Böszörményi Gyula - Beretva és tőr

1900 verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre. 
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog? 
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Besorolás: ifjúsági, történelmi novella
Oldalszám: 88
Sorozat: Ambrózy báró esetei (2,5)
Eredeti cím: -
Hogyan jutott el hozzám? Már a sorozat első része levett a lábamról.

Böszörményi mester nem kisebb meglepetéssel készült számunkra, könyvrajongók számára az Ünnepi Könyvhétre, amit a Vörösmarty téren rendeztek meg, mint egy kis bepillantással Mili és az ő morcos bárójának egy újabb kis kalandjába, egy novella formájába.

„– Fenség, engedje meg, hogy bemutassam a férfit, akiért Vámbéry Ármin barátunk elsietett – zengte férfias baritonján, bár kissé teátrálisan Rudnay Béla. – Íme Ambrózy Richárd báró, számos rejtélyes bűneset sikeres felderítője. 
A sah már-már unottan pillantott a nevezett személyre, s tekintetében csak akkor villant érdeklődés, amikor észrevette, hogy Richárd bal karja hiányzik. 
– Háború? – kérdezte együtt érzőn. – Melyik harctér? 
– A legveszedelmesebb, amire férfi léphet – felelte talányosan a báró, hanyagul az egyik székre dobva kalapját, amit korábban, a meghajláskor már levett. Az etikett ily mértékű megsértése a sahot cseppet sem érdekelte, ám a társaságában levő három perzsa úr, akik a széke mögött sorakoztak fel, lopva összenéztek.”

A novelláról nem szeretnék sok mindent elmondani, hogy mindössze 88 oldalnyi boldogságot kaptunk a szerzőtől, de mégis úgy érzem nagyon jó volt viszont látni ezt a kettőst. A báró újabb, rejtélyesebb esettel találkozik, ahol két ismeretlen tör a Magyarországra látogató sah életére, mégsem a nagy méltóság veszti életét azon az estén. S mindeközben egy furcsa bajuszlopási eset is történik a sah kíséretébe szegődöttek között. Vajon van a két ügynek köze egymáshoz? Hát az biztos, hogy ha van, akkor a mi mufurc bárónk megtalálja és felgöngyölíti.

„Ambrózy báró hosszan, elgondolkodva nézett rám, miközben tekintetében valami szokatlan, lágy és kedves fény jelent meg. 
– Üdítő, hogy időnként ilyen mérhetetlenül nagy butaságokat képes mondani, Mili – sóhajtotta, majd hirtelen elkomorult. – Ám nagyon kérem, ezt ne akkor tegye, amikor épp egy diplomáciai botránnyal kecsegtető ügyben járunk el.”

Mili nem sokat szerepel a novellában, de amiben szerepel, ott hozza a megmosolyogtató karaktert, akit imádunk. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki hangosan felnevetett a báró úrral való találkozásán, a Hungária nagyszállóban, főleg mikor megjegyezte, hogy még Rudnay főkapitánynak is megtetszett az álruhájában.

Összességében egy nagyon aranyos kis novellát kaptunk, ami a szomjunkat oltotta a harmadik kötet megjelenéséig. Nagyon jó volt viszont látni Miliéket, és várom már Böszörményi mester sorozatlezárását, hisz még mindig rengeteg kérdés maradt megválaszolatlan. Hogy vesztette el a báró a kezét? Most akkor minek a nyoma a rózsás kép a báró úr szobájában? Mi lesz Emmával? Most akkor Mili és a báró összejönnek?

Érdekesség:

Bár a harmadik és egyben utolsó kötetet úgy hírlik csak novemberben kaphatjuk kezeink közé, már felkerült a Könyvmolyképző Kiadó weboldalára a könyv címe, illetve a minap már a borítót is felfedték a nagyközönség előtt. Mit is mondhatnék róla? Imádom!
Csak enged villanyozott fel a befejező kötet címe? J

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten

1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014

Besorolás: Romantikus krimi

Sorozat: Ambrózy báró esetei (1.)

Oldalszám: 336

Eredeti cím: -

Be kell vallanom még egy könyvet sem olvastam Böszörményi mestertől, bár találkoztam vele és műveivel is Könyvfeszteken és Könyvheteken. Ennek nagy valószínűsége az lehet, hogy kissé fiúsnak tituláltam a könyveit, de mikor meglátta legújabb eszmei gyermekének címét, tudtam, hogy itt az ideje, hogy beleolvassak és nem is kellett csalódnom. Azon túl persze, hogy a borító lenyűgözően gyönyörű...
Előre el kell árulnom, hogy egy nap alatt kiolvastam – ez nálam nem ritka, de ténylegesen egy huzamba csak tényleg nagyon jó, minőséges könyveket tudok bedarálni, szerint mutatja, hogy nem lett volna szabad eddig hanyagolnom az írót.

Kezdjük is az elemzést, először is talán a cselekménnyel. El sem tudom mondani, hogy mennyire tetszett, hogy az elrabolt lány, Emma életének folyásába engedett beletekintést az író, ezért előre szólok, hogy figyeljetek oda a fejezeteknél feltüntetett évszámokra! Mint olvasó, örültem neki, hogy nem csak száraz tényeket kapok arról, mi lett a lánnyal, de ténylegesen betekinthettem a jövőjébe, hatalmas plusz pont Böszörményinek. De többet nem is mondanék, mert még kikotyogok valami fontos dolgot…

"– Nézze, milyen kedves öregúr! – bökte oldalba könyökével a leány a kocsist. 

– Addig jó nekünk, míg kedves – biccentett csendesen a konflis tulajdonosa. – Ő ugyanis nem más, mint maga I. Ferenc József, Ausztria császára és a mi szép Magyarországunk koronás királya! 

– Nocsak! – nevette el magát a leány, aki eddig csak képen látta a hatalmas uralkodót. – Így, hogy mosolyog, hirtelen meg sem ismertem."

Mili kisasszony nyomózása, amit Ambrózy Richárddal karöltve végez iszonyatosan cselekmény dús, folyton újabb és újabb történéseket robbant elénk, nem hagyja, hogy az olvasó unatkozzon és ez nagyon ritka. Lehet itt bármivel dobálózni, hogy sok könyv történet orientált stb., de Böszörményi megtalálta a szerintem igen vékonyka határt, ami az túl pörgős és a már érthetetlen között. Egy pillanatra sem éreztem, hogy nem tudnám ki, mit, miért csinál, vagy, hogy ki ez a szereplő… 

Tökéletesen hozta be az új karaktereket, mindegyiknek épp annyi teret engedve, amennyit az alakja követel, se többet, se kevesebbet. A helyszíneket egyszerűen imádtam! Nem tudom elégszer kihangsúlyozni, hogy mennyire is szeretem a Magyarországon történő cselekményeket a könyvekbe. Hiába írják le sokat a mi gyönyörű szép anyaországunkat én igenis több MAGYART akarok és kevesebb AMERIKÁT! Elég volt a csontig lerágott külföldről, itthon játszódó könyvet is lehetnek nagyszerűek kedves magyar íróink!!!!

Csakhogy egy pár példát írhassak, Böszörményi mesterén kívül:
Benina – Megsebzett szabadság
Leiner Laura összes könyve itt játszódik
Kertész Imre – Sorstalanság
Szerb Antal nem egy könyve…
Szabó Magda is képviselteti itt magát, s ő sem egy könyvvel.

Ezzel csak arra akarok rámutatni, hogy nem muszáj nekünk mindig külföldre gondolnunk, egy gyönyörű, terjedelmes történelemmel bíró országban élünk. Ha ezt az íróink nem veszik észre akkor őket sajnálom a legjobban…

„– (…) Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!”

De térjünk is vissza a Leányrablás Budapesten-hez, hisz a bejegyzés róla szólna, karakterek. A mellékszereplők úgy gondolom megtették a dolgukat, kellően képviseltették a rossz oldalt – Ottó, Róza néni – valamint a jó oldalt is – Emma, Agáta mama, Kugler Tóni, Hangay papa. De azt hiszem a könyv megköveteli, hogy több szót ejtsek a főszereplőkről, először is Miliről, aki egy nagyszerű 19. századbeli kisvárosi lányt fest le elénk. Kissé tudatlan a nagyvilághoz képest, mégis igen kulturált – szeret olvasni ezt ne hagyjuk ki -, olyan személy aki nem fél visszavágni ha kell és tettre kész. Úgy gondolom Böszörményi egy igen kedves, szerethető lányt épített fel magának, akit az olvasó már az első pár mondata után képes a szívébe zárni.
Ambrózy Richárd a hölgyünkkel szemben igen kis titokzatos alak, akit úgy érzem az író még homályban tart előttünk és majd csak a második részben fog kibontani. Megjelenését illetően, szerintem mindenkit érdekel, hogy a mi is történt a báró karjával, de én személy szerint szívesebben belelátnék a fejébe, mert valljuk be igen érdekes személyiség.

„Róza néni azon ősi házisárkányok rendjéből való, akik fiatal leányokat rabolnak, és barlangjukban halálra hímeztetik őket.”

Amit kiemelnék a könyvből az a korhűség, egyszerűen leborulok Böszörményi mester előtt, hogy ennyi mindennek utána tudott járni, és rengeteg adatot közöl velünk lábjegyzetben, ami engem teljesen elképesztett. Annyi információt kaptunk, oly sok mára már nem használt szót, hogy szinte elszégyelltem, hogy ma már nem használjuk őket. S erről csakis mi magunk tehetünk.
Szeretném kiemelni az író olvasottságának bizonyítékait, ugyanis két nagy kedvenc írómra utal a könyvben, először is Jókai Mórra, akit számomra érthetetlenül hanyagolnak a mai emberek és Shakespeare-t, tőle is a Hamletből jól ismert Ofélia alakja jelenik meg a könyvbe. Be kell vallanom, mindig utáltam a Romeo és Júliát, számomra a Hamlet a legeslegjobb az angol művésztől.

„Báró úr, azt hiszem, itt az ideje felébreszteni Oféliát.”

Összefoglalva, a könyv lenyűgöző, rengeteg apró, kidolgozott kis alkotórészből épül fel, amit talán észre sem veszünk. A kor bemutatása bámulatos, a leírások gyönyörűek, és ami a legfontosabb egy kriminél, igen cselekmény gazdag s nyomozástól fűtött. Nem, hogy ajánlom, de szinte térden állva könyörgöm, hogy olvassátok el, nem fogtok benne csalódni! S úgy gondolom, hogy Böszörményi mesterre igen is oda kell figyelni a jövőben, mert ő egy olyan író, akiről majd évtizedek vagy századok múlva a mi leszármazottaink fognak tanulni, mint ahogy mi tanulunk Jókairól, vagy akár Aranyról, Gárdonyiról!

Nagyon várom a következő részt, és remélem, hogy Böszörményi mester kint lesz a Könyvfesztiválon, mert mindenképpen dedikáltatni szeretném vele a könyvemet! Ti is gyertek el, mert kimondottan nagyszerű esemény! Könyvfesztivál

Tudj meg róla többet:

Molyon

Könyvmolyképzőn