Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten

1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014

Besorolás: Romantikus krimi

Sorozat: Ambrózy báró esetei (1.)

Oldalszám: 336

Eredeti cím: -

Be kell vallanom még egy könyvet sem olvastam Böszörményi mestertől, bár találkoztam vele és műveivel is Könyvfeszteken és Könyvheteken. Ennek nagy valószínűsége az lehet, hogy kissé fiúsnak tituláltam a könyveit, de mikor meglátta legújabb eszmei gyermekének címét, tudtam, hogy itt az ideje, hogy beleolvassak és nem is kellett csalódnom. Azon túl persze, hogy a borító lenyűgözően gyönyörű...
Előre el kell árulnom, hogy egy nap alatt kiolvastam – ez nálam nem ritka, de ténylegesen egy huzamba csak tényleg nagyon jó, minőséges könyveket tudok bedarálni, szerint mutatja, hogy nem lett volna szabad eddig hanyagolnom az írót.

Kezdjük is az elemzést, először is talán a cselekménnyel. El sem tudom mondani, hogy mennyire tetszett, hogy az elrabolt lány, Emma életének folyásába engedett beletekintést az író, ezért előre szólok, hogy figyeljetek oda a fejezeteknél feltüntetett évszámokra! Mint olvasó, örültem neki, hogy nem csak száraz tényeket kapok arról, mi lett a lánnyal, de ténylegesen betekinthettem a jövőjébe, hatalmas plusz pont Böszörményinek. De többet nem is mondanék, mert még kikotyogok valami fontos dolgot…

"– Nézze, milyen kedves öregúr! – bökte oldalba könyökével a leány a kocsist. 

– Addig jó nekünk, míg kedves – biccentett csendesen a konflis tulajdonosa. – Ő ugyanis nem más, mint maga I. Ferenc József, Ausztria császára és a mi szép Magyarországunk koronás királya! 

– Nocsak! – nevette el magát a leány, aki eddig csak képen látta a hatalmas uralkodót. – Így, hogy mosolyog, hirtelen meg sem ismertem."

Mili kisasszony nyomózása, amit Ambrózy Richárddal karöltve végez iszonyatosan cselekmény dús, folyton újabb és újabb történéseket robbant elénk, nem hagyja, hogy az olvasó unatkozzon és ez nagyon ritka. Lehet itt bármivel dobálózni, hogy sok könyv történet orientált stb., de Böszörményi megtalálta a szerintem igen vékonyka határt, ami az túl pörgős és a már érthetetlen között. Egy pillanatra sem éreztem, hogy nem tudnám ki, mit, miért csinál, vagy, hogy ki ez a szereplő… 

Tökéletesen hozta be az új karaktereket, mindegyiknek épp annyi teret engedve, amennyit az alakja követel, se többet, se kevesebbet. A helyszíneket egyszerűen imádtam! Nem tudom elégszer kihangsúlyozni, hogy mennyire is szeretem a Magyarországon történő cselekményeket a könyvekbe. Hiába írják le sokat a mi gyönyörű szép anyaországunkat én igenis több MAGYART akarok és kevesebb AMERIKÁT! Elég volt a csontig lerágott külföldről, itthon játszódó könyvet is lehetnek nagyszerűek kedves magyar íróink!!!!

Csakhogy egy pár példát írhassak, Böszörményi mesterén kívül:
Benina – Megsebzett szabadság
Leiner Laura összes könyve itt játszódik
Kertész Imre – Sorstalanság
Szerb Antal nem egy könyve…
Szabó Magda is képviselteti itt magát, s ő sem egy könyvvel.

Ezzel csak arra akarok rámutatni, hogy nem muszáj nekünk mindig külföldre gondolnunk, egy gyönyörű, terjedelmes történelemmel bíró országban élünk. Ha ezt az íróink nem veszik észre akkor őket sajnálom a legjobban…

„– (…) Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!”

De térjünk is vissza a Leányrablás Budapesten-hez, hisz a bejegyzés róla szólna, karakterek. A mellékszereplők úgy gondolom megtették a dolgukat, kellően képviseltették a rossz oldalt – Ottó, Róza néni – valamint a jó oldalt is – Emma, Agáta mama, Kugler Tóni, Hangay papa. De azt hiszem a könyv megköveteli, hogy több szót ejtsek a főszereplőkről, először is Miliről, aki egy nagyszerű 19. századbeli kisvárosi lányt fest le elénk. Kissé tudatlan a nagyvilághoz képest, mégis igen kulturált – szeret olvasni ezt ne hagyjuk ki -, olyan személy aki nem fél visszavágni ha kell és tettre kész. Úgy gondolom Böszörményi egy igen kedves, szerethető lányt épített fel magának, akit az olvasó már az első pár mondata után képes a szívébe zárni.
Ambrózy Richárd a hölgyünkkel szemben igen kis titokzatos alak, akit úgy érzem az író még homályban tart előttünk és majd csak a második részben fog kibontani. Megjelenését illetően, szerintem mindenkit érdekel, hogy a mi is történt a báró karjával, de én személy szerint szívesebben belelátnék a fejébe, mert valljuk be igen érdekes személyiség.

„Róza néni azon ősi házisárkányok rendjéből való, akik fiatal leányokat rabolnak, és barlangjukban halálra hímeztetik őket.”

Amit kiemelnék a könyvből az a korhűség, egyszerűen leborulok Böszörményi mester előtt, hogy ennyi mindennek utána tudott járni, és rengeteg adatot közöl velünk lábjegyzetben, ami engem teljesen elképesztett. Annyi információt kaptunk, oly sok mára már nem használt szót, hogy szinte elszégyelltem, hogy ma már nem használjuk őket. S erről csakis mi magunk tehetünk.
Szeretném kiemelni az író olvasottságának bizonyítékait, ugyanis két nagy kedvenc írómra utal a könyvben, először is Jókai Mórra, akit számomra érthetetlenül hanyagolnak a mai emberek és Shakespeare-t, tőle is a Hamletből jól ismert Ofélia alakja jelenik meg a könyvbe. Be kell vallanom, mindig utáltam a Romeo és Júliát, számomra a Hamlet a legeslegjobb az angol művésztől.

„Báró úr, azt hiszem, itt az ideje felébreszteni Oféliát.”

Összefoglalva, a könyv lenyűgöző, rengeteg apró, kidolgozott kis alkotórészből épül fel, amit talán észre sem veszünk. A kor bemutatása bámulatos, a leírások gyönyörűek, és ami a legfontosabb egy kriminél, igen cselekmény gazdag s nyomozástól fűtött. Nem, hogy ajánlom, de szinte térden állva könyörgöm, hogy olvassátok el, nem fogtok benne csalódni! S úgy gondolom, hogy Böszörményi mesterre igen is oda kell figyelni a jövőben, mert ő egy olyan író, akiről majd évtizedek vagy századok múlva a mi leszármazottaink fognak tanulni, mint ahogy mi tanulunk Jókairól, vagy akár Aranyról, Gárdonyiról!

Nagyon várom a következő részt, és remélem, hogy Böszörményi mester kint lesz a Könyvfesztiválon, mert mindenképpen dedikáltatni szeretném vele a könyvemet! Ti is gyertek el, mert kimondottan nagyszerű esemény! Könyvfesztivál

Tudj meg róla többet:

Molyon

Könyvmolyképzőn