Kylie Scott - Taktus

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte 
Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, new adult, erotikus
Oldalszám: 384
Sorozat: Stage Dive (1.)
Eredeti cím: Lick
Hogyan jutott el hozzám? Teljes mértékben beleszerettem a borítójába :)

Be kell vallanom, van egy olyan rossz tulajdonságom, miszerint könyvet a borítója alapján veszek meg. Tudom-tudom, vannak köztetek is sokan, akik ilyen rossz szokással élik életük, de milyen sokszor is jártunk úgy, hogy egy gyönyörű külcsín torz belsőt rejtett? Mikor csak azért tartottuk meg az adott borzadályt, mert szemet gyönyörködtető borítója van, netalántán hihetetlenül jó kötést kapott?

„Meg fogom ölni ezt a pasit! Lassan és kíméletlenül! A túlárazott tangámmal fojtom meg. Az aztán tényleg ideális halál lenne egy rocksztár számára!”

Mikor bejelentettem, hogy el fogom olvasni, SŐT meg is szerzem, egy kedves barátnőm, s egyben olvasótársam jelezte, hogy ő már angolul elolvasta, és inkább hagyjam ki az életemből, mert sokat nem veszítek  vele. El kell mondanom, hogy ezekkel a véleményekkel mindketten igen kemények vagyunk, Isten tudja hány könyvnek fordítottam hátat miatta. Általában nem is bántam meg, hogy hallgattam a tanácsára, de nézzük meg, most vajon egyetértek-e vele….

„– Amikor közöltem vele, hogy összeházasodtunk, lehányt – kontrázott rá a férjem.
– Mi van? – Mal hatalmas nevetésben tört ki, még a könnyei is potyogtak. – Komolyan? Basszus, hát ez csodálatos! Ó, öregem, de kár, hogy nem láttam! 
A történelem leggyilkosabbiknak szánt pillantását vetettem Davidre. Ő viszont teljesen érzelemmentesen nézett vissza rám. 
– A padlóra hánytam – pontosítottam. – Nem őt hánytam le. 
– Akkor legalábbis – mondta David. 
– Kérlek, ne hagyjátok abba! – szólalt meg Mal, aki mostanra már fulladozva nevetett. – Ez egyre jobb. 
David azonban nem folytatta. Szerencsére. 
– Most komolyan, fülig szerelmes lettem a feleségedbe, haver! Nagyon király a csaj! Nekem adod?”

Az alapsztori igen egyszerű, Ev és legjobb barátnője elmennek a hétvégére Las Vegasba bulizni, azonban a lány felönt a garatra – nagyon, de nagyon-nagyon durván – és másnap reggel a WC, illetve újdonsült férje mellett ébred. Szerencsétlen lány, hála a nagy adag vodkának, szó szerint SEMMIre se emlékszik az egészből, és újdonsült férje, nem hogy elmesélné neki mi történt, felkapja a vizet és dühöngve elhúzza a csíkot.

Szóval itt vennénk fel a fonalat, és be kell vallanom az első körülbelül 200 oldal tetszett. Egy jól felépített történet volt, amit nagy részben Evelyn vitt a hátán, mert csak róla tudom elképzelni, hogy nem egy érzelmetlen robot. A könyv férfi főszereplője, David volt úgy érzem a könyv egyetlen gyenge pontja. Jól belegondolva, egy teljes mértékben hülye, gyerekes, és teljesen mértékben antiszociális nyomorékot láthatunk benne.

„– Elraboltad a csajt? Ez nagyon állat, de teljesen törvénytelen, Davie! 
Azt hiszem, kénytelen leszel visszaadni nekem! – Valaki felemelte a hajamat az arcom elől, és megláttam Malt, aki mellettem guggolt. – Szia, kismenyasszonyka! Hol marad a puszim? 
– Szállj le a feleségemről, pöcsfej! – David felemelte az egyik bakancsos lábát, és finoman, de határozottan arrébb tolta Malt. – Menj, és szerezz magadnak!”

Egyszerűen azok a húzások, amiket megenged magának a könyvben, röhejes… Az ok, amiért elvette Evelynt egyszerűen nevetséges, az azt követő sértődése gyerekes, és a többi, amit nem merek elmondani… egyszerűen anyaszomorító. A könyv utolsó 50-70 oldalán van egy elég komoly konfliktus, ami miatt Evelyn otthagyja a pasit.

„– Tisztázzunk akkor valamit! Te tényleg nem emlékszel semmire? 
– Nem – mondtam, és nagyot nyeltem. – Mit csináltunk tegnap éjjel? 
– Összeházasodtunk, baszd meg! – morogta.”

ÉS ÉN TELJES MÉRTÉKBEN EGYETÉRTEK VELE! Az egyetlen, amit nem fogok megbocsátani ennek a csajnak az az, hogy visszament… Ne értsetek félre, David nem olyan szürke ötven árnyalatás faszkalap, egyszerűen egy olyan férfi, akin látszik, hogy az anyja nem nevelte meg, hogy örökké kisgyerek marad… S lássuk be, az ilyen emberek nem tudnak felelősséget vállalni egy párkapcsolatért.

„… – Ev, te nem vagy biszex! … 
– A múlt héten még meleg akart lenni. Előtte meg valami zárdát emlegetett. Szerintem ez a mostani állapot azért igazán konstruktív lépés abba az irányba, hogy egyszer majd sikerüljön megbocsátania minden pénisszel megvert személynek, és folytatni tudja az életét ott, ahol abbahagyta.”

A Stage Dive többi tagját elég nehezen tudom magamban megítélni,a z egyedüli, akit megszerettem az Mal volt. Jimmy egy rohadt szemétláda volt, akinek a végén azért elnéztem, hogy egy rohadék, mert a kokós hülye, de legalább a végére megjött a maga esze. Majd meglátjuk, hogy józanon milyen személyiség is… Ami Bent illeti, nem tudok és nem is fogok megbocsátani neki, mert fedezni akarta a rühes testvérét és Davidet. Amit az a kettő tesz, az túltesz mindenen! És még a végén a csajnak áll feljebb (azért hívom csajnak, mert nem ért annyit, hogy megjegyezzem a nevét…)!

„…Nem is csoda, hogy manapság olyan sok a válás! A házasság hatalmas szopás volt, a férjek pedig biztosan mind ilyen gyökerek…”

Összességében nem akarok több szót elpocsékolni erre a műremekre, mert nem ér annyit, azonban azt elmondanám, hogy David egy szemét, Evelynt kedveltem, és sokkal jobb lett volna a könyv, ha a végén Mallal jön össze.

Ami pedig még megdöbbent, az az, hogy vannak olyan bloggerek, akiket kedvelek és adok a véleményükre, és erre a csodára képesek voltak 5 csillagot adni. Sajnos a nagyobb bloggerek, akiket olvasunk, mostanában átestek a ló túloldalára, a recenzióért képesek olyan művekről is áradozni, amik csúnyán nem érdemlik meg. Ezt csak sajnálni tudom, de sajnos ilyen a világ…

„Nem vagyok hajlandó rókázni egy ilyen pasi előtt. 
Megint. 
Mély lélegzetet vett, és az orrcimpái dühösen kitágultak. 
– Nem gondoltam volna, hogy ennyit ittál! Úgy értem… azt persze tudtam, hogy nem vagy színjózan, de… basszus! Most komolyan? Arra sem emlékszel, hogy elmentünk a Venetianbe és gondoláztunk? 
– Gondoláztunk? 
– A rohadt életbe! Ööö… na és az megvan, hogy meghívtál hamburgerezni? Arra emlékszel? 
– Ne haragudj!”

Bármennyire is vágytam egy nagyon jó rocker-hétköznapi lány szerelmi regényre, úgy érzem csak félig kaptam meg. Ne értsetek félre, a könyv első fele nagyon tetszett, azonban a vége hihetetlenül béna lett, s néha úgy érzem túl összekapkodott, mintha az írónő rájött volna, hogy mindjárt túllépi a karakterkeretet. Ezzel nem azt mondom, kedves olvasó, hogy ne olvasd el, sokkal inkább arra kérlek, ne várj csodát!

Értékelésem:

Történet: 5/3

Borító: Nagyon szép, sajnos ezzel húzott be a csőbe….

Ajánlom: igazából azoknak, akik szeretik a zenei együtteseket, és szeretnek velük való romantikus kapcsolatokról olvasni

Figyelmeztetés: a második fele iszonyatos…

Linkek:

Moly.hu-n

Könyvmolyképző

Stage Dive sorozat:

A sorozat 4 kötetből áll, s a Stage Dive nevezetű banda tagjainak szerelemre találását írja le. A könyvek és a bennük található párok:

1. Lick - Taktus (2015) David és Evelyn
2. Play - (?) Mal és Anne
3. Lead - (?) Jimmy és Lena
4. Deep - (?) Ben és Lizzy

Carina Bartsch - Türkizzöld tél

A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, new adult
Oldalszám: 424
Sorozat: Cseresznyepiros nyár (2.)
Eredeti cím: Türkisgrüner Winter
Hogyan jutott el hozzám? Beleszerettem az első részbe, nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom a folytatást.

A könyv az első rész végéről veszi fel a fonalat. Emely csúnyán lejáratja magát az emailben, amit Lucanak ír, nem mintha az ember lánya nem jött volna rá, hogy ki is az a Luca…
Szóval az email óta Elyas elég furcsa, legalábbis nem teljesen normális, hogy nem bombázza a lányt a szerelmével, s háziállatokat meghazudtoló kitartásával.

„Az idő minden sebet begyógyít, gondoltam megvetően. 
Talán tényleg így is van, legalábbis addig, amíg nem jön a következő seggfej, aki mindent újra feltép.”

Ezen felindulva Emely a bulin hatalmas hülyét csinál magából és végre beindult a már megszokott Bartsch stílus, amit az első részben már úgy megszerettünk. Azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy nagyon sokan lehurrogták a második kötetet, hogy már nem olyan vicces, néha lelki kínszenvedés vagy épp butus a történet. Igaz-e? De még mennyire!

„– Nem kell neki sok idő a fürdőszobában, okos, csodaszép, ugyanannyira szereti az autómat, mint én… Ha most még azt is elmeséled nekem, hogy évente csak egyszer vannak nehéz napjaid, azonnal házassági ajánlatot teszek neked.”

De kérdezem én az ezen vélemények íróitól? Szerintetek az első könyv, az alap sztori, Elyas és Emely szerelmi múltja nem volt butuska? De még mennyire, hogy az volt! Csak épp az első könyvben az a rengeteg poén és szarkasztikus részlet elfedte azt, hogy végülis egy gyermeteg történetet olvasunk.

„Amikor a férfiak szerelmesek lesznek,a föld leggyámoltalanabb teremtményei lesznek.”

A második könyvben is vannak poénok, egy szóval sem mondom, hogy nincsenek, de sajnos aki beleszeretett az első könyv könnyedségébe, az sajnos meg fog csalatkozni a másodikba, ahol keményen boncolja a szerelem és a szerelmi fájdalom témát. Rengeteg hülye helyzet van benne, ami szerintem iszonyatosan béna. Pl.: az a meg nem kapott levél Karácsony előtt. Vagy az email, ami a spamek közé kerül…

„Kiugrottam az ágyból, feltéptem az ajtót, és azt kiáltottam: 
– Vibrátort…! (…) 
– Vibrátort? – kérdezte Elyas. 
Éreztem, ahogyan a forróság vulkánszerűen elönti az arcomat. – Én… én… én… én azt hittem, Eva az. 
Ekkor felvonta a szemöldökét. – Azt hitted, Eva az, és vibrátorral akartad üdvözölni?”

Azonban meg kell mondanom, hogy csak később jöttem rá, hogy Bartsch nem gyerekes, béna vagy épp bugyuta problémát vezet fel ezekben a részletekben. Nem. Itt kőkemény társadalmi kritikát olvashatunk a mai fiatalokról! Mert lássuk be, rohadtul könnyű egy szar helyzet miatt levelet írni, vagy épp email összedobni, mint férfiasan, megállni szemben azzal, akivel marha nagy taplók voltunk, és akiket megbántottunk! S sajnos a mai világ már olyan szinten az elektronika bezárt világában rekedt, hogy az már szégyen. S talán, legalábbis én úgy érzem, Bartsch ezzel az ironikus képpel akarja megmutatni, hogy mennyivel egyszerűbb lenen a másik szemébe mondani az igazat.

„– Helyesen értem mindezt, és adsz nekem még egy esélyt, Emely? 
Fújtattam és bólintottam. 
– Tényleg? – A vonásai tele voltak hitetlenkedéssel, miközben a keze egyfolytában az arcomat simogatta. 
– Igen – mondtam. – Férfi vagy. Nem tehetsz róla, hogy már hülyén jöttél a világra.”

Mert lássuk be, a könyv felét kidobhatnánk a kukába, ha Elyas Emely szemébe meri mondani, hogy miért is csapta be ilyen embertelenül durván. Bár Emely meg tök sötét, hogy nem jött rá, hogy mi is áll emögött az egész email meg Luca dolog mögött.

„– Alig bír megállni a lábán, de még mindig nagy a szája. – mondta Andy. 
Elyas felsóhajtott. – Nekem mondod. És mert, hogy a szexből ma már úgy néz ki, semmi nem lesz, most hazaviszem a kisasszonyt. – Búcsúzóul megveregette Andy hátát. 
– Pffff! – mondtam. – Igazán szemtelen vagy, Elyas!”

A Szereplők közül itt most talán Elyas volt az erősebb egyéniség, hisz végre megismerhettük, hogy ki is ő valójában. Egy komplex, szerethető, erős karaktert kaptunk, aki kiáll a szerettei mellett, szerelemmel szeret, de képes lemondani is, mikor már tényleg későnek érzi. Emellett, talán a legfelnőttesebb karakter is lett a fiatalok közül, gondolok itt a hivatással szembeni kérdésekre, vagy amit tett a barátnőjéért.
Emely sajnos a rengeteg önsanyargatással, meg a béna régi emlékek, illetve  a Karácsonyi debütálásával nagyon lehúzta magát a WC-n. S bár meg tudom érteni, hogy szarul esett neki a Luca-dolog, de azért ha szeretünk valakit, meghallgatjuk, hogy mit hoz fel a védelmében. Kivéve ha megcsalt, akkor le kell lőni!

„– Szart kavartál – mondtam. – Sok szart. Ehhez nem fér kétség. De bocsánatot kértél, és elhiszem neked, hogy komolyan gondolod. A magyarázatod sok mindent napvilágra hozott, és sok mindent értek már. – Miután kis szünetet tartottam, tovább beszéltem. – Ennek ellenére lehetséges, hogy ezek után gyakrabban érzem majd szükségét, hogy megüsselek. Kedves volna, ha ilyenkor nyugodtan tűrnéd.”

Mellékszereplők közül Sebastiant tudom kiemelni, aki azért a könnyed viccességet hozta, illetve Emely édesapját, aki hozta a tökéletes, csöndes, de ha kell, beleszól a vitába édesapát, akinek a lánya bármit képes elmondani. Illetve Elyas édesanyját, Alenat, akit inkább érezte Emely anyjának, mint a sajátját. Ő egy gyermekeit féltő, rájuk TÉNYLEG figyelő anya, aki nagyszerű példa a felnőtt gyerekes édesanya képére.

„– Na és? – mondta Elyas. – Az az állat kétszer akkora volt, mint én. 
– Éppen a térdedig ért. – vágott vissza Alena. 
– Tudod, Elyas, hogy nevezik ezt? – kérdezte Sebastian, akinek egyértelműen az arcára volt írva, milyen jól szórakozik. – Gyerekkori trauma. Az ilyesmit fel kell dolgozni. Ha szeretnéd, tudok neked segíteni. Mégsem akarjuk, hogy a következő kutyánál a nadrágodba csinálj. 
Alena prüszkölt a nevetéstől. és Sebastian karjába kapaszkodott. 
Elyas viszont a szemét forgatta. – Őrülten vicces.”

Azt hiszem a könyvből ki kell emelnem a Karácsonyos epizódot, ahol végre többet kaphattunk a családokból, a kiscicás részek hatalmasak voltak, csak az egész sokkal jobb lett volna, ha éppen Emely és Elyas nincsenek fasírtban. Szerintem legendás lesz még a halloween-i buli is, ahol Emely eléggé durván megmutatja, hogy milyen egy nagyon-nagyon vicces részeg. De igazából be kell vallanom, az első részt nemhogy űberelni, de még utolérni sem tudta a befejezés.

„Vihogtam. – Bokor úr felfogott… 
Elyas felsóhajtott, és közelebb hajolt hozzám. – Megütötted magad? 
– Nem tudom.”

Illetve most így a véleményem végén szeretnék egyetlen sort kiemelni, mert ha egyetlen dolog meg is ragad bennetek ebből a könyvből, akkor szeretném ha ez maradni, és egy életre a felvésnétek az agyatokba:

„A jó ellentéte nem a rossz, hanem a jót akartam.”

Összefoglalva, akik elolvasták az elsőt és szerették, azok mindenképpen lássanak neki. Akiket csak a hangulata fogta meg a Cseresznyepiros nyárnak, azok kössék fel a gatyájukat, mert itt rengeteg fájdalom, önsajnálat és szerelmi bánat lesz. Persze mindamellett, hogy azért visszatér a Bartsch-humor is :D

„A kezével megfogta az ajtót, hogy becsukja, de aztán hirtelen megtorpant, és aggodalmasan vizsgált a tekintetével. − Emely, nem hányod össze a Mustangomat, ugye? 
Nevettem. − Ne aggódj, inkább visszanyelem. 
Az arca szemmel láthatóan felragyogott. − Istenem, szeretem ezt a nőt − dünnyögte magában, aztán becsukta az ajtót.”

Értékelésem:

Történet: 5/4

Borító: Hát a magyart szeretem, mert lássuk már be, a németen lévő srác sok minden, de nem a legszexibb.

Ajánlom: Aki olvasta a Cseresznyerpiros nyarat, aki utálja a szerelmi háromszögeket és aki szereti a civódást a főszereplők között.

Figyelmeztetés: a másodikba már sajnáltatás is van…

Tudj meg róla többet:

Moly.hu-n

A kiadó honalpján

Az írónő honlapja