Böszörményi Gyula - Beretva és tőr

1900 verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre. 
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog? 
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Besorolás: ifjúsági, történelmi novella
Oldalszám: 88
Sorozat: Ambrózy báró esetei (2,5)
Eredeti cím: -
Hogyan jutott el hozzám? Már a sorozat első része levett a lábamról.

Böszörményi mester nem kisebb meglepetéssel készült számunkra, könyvrajongók számára az Ünnepi Könyvhétre, amit a Vörösmarty téren rendeztek meg, mint egy kis bepillantással Mili és az ő morcos bárójának egy újabb kis kalandjába, egy novella formájába.

„– Fenség, engedje meg, hogy bemutassam a férfit, akiért Vámbéry Ármin barátunk elsietett – zengte férfias baritonján, bár kissé teátrálisan Rudnay Béla. – Íme Ambrózy Richárd báró, számos rejtélyes bűneset sikeres felderítője. 
A sah már-már unottan pillantott a nevezett személyre, s tekintetében csak akkor villant érdeklődés, amikor észrevette, hogy Richárd bal karja hiányzik. 
– Háború? – kérdezte együtt érzőn. – Melyik harctér? 
– A legveszedelmesebb, amire férfi léphet – felelte talányosan a báró, hanyagul az egyik székre dobva kalapját, amit korábban, a meghajláskor már levett. Az etikett ily mértékű megsértése a sahot cseppet sem érdekelte, ám a társaságában levő három perzsa úr, akik a széke mögött sorakoztak fel, lopva összenéztek.”

A novelláról nem szeretnék sok mindent elmondani, hogy mindössze 88 oldalnyi boldogságot kaptunk a szerzőtől, de mégis úgy érzem nagyon jó volt viszont látni ezt a kettőst. A báró újabb, rejtélyesebb esettel találkozik, ahol két ismeretlen tör a Magyarországra látogató sah életére, mégsem a nagy méltóság veszti életét azon az estén. S mindeközben egy furcsa bajuszlopási eset is történik a sah kíséretébe szegődöttek között. Vajon van a két ügynek köze egymáshoz? Hát az biztos, hogy ha van, akkor a mi mufurc bárónk megtalálja és felgöngyölíti.

„Ambrózy báró hosszan, elgondolkodva nézett rám, miközben tekintetében valami szokatlan, lágy és kedves fény jelent meg. 
– Üdítő, hogy időnként ilyen mérhetetlenül nagy butaságokat képes mondani, Mili – sóhajtotta, majd hirtelen elkomorult. – Ám nagyon kérem, ezt ne akkor tegye, amikor épp egy diplomáciai botránnyal kecsegtető ügyben járunk el.”

Mili nem sokat szerepel a novellában, de amiben szerepel, ott hozza a megmosolyogtató karaktert, akit imádunk. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki hangosan felnevetett a báró úrral való találkozásán, a Hungária nagyszállóban, főleg mikor megjegyezte, hogy még Rudnay főkapitánynak is megtetszett az álruhájában.

Összességében egy nagyon aranyos kis novellát kaptunk, ami a szomjunkat oltotta a harmadik kötet megjelenéséig. Nagyon jó volt viszont látni Miliéket, és várom már Böszörményi mester sorozatlezárását, hisz még mindig rengeteg kérdés maradt megválaszolatlan. Hogy vesztette el a báró a kezét? Most akkor minek a nyoma a rózsás kép a báró úr szobájában? Mi lesz Emmával? Most akkor Mili és a báró összejönnek?

Érdekesség:

Bár a harmadik és egyben utolsó kötetet úgy hírlik csak novemberben kaphatjuk kezeink közé, már felkerült a Könyvmolyképző Kiadó weboldalára a könyv címe, illetve a minap már a borítót is felfedték a nagyközönség előtt. Mit is mondhatnék róla? Imádom!
Csak enged villanyozott fel a befejező kötet címe? J

Becca Fitzpatrick - Tükörjég

Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja. 
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: krimi, ifjúsági regény
Oldalszám: 380
Sorozat: -
Eredeti cím: Black Ice
Hogyan jutott el hozzám? Imádom Becca Fitzpatrick-ot, a Csitt csitt-et mindigis imádtam, így hát nem volt kérdés, hogy mindenképpen nekikezdek a könyvnek

Mielőtt belekezdenék az értékelésembe, el kell mondanom, hogy ez nem egy kimondott tini szerelmes könyv, ahol azért izgulunk, hogy végre összejöjjenek a főszereplők – na jó, talán egy kicsit igen…

A könyv egy light-os, YA krimi lenne, ahol nem igazán lehet tudni hogy ki a rossz, és ki a jó. A szerepek furcsán összekeverednek, és az ember nem is nagyon tudja, hogy most kinek szurkoljon Britt-en kívül.

„Sose tudhatod, mivel kell szembenézned, szóval légy résen.”

A cselekmény maga nagyon jó, adott egy csúnya szakításból végre kilábalt lány – a.k.a. Britt -, aki úgy akar ünnepelni, hogy megtesz egy igen kemény túrát a hegyekben, legjobb barátnőjével. Azonban az alap ötletbe igen sok csavar érkezik, hisz a legjobb barátnő bátyja, aki el fogja kísérni őket, az a mocsok ex, aki félt felvállalni Britt-et. Nem mellesleg, már az első napon, mikor megpróbálnak feljutni a hegyekbe, elrabolja őket egy gyilkos páros.

„– És mi lesz veled? 
Hideg, éles mosolyt villantott rám. 
– Csak nem aggódsz? 
Egyetlen csípős visszavágás sem jutott eszembe, úgyhogy nyelvet öltöttem rá. Jude a fejét csóválta. 
– Még több nyelvgyakorlás? Azt hittem, tegnap este elég volt belőle. 
– Menj a pokolba! 
– Sajnálom, drágám, de már ott vagyunk. 
Azzal nekivágott a behavazott erdőnek.”

A könyvről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy az ember lánya ne mondjon el valamit, amivel lelőhetné a poénokat, meg a csavarokat. A főszereplők nem véletlenül lettek ilyen jól kiválasztva. Calvin egy nagyon összetett személyiség, akit az apja egy életre megnyomorított, igazából azon túl, amit tett, én nem csak őt büntetném, hanem az apját is bőven. Az az ember nem szolgál rá arra sem, hogy buta majomnak, vagy hülye bölénynek nevezzem, mert ezzel az állatokat is megsérteném, akikhez hasonlítottam.

Britt legjobb barátnője egy tipikus elkényeztetett picsa, aki nem lát túl a saját csillogó-villogó világán. Egyszerűen borzalmas volt a kiscsaj, örülök, hogy nem kellett sokáig kibírnom a hisztijét.

„Ne ess pánikba! – mondtam ki halkan, gondolva, hogy ez kiváló első lépésnek tűnik a siker felé vezető úton. 
– Zuhog az eső, meghalt a mobilhálózat, és itt ülünk a hegység közepén. Ne essünk pánikba, hát persze – vágta rá Korbie.”

Britt nagyszerű főhősnő volt, talpraesett, mégis sebezhető, nem félt átlátni a z álcákon, s nem hitt a hazugságoknak. Azt hiszem a könyv egyetlen pillanatában sem éreztem úgy, hogy agyoncsapnám. Sőt, vele együtt gondolkodtam, és próbáltam meg az információkkal sakkozni.

„Olyan sok minden volt, ami elől menekülnöm kellett. A szél. A hideg. Az éhezés. A halál.”

Akit nagyon nehéz volt kiismernem az Mason. Annyira ellentmondásos személynek  tűnt az elején, hogy körülbelül a könyv közepéig nem is tudtam eldönteni, hogy most akkor kedvelem-e vagy sem. Most akkor egy szadista gyilkos, vagy nem az? És ezt élveztem a könyvben! Itt van nekünk két fiú, Calvin és Mason, és mindketten annyira összetettek, annyit hazudnak és csalnak, hogy egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most akkor kinek is higgyek…

„Persze Calvin még aznap jóvátette a bűnét. A délutánt a barátai társaságában vízisízéssel töltötte, aztán békákat fogtak, és engedte, hogy én nevezzem el az övét. Annak ellenére, hogy idétlen nevet adtam neki – Puszika –, rajta ragadt. 
Este, amikor a hosszú hazaút előtt sorba álltunk a fürdő előtt, belesúgtam Calvin fülébe. 
– Nem is vagy olyan rossz. 
Erre ő megcsavarta az orromat. 
– Ezt ne felejtsd el! 
A kocsiban senki nem veszekedett azon, ki hova üljön, ahhoz is túl fáradtak voltunk. Valahogy Calvin mellé kerültem, és a vállára hajtott fejjel aludtam el. Nem lökött el magától.”

Összességében, mivel nem szeretnék túl sokat elárulni a könyvből, annyit mondanék, hogy nekem nagyon-nagyon tetszett. Jó kis krimi volt, a végére szerintem minden kérdésre választ kaptunk, és hála Istennek, úgy érzem az írónő jól lezárta a történetet. A gonosz megkapta méltó büntetését, a jók pedig ha úgy nézzük a sok fájdalom után a happy end-et. De biztos, hogy a közeljövőben nem szívesen fogok elmenni a hegyekbe túrázni…

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Már az is valami, hogy köze van a történethez, amúgy nem is olyan rossz…

Ajánlom: Azoknak, akik szeretnek bűneseteket megoldani

Figyelmeztetés: Ne számítsunk se romantikára, se Agatha Christie könyvre

Aki az én kis kommentáraimon túl szeretne még megtudni pár dolgot a könyvről, annak ajánlom a Trailerét, ami tényleg nagyon-nagyon jó lett: