Ivy kívánságlistája

A következőkben azokat a könyveket említeném meg, amiknek kiadására magyarul igen nagy esély van, s amikért szinte sírnak a könyves szekrényem hiányzó polcai:

1. Julia Quinn – Wyndham sorozataA GABO kiadó gondozásában fog megjelenni az éves Quinn- sorozat, amit a lelkes olvasók már biztos vagyok benne, hogy tűkön ülve várják. A sorozat összesen két részes részes: 
   TheLost Duke of WyndhamMr.Cavendish, I Presume
   
   
2. Julia Quinn - A Lyndon nővérekÚjabb két részes sorozat kedvenc történelmi romantikus írónőm tollából, és természetesen a GABO nyomdájából:
   Everything and the Moon
   Brighter than the Sun
   
   
3. Julia Quinn - Rokesbys
   AZ újdonság kedvéért újabb sorozat Miss Qiunn tollából, ami szoros kapcsolatban áll a Bridgertonokkal. Remélem újra találkozhatunk a mindenki által annyira szeretett családdal, a GABO kiadó könyvében:
   Because of Miss Birdgerton
   
   
4. Julie Kagawa - A halhatatlanság szabályaAllison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a Peremben él. Nappal
   
   társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé válik.
   Könyvmolyképző kiadó gondozásában jelenik meg, Az Édenkert gyermekei sorozat első könyveként. Az írónő másik sorozata a Vastündérek szintén a Könyvmolyképző gondozásában jelent meg, attól függően milyen kedvük van.
   
   
   
5. Meg Cabot - Remembrance
   Meg Cabot sok híresebbnél híresebb könyvet adott ki a keze közül, de azt hiszem, hozzám legközelebb mindig is a mediátor sorozata állt, ami 7 év múltán egy novellával, és egy könyvvel bővül, ami a Remembrance címet kapta, és amit a Ciceró fog elénk tárni a jövőben.
   
   
6. Susan Ee - End of Days
   
   
   Az Angyalok bukása sorozat utolsó darabjával, az End of Days-el adósunk már csak a Könyvmolyképző kiadó, s úgy tűnik 2016 folyamán kezünkbe is vehetjük a folytatást. Remélem minél előbb :)
   
   
7. Moira Young - Rebel HeartA Vér vörös út folytatásáért már egy ideje küzd a könyv szeretőinek csoportja, azonban túl sok információt nem kaptunk róla. Legutóbb 2016-ra ígérte a Könyvmolyképző kiadó, meglátjuk...
   
   
8. Gail Carriger - SzívtelenA lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van… ezúttal azonban a baj nem a saját hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt,
   
   Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek. Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék. 
   Sikerül rájönnie, ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe??
   Végre valahára, kaptunk hírt kedvenc Lordunk és lélektelen feleségének legújabb könyvéről, idén mindeképpen megérkezik. Remélem Könyvfeszten már a kezeim között lesz :) Könyvmolyképző
   
   
9. Brigid Kemmerer - SzellemHunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem. 
   Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz. 
   A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket. 
   Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt. 
   És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit. 
   Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…
   
   Be kell vallanom az Elementál sorozatból ezt várom a legkevésbé, sem a főszereplő, sem a szerelme nem érdekel, de hát elkezdtem a sorozatot, na. Könyvmolyképző
   
   
10. Diana Gabaldon - UtazóKétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásuk után a halálra szánt Jamie Fraser lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.
    Mostanra felnőtt a lányuk, és Claire rádöbben, hogy Jamie életben maradt. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…
    
    Talán a könyvmolyképző legnagyobb csalafintasága Diana Gabaldon harmadik könyvének megjelenése, összességébe ha jól számolom 1-1,5 évet csúszott a könyv kiadása az ígértekhez képest, de úgy tűnik márciusban meg fog jelenni. Hát erre annyit mondok, meglátjuk...
    
    
11. Madeleine Roux - Sanctum
    
    Aki olvassa rendszeresen a blogot tudja, hogy az írónő sorozatának első része az Asylum épp elégé megijesztett, de úgy döntöttem erős lány vagyok, és napfénynél, csudaszép dolgokra gondolva neki fogok vágni! Előre is köszönöm a lehetőséget a Maxim kiadónak!
    
    
12. Naomi Novik - Unprooted
    A GABO fogja nekünk elhozni ezt a zseniálisan újragondolt mesét Novik kisasszony tollairól, akitől bár még semmit sem olvastam, de a könyv fülszövege teljesen megfogott. Meglátjuk :)
    
    
13. Mary E. Pearson - The Heart of Betrayal
    Az árulás csókja című első kötet-e is nagyon tetszett az írónőnek, így hát nem kétséges, hogy alig várom, hogy a GABO elhozza a sorozat folytatását, plusz piros pont neki, hogy ilyen gyorsak!!
    
    
14. Sara Raasch - Jég, mint tűzHárom hónap telt el azóta, hogy a télországiak – nagyrészt a Cordell Királyság segítségének köszönhetően – felszabadultak, Tavaszföld királya, Angra pedig eltűnt.
    Meira csak azt szeretné, hogy népe biztonságban legyen. Amikor a Cordell Királysággal szemben fennálló adósság arra kényszeríti a télországiakat, hogy újra megnyissák bányáikat, és az ásványkincsekkel fizessenek, valami nagyon hatalmas – és valószínűleg rendkívül veszélyes – dologra, Primoria elveszett varázserejére bukkannak. Theron reménykedve és izgalommal fogadja a hírt… Ilyen nagy varázserő birtokában a világ végre képes lesz majd ellenállni a fenyegetéseknek, amelyeket Angra jelentett és jelenthet. Ám Meira pontosan tudja, hogy amikor a világnak legutóbb hozzáférése volt ehhez a hatalmas varázserőhöz, az elszabadította a Romlást. Így amikor Cordell királya parancsot ad, hogy Meira és Theron járják be Primoria királyságait, és fedezzék fel a föld alatti varázsforrás titkait, Meira a maga módján ellenáll. Arra használja ki az utazást, hogy támogatást szerezzen; zárva akarja tartani a varázslat forrását, hogy megőrizze Télország biztonságát akkor is, ha ezzel szembekerül Theronnal. De vajon megteheti-e ezt anélkül, hogy szeretett népét veszélyeztetné?
    
    Bár még a Hó, mint hamu-t sem fejeztem be, de azért már fent van a listámon a folytatása, ami meglepő gyorsasággal kerül a hazai piacra. A Twister Media eddig nem volt túl híres kiadó, azonban legutóbbi könyveivel felkeltette a moly társadalom figyelmét. Meglátjuk mi lesz még ebből...
    
    
15. Anne L. Green - Eltitkolt múlt
    
    „Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A
    
    gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”
    
    De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá?
    Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.
    
    Hmm.. Hmm.. Hmm.. Kedves írónőm a hátam mögött lassan meg is jelentet egy újabb romantikus könyvet. Várom szeretettel! Bár nem tudom hova tenni ezt a borítót...
    
    
16. Sherrilyn Kenyon - Bűnös éjA Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
    Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim. 
    Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak. 
    Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?
    
    Azt hiszem J. R. Ward visszatérése mellett, ez a legnagyobb könyves hírrobbanás ami megremegtette a szívemet. Hölgyeim, és uraim, visszatér Sherrilyn Kenyon és az ő szexi vadász alakulata, hogy ellássa mindenkinek a baját. Ezer köszönet érte az Athenaeum kiadónak, nem fogjátok megbánni! Bár ezt az ocsmány borítót nem értem...
    
    
17. Jennifer Ashley - A tökéletes nevelőnő
    A Skót Gőzhengerként emlegetett ügyvéd, Sinclair McBride – aki hét éve özvegy – a tárgyalóteremben a legvadabb bűnözőkkel is elbánik, ám saját két gyerekét képtelen féken tartani. Caitriona és Andrew hetente kerget őrületbe egy-egy nevelőnőt, akik általában sírva hagyják el a McBride-házat. Csak egy nő akad a városban, akit képtelenek kikészíteni.
    Roberta „Bertie" Frasier belépője Sinclair életébe igencsak sajátos: ellopja a férfi óráját, aztán csókot lop tőle. Útjaik elválnak, de Bertie – egy East End-i bandita lánya – nem tudja kiverni a fejéből a jóképű skót úriembert, s végül úgy alakul, hogy egy veszedelmes helyzetből kimenti Sinclair gyerekeit, majd hazakíséri őket. Amikor a férfi látja, hogy a két ördögfióka mennyire hallgat Bertie-re, felkéri nevelőnőnek, nem is sejtve, hogy a kis zsebtolvaj mennyi leckét ad majd neki is – szerelemből.
    
    Hiába vagyok lemaradva a sorozatból, MacKenziéket sosem fogom tudni hátrahagyni, imádom a sorozatot és az írónőt is, köszönöm, hogy a Kossuth kiadó továbbra is gondozásába veszi.
    

Jelenleg ezt a 17 jövőben megjelenő könyvet hoztam el most nektek, de kicsit sem félek attól, hogy ez a szám sokkal, de sokkal nagyobbra fog duzzadni, hisz még csak februárt írunk! A legközelebbi hajrá a kiadók számára a XXIII. Könyvfesztivál lesz, amit 2016. április 21-24 között rendeznek meg.
Addig is jó olvasást mindenkinek!

Madelein Roux - Asylum - A bolyongó lélek

A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több mint egy nyári tanfolyam valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt. Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Besorolás: ifjúsági, horror, thriller
Oldalszám: 350
Sorozat: Asylum (1.)
Eredeti cím: Asylum
Hogyan jutott el hozzám? Beleszerettem a borítóba, illetve a fülszövegbe, kérdéses sem volt, hogy elolvasom-e

„Bizonyos célokért néha mindenki feladja az elveit.”

Istenem, atya úr Istenem, soha többé…

Ahogy megláttam a megjelenések között, tudtam, hogy nekem el kell olvasnom ezt a könyvet. Nagyon ritka, hogy úgy érzem egy könyv szinte megszólít, de most ez történt velem, bármilyen furcsa is. Így hát, amint megkaptam Karácsonyra, némi töprengés után ezt vettem a kezembe elsőként. S félig megbántam, félig nem. Miért is?

„-Nem! – fortyant fel Dan. – Senki sem intézi el. Majd én elintézem.

De ezt nem én akarom. Ez nem én vagyok!

Én te vagyok.

A szike egyre közelebb emelkedett Felix arcához.”

Tudni kell róla, hogy én már Susan Ee Angyalok bukásától is frászt kaptam néha, de ez a könyv… Most már teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy egy félős nyuszi vagyok, és soha az életben nem fogom többé ezt a könyvet este, egyedül a szobámba olvasgatni…

A könyv egy nyári kurzust tálal elénk, aminek diákjait egy régi elmegyógyintézet falain belül

szállásolják el. Ide érkezik meg Dan Crawford, a több nevelőcsaládot és nevelőintézetet megjárt fiú, akinek pszichológiai problémái vannak az emlékezetével. Az első pár oldalon végül is nem sok történik, megérkezik, találkozik a fontosabb szereplőkkel, Jordannel a meleg sráccal, akinek a szülei nem tudják elfogadni gyermekük másságát, Abbyvel a művészetes lánnyal, és furcsácska szobatársával.

„Az a gond az emlékekkel, hogy az ember soha nem tudja előre, mikor törnek felszínre.”

Na a para onnan veszi kezdetét, hogy a fent nevezett Jordan-Abby-Dan hármas lemennek az elzárt régi szárnyba, ahol a Brookline elmegyógyintézet egyik titkos részlege volt. Kiderül, hogy a gyógyintézet utolsó igazgatója valami olyasmit csinált az intézetbe lévőkkel, ami nagyon, de nagyon csúnyán illegális volt, arról nem is beszélve, hogy embertelen.

Nem szeretnék lelőni semmit sem a könyvvel kapcsolatban, mert ezt a művet TÉNYLEG el kell olvasni, és minden lapján pont annyira kell rettegni, ahogy én is rettegtem néha. Rengeteg furcsaság történik meg, halálesetek, régi sorozatgyilkosokról olvasunk, s bejárjuk a pince mélyén rejtőző cellákat, ahol a betegeket tartották, majd a titkos műtőbe, amit úgy rendeztek be, mint egy rohadt egyetem hallgatóját, hogy mindenki pontosan lássa, ahogy az orvos a pódiumon éppen mit csinál…

„Egy őrült világban csak az őrültek épelméjűek.”

Istenem, és akkor még nem írtam arról, hogy a könyvben végig különféle képek vannak, közöttük olyanok, amiket TÉNYLEGES elmegyógyintézetekből szereztek. Egyszerűen… Úristen! Nagyon jól voltak szerkesztve, jó helyre betéve, le a kalappal a szerkesztők előtt.

„Hátborzongató munka lesz, efelől semmi kétségem. Elvégre Michelangelónak is voltak titkos holtestei, nekem miért ne lehetnének, hiszem valahol én is egy művész vagyok, csak másképp, kockáztatok és áldozatok árán…”

A könyv frenetikusan van megírva, épp csak cseppenként adagolja az információkat, miközben nem fél néha a rémületet ránk hozni. Legalább hatszor álltam fel a könyv mellől és mentem ki mindenféle mondva csinált okkal a konyhába, hogy emberek közelébe lehessek, mert ez… ez nagyon durva volt.

Én a végéig nem jöttem rá, hogy most akkor végül is mi áll az egész mögött, mert szerintem igazán nem is lehetett rájönni. Azt hittem a Szobrász tért vissza, és hát… nem akarom lelőni a „poént”, mert ez hajmeresztő lett! Az egész vége, lehet kicsit összecsapott lett, mert körülbelül harminc oldalt hagyott az írónő az egészre, de nem érdekelt, mert az a harminc oldal frenetikus volt!

„Az emberek a maguk módján mind a halhatatlanságot keresik, vagy a gyerekeik útján próbálják átörökíteni nevüket és génállományukat, vagy építészet útján, vagy a tudomány segítségével. Én ezzel a módszerrel próbálom az örökkévalóságnak átadni, amit tudok.”

El sem tudom mondani mennyire várom a második részt, mert biztos vagyok benne, hogy mások is benne voltak a Brookline-on belül az egészben, nem csak az, akit a végén elkaptak, de egy biztos… csakis napsütésben fogom elolvasni, és hótziher, hogy soha az életembe nem fogom betenni a lábam egyetlen épületbe se, ami valaha elmegyógyintézet volt!!!

Egy kicsit bővebben a szereplőkről, Dan a főszereplő, az elején kicsit az agyamra ment, de a történet haladtával és a nyomozásának köszönhetően egyre jobban megkedveltem. Ami a múltját illeti, kíváncsi vagyok mi fog még kiderülni, mert biztos vagyok benne, hogy a jő igazgató nem úgy hunyt el, ahogy leírják, illetve kíváncsi vagyok Dan most akkor kinek is a leszármazottja…

„Az őrültség relatív. Attól függ, hogy ki zár be kit, és milyen rácsok mögé.”

Abby és Jordan, mint a segédek, szerintem nagyon jól alakították a szerepüket. Abby talán egy kicsit földhöz ragadtabb volt, ő inkább az érzelmeket hozta előtérbe a saját nyomozásával. Sok kritikában olvastam, hogy szerintük nincs értelme Jordan nemi hovatartozásának. Nem teljesen értek egyet, először is, mert a rémálmai, amiket elmondott, mind olyan beavatkozásokat festenek le, amiket régen a meleg „kigyógyítására” alkalmaztak, s ő itt inkább a józan kívülállást hivatott bemutatni.

A történet igazából a vége felé kezdett beindulni, de mondjuk volt, amire már korábban rájöttem. Hogy ki is Abby nagynénje, szerintem ez nem volt nehéz, azonban Dan és a gyilkos kiléte… hát az hátborzongató volt. Ahogy az is, ami a végén kiderült az igazgatóról... úristen, nagyon durva volt, amiket leírtak. És a legrosszabb az egészben, hogy nem tudhatjuk biztosra, hogy egyik sem történt meg a való világban!!!

„Amikor végül levette kezét az arcáról, észrevette, hogy szinte véresre dörzsölte magát. Megtörölközött, és megállt egy pillanatra a tükör előtt. Mindig ugyanazt a tükröt választotta. A jobb felső sarkán mély, feketés karcolásnyomok látszottak, és a karcolásokból mindig egy szót próbált kiolvasni, mindig valami mást. A mai estén ez a szó így szólt: SEGÍTS!”

Rengeteg dologról szeretnék még beszélni, arról mennyire elítélem a régi elmegyógyintézeti orvoslást, hogy mennyire undorító dolognak tartom a lobotómiát, a sokkterápiát, de azt hiszem ez nem teljesen tartozik a tárgyhoz.

Összességében elmondhatom, hogy imádtam ezt a könyvet, és mikor épp nem rémültem halálra akkor még szerettem is. Ha nem járkáltam volna ki félelmemben, egy ültő helyemben olvastam volna végig az egészet. Alig várom, hogy a kezeim közé kaphassam a második kötetet, mert egy biztos, a Brookline megváltoztatja az embereket, akik belépnek a kapuin.

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Elég rémisztő, de illik a könyvhöz…

Ajánlom: azoknak, akik szeretnek borzongani, és nem zavarja őket egy kis rémmese, holtak, elmegyógyintézetbeli horror történetek, és régi embertelen kezelések

Figyelmeztetés: napvilágnál olvassátok!

Linkek:

Moly.hu-n

Robin LaFevers - Halandó szív

OKOS, ERŐS ÉS MINDENRE ELSZÁNT 
Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva. Annith ezt elmondhatatlan árulásnak tekinti, hisz egész életében arra készült, hogy orgyilkos lehessen. Ezért saját kezébe veszi sorsát. Ebben segítik a hellequinek, a megváltásra vágyó elátkozott lelkek, valamint a nőket és ártatlanokat védelmező Arduinna istennő papnői is. Annith megszökik a kolostorból, a breton udvarba megy, ahol Anne hercegnő és hívei éppen a francia invázió elleni stratégiáról tanácskoznak. 
A kolostor meggondolhatta magát, de ez nem jelenti azt, hogy ő belenyugszik. 
A sorozat lezárásában LaFevers mesterien illeszti helyükre a kirakós darabjait. Lenyűgöző könyv, melyben az ész és a szív harcolnak egymással. Ez a tökéletes befejezés.

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, történelmi
Oldalszám: 456
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai (3.)
Eredeti cím: Mortal Heart
Hogyan jutott el hozzám? Az első rész azonnal megfogott, ahogy a második és természetesen a harmadik is :D

Istenem, Atya Úr Istenem, hogy én mennyire szerettem ezt a könyvet, arra nincsenek szavak! Azt hittem az első részt semmi sem tudja űberelni, aztán jött a második, akkor azt hittem annál nem lesz jobb, de végül megjelent a Maxim kiadó gondozásában A halál szépséges szolgálólányainak utolsó része, és most már biztos vagyok benne, hogy a harmadik a legeslegjobb rész az összes közül!

„– Üdvözlégy, halál! – suttogja, szemét behunyva. 
– Kérése meghallgattatik – felelem súgva.”

Sajnos elég kevés dolog van, amit elárulhatok a könyvről spoiler mentesen, mert iszonyatosan sok mindenre kiderül, olyan dolgokra, kapcsolatokra derül fény, amikre sosem gondoltunk volna az első részben.

Újra találkozunk a régi szereplőkkel, itt lesz Ismae és Duval, akik végre eldöntötték, hogy összeházasodnak, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert nagyszerű párt alkotnak. Az előző rész főszereplői, Sybella és Rémlovag is visszatér, utóbbi még mindig imádnivaló személyiség. Illetve kaptunk újakat is…

Annithról igazából csak említést tettek az előző részekben, illetve visszaemlékezésekben találkoztunk vele, szóval igen titokzatos főszereplő lett. Be kell vallanom, már az első oldalakon megvett magának. Ő pontosan az a nő, akit főszereplőként szeretek, erős, makacs, sosem adja fel és mindent megtesz azért, hogy elérje azt, amit akar.

„– Nem értelek. Néha nem is tudom, hogy távol akarsz tartani magadtól, vagy azt akarod, hogy a tiéd legyek. 
– Mindkettőt akarom – súgja, és közelebbről érzem a testéből áradó meleget.”

A főszereplő pasink Balthazar, először azt hittem egyáltalán nem is lesz férfi ebben a könyvben, de mégiscsak kaptunk egy nagyszerű főszereplőt! Annith-tal ellentétben, Balthazar nem már szerepelt a könyvekben, de nem árulom el, hol, hogy és mikor. Ez legyen meglepetés, de annyit elmondhatok, hogy bár keveset szerepel a könyvben, az egyik legnagyobb fordulat, vagy mondhatjuk csavarnak hozzá tartozik.

A könyv végére a francia-bretagne háborúnak is vége lett, hogy miképpen… elég misztikus, de szerintem pontosan a történethez illő vége lett. Rosszabbul érezném magam, ha csak sima erőfölénnyel, vagy hősies csatával nyertek volna.

Muszáj kiemelnem a könyvben lévő miszitikát, amit el nem tudom mondani, mennyire is szerettem. Imádom, hogy végre valami kitalált, erős vallást tudott létrehozni valaki, amiben nem találok hibákat, amiben jól érzem magam. Úgy gondolom, ez egy nehéz dolog, a fantasy íróknak. Legalábbis, akik próbálkoznak még a vallási kérdésekkel.

„Az igaz történet – ahogy azt itt a kolostorban tudjuk – az, hogy a Halál egy réten talált rá Amournára és ikernővérére, Arduinnára, és rögtön elbűvölte Amourna szépsége, kedvessége. Arduinna bizalmatlan volt; nem tetszett neki, ahogy a Halál a húgára néz, ezért előkapta íját, és egy éles hegyű nyílvesszőt lőtt ki rá, amely egyenesen Mortain szívébe fúródott. Ő egyszerűen kihúzta mellkasából a nyílvesszőt, meghajolt, és köszönetet mondott az emlékeztetőért, hogy a szerelemnek mindig ára van.”

A könyv természetesen happy end, több szempontból is, igazából spoiler mentesen, azt hiszem ennyit mondhattam el róla. Egy igazán összefüggő könyvet adott ki, befejezésképpen Robin LaFevers, ami tökéletesen lezárja ezt a trilógiát. Úgy érzem minden szálat elvarrt, nem hagyott ki egyetlen fordulatot sem, amit megtehetett. Nagyszerűen épített fel egy világot, végig tudta honnan hová akar eljutni, s végül egy tökéletes trilógiát adott ki a kezei közül.

„Istenek és halandók is sok elemből állnak; vannak közöttük megtörtek és sebzettek is, de önállóan egyik sem fejez ki minket.”

Ha szereted a történelmet, az akciót és a csöppnyi romantikát, akkor A halál szépséges szolgálólányai neked valók!

A halál szépséges szolgálólányai sorozat kötetei:
1. Gyilkos kegyelem
2. Sötét diadal
3. Halandó szív

Értékelésem:
Történet: 5/5 egyszerűen letehetetlen a sorozat!
Borító: Öhm.. egy kicsit kiráz a hideg ettől a tündenőtől xD
Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a történelmet, a vallásokat és igen, az erős női karaktereke!
Figyelmeztetés: nem tudod letenni!

Carina Bartsch - Türkizzöld tél

A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, new adult
Oldalszám: 424
Sorozat: Cseresznyepiros nyár (2.)
Eredeti cím: Türkisgrüner Winter
Hogyan jutott el hozzám? Beleszerettem az első részbe, nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom a folytatást.

A könyv az első rész végéről veszi fel a fonalat. Emely csúnyán lejáratja magát az emailben, amit Lucanak ír, nem mintha az ember lánya nem jött volna rá, hogy ki is az a Luca…
Szóval az email óta Elyas elég furcsa, legalábbis nem teljesen normális, hogy nem bombázza a lányt a szerelmével, s háziállatokat meghazudtoló kitartásával.

„Az idő minden sebet begyógyít, gondoltam megvetően. 
Talán tényleg így is van, legalábbis addig, amíg nem jön a következő seggfej, aki mindent újra feltép.”

Ezen felindulva Emely a bulin hatalmas hülyét csinál magából és végre beindult a már megszokott Bartsch stílus, amit az első részben már úgy megszerettünk. Azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy nagyon sokan lehurrogták a második kötetet, hogy már nem olyan vicces, néha lelki kínszenvedés vagy épp butus a történet. Igaz-e? De még mennyire!

„– Nem kell neki sok idő a fürdőszobában, okos, csodaszép, ugyanannyira szereti az autómat, mint én… Ha most még azt is elmeséled nekem, hogy évente csak egyszer vannak nehéz napjaid, azonnal házassági ajánlatot teszek neked.”

De kérdezem én az ezen vélemények íróitól? Szerintetek az első könyv, az alap sztori, Elyas és Emely szerelmi múltja nem volt butuska? De még mennyire, hogy az volt! Csak épp az első könyvben az a rengeteg poén és szarkasztikus részlet elfedte azt, hogy végülis egy gyermeteg történetet olvasunk.

„Amikor a férfiak szerelmesek lesznek,a föld leggyámoltalanabb teremtményei lesznek.”

A második könyvben is vannak poénok, egy szóval sem mondom, hogy nincsenek, de sajnos aki beleszeretett az első könyv könnyedségébe, az sajnos meg fog csalatkozni a másodikba, ahol keményen boncolja a szerelem és a szerelmi fájdalom témát. Rengeteg hülye helyzet van benne, ami szerintem iszonyatosan béna. Pl.: az a meg nem kapott levél Karácsony előtt. Vagy az email, ami a spamek közé kerül…

„Kiugrottam az ágyból, feltéptem az ajtót, és azt kiáltottam: 
– Vibrátort…! (…) 
– Vibrátort? – kérdezte Elyas. 
Éreztem, ahogyan a forróság vulkánszerűen elönti az arcomat. – Én… én… én… én azt hittem, Eva az. 
Ekkor felvonta a szemöldökét. – Azt hitted, Eva az, és vibrátorral akartad üdvözölni?”

Azonban meg kell mondanom, hogy csak később jöttem rá, hogy Bartsch nem gyerekes, béna vagy épp bugyuta problémát vezet fel ezekben a részletekben. Nem. Itt kőkemény társadalmi kritikát olvashatunk a mai fiatalokról! Mert lássuk be, rohadtul könnyű egy szar helyzet miatt levelet írni, vagy épp email összedobni, mint férfiasan, megállni szemben azzal, akivel marha nagy taplók voltunk, és akiket megbántottunk! S sajnos a mai világ már olyan szinten az elektronika bezárt világában rekedt, hogy az már szégyen. S talán, legalábbis én úgy érzem, Bartsch ezzel az ironikus képpel akarja megmutatni, hogy mennyivel egyszerűbb lenen a másik szemébe mondani az igazat.

„– Helyesen értem mindezt, és adsz nekem még egy esélyt, Emely? 
Fújtattam és bólintottam. 
– Tényleg? – A vonásai tele voltak hitetlenkedéssel, miközben a keze egyfolytában az arcomat simogatta. 
– Igen – mondtam. – Férfi vagy. Nem tehetsz róla, hogy már hülyén jöttél a világra.”

Mert lássuk be, a könyv felét kidobhatnánk a kukába, ha Elyas Emely szemébe meri mondani, hogy miért is csapta be ilyen embertelenül durván. Bár Emely meg tök sötét, hogy nem jött rá, hogy mi is áll emögött az egész email meg Luca dolog mögött.

„– Alig bír megállni a lábán, de még mindig nagy a szája. – mondta Andy. 
Elyas felsóhajtott. – Nekem mondod. És mert, hogy a szexből ma már úgy néz ki, semmi nem lesz, most hazaviszem a kisasszonyt. – Búcsúzóul megveregette Andy hátát. 
– Pffff! – mondtam. – Igazán szemtelen vagy, Elyas!”

A Szereplők közül itt most talán Elyas volt az erősebb egyéniség, hisz végre megismerhettük, hogy ki is ő valójában. Egy komplex, szerethető, erős karaktert kaptunk, aki kiáll a szerettei mellett, szerelemmel szeret, de képes lemondani is, mikor már tényleg későnek érzi. Emellett, talán a legfelnőttesebb karakter is lett a fiatalok közül, gondolok itt a hivatással szembeni kérdésekre, vagy amit tett a barátnőjéért.
Emely sajnos a rengeteg önsanyargatással, meg a béna régi emlékek, illetve  a Karácsonyi debütálásával nagyon lehúzta magát a WC-n. S bár meg tudom érteni, hogy szarul esett neki a Luca-dolog, de azért ha szeretünk valakit, meghallgatjuk, hogy mit hoz fel a védelmében. Kivéve ha megcsalt, akkor le kell lőni!

„– Szart kavartál – mondtam. – Sok szart. Ehhez nem fér kétség. De bocsánatot kértél, és elhiszem neked, hogy komolyan gondolod. A magyarázatod sok mindent napvilágra hozott, és sok mindent értek már. – Miután kis szünetet tartottam, tovább beszéltem. – Ennek ellenére lehetséges, hogy ezek után gyakrabban érzem majd szükségét, hogy megüsselek. Kedves volna, ha ilyenkor nyugodtan tűrnéd.”

Mellékszereplők közül Sebastiant tudom kiemelni, aki azért a könnyed viccességet hozta, illetve Emely édesapját, aki hozta a tökéletes, csöndes, de ha kell, beleszól a vitába édesapát, akinek a lánya bármit képes elmondani. Illetve Elyas édesanyját, Alenat, akit inkább érezte Emely anyjának, mint a sajátját. Ő egy gyermekeit féltő, rájuk TÉNYLEG figyelő anya, aki nagyszerű példa a felnőtt gyerekes édesanya képére.

„– Na és? – mondta Elyas. – Az az állat kétszer akkora volt, mint én. 
– Éppen a térdedig ért. – vágott vissza Alena. 
– Tudod, Elyas, hogy nevezik ezt? – kérdezte Sebastian, akinek egyértelműen az arcára volt írva, milyen jól szórakozik. – Gyerekkori trauma. Az ilyesmit fel kell dolgozni. Ha szeretnéd, tudok neked segíteni. Mégsem akarjuk, hogy a következő kutyánál a nadrágodba csinálj. 
Alena prüszkölt a nevetéstől. és Sebastian karjába kapaszkodott. 
Elyas viszont a szemét forgatta. – Őrülten vicces.”

Azt hiszem a könyvből ki kell emelnem a Karácsonyos epizódot, ahol végre többet kaphattunk a családokból, a kiscicás részek hatalmasak voltak, csak az egész sokkal jobb lett volna, ha éppen Emely és Elyas nincsenek fasírtban. Szerintem legendás lesz még a halloween-i buli is, ahol Emely eléggé durván megmutatja, hogy milyen egy nagyon-nagyon vicces részeg. De igazából be kell vallanom, az első részt nemhogy űberelni, de még utolérni sem tudta a befejezés.

„Vihogtam. – Bokor úr felfogott… 
Elyas felsóhajtott, és közelebb hajolt hozzám. – Megütötted magad? 
– Nem tudom.”

Illetve most így a véleményem végén szeretnék egyetlen sort kiemelni, mert ha egyetlen dolog meg is ragad bennetek ebből a könyvből, akkor szeretném ha ez maradni, és egy életre a felvésnétek az agyatokba:

„A jó ellentéte nem a rossz, hanem a jót akartam.”

Összefoglalva, akik elolvasták az elsőt és szerették, azok mindenképpen lássanak neki. Akiket csak a hangulata fogta meg a Cseresznyepiros nyárnak, azok kössék fel a gatyájukat, mert itt rengeteg fájdalom, önsajnálat és szerelmi bánat lesz. Persze mindamellett, hogy azért visszatér a Bartsch-humor is :D

„A kezével megfogta az ajtót, hogy becsukja, de aztán hirtelen megtorpant, és aggodalmasan vizsgált a tekintetével. − Emely, nem hányod össze a Mustangomat, ugye? 
Nevettem. − Ne aggódj, inkább visszanyelem. 
Az arca szemmel láthatóan felragyogott. − Istenem, szeretem ezt a nőt − dünnyögte magában, aztán becsukta az ajtót.”

Értékelésem:

Történet: 5/4

Borító: Hát a magyart szeretem, mert lássuk már be, a németen lévő srác sok minden, de nem a legszexibb.

Ajánlom: Aki olvasta a Cseresznyerpiros nyarat, aki utálja a szerelmi háromszögeket és aki szereti a civódást a főszereplők között.

Figyelmeztetés: a másodikba már sajnáltatás is van…

Tudj meg róla többet:

Moly.hu-n

A kiadó honalpján

Az írónő honlapja