem, de hiszek benne, hogy közöttük különleges kapcsolat van, és ami lezajlott Arvi és Tanú között, az csodálatos volt! Hatalmas piros pont Nalininek! De rohadt szemét is, mert megríkatott! Utálok sírni!

“Don’t worry, Ellie.” Illium bumped a fist gently off Aodhan’s jaw, his skin warm gold against the sunshine-touched alabaster of Aodhan’s. “I sicced Keir on him two days ago when he refused to listen to reason. You haven’t seen a set-down until you’ve seen Keir delivering it.” A wince. “Poor Sparkle.” 
Aodhan did something she didn’t quite catch, and suddenly, Illium was on the ground, flat on his back in the snow. The shocked look on his face was almost as good as Aodhan’s studiously blank one. “Shall we go inside, Elena?” 
“How about helping me up first?” Illium scowled and held up a hand. “Now my back’s all wet.” 
Aodhan hauled him up with his good arm. “Poor Bluebell.”

A vége természetesen happy end, legalábbis ami Ash&Jan kapcsolatát érinti, de még mindig rengeteg megválaszolatlan kérdés van, illetve elvarratlan szál is, amire választ keresünk. S Nalini nagyon jól ért hozzá, hogy tálalja számunkra ezeket a feladványokat. El se tudom mondani mennyire szerettem ezt a könyvet, ha nem is teljesen a főszereplők miatt. Nalini azonban megint rengeteg helyről vett ihlete, igen sok szálat sző egyszerre, s nem feledkezik meg egyikről sem! Egyszerűen vétek lenne bárkinek is kihagynia!

Értékelésem:

Történet: 5/5 – imádlak Nalini!

Borító: Istenem… adjon már szépérzék tanácsot valaki az Amerikaiaknak

Ajánlom: Mindenkinek, előrevéve a fantasy imádókat, és angyal fanokat

Figyelmeztetés: a sorozatot CSAKIS sorrendben szabad elolvasni!

Az írónő honlapja

Molyon

A folytatásról….

A sorozat nyolcadik része a tegnapi napon látott napvilágot, Archangel’s Enigma címmel, s Naasir, valamint a gyönyörű Androméda kapott benne főszerepet. A fülszöveg:

Naasir is the most feral of the powerful group of vampires and angels known as the Seven, his loyalty pledged to the Archangel Raphael. When rumors surface of a plot to murder the former Archangel of Persia, now lost in the Sleep of the Ancients, Naasir is dispatched to find him. For only he possesses the tracking skills required—those more common to predatory animals than to man.

Enlisted to accompany Naasir, Andromeda, a young angelic scholar with dangerous secrets, is fascinated by his nature—at once playful and brilliant, sensual and brutal. As they race to find the Sleeping archangel before it’s too late, Naasir will force her to question all she knows…and tempt her to walk into the magnificent, feral darkness of his world. But first they must survive an enemy vicious enough to shatter the greatest taboo of the angelic race and plunge the world into a screaming nightmare…

Nalini Singh - Archangel's Legion

Angels are falling from the sky in New York, struck down by a vicious, unknown force.Vampires are dying impossibly of disease.Guild hunter Elena Deveraux and the Archangel Raphael must discover the source of the wave of death before it engulfs their city and their people, leaving New York a ruin and Raphael’s Tower under siege by enemy archangels.

Yet even as they fight desperately to save the city, an even darker force is stirring, its chill eyes trained on New York…and on Raphael. Rivers of crimson and nightmares given flesh, the world will never again be the same…

Kiadó: Jove/Orion/Gollancz

Kiadás éve: 2013
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 384
Sorozat: Guild Hunter (6.)
Eredeti cím: Archangel’s Legion

Most fogom kiverni a balhét, ebben a szent minutumban! Kedves Kiadók, határtalanul sötétek vagytok, és semmi üzleti és olvasó érzéketek nincs, ha MOST AZONNAL NEM ADJÁTOK KI NALINI SINGH KÖNYVEIT! Egyszerűen nem, hogy zseniális volt ez a könyv, de letehetetlen és embertelenül ütős! Be kell vallanom öt óra alatt kiolvastam és most szűkölök, hogy minél előbb a karmaim közé kaparintsam a folytatást, mert Nalini teljesen felpörgött! Ez nem hasonlított semelyik eddig megjelentre, ez dudálás, figyelmeztetés és óvatosság nélkül letarolta az összes eddigi részt. Letarolta, megette ó, majd darabjaiban köpte ki a többit… de nem rohanjunk előre!

A történetünk kicsivel az Angyalárny után veszi kezdetét, Jason a messzi Kínába utazik veszélyes küldetésére, hogy Lijuan után kémkedjen, Honor a vámpírrá válást piheni éppen ki és Elena próbál beilleszkedni immáron angyalként a saját városába. Nalini nem igazán szarozott az olvasókkal, úgy tűnik úgy gondolja elég felvezetéssel viseltetett már az előző kötetekben, így azonnal az „Aláhullással” találjuk szembe magunkat, a világ valaha volt legmegmagyarázhatatlanabb jelenésével, ami a repülő madarakat-angyalokat a földhöz szegezi. Az eseményt rengeteg más, bizarr jelenség követi, amiket nem szeretnék elsütni, mert nagyon barók – bár rohadt félelmetesek….

'Then the birds stopped dropping from the skies . . . and so did the angels."

Szóval bizarr események tarkítján New York szürke hétköznapjait, amire Raphael és Elena is magyarázatot próbál találni, a Zuhatag a tetőfokára hág és embertelenül tombol, ami lassan az emberekre is hatással van, de leginkább a mi szexi arkangyalunkra.

A fejlődés, ami ezzel a Zuhataggal jár együtt könnyen képes lenne felemészteni Raphaelt, és úgy gondolom, hogy ez a harc volt a legnehezebb ebben a történetben, bár nem kevés háborúskodással találkozunk az Archangel’s Legionban, de csak sorjában..

Szóval megmagyarázhatatlan események megritkítják a Raphael szolgálatában álló angyalok és vámpírok számát, természetesen az arkangyalunk elég idege miatta, hisz városa védelme jelentős károkat szenved, amit nem engedhet meg magának, hisz Lijuan bosszút akar állni rajta. Emellett szegény fickónak legkisebb baja is nagyobb, mint a világé, hisz a Zuhatag megváltoztatja az arkangyalokat, s Raphaelnek is keményen kell küzdenie, hogy önmaga maradjon a fejlődése mellett, ezen kívül az anyja visszatért, a nő utálja Elenát, és előkerül egy régi szerető, aminek a Hitvese nem igazán örül.

Hogy miért is használom az ember szót? Azt hiszem sosem lesz igazi angyal, valahol mélyen, legbelül mindig is egy halandó lesz. Mindig az emberek mellett fog állni, azonban a Legionban megmutatta, hogy ha kell igazi Hitvesként is helyt tud állni. Tud szerető, gondoskodó úrnő és feleség lenni, ahogy a férjét és a népét védelmező amazon is.
Ezen kívül megint láthatunk egy kevés Elena-Jeffrey ellentétet, ami szegény kis Eve miatt újra lángolni kezd. Hát… nem egyszerű az ürge, én már rég lepuffantottam volna.

“Illium!” Elena cried out as he tumbled toward the heavy traffic, his wings tangled. 

“He’s playing a trick,” Aodhan said calmly. “He used to do that to his mother all the time, until one day, she did it back to him. I do not think I have ever seen Illium so chastised and white.” 

“No, Aodhan, he’s falling too fast.” Heart in her throat, Elena twisted in desperate readiness to take off, try to help . . . except it was too late: Illium was about to be crushed between two trucks. “No!” Silver-blue wings snapping out at unbelievable speed, his nimbleness on astonishing display. 

“Ellie”—wicked laughter in the gold when he flew back up—“you look like you’ve seen a ghost.” 

“I am not talking to you.” Breathless from the fright, she spoke to Aodhan instead. “I’m going to tell the Hummingbird he’s been up to his old tricks.” 

Aodhan’s lips kicked up in the slightest, slightest smile. 

“Hey! Wait!” Illium tried to get into her line of sight. “Don’t tell Mother.

Illium természetesen nem maradhatott ki a könyvből, rengeteg szerepet kapott a kék kis

pillangónk, de azért túlzásba sem vitte Nalini. Illium tipikusan az a szereplő, akiről kívülről azt látod, hogy minden okés, de azért egy-két helyen elgondolkodsz rajta, hogy biztos minden rendben van-e vele. No én nem egyszer éreztem, hogy talán nem olyan boldog az a Pappilon, ahogy azt Elenáék felé mutatja.
Naasir még mindig homályos folt számomra, hisz vele annyira sokszor nem találkoztunk, de azt hiszem elkezdtem kedvelni… Remélem nem zabál föl miatta :D
Méreg, Gallen, Jason és Dmitri inkább a vége felé kaptam szerepet, a háború alatt, ami nem is baj, hiszem őket ismerjük, szeretjük és így is végig imádkoztam, hogy semmi bajuk ne essék…. Hát többé- kevésbé nem is esett.

És most a híres-hírhedt háborúról. Lijuan egy - nem nevezem meg személlyel - szövetséget kötve először meggyengíti Raphael városát, hogy aztán az élőhalott, mutáns undormányaival megtámadja azt. Szegény New York, így is meggyengül, s Raphael szövetségesei – Elijah és Astaad is hasonló gondokkal küzdenek, így nem tudnak segíteni. Így hát New York egy reménytelen harccal néz szembe.

Be kell vallanom az egész csata iszonyatosan lebilincsel, egyszerűen imádtam a leírást, hogy éreztem, Nalini végiggondolja a taktikákat, látja a gyengepontokat, az erőt. És tegyük hozzá, hogy egy reménytelen csatában az ember a vesztes félnek drukkol a leginkább. Szóval new Yorkot deportálják, s csak Raphael emberei, illetve a városukat védelmező vámpírvadászok maradnak ott, hogy megvédjék Raphael hatalmának jelképét és otthonukat, New Yorkot és a Tornyot.

A csata minden oldala igazán fontos, és érdekes, egyetlen betűt nem hagy ki az ember, rengeteg szerettünk sebesül – vagy hal meg, és azt hiszem ez a reményvesztett csata kovácsolja össze a szereplőket. Ashwinit és Janviert, Naasirt és Elenát, a vadászokat és az angyalokat. Semmi csapatépítőbb nincs, mint együtt vérezni tele az aszfaltot élet-halál harcot vívva. És a vége!

“Wave to the nice tourists, Sparkle. I promise it won’t cause pestilence and firestorms.” 

Elena bit the inside of her cheek at Aodhan’s glare—she’d never seen anyone crack his reserved shell. “Sparkle and Bluebell, nice.” 

“Never,” Aodhan said, hands stubbornly on the girder, “ever repeat that. Illium seems to have forgotten I promised to separate his tongue from his mouth should he utter it again in his immortal lifetime.”

Ó Istenem, majdnem elsírtam magam mikor megérkezett a Légió! Nagyon kíváncsi vagyok rájuk és erre az aeclari dologra, amire az Első utalt és bár Raphaelnek leesett a dolog, nekem nem. Szóval iszonyatosan izgalmas részeknek nézünk elébe.

“You have never, and will never, weaken me. You make me a better man and a better leader than I would’ve ever been without you.” He shook his head. “You said once that you couldn’t do this without me. Well, I can’t do this without you, Guild Hunter.”

Rengeteg dologról nem írtam, és jobban belegondolva, nincs is annyi betű, ami elég lenne

ahhoz a szerenádhoz, amit az Archangel’s Legionnak adnák, szóval lassan befejezem, de előtte muszáj még egyszer leírnom, hogy életem egyik legjobb és leghihetetlenebb írója Nalini Singh. A művei igényesek, esztétikusak és hihetetlenül nagyszerű olvasmányok, ha ezt a magyar kiadók nem veszik észre, akkor csak sajnálni tudom őket!

A következő rész az Archangel’s Shadows, ami a szexi cajun vámpír és a világ legveszélyesebb vadászának, Ashwininek a könyve. Nagyon várom, hogy elolvashassam, bár egyik barátnőm olvasta, - hatalmas Ash-Jan fan – és neki nem tetszett. Hát… meglátjuk, addig is olvassatok Archangel’s Legiont!

Linkek:

Moly. hu

Nalini Singh oldala