Sherrilyn Kenyon - Bűnös éj

A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim. 
Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak. 
Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 336
Sorozat: Sötét vadászok (8.)
Eredeti cím: Sins of the Night
Hogyan jutott el hozzám? Még az Ulpius fénykorában csaptam le a sorozatra, rögtön beleszerettem mint a szereplőkbe, mint az írónő stílusába.

Kétségkívül Sherrilyn Kenyon Sötét vadászok-a volt az a sorozat, amit a legeslegjobban bántam, hogy elkaszált az Ulpius, majd a csőd után nem hallottunk felőle semmit. Úgy érzem Kenyon az a paranormális romantikus író, akiről mindenkinek példát kellene vennie, mert eddig nem volt olyan gyenge könyve, amit ne szerettem volna! Így hát érthető volt, hogy mennyire megörültem a hírnek, hogy átveszik a sorozatot, és megjelenik az immáron nyolcadik kötete, az amúgy Amerikában már 26 kötetes szériának.

„– Hmm… – Simi átkarolta a nővére vállát, és a sarokba kísérte, ahol a tévéképernyői voltak. – Nézd, Xirena, nálunk úgy van, hogy a Simi azt csinál, amit akar, akri meg azt mondja, hogy „oké, Simike, ahogy szeretnéd". Kivéve, ha megakarok enni valakit. Azt nem szokta megengedni., de minden mást igen. Minden másban az van, amit a Simi akar. Látod?”

A nyolcadik kötetben Alexion kalauzol el minket a Sötét vadászok világába, aminek mindenki örülhet, hogy Ash is megjelenik a kötetben, bár bevallom nem szerepelt számomra eleget. Nem szégyen, Ash a kedvencem…

Onnan kapcsolódunk be a történetbe, hogy néhány sötét vadász puccsot próbál meg elkövetni Ash-el szemben, mivel úgy gondolják, hogy a mi drága, mindenkiért küzdő Ash-ünk egy démon. Természetesen Stryker is könyékig benne van ebbe a hatalmas átverésbe, amivel a Vadászokat hülyítik, azonban kiderül, hogy pár száz évente felüti a fejét ez a lázadozás, és éppen ezért teremtetett Alexion, a kívülálló harmadik fél, aki nyomoz, ítéletet hoz, majd el is végzi a büntetést.

Azt hiszem ezzel a kötettel kezdődően indul be igazán a sorozat cselekménye, aminek igen szerves része az a kérdés, hogy mi is Acheron? Ki is Acheron? Hogy ki hol áll ebben a hatalmas sakkjátszmában. A világ amit eddig lefestett számunkra Kenyon, egy falatkája annak a csodálatos univerzumnak, amit a későbbi kötetekben elénk tár. Mert kétségtelen, hogy ahol istenek vannak… ott háborúskodás, áskálódás és szappanopera van töményen.

A történetről nem sokat tudok anélkül mondani, hogy spoilereznék, de azért megpróbálom, csak saját felelősségre olvassatok tovább!

„Az idő halad, de az emberek nem.”

A férfi főszereplőnk Alexion, egy magányos lélek, aki Simin és Acheronon kívül senkihez sem kötődik, hisz Katoterosban él, az Atlantiszi istenek Olümposzán, ahová hármójukon kívül senki sem teheti be a lábát, és mellékesen Alexion sem hagyhatja el a helyet. Éppen ezért megértem, hogy valamilyen szinten örül annak, hogy végre hátrahagyhatja azt a helyet. Azonban ott van az az oldala is a történetnek, hogy a lázadást Acheron ellen, a legjobb barátja és tanítója szervezi, ami miatt szeretne gátat szabni ennek az őrültségnek.

„Acheron azt mondaná, néha veszíteni kell a győzelemért. Akár tetszik, akár nem, az univerzumnak megvan a maga rendje. Nehéz megérteni, és gyakran nagyon nehéz elfogadni, de attól még létezik, és a döntéseinket magunk hozzuk. A vereség is az élet része, és senkinek sem sikerülhet mindig minden.”

A női főhősünk Dangert, a francia forradalom során Vadásszá vált női gyilkos, akit megpróbálnak beszervezni az Ash elleni puccsba, és akinek a segítségét Alexion kéri. És innentől versenyfutás az idővel az ítélet hozatalig, hogy minél több Sötét Vadászt mentsenek meg a biztos haláltól, amennyiben Acheron ellen fordulnak. Be kell vallanom Dangert nem volt nehéz megkedvelni, egy öntörvényű nő, aki nem fél gondolkodni, és aki egyik oldallal sem elfogult.

„Most ne azzal törődj, milyen lenne a pasas ruha nélkül! Van fontosabb dolgod is!”

Kenyon nagyon jól felépítette kettejük egymásra találását, hisz mindkét főszereplőnk élete tele volt borzalommal, s bár vannak körülöttük barátok, akikben megbízhatnak, mindketten magányosak legbelül. Azonban a mellékszereplők nélkül nem sikeredett volna ennyire jóra az egymásra találásuk.

„– Ash vérét iszod? 
– Igen. 
– Pfuj! – hátrált a széken ülve Danger. Iszonyatos kép jelent meg lelki szemei előtt. Alexion és Ash ették egymást. – Te Ash nyakából szívod a vért? 
– A francba, dehogy! – tiltakozott Alexion sértetten. – Ki van zárva! Először is, inkább haljak meg és kárhozzak el. Másodszor is, aki Ash nyakára pályázik, annak jobb, ha van végrendelete. Senki nem érhet hozzá.”

Strykert utáljuk, mert egy szemét démon, aki meg akarja ölni Acheront, de be kell vallanom itt is hozta a világ legeslegjobb gonoszát. Egyszerűen nem lehet ráhúzni erre a pasira, a rohadék és kész skatulyát, mert egy szörnyen összetett lény.
Danger segéde, Keller egy kicsit Nickre hasonlított, örültem volna, ha többet kapunk belőle.
Kyros, a régi jó barát, aki rossz útra tévedt, volt mozgató rugója a könyvnek, és nem árulom mi lett vele, de örülök, hogy nem felejtette el, hogy kik a barátok és ki az ellenség.
És talán az, akinek a legjobban örültem, az Xirena, a Charonte démon nagy testvér, aki talán a könyv legviccesebb pillanataiért felelt, és aki a későbbiekben nagyon fontos lesz a számunkra.

„Ash felnyüszített, amikor Xirena elkezdte magyarázni Siminek a Charonte démonok párzási szokásait.”

Azonban értékelésnél nem tudtam 5 pontot adni, hogy miért? Van egyetlen logikai feladvány a történeben, amire sokkal előbb rájöttem, és ez nem esett jól Kenyontól. A könyv legvégén történik, nem szeretnék róla sokat mondani. Azonban már a könyv elején, mikor Alexion mesél Katoterosról és a mellette lévő Vadász-szigetről, nekem leesett, a szereplőkben viszont nem. Kivétel persze Acheront, de ő a legokosabb okostojás a könyvben, szóval érthető, hogy mindketten megtaláltuk a kiskaput.

„– Mi ez? 
– A Trója. 
A férfi összevonta a szemöldökét, mintha nem értené. Aztán felcsillant a szeme. 
– Ó… Ilion! – mondta halkan. 
Ezt a szót Danger akkor hallotta utoljára, amikor még klasszikus görög történelmet tanult a zárdaiskolában. Rádöbbent valamire a vendégéről. 
– Ókori görög vagy, ugye? 
Alexiont egy pillanatra megzavarta a kérdés, de hamar magához tért. És persze nem válaszolt, hanem visszakérdezett. 
– Miért nézed ezt? 
Danger a képernyőre mutatott, ahol épp az a jelenet ment, amiben Brad Pitt Akhilleuszként meztelenül fekszik egy ágyon, két ledér hölggyel. 
– Amiatt ott. A legszebb fenék a világon – mondta elismerően.”

Összességében megint egy nagyszerű könyvet kaptunk Kenyon kezei közül, és nagyon örülök neki, hogy folytatják a sorozatot idehaza, mert egy nagyszerű világot ismerhetünk meg. Két dolgot emelnék ki, ami nem tetszett, az egyik a végén lévő kiskapu, amire túl hamar rájöttem, a másik pedig ez a borító, valami szörnyű…

U.I.: Azt hiszem a fehér kabátos pasikról, most már mindig Alexion fog eszembe jutni.

Értékelésem:

Történet: 5/4

Borító: Eh, inkább nem fűzök hozzá semmit.

Ajánlom: Röviden? Mindenkinek!

Figyelmeztetés: Könnyen rá lehet kapni a Vadászokra :)

Ilona Andrews - Magic Rises

Atlanta is a city plagued by magical problems. Kate Daniels will fight to solve them—no matter the cost.

Mercenary Kate Daniels and her mate, Curran, the Beast Lord, are struggling to solve a heartbreaking crisis. Unable to control their beasts, many of the Pack’s shapeshifting children fail to survive to adulthood. While there is a medicine that can help, the secret to its making is closely guarded by the European packs, and there’s little available in Atlanta.

Kate can’t bear to watch innocents suffer, but the solution she and Curran have found threatens to be even more painful. The European shapeshifters who once outmaneuvered the Beast Lord have asked him to arbitrate a dispute—and they’ll pay him in medicine. With the young people’s survival and the Pack’s future at stake, Kate and Curran know they must accept the offer—but they have little doubt that they’re heading straight into a trap…

Kiadó: Ace
Kiadás éve: 2013
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 356
Sorozat: Kate Daniels (6.)
Eredeti cím: Magic Rises
Hogyan jutott el hozzám? Egyszerűen imádom a sorozatot, le sem lehetne vakarni Curranről és Kateről

El sem hiszem, hogy már a Kate Daniels sorozat hatodik kötetéténél tartok, és még mindig nem untam rá egyetlen pillanatára sem. Sajnos nagyon kevés író tud ugyanazokkal a szereplőkkel ilyen hosszú, érdekfeszítő sorozatot kreálni, azonban van egy olyan érzésem, hogy Kate-ékkel akár száz kötetet is képes lennék élvezni, mert Andrews-ék valami hihetetlen nagyszerűt alkotnak minden egyes könyvben.

Az előző részben úgy hagytuk el Kate-éket, hogy  kedvenc badass főszereplő hölgyünk magához kötötte fogadott lányát, megmentve ezzel az életét, de egyben elvéve a szabad akaratát is – vagyis képes lenne utasítani a kis tinédzser szörnyeteget, amit annak muszáj lenne megtennie.

The four-hundred-some pounds pinned me in place. I strained. The body didn’t move. Damn it. 
Suddenly the weight was gone. The dolphin hovered three feet above me and was tossed unceremoniously aside. A gray monster stained with blood crouched by me. 
Curran. 
“You’re taking a nap? Come on, Kate, I need you for this fight. Stop lying around.” 
You sonovabitch. I rolled to my feet and grabbed my sword. “You must think you’re funny.” (…) 
“Just saying, you have to pull your own weight. A hot body and flirting will only get you so far.” 
Hot body and flirting, huh. When I’m done killing people . . . “Everything I do, I learned from you, boy toy.” (…) 
“Boy toy?” Curran asked. 
“Would you prefer man candy?”

A könyvben Julie – Istenem, még mindig böki a szemem ez a kis csaj – legjobb barátnője és annak ikertestvére a Loupá válás küszöbén állnak, amit, mint hogy már hatodik rész, tudjuk, hogy kivégzés követ. Azonban van egy gyógymód erre az iszonyatos átváltozásra – a panacea, ami Európában olyan gyakori, mint a franciadrazsé, azonban Amerikában igen hiányos cikk.

Hogy panaceát szerezzenek hőseinknek igen csapda szagot árasztó egyességbe kell belemenniük, vigyázniuk kell egy ikrekkel várandós anyafarkasra – akit az apja meg akar ölni, és aki nem mellesleg a gyerekeik két különböző apától várja. A helyzet egyszerű, akinek a gyermeke előbb születik, az örökli a drága nagypapától a Kárpátok egyik legfontosabb területét. Curran pedig, mint nem érdekelt szereplőnek, vigyáznia kell a kismamára, a gyerekekre, de leginkább arra, hogy senki se haljon meg a sajátjai közül, valamint, hogy bármi áron, de szerezzen panacea-t a jövőbeli loup-á váló gyerekeknek.
Úgy körülbelül ez lenne a történet alapja, ami hatmillió kis szálon fut szét, ahogy azt már Andrews-éktól megszokhattuk.

Hugh sighed. “What is it about the cage? Is there anyone I could put in there you wouldn’t want to get out?” 
“You.” 
He shrugged his massive shoulder. “It wouldn’t hold me.”

Először Curran és Kate szála, ami ebben a könyvben igencsak megtépázódik. Curran szinte az egész könyv alatt egy másik nő után koslat, bunkó, és faragatlan. Szóval nem lett épp a szívem csücske, de hé, Curranról beszélünk. Minden tettének van valami oka, valami hátulsó mozgató ereje. Kate-t nagyon megviseli, hogy Curran egy szemétláda, arról nem is beszélve, hogy vigyáznia kell magára, hisz vendéglátójuk nem kisebb személyiség, mint Hugh d’Ambray – igen, igen, az a pasi, aki a kedves édesapja jobb keze.
Azt hiszem a könyv alatt nagyon sokat változott a Curran és Kate kapcsolata, hisz az első megpróbáltatások mindig a legnehezebbek, de győztesként jöttek ki belőle, és talán még sosem voltak ilyen erősek együtt.
Talán az eddigi legjobb rész az volt, mikor Curran halottnak hitte Kate-et, és mikor meglátja, és biztos lehet benne, hogy nem halt meg, egyszerűen szétveri a környéket. Ilyen hatással van ránk egy olyan személy, akit igazán szeretünk.
Kate viccesebb és gyilkosabb, mint eddig, egyetlen pillanat sem volt, hogy őt ne imádtam volna.

“Are you really Roland’s daughter?” he asked. 
“Yes.” 
“I don’t care,” he said. “Some people might, but they don’t matter.” 
I didn’t say anything, but the night grew a little brighter.

Raphael és Andrea újra egy pár, bár engem annyira ők ketten nem érdekeltek. Nagy szerepet ebben a részben nem kaptak, de azért nem mondom, hogy nem örülök annak, hogy együtt vannak.

Legnagyobb sajnálatomra nagyon-nagyon kevés volt a Jim-es rész. Pedig nagyon szeretem ezt a rosszfiú, nagymacskát. Kár volt, hogy kimaradt a buliból, nagyon élvezte volna lemetszeni Hugh tökeit…

“I’m used to watching for people with swords,” I told him. “I never saw the knife. You were too close.” 
“Kate, I didn’t stab you.” 
“Are you sure? Because it still hurts.” 
“I’m sorry,” he said. 
“I’m sorry, too. Did you really think I would leave you?” 
“I thought I would lose you either way. I’ve known you long enough.”

Mahont és George-ot még jobban a szívembe zártam. Tudtam én, hogy Mahon csak megjátssza a morcos medvét, és igazából egy ölelgetni való mackó. Ami pedig George-al történt a csatában, úgy gondolom kellő veszteség volt, de ami nem öl meg, az megerősít.

Dr. Doolittle mindig nagy arc volt, de most láthattuk egy másik oldalát, egy harcos, kemény férfit. De be kell vallanom, hogy a második legdurvább rész, amin bőgtem azaz a pillanat volt, mikor Kate megpróbálta életben tartani, de nem volt hozzá ereje. Szinte átéreztem Kate reménytelen küzdelmét, hogy életbe tartsa a dokit.

“Why are you so curious about Curran’s cock? Are you looking for something new to suck? You’re welcome to ask him, but I’m pretty sure he doesn’t like you like that.” 
The three men drew back. Jarek blinked. Barabas laughed under his breath.

És elérkeztünk az aranyérmeshez, aki miatt abba kellett hagynom az olvasást, annyira bőgtem. B nénit lehetett szeretni, lehetett utálni, de senki, soha nem kérdőjelezhette meg a rokonai iránti szeretetét. Nekem is volt, hogy az agyamra ment, de amit tett, az több volt egyszerű szeretetnél. Ez a nő végig nézte ahogy a gyerekei louppá változtak, és meghaltak, majd az életét adta azért, hogy az unokáinak ne kelljen szenvedniük, és értelmetlenül meghalniuk. B nem csak a Raphaelért, Andreáért és a többiekért áldozta fel magát, ő a jövő alakváltóiért halt meg, iszonyatos módon, amiért ki fogom herélni az összes rohadt szemetet, aki tehet a haláláért, és Hugh-val fogom kezdeni! B néni áldozatának nem is lehetett volna szebb emléket építeni, mintsem, hogy róla kapja az a torony a nevét, ahol a panacea-val kezelt gyerekek kaptak szállást.

Rajtuk kívül Derek, Eduardo, Barabas is jelen volt, bár nagy érdemekkel most nem vághatnak fel. Viszont megismertük Jim tesóját, Keirát, én nagyon kedvelem, igazán kemény csaj, főleg, hogy egy bölénnyel képes volt kikezdeni. Saiman is szerves része volt a történetnek, de amit a végén tett a panacea-s hordókkal… sosem fogom neki megbocsátani!

A történet nem volt túl rózsaszín, habos babos. A könyv végig kemény pofonokkat adott Kate-éknek, és talán ez volt eddig számomra, mint olvasóra nézve is a leges-legmagával ragadóbb kötet. Bár lehet, hogy csak az olvasás utáni mámor lepi el még mindig az agyamat…

I backed up and spread my arms. 
“Want to play?” 
He pulled off his shoes. Five minutes later, we were rolling around on the helipad as he tried to muscle his way out of my armlock, after slamming me onto the helipad. 
“I finally realized the source of your mutual attraction,” Saiman said, his voice dry. 
I looked up. He was standing a few feet away. 
“Do enlighten us.” Curran tried to roll into me to break the lock. Oh no you don’t. 
“You both think violence is foreplay.” 
I laughed.

Hugh elég furcsa személyiség, még kedveltem is volna, ha nem derül ki, hogy mekkora rohadék, és hogy mennyire genyó darab. Sem a harcban, sem az életben nem tud korrekt lenni, azonban kíváncsi vagyok mennyi igaz abból, amit Rolandról mesélt. Vajon tényleg megváltozott-e a Tornyok építője.

A kismamánk, aki nem mellesleg immáron Curran falkájának tagja, Desandra, érdekes személyiség, azt hiszem a jövőben még fogunk vele és a gyermekeivel találkozni. Főleg azzal ami olyan fura több állatból összetett szörnnyé tud változni. Hátborzongató.

"I love you and I don’t want you to be hurt. I’m not going to ask you to come with me. That would be like stepping in front of a moving train and saying, ‘Hey, honey, come stand next to me.’” 
I hopped off the wall and stood next to him. “Anytime.” 
He just looked at me. 
“I’ve never killed a train before. It might be fun to try.” 
“Are you sure?” 
“One time I was dying in a cage inside a palace that was flying over a magic jungle. And some idiot went in there, chased the palace down, fought his way through hundreds of rakshasas, and rescued me.” 
“I remember,” he said. 
“That’s when I realized you loved me,” I said. “I was in the cage and I heard you roar.”

Összességében még a könyv körülbelül 95 százalékát meg sem említettem, mert rengeteg dolog történt, több szálon futottunk, sok kérdést hagyott válasz nélkül. Azonban nem vehetjük el az érdemet Andrews-éktól, hogy egy magával ragadó, érzelmi hullámvasutat okozó regényt adtak ki a kezük ahol, amin az olvasó hol nevetett, hol bosszús volt, hol megölt volna valakit, hol pedig alig bírt olvasni a bőgés miatt.

Aki nem kezdte el a Kate Daniels sorozatot, annak üzenem, hogy azonnal szerezze be, és kezdje el olvasni, mert egy nagyszerű élménnyel, és a nagyon jó könyvvel lesz gazdagabb. Aki megteheti, annak ajánlom az angol nyelvet, hisz azért eredetiben minden sokkal jobb.

Okay, she went too far. I gave her a nice big smile. Curran’s face snapped into a neutral expression. “We just got here, baby. It’s too early for you to start killing people.”

A magyarul olvasó közönségnek pedig figyelmébe ajánlanám, hogy az első rész megjelent a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában – áh, nem, nem fogom most itt ecsetelni, hogy milyen bénácska a fordítás, és hogy a francba is lett a Beast Lord-ból Alakváltók ura, és Kate kardjának nevét miért kellett lefordítani… Az első rész még talán nem a legjobb kötet, de hidjétek el, megéri belekezdeni a sorozatba, mert a harmadik kötettől kezdve gyilkos jó kis regényeket dob elénk az Andrews házaspár, olyan pökhendi: Nesztek, olvassátok, nyugalommal, hogy elpirulok.

Szóval aki netalántán olvasói válságban van, vagy nem tudja mi legyen a következő könyv, amibe belekezd, annak ajánlom, hogy a Kate Daniels sorozatot kapja el, mert garanciát vállalok rá, hogy egy nagyon jó kis világba kalauzolja el magát.

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Az Andrews kötetek borítói már az ízléstelenség határán sétálgatnak, de ez kimondottan tetszik.

Ajánlom: Röviden? Mindenkinek!

Figyelmeztetés: Nem lehet leállni vele, olyan mint a drog… vagy a szex.

Thea Harrison - Dragon Bound

Half-human and half-wyr, Pia Giovanni spent her life keeping a low profile among the wyrkind and avoiding the continuing conflict between them and their Dark Fae enemies. But after being blackmailed into stealing a coin from the hoard of a dragon, Pia finds herself targeted by one of the most powerful–and passionate—of the Elder Races.

As the most feared and respected of the wyrkind, Dragos Cuelebre cannot believe someone had the audacity to steal from him, much less succeed. And when he catches the thief, Dragos spares her life, claiming her as his own to further explore the desire they’ve ignited in one another.

Kiadó: Berkley
Kiadás éve: 2011
Besorolás: urban fantasy
Oldalszám: 312
Sorozat: Elder Races  (1.)
Eredeti cím: Dragon Bound
Hogyan jutott el hozzám? Alysianak köszönhetően

A fantasy nem áll túl közel hozzám, bevallom őszintén, hogy az urban fantasynak még utána is kellett néznem pontosan - most már tudom mi az. Igazából a könyvnek is azért estem neki, mert nem tudtam mit olvassak a karácsonyra kapott könyveim közül. Ezért elolvastam ezt. Logikus, nem?

“She just said she needed time. I told her I’d give her the afternoon.” 
Rune said, “You’re really going to give her the whole afternoon?” 
“Fuck, no. I lied.”

A könyv főszereplője, Pia, akit ex-pasija megzsarol, hogy megszerezhessen egy tárgyat a rettegett Dragon Cuelebre kincsei közül. A lány tudja, amin megteszi, menekülnie kell, mert a sárkány nem fogja engedni, hogy büntetlenül megússza a lopást, de nem is mondhat nemet, vagy vége az életének. Így hát a félig ember- félig alakváltó, Pia betör a világ legjobban őrzött kincsestárába és ellop egy egycentes, hátrahagyva egy másikat, és egy elnézést kérő üzenetet.

“How . . . is he?” 
“You know Rex Harrison in My Fair Lady?” 
“The professory, growly son of a bitch?” 
“Yeah, well”—she closed one eye, squinted at the skyline and grinned—“Dragos is a lot worse.”

A könyv bonyodalma innen indul ki, Pia exét megölik, s Dragos megtalálj a lányt, s ezzel kezdetét veszi egy nehéz csata, amit az alakváltók ura vív meg a sötét Fey uralkodóval, a hatalomért, s Pia nyakig merül benne. A cselekmény előre haladtával rengeteg régi, misztikus hajjal találjuk szembe magunkat, aminek nagyon örültem. nagy vagyok akkora sárkány-fan, mint a legjobb barátnőm, de azért rossz viszonyban sem vagyunk, végül is a Süsün nevelkedtem… De azért a könyvben szereplő griffek, és viharmadár jobban felkeltette a kíváncsiságomat.

Piát elég könnyen megkedveltem, egy igazi badass csaj, aki tudja hogy rohadt nagy hibát követett el, mikor megbízott expasijába, éppen ezért érthető, hogy nem könnyen tud újra bizalmat adni egy férfinek. Főleg nem egy olyan parancsolgatósnak, mint Dragos.

Pia felt like the faerie had just jumped on her head and started tap-dancing on it. She said, „Are you serious?” 
„As a heart attack,” Trick told her.

Dragos tipikusan az a férfi főszereplő, aki szerintem soha életében nem találkozott hús-vér nővel, úgy bámul rá, mint a 80 éves nagyapám az iPhone-ra, mikor próbálom megértetni vele, hogy honnan és miért jön belőle a kép meg a zene… Amúgy szerethető személyiség a maga alfa módján, csak épp hozzá is kell egy nagy adag türelem és elhivatottság. Vagy az ember lánya sikítva menekül el a látványára is.

Akiket rögtön a szívembe fogadtam azok a griffek voltak, Graydon hatalmas arc, azt hiszem ő lett az ügyeletes új kedvencem, de Rune se sokkal marad le. Valamiért a könyvben lévő többi hölgy szereplőtől nem ájultam el, ami baj, mivel a második kötet főhősnője az itt megismert tündér Tricks, illetve a viharmadár, Tiago.

A cselekmény amúgy nem rossz, pörgős, néha mély levegőt vevős, személy szerint én szerettem. Az egyedüli amitől fetrengtem a röhögéstől, az Pia állati alakja. De most tényleg! Ezt muszáj volt? Majdnem belefulladtam a nyálamba annyira nevettem, hogy ez lehetetlen… Ezen kívül nem volt igazán problémám senkivel sem. Kíváncsi vagyok a folytatásra, bár Trickséké lesz, de talán lesz benne egy kevés Dragos-Pia, illetve alig várom, hogy találkozhassunk, a kis fehér sárkánnyal is.

What, that we’re mates?” She stroked his hard, beautiful mouth. 
“Yes.” He kissed her fingers. “Because we’re getting married.” 
“We’re—” She bit her lip. “That’s your proposal. Just like that, we’re getting married.” 
“Oh.” He reached over the side of the bed, dug into his shirt pocket and then dropped a massive diamond ring on her chest. “There.” 
She rolled her eyes and flopped onto her back. This was too good to pass up. “Well, Dragos, it’s one thing to agree that we’re mates, but I don’t know about marriage,” she said. “I read Cosmo. You eat people. I think divorce court might call that the definition of irreconcilable.”

Összességében egy jó fantasyt kapunk, tele misztikus lényekkel, tündékkel, orkokkal, ogrékkal és a legrosszabbal, egy nyüves hárpiával is, akit nem kedvelek. A főszereplők jók voltak, a cselekménypörgős, és néhol lángra kapott a papír, de mondjuk engem nem szoktak zavarni a szex jelenetek, amíg a könyvnek van értelme, vagyis nem egy Szürke ötven árnyalata…

Ha szereted az urban fantasyt, az alakváltókat és a különböző misztikus lényeket, mindenképpen olvasd el, mert egy jó könyvről beszélünk, ami nem időkidobás. Akikhez hasonlíthatom, leginkább Nalini Singh, Kresley Cole, Sherrilyn Kenyon, de azért nem olyan jó, mint az előbb felsoroltak!!

Értékelésem:

Történet: 5/4,5

Borító: Az első kiadásé borzalmas, a másodiké, amit ide tűztem, sokkal szebb

Ajánlom: a fantasy és a misztikus lények kedvelőinek

Figyelmeztetés: -

Elder Races sorozat:
Az írónő, saját fantasy világában élő alakváltók és más misztikus lények kapcsolatát bemutató sorozat, aminek nyitókötete az alakváltók urának párra találásával nyitja meg a sorozatot, eddig nyolc része jelent meg:

1. Dragon Bound – Pia & Dragos
2. Strom’s Heart – Tricks & Tiago
3. Serpent’s Kiss – Carling & Rune
4. Oracle’s Moon – Grace & Khalil
5. Lord’s Fall – Pia & Dragos
6. Kinked – Aryal & Quentin
7. Night’s Honor – Tess & Xavier
8. Midnight’s Kiss – Melisande & Julian

Mary E. Pearson - Az árulás csókja

EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN. 
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. 
Ő Lia hercegnő, Morrighan királyságának Első Leánya. 
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. 
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, fantasy
Oldalszám: 408
Sorozat: A Fennmaradottak krónikái (1.)
Eredeti cím: The Kiss of Deception
Hogyan jutott el hozzám? Rögtön beleszerettem a borítójába, mikor megláttam a kiadó honlapján.

„Aznap volt a napja, hogy ezer álom elpusztuljon, és egyetlen új szülessen.”

Körülbelül két hónapja szemeltem ki ezt a szépséget a Moly.hu-n, illetve a GABO honlapján, azonban egy barátnőm nem túl pozitív kritikával illette a könyvet, letettem róla. Azonban október végi bevásárlótúrám alkalmával találkoztam újból vele, s immár másodszorra szerettem bele. És meg is szereztem, arról nem is beszélve, hogy két nap alatt kiolvastam… szóval nézzük a könyvet.

„– Néha mindannyian rákényszerülünk olyasmire, amiről azt hittük, sosem tennénk meg.”

A főszereplő Lia, a Morrighan király elsőszülött Leánya, akit politikai megfontolásból akarnak férjhez adni. A lány látva, hogy bátyjai szerelemből nősülnek, nem igazán örül a jövőjének. Hiába kéri szemtelen üzenetben, hogy jövendőbelije jöjjön el hozzá egy „szemrevételezésre”, az válasz nélkül hagyja kérését. és mit is tehetne ez a szegény lány, mint megszökik az esküvője napján.

„– Egy másik élet elvétele – suttogta válaszul –, még ha egy bűnösé is, sosem szabad, hogy könnyű legyen. Ha az volna, alig volnánk többek az állatoknál.”

Be kell vallanom, úgy gondolom nagyon sokan nem fogják szeretni Liát. Úgy gondolom egy elég megosztó személyiség, egyfelől nagyon talpraesett lány, aki nem fél szembeszállni egy harcedzett katonával, ha kell, de csöppet naiv és igen sokszor az olvasó agyára mehet, mint személyiség, de be kell vallanom… én nagyon csíptem!

„Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod.”

Egy összetett ember, aki sokszor pontosan tudja mit akar, majd eltöpreng, hogy jól tette-e, sokszor kérdőjelezi meg önmagát, a tetteit. És ez nem rossz dolog! Gondoljunk, csak bele milyen tök unalom lenne, ha a főhősnő minden tökéletesen csinálna, sosem kételkedne önmagában… És azt hiszem itt éreztem először azt, hogy én sem tudnék dönteni aközött amit szeretnék, és a kötelesség között.

„Most már megértettem, mire jók az emlékművek. Némelyiket kőből és izzadságból emelik, másokat álmokból, de mind olyan dolgokat formáz, melyeket nem akarunk elfelejteni.”

A regény elején Lia teljesen biztos abban, hogy mivel nem szeretné azt a vén csotrogányt, akihez hozzá kell mennie, el kell szöknie. Azonban látva a való világot, az egyszerű közembereket, az országuk helyzetét a szomszédokkal, illetve a barbárokkal, el kezd gondolkodni, hogy vajon jól tette-e. És én ezt nagyon-nagyon-nagyon imádtam! Pontosan bemutatja, hogy a védett falak között egy elkényeztetett, kis semmirekellő volt, de mikor a valóságban kell megállnia a lábán, végre el kell gondolkodnia, hogy hercegnőként igenis vannak kötelezettségei, amiket meg kell tennie, ha tetszik neki, ha nem! és ezt imádtam! Azt hiszem a könyv legerősebb része, az Lia hercegnővé válása.

„– (…) semmi sem tart örökké. Még a nagyság sem. 
– Valami mégis. 
Szembenéztem vele. 
– Igazán? És mégis micsoda? 
– Az, ami számít.”

De ne álljunk meg mellette, a könyv rengeteg mellékszereplőt cipel a hátán, és be kell vallanom, hogy nagyon jól sakkozik velük. mindenkinek volt saját személyisége, akiket kellett, megszerettem, akiket nem azokat nem, és a legrosszabb, hogy volt akit gyűlölni akartam, de nem tudtam. Az írónő annyira jól bemutatta, hogy két egymással hadban álló fél emberei nem gonoszak. Lia is azt hiszi, hogy a barbárok undorító, érzéstelen szörnyek, de minél több időt tölt velük, azt hiszem ő is elgondolkodik rajta, hogy az ellenség is cska ember. Érzésekkel, fájdalommal, boldogsággal.

„– Egész életemben arról álmodtam, hogy valaki önmagamért szeressen. Azért, aki vagyok. Nem mint a király lányát. Nem mint az Első Leányt. Csak engem. És nem azért, mert egy darab papír úgy parancsolja.”

Nos adott nekünk egy herceg, akit nem nevezek nevén, mert a könyvben kell rájönni – amúgy nem nehéz a harmadik-negyedik „A herceg” rész után mindenkinek le fog esni ki-kicsoda. Azt hiszem ő is sokat fejlődik a történetben, leginkább a Liáéhoz való jellemfejlődés vonatkozik rá. Egy elkényeztetett kis ficsúrból, egy érző, gondolkodó és kedves ember lesz, aki belátja bűneit, és mindent hajlandó feláldozni a szerelméért.

„Egy álmot évekig kovácsolhatsz, hogy aztán egy pillanat alatt szilánkokra törjön.”

Az orvgyilkos, akit megint nem nevezek nevén, de könnyen rá lehet jönni ki az, egy elmebeteg gyilkos személyében tűnik fel, de minél többet olvasunk az ő szemszögéből, rá kell jönnünk, hogy nem teljesen ilyen a személyisége. Rengeteg szörnyűséggel kellett szembenéznie, amivel Liának és a hercegnek álmukban sem kellett farkasszemet nézniük, és a végén tisztelni kezdtem őt. Tiszteltem ezt a gyilkost, mert csodálkoztam, hogy épeszű maradt, s képest az érzelmekre.

„Az ördög megérkezett. És különösmód még örültem is neki.”

A szerelmi háromszög. Sokakat megijeszthet ez a szó, de be kell vallanom, nem az „az idegesítő a lány mindkettőt akarja, és a fiúk meg őt akarják a semmiért” típusú. Én igazából mindkét férfit megértem, miért tetszik nekik Lia. Körbenézve a könyvben a többi szereplőn, igazából nem is csodálkozom! Lia mindenkihez képest talpraesettebb, harciasabb és jószívűbb. Itt azonban azt vettem észre, hogy hála istennek, Lia igazából csak az egyikükhöz húzódik, a másikat csak barátként szereti, de be kell vallanom,a  folytatást még nem olvastam!

„– A világ igazságai arra vágynak, hogy megismerd őket, de nem erőszakolják rád magukat, mint a hazugságok teszik. Megkörnyékeznek, a füledbe suttognak, megfestik a sötétet a szemhéjad mögött, a véredbe szűrődnek és felmelegítik, végigfutnak a gerinceden, és megcirógatják a nyakadat, hogy libabőrös leszel. – A kezébe vette a kezemet, öklöt formált belőle, és erősen a gyomorszájamra nyomta. – Néha pedig itt lüktet benned valami, benn a hasadban, mélyen, nehezen – jelentette ki, aztán eleresztett, és továbbindult. – Az a megismerésre vágyó igazság.”

Már így is rengeteget mondtam, és nem akarok spoilerezni, de rengeteg dolog volt ebben a könyvben, amit imádtam. Legyen ezek a vicces herceg-Lia jelenetek, vagy a megrázó pillanat, mikor Lia a saját kezével temette el az országa hadseregét. De példának hozhatnám fel, azokat a nagyon fontos kérdéseket, amiket a könyv nagyon durván boncolgat, mint a: „Szabad a barátnőnknek hazudni valamiben, ha tudjuk, hogy az igazság lelkileg teljesen összeroppantaná?”, vagy „Megbocsáthatunk-e annak, akinek a kezéhez a családom vére tapad?”, „Vajon attól még, hogy az ellenségem, már barbár is?”. Úristen, rengeteg dolog ötlött fel bennem, és lehet, hogy csak én vagyok most nagyon filozofikus, meg elvont, vagy csak a jelenleg politikai helyzet, és a sok szörnyűség hozta ki belőlem, de rengeteg hasonló ötlött fel bennem.

„Megtalállak. A legtávolabbi zugban is megtalállak.”

A könyvről igazából többet nem tudom, hogy eltudnék-e mesélni még több filozófiai eszmefuttatás, vagy hölgyhöz nem illő „Istenem, ez rohadt jó volt” szövegek beékelése nélkül.

Összességében egy nagyon jó ifjúsági regényt kaptam, amiben bár volt szerelmi háromszög, nem a Béla-Csillámpóni-Rüheskutya féle iszonyat, sokkal inkább egy visszafogottabb, még pont nem verem a falba a fejemet kaptam. Egy főszereplőt tettek le elénk, akinek vannak hibái, aki kételkedik olykor magában, de egy erős egyéniség, aki képes küzdeni magáért, és egy jó barátot, aki bármit megtenne a szeretteiért. Nagyszerű férfi szereplőket kaptam, akiket szerettem, igen, mindkettőt szeretem és megtartom, ha Liának nem kellenek. (Nem tudom miért, de szerencsétlen csajt mindig Miának akarom hívni…)

„Gyerekes felszabadultsággal sikítoztunk, mert muszáj volt hinnünk a megmenekülésben. Ha nem hiszünk, legyűr minket a félelem.”

Lehet, hogy kicsit messzire vittem az értékelést, de azt hiszem senki nem fog veszíteni, ha egy borongós napon a kezébe kapja ezt a könyvet, és elolvassa. S ne felejtsétek el: Ami nem öl meg, az megerősít!
S most már ígérem tényleg, az utolsó gondolat. Ha az általam válogatott idézeteket olvasgatjátok, azt hiszem nagyon sok gondolatot találtok, ami nem egy YA könyvbe való, sokkal inkább egy olyan könyvbe, ami nem teológiai és pszichológiai értetlenségekkel akar valamit megmagyarázni. Sokkal inkább egy hétköznapi ember által írt filozofikus könyvben, amit hétköznapi embereknek írtak.

 

A Fennmaradottak krónikái:

A könyv egy trilógia nyitódarabjai, aminek folytatása a The Heart of Betrayal, illetve a The Beauty of Darkness. A GABO a jövő év első felében szeretné elhozni kicsiny hazánkba a trilógia második részét, aminek én csak örülök. Ide vele a Könyvfesztre vagy a Könyvhétre!

Értékelésem:
Történet: 5/5
Borító: Imádom, annyira gyönyörű!
Ajánlom: YA és fantasy szeretőknek
Figyelmeztetés: Nem teljesen mértékben love story, néhol papírzsepit előkészíteni!

További linkek:

Moly.hu

Gabo.hu

Nalini Singh - Archangel's Shadows

In the wake of a brutal war, the archangel Raphael and his hunter consort, Elena, are dealing with the treacherously shifting tides of archangelic politics and the people of a battered but not broken city. The last thing their city needs is more death, especially a death that bears the eerie signature of an insane enemy archangel who cannot— should not—be walking the streets.

This hunt must be undertaken with stealth and without alerting their people. It must be handled by those who can become shadows themselves…

Ash is a gifted tracker and a woman cursed with the ability to sense the secrets of anyone she touches. But there’s one man she knows all too well without a single instant of skin contact: Janvier, the dangerously sexy Cajun vampire who has fascinated and infuriated her for years. Now, as they track down a merciless killer, their cat-and-mouse game of flirtation and provocation has turned into a profound one of the heart. And this time, it is Ash’s secret, dark and terrible, that threatens to destroy them both.

Kiadó: Jove/Berkley
Kiadás éve: 2014
Besorolás: fantasy, paranormál
Oldalszám: 384
Sorozat: Guild Hunter (7.)
Eredeti cím: Archangel’s Shadows
Hogyan jutott el hozzám? Hülye kérdés, Nalini fan vok :D

Nalini Singh a világ legeslegjobb fantasy íróinak egyike, aki valami iszonyatos sötétség folytán nincs fenn a hazai piacon. Eddigi könyveit az Egmont Dark jelentette meg, de a kiadó kivonulása után Miss Singh magyar jogai parlagon hevernek. Az előző részben, az Achangel’s Legion-ban egy hatalmas háborúba csöppentünk az angyalok között, aminek utóhatásai, illetve az azt követi „csendes” háború tarol végig New Yorkon.

„No thanks between us, Ashwini. No balance sheet.” 
The things he said. The things he meant. 
Releasing her grip on the cotton of his tee, she slid her hand into his hair, tugged down his head, and kissed him soft and sweet and with every ounce of the heartbreaking emotion inside her. It lasted for a fleeting fragment of time and it changed the world.”

A sorozat hetedik könyvét a titokzatos Ashwini és a mindenki által csak rohadt cajunként ismert,  Janvier kapta, akik egy igen erős novellával nyitottak a hazai piacon. Ezek után méltán hihetnénk, hogy a könyvük oltári jó volt. Hát… menjünk végig rajta.

Ash megsebesül a csatában, s reméltem, hogy a lábadozása alatt folytatódik a könyv, Nalini azonban a felgyógyulás után veszi fel a cselekményszálat. Ash kap egy újabb megbízást a Céhtől, amiben egy szárazra szívott kutya a fő bizonyíték, amit pedig egy csipp-csupp ügynek vélnek lassan kibontakozik egy droggos-erőszakolós-gyilkolásos krimivé, aminél minden lapon csak döbbenten figyelünk és próbálunk rájönni ki és miért is teszi, amit tesz.

“Why did you pull us aside, sweet Bluebell? Can you not see that I’m acting as my Ashblade’s chauffeur?” 
Illium thrust a hand through his hair, pushing back the overlong strands that had fallen across his face. “Give me one of your blades,” he demanded. “I need to cut this before it blinds me.” 
“You do it here and there’ll be a stampede to get the discards,” Janvier pointed out. “Not to mention the distress such barbarity will cause in the tender hearts of all those who worship your fine form.” 
Illium muttered something uncomplimentary about Cajuns who should be dropped off buildings that did nothing to dim Janvier’s amusement.”

Aki belekezd, annak először is kell egy kis gyomor, hisz Nalini itt sem fogja vissza magát, illetve szembe kell találkoznunk azzal a pici gonddal, hogy bár Ash és Jan könyve, a többiek is rengeteget szerepelnek benne. Ez nem baj, hisz imádom a régi szereplőket, csak éppen több Ash&Jan-t szerettem volna. Valamint sokkal több piszkálódást, amit úgy érzek nem annyira kaptam meg. A könyv inkább az egymásra találásukat írja le, hogy hogyan bíznak egymásba, hogy nyitják meg egymás irányába a lelküket.

“Why did you pull us aside, sweet Bluebell? Can you not see that I’m acting as my Ashblade’s chauffeur?” 
Illium thrust a hand through his hair, pushing back the overlong strands that had fallen across his face. “Give me one of your blades,” he demanded. “I need to cut this before it blinds me.” 
“You do it here and there’ll be a stampede to get the discards,”

Mellékszereplők terén szinte mindenki visszatér, akit szeretünk. Elena&Raphael cukik mint mindig, és egyenesen imádom őket. Caliane nagyon jól hozza a menyét utáló anyóst, én csípem, főleg mikor lehull róla az álarca. Akit jobban megismertünk a történetben az Naasir, ami nem is furcsa, hisz a nyolcadik könyvet ő kapta meg a Hetek közül. Rajta kívül találkozunk Honorral, Iliummal, a Céh embereivel, Dimitrivel. Mindjüket nagyon jó volt újra „látni”, és nem tudom eléggé kiemelni az Elena által rendezett vacsorát, és Naasir ajándékát. Az egyetlen, amit kiemelnék, az talán Naasir bipoláris énje lenne. Az Archangel”s Legionban egy beteg vadállatnak tűnik, ebben a könyvben pedig igen sokszor olyan mint egy kisgyerek. Furcsa személyiség.

„Naasir stretched lazily before settling back into his previous position. “I’m old enough now, and I want someone to play with like you play with Janvier and Raphael does with Elena. Even Dmitri plays with Honor.” This seemed to fascinate him. “The rules are secret in each game. I want to have secret rules with a woman who . . .” A long pause. “A woman who knows me, understands what I am, and who wants to have secret rules with me.” 
It was a very Naasir definition of love and it was wonderful. “I think your mate will be a lucky woman.” 
Naasir’s gaze was oddly solemn when he lifted his lashes. “I’m different, Ash. Deep inside. I’ll never be like other men.”

Akiket még kiemelné az a Légió! Áhh, egyszerűen imádom őket! Annyira érdekelne a sztorijuk, hogy kik voltak, hogyan éltek, és hogy „érzőbbé” válnak-e Elena kiképzése alatt. Ahh… mondtam már, hogy imádom őket?

Rajtuk kívül szégyen lenne kihagyni Ash két ikertestvérét, akik kapcsolata egyszerűen tökéletesen van megírva. Nincs ikertestvérem, de hiszek benne, hogy közöttük különleges kapcsolat van, és ami lezajlott Arvi és Tanú között, az csodálatos volt! Hatalmas piros pont Nalininek! De rohadt szemét is, mert megríkatott! Utálok sírni!

“Don’t worry, Ellie.” Illium bumped a fist gently off Aodhan’s jaw, his skin warm gold against the sunshine-touched alabaster of Aodhan’s. “I sicced Keir on him two days ago when he refused to listen to reason. You haven’t seen a set-down until you’ve seen Keir delivering it.” A wince. “Poor Sparkle.” 
Aodhan did something she didn’t quite catch, and suddenly, Illium was on the ground, flat on his back in the snow. The shocked look on his face was almost as good as Aodhan’s studiously blank one. “Shall we go inside, Elena?” 
“How about helping me up first?” Illium scowled and held up a hand. “Now my back’s all wet.” 
Aodhan hauled him up with his good arm. “Poor Bluebell.”

A vége természetesen happy end, legalábbis ami Ash&Jan kapcsolatát érinti, de még mindig rengeteg megválaszolatlan kérdés van, illetve elvarratlan szál is, amire választ keresünk. S Nalini nagyon jól ért hozzá, hogy tálalja számunkra ezeket a feladványokat. El se tudom mondani mennyire szerettem ezt a könyvet, ha nem is teljesen a főszereplők miatt. Nalini azonban megint rengeteg helyről vett ihlete, igen sok szálat sző egyszerre, s nem feledkezik meg egyikről sem! Egyszerűen vétek lenne bárkinek is kihagynia!

Értékelésem:

Történet: 5/5 – imádlak Nalini!

Borító: Istenem… adjon már szépérzék tanácsot valaki az Amerikaiaknak

Ajánlom: Mindenkinek, előrevéve a fantasy imádókat, és angyal fanokat

Figyelmeztetés: a sorozatot CSAKIS sorrendben szabad elolvasni!

Az írónő honlapja

Molyon

A folytatásról….

A sorozat nyolcadik része a tegnapi napon látott napvilágot, Archangel’s Enigma címmel, s Naasir, valamint a gyönyörű Androméda kapott benne főszerepet. A fülszöveg:

Naasir is the most feral of the powerful group of vampires and angels known as the Seven, his loyalty pledged to the Archangel Raphael. When rumors surface of a plot to murder the former Archangel of Persia, now lost in the Sleep of the Ancients, Naasir is dispatched to find him. For only he possesses the tracking skills required—those more common to predatory animals than to man.

Enlisted to accompany Naasir, Andromeda, a young angelic scholar with dangerous secrets, is fascinated by his nature—at once playful and brilliant, sensual and brutal. As they race to find the Sleeping archangel before it’s too late, Naasir will force her to question all she knows…and tempt her to walk into the magnificent, feral darkness of his world. But first they must survive an enemy vicious enough to shatter the greatest taboo of the angelic race and plunge the world into a screaming nightmare…