Gail Carriger - Szívtelen

A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van… ezúttal azonban a baj nem a saját hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek. Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék. 
Sikerül rájönnie, ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe?

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Besorolás: urban fantasy, steampunk
Oldalszám: 384
Sorozat: Napernyő Protektorátus (4)
Eredeti cím: Heartless
Hogyan jutott el hozzám? Már az első kötetbe beleszerettem, az írónőnek nagyszerű stílusa van, és egyszerűen imádom a karaktereit.

 

Végre eljött ez a pillanat is. A karmaim közé került Gail Carriger nagyszerű sorozatának következő része is amire össze sem merem számolni hogy milyen régóta vártunk. na jó, pontosan 3 éve, illetve tűkön lassan 1 éve, amióta a Könyvmolyképző hitegeti a kiadását. Nem szeretnék bele menni ebbe az állandó csúsztatás vitába, az Outlander harmadik részénél úgyis ki fogok majd borulni eléggé. No de nézzük is mire vártunk ennyit.

„Akármi riasztotta meg a lovakat, Lord Maccont is megakasztotta kissé. Alexia kidugta a fejét, hadd lássa. 
Sündisznók. Százával.”

A katyvasz és kalamajka közepén kapcsolódunk be természetesen a kötetbe, ahogy már megszokhattuk, azonban a könyv legnagyobb mozgatórugója nem kisebb személyiség, mint Lord és Ladí Maccon gyermeke, aki már születése előtt hatalmas gondot okoz a szüleinek. Hisz a vámpírbolyhok szeretnék halva tudni a gyermeket, akinek az erejétől félnek. Éppen ezért Lyall professzor kitalál egy iszonyatosan borzalmas és még annál is nagyobb hülyeség tervet, miszerint ha megszületik a gyermek, azt Alexiáék önként és dalolva átadják Lord Akeldamanak aki majd felneveli. Ki az az eszement, aki képes ezt kitalálni? Biztosan férfi! Előre borítékolható volt, hogy Alexia ki fog akadni a buta terven, csodálom, hogy nem sütögette meg Lyall professzort, meg a férjét is, mert belement a buta tervébe!

„Lord Maccon zsarnoki pillantást vetett a bétahímre. 
Lyall professzor vállat vont, mintha azt mondaná: ön vette el feleségül.”

No de nem csak a kisbabával kapcsolatban van Alexiának rengeteg dolga, hisz közben fény derül egy királynő elleni merényletre is, ami kapcsolatban áll Lord Maccon régi falkájával is. Hát mit ne mondjak ez volt az a szál ami azt hiszem még a kisbabánál is jobban kifektetett, hisz rengeteg titokról rántották le a leplet. Először is mikor kiderült, hogy Lyall professzor mit tett a múltban, azt hittem nem tudom összekaparni az államat a padlóról. Igazából úgy is mondhatom, hogy csak néztem, mint Rozi a moziban, hogy most akkor mi van? Képes volt erre az a kedves ember? És mikor kiderült, hogy ki is volt Lyall régi nagy szerelme, Sandy, hát újabb sokkot kaptam. Úristen, ezt a könyvet Lyall egyedül is elcipelte volna a hátán. Úristen, tuti ki fog derülni Lyall és Channing titka, és akkor Conall meg fogja ölni őket! El sem hiszem… Úristen!

És akkor ott van Madame Lefoux és az octomaton, aminél csak kapkodtam a fejemet, hogy most akkor mi is van. És a vámpírboly, aki beköltözött Woolsey-ba! Azt hittem belehalok a nevetésbe, amikor kiderült, hogy most már ott ragadtak és a falkának tovább kell állnia. Mit ne mondjak, Lord Akeldama nagyon okos volt, de sajnos Alexia még nála is okosabb, így bár a Lord kiűzte a vámpírbolyhot a fővárosból, kapott cserébe egy farkas falkát a szomszédjába.

„– Micsoda gerlepár! Miként leszek képes elviselni, hogy folyamatosan flörtölnek a társaságomban? Lord Maccon, miféle rangon aluli dolog, hogy szerelmes a tulajdon feleségébe?”

No de gondolom mindenkit egyetlen dolog érdekel igazából a kötetből, mégpedig az, hogy mi is lett Alexia kisbabája, a következő sorok nagy mennyiségben tartalmaznak SPOILERT!

Szóval a könyv végén megszületik Prudence – nekem tetszik a neve, bár sokaknak szörnyen nem -, aki képes ellopni a természetfelettiek erejét, amit be is mutat a könyv végén. Hisz mikor az édesapja a karjaiba veszi, kisfarkassá változik, amikor pedig Lord Akeldama fogja meg, vámpírrá.

SPOILER VÉGE!

„– Mozgékony kisfiú, hát nem? 
– Kislány – javította ki a felesége. – Mintha az én gyermekem fiúnak merészelne születni. 
Ez már régi civódás volt közöttük. 
– Fiú – vágta rá Conall. – Egy gyerek, aki ennyi gondot okozott már az elejétől fogva, bizonyítottan csak fiú lehet. 
Alexia felhorkant. 
– Mert az én lányom nyugodt természetű és kérlelhető lenne? 
Conall vigyorogva lecsapott Alexia kezére, és az ajkához emelte, hogy csókot nyomjon rá; lágy ajkak a szúrós borosta között. 
– Igazságod van, feleség. Nagyon is.”

Bár azt hiszem az összes fontos szálat megemlítette, muszáj felhoznom Alexia testvérét, Felicityt is, azt a kis perszónát majdnem kicsináltam gondolatban mikor kiderült, hogy miért is költözött be Alexiáékhoz. A kis buta csirke, remélem Alexia a következő kötetben kicsinálja! Floote számomra egyre érdekesebb karakter, túl sok titkot tud, és túlontúl csöndes. Szerintem rejteget valamit, de majd meglátjuk.
Szegény Biffyt nagyon sajnáltam az egész kötet alatt, de sajnos Lord Macconnak igaza van, ő most már farkasember, nem szolgálhatja tovább Lord Akeldamát, ahogy nem is lehet belé többé szerelmes.

„– Ó, Lyall professzor, tréfálkozik? Nem áll jól önnek. 
A vöröses hajú bétahím savanyú pillantást vetett Lady Macconra. 
– Új személyiségvonásokat aknázok ki magamban. 
– Nos, ne tegye! 
– Igenis, asszonyom.”

A főszereplőkről nem tudom mit mondhatnék, még mindig imádom őket, Alexia terhesén még menőbb volt, mint eddig, és szinte már nevetséges volt, hogy bálna méretűen rohangál végig Londonon, és annyi teát iszik, amennyi csak belé fér. Azért a terhessége miatt sok vicces epizódot hozott számunkra.
Lord Maccon végre hozta az első kötetbeli énjét, hisz mint a második, mint a harmadikban iszonyatosan hülyén viselkedett, amit látszólag megbánt és tényleg próbál a régi lenni. De rengeteg feladata és nehézsége van, mint Biffyvel, mint a vámpírokkal és úgy érzem nem igazán érzi még, hogy apa lesz.

„– De miért nem bőg? – akadékoskodott Lord Maccon. – Nem kellene neki? Nem az a szokása minden kölyöknek, hogy bőg? 
– Talán néma – vetette fel Alexia. – Praktikus is lenne ilyen szülőkkel, mint mi vagyunk.”

Összességében egy nagyon pörgős, teljesen elkápráztató könyvet kaptam a kezembe, amit vétek lett volna nem elolvasni, vagy éppen kiadni. nagyon sajnálom, hogy a könyv nem örvend akkora sikernek, mint megérdemelné, mert egy nagyon humorosan, életre való kis könyv, nagyszerű szereplőkkel, akik mindig képesek leejteni az ember állát. Most már csak amiatt vagyok bajba, mert nem tudom kibírok-e megint három évet, míg megjelenik a sorozat következő, egyben utolsó kötete, a Timeless, megkockáztatom, hogy Időtlen címmel.

Addig is nagyon kérlek titeket, főleg azokat akik még nem találkoztak a sorozattal, hogy próbálják ki, mikor épp nincs semmi sürgős az olvasmányi listátokon, lapozzátok fel a Lélektelent, mert egy nagyon jó sorozatról maradtok le, ha esélyt sem adtok neki!

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Borzalmas, de már hozzászokhattunk a különc, furcsa borítókhoz. Az egyetlen amit kimondottan utálok, az az, hogy már a cím felírása. Eddig az angol volt vastagabban, szerintem semmi pluszt nem ad, maximum, a Könyvmolyképző tett róla, hogy elüssön az eddigiektől.

Ajánlom: MINDENKINEK!
Figyelmeztetés: Nos, nehéz elszakadni Alexiáéktól…

Sarah MacLean - Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.

Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.

A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.

Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Besorolás: történelmi romantikus
Oldalszám: 416
Sorozat: A csábítás kilenc szabálya (3.)
Eredeti cím: Eleven Scandals to Start to Win aDuke’s Heart
Hogyan jutott el hozzám? Egyszerűen imádom ezt a sorozatot, az első résszel már megvett magának.

„Az életben vannak nagyobb dolgok is, mint egy botrány.”

El sem tudom mondani, hogy mennyire vártam már a sorozat befejező részét. Iszonyatosan kíváncsi voltam Leighton hercegre, ahogy szerelembe esik. Pont ő. A Hencegő Herceg. Jó kis kalamajkának nézhetünk szembe, amennyiben belekezdünk a könyvbe, hisz a főhősnőnk nem kisebb személyiség, mint Miss Juliana Fiori, aki botrányba született és nevelkedett.

„– Nem, Miss Fiori, én nem aggódom a maga jó híre miatt. 

Hát persze hogy nem. 
– A saját jó hírem aggaszt.”

Szóval adott két sejtjeiben különböző személyiség, akiket a lehetetlenen kívül semmi sem hozhatna össze, maximum egy könyv, amit a csodálatos Sarah MacLean írt, aki már harmadik alkalommal repít el minket a 19. századi Angliába. Így hát nem véletlen, hogy annyira siettem a vizsgáimmal, hogy minél előbb el tudjam olvasni.

„– Mi van magukkal, angolokkal? Úgy beszélnek a házasságról, mint valami üzleti megállapodásról. 
– Mert az is, egy üzleti megállapodás – felelte Penelope tárgyilagosan. 
– És mi van a szerelemmel? 
– Biztos vagyok benne, hogy… idővel… idővel bizonyos ragaszkodás kialakul majd közöttünk. 
Julianna őszintén felnevetett. 
– Én a lovamhoz ragaszkodom, de nem akarok hozzámenni feleségül.”

És mivel is kezdődhetne a könyv, mintsem egy botrányos találkával Ralston márki kertjében, aminek a vége oda vezet, hogy Miss Fiori Leighton herceg hintójában, majd házában köt ki. S nem mellesleg fogadást köt azzal a bizonyos herceggel, hogy két hét alatt bebizonyítja neki, hogy szenvedély nélkül élni lehetetlen, és még a hírhedt Hencegő herceg is képes a vágyakozásra.

„-Allendale, hajlandó vagyok megbocsájtani, hogy megkérted a kezét a nőnek, akit szeretek. Cserébe magunkra hagynál bennünket egy percre?”

Az eddigi könyvekkel ellentétben azt hiszem most láthattuk a Londoni társaság legsötétebb, leggonoszabb oldalát. Mert lássuk be, bármennyire is szeretünk szerelmi történeteket olvasni, amik döngetik a társaság etikettjét, egy nagyon kemény, nehéz elvekkel működő világ volt, ahol a kívülállóknak nem sok esély jutott. Juliana nem igazán tett semmi megbocsáthatatlan szörnyűséget, azonban London krémje már a megjelenésekor hátat mutatott neki, néha hátrapillantva, hogy mikor is fog hibázni. Hisz nem elég, hogy Juliana talján, de még mellette a botrányairól hírhedt Ralston márkinő lánya is, aki otthagyta a férjét és az iker fiait Londonban, és új éltet kezdett.

„Nagy hazugság, hogy a szerelem csupa öröm meg magasztos érzés, és azok is hazudnak, akik szerint a szerelem gyönyörű. 
Nincs benne semmi gyönyörű. A szerelem borzalmas!”

Ezzel ellentétben áll Simon, Leighton hercege, akibe kiskorától azt nevelték, hogy tökéletesnek kell lennie a társadalom szemébe. Hogy a hercegséggel makulátlannak és megfoghatatlannak kell látszani. Csakhogy nem számított rá, hogy a tizenhét éves kishúga házasságon kívüli gyermeknek ad életet, ezzel kényes helyzetbe hozva  a családját, hisz nincs olyan rang a földön, amiért ezt a sznob brit társaság elnézné. Éppen ezért, még mielőtt kitudódik a szörnyű titok, Simonnak találnia kell egy tökéletes angol arisztokrata nőt, aki majd segít a család megítélésében, ha esetleg kiderül a titok. Vagyis nem Juliana Fiorit. Mégis valamiért Juliana az aki felkelti az érdeklődését.

„– Roppant… csúnya dolog, ha az ember nem köszön meg valamit. 
Eltelt egy-két másodperc, mire a hercegnek leesett, hogy mit mondott. 
– Úgy érti, hogy neveletlen? 
Juliana legyintett. 
– Mindegy, más férfi megköszönte volna. 
Leighton odalépett hozzá. 
– Úgy érti, hogy egy jobb férfi? 
Juliana ártatlansága jeléül tágra nyitotta a szemét. 
– Nem, dehogy. Ön mégiscsak egy herceg. Önnél nem létezhet jobb a földkerekségen.”

Nagyon tetszett a könyv felépítése, a főszereplőinket lassan ismertük minden sötét titkukkal, legbensőbb reményükkel és félte őrzött álmaikkal. Nagyon örülök, hogy láttuk Simon gyengédebb oldalát is, ahogy Juliana felfedte a félelmét attól, hogy olyanná válik, mint az édesanyja. Azt hiszem a három könyv közül itt ismerhettük meg a legjobban a főszereplőket. Kettőjük kapcsolata sem volt az a bumm bele, nem mintha az előző könyvek ilyenek lettek volna, de nagyon tetszett, hogy előbb nyíltak meg egymásnak lelki szinten, mintsem testileg. A romantikus részek nagyon jól meg voltak írva, távol álltak az első két kötetétől, de mindemellett legalább olyan viccesek.

„– Csúnya szokás hallgatózni, kegyelmes uram.(…) 
– Csak írja hozzá a többi bosszantó tulajdonságomhoz. 
– Nincs elég papír Angliában, hogy mindet felsorolhassam.”

Nagyon jó, élménydús jeleneteke keresztül ismerhettük meg Simont és Julianat, ilyen volt a Serpentine, ahogy Juliana találkozik Leighton hercegnővel a butikban, ahogy Juliana elejtette a távcsövet az Operában, arról nem is beszélve, hogy Juliana azt hitte Caroline – Georgiana kislánya – Simon gyermeke, és küzdött a kicsiért. Azt hiszem ezért is szerettem meg őket annyira.

„Tudom, milyen úgy felnőni, hogy tudod, az apád vagy az anyád nem akar téged – súgta. – És azt is tudom, milyen az, amikor az egész világ tud erről. Nagyon nehéz és fájdalmas. Négyévesen, tízévesen, de még húsz évesen is. Tudom, milyen, amikor kinevetnek és mindenki elutasít.
Amikor te elutasítasz.”

De nem mehetek el szó nélkül a nagyszerű mellékszereplők mellett sem. A régi párokat is viszont láthattuk, nagyon örültem Ralstonnak és Callie-nek leginkább, mert ők a kedvenceim, de jó volt újra találkozni a Minerva-ház tagjaival is.
Természetesen a „jók” mellől nem hiányozhatnak a „gonoszak” sem. Azt hittem leszédülök az ágyról, mikor megláttam, hogy Julianáék anyja visszatért! Olyan kalamajkát okozott a vén szipirtyó, hogy legszívesebben megfojtottam volna a tulajdon két kezemmel… Gonosz szívű romlott némber! Aztán ott volt a London társaság úgy cakkumpakk, akik szívtelen, gonosz népség, és akiket nem szeretek… a következő történelmi romantikus könyvemig :D

„- Foglalj helyet, hozatok neked egy kis bacont.
- Nem kell az átkozott baconod! A húgodat hozasd ide!”

Összességében egy nagyszerű regénnyel zártuk a sorozatot, és a kicsi szívem vérzik, hisz ezzel el kell búcsúznunk egy újabb családtól, akiket a szívembe zártam, illetve Sarah MacLeantől is, hisz még nem tudni lesz-e újabb fordítása. Én személy szerint örülnék neki, mert kedves történeteket írt, nem egy Julia Quinn, de senki sem lehet Julia Quinn.

„Un momento con una donna capricciosa vale undici anni di vita noiosa.

Egy tüzes hölggyel töltött egyetlen pillanat többet ér tizenegy unalmas évnél. 
– olasz közmondás –„

Úúú azt már mondtam, hogy mennyire szeretem a borítót? Összehasonlítva a külföldiekkel, nekem sokkal jobban bejön amit a Könyvmolyképző alkotott. Én a puha borítós változtatott vettem, azonban nagyon jól tartják magukat, bár furcsa, hogy a harmadik rész mennyivel vékonyabb kötet lett, mint a többi, pedig nem sok oldallal maradt le tőlük.

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Imádom

Ajánlom: A történelmi romantikusok kedvelőinek
Figyelmeztetés: Sorozatzáró!

Amie Kaufman, Meagan Spooner - Lehullott csillagok

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten. 
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek. 
És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni? 
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Besorolás: disztópia, sci-fi
Oldalszám: 488
Sorozat: Lehullott csillagok (1.)
Eredeti cím: These Broken Stars
Hogyan jutott el hozzám? A könyvfesztiválon hívta fel rá a figyelmemet Raven, és annyira megtetszett a borító, hogy megvettem, hátha…

Nem az én stílusom, nagyon nem az én stílusom…
A sci-fi olyan messze áll tőlem, olyan messze, mint a fővárosi plázacicáktól a tehénfejés, de azért megkeményítettem magam. Elolvastam. És nagyon élveztem.

Először is adott nekünk egy papa pici lánya, akit mindennel elkényeztetnek, mégis az apai szeretet már túlment azon a határon, ami még egészséges. Szóval Lilac, - igen, tényleg úgy hívják a főszereplőcsajt, hogy orgona, - nem barátkozhat akárkivel, különben a kedves papa elküldi a csatatérre, és megöleti. Azonban az egyik unalmas gazdagoknak tartott estéjen találkozik Merendsen őrnaggyal, a hős katonával.

„Tarver megölne, ha tudná, hogy ilyen felelőtlen voltam. 
Visszafordulok a világító rúdért, ami csörömpölve esett ki a kezemből, amikor földet értem. 
Előrehajolok, hogy felvegyem, és egyszerre megfagy bennem a vér. 
Egy arc van előttem.”

Tarver Merendsen a való világból jött, nem a fényűző arisztokraták csili-vili látomásából. Két alapjában véve elég különböző főszereplőnk van, akik egy űrhajóbaleset miatt kerülnek egy látszólag lakatlan bolygóra. Az Icaruson kettőjükön kívül senki sem élte túl a balesetet, így egymásra utalva próbálnak meg túlélni és kiutat találni.

„– Reggelit, LaRoux kisasszony? – kérdezi udvariasan. 
Fel tudnám pofozni! 
Istenem, meg tudnám csókolni – mégsem hagyott magamra! 
Ha odahaza lennék, akkor méltóságteljesen, síri csöndben kivonulnék a szobából, és keresnék egy helyet, ahol háborítatlanul összeszedhetem magam.”

Innen válik érdekessé a történet, Lilacnak szembe kell nézni a valódi természettel, a gyaloglással és rossz kajákkal. Tarvernek pedig azzal, hogy most nem csapat katonával, hanem egy elkényeztetett kislánnyal kell túlélnie a vadont… ami sokkal, de sokkal nehezebb feladat.

Mellékszereplőkről nem nagyon beszélhetünk, hisz mindenki halott rajtuk kívül a bolygón – vagy mégse?

„A harag pajzs, és ha leeresztem, darabokra török.”

Külön kiemelném Lilac-ot, aki nagyon sokat változik a könyv kezdete óta, szembenéz a félelmeivel, és többé, nem az a gazdag kislány lesz, akivel először megismerkedhettünk. Sokat fejlődött, és azt hiszem a legjobban akkor kedveltem meg, mikor visszament a holtakkal teli űrhajóba gyógyszerért.

„A suttogások ott vannak, és most hiába hallgatnak, mindketten tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül.”

A cselekményről ennél többet nem merek elárulni, de voltak itt idegen lények, túlélés, halál, szellemek, minden, ami csak kellhet. Igazából nem tudom eldönteni, hogy egy sci-fivel vagy egy fantasyval volt-e szerencsém, találkozni, így hát biztosra azt állíthatom, a két műfaj szerelemgyermekét olvashattam el, ami néhol furcsa, néhol szinte megrázó volt.

SPOILER!!!
Végülis hány olyan íróval találkoztunk, aki képes megölni a saját főszereplőjét?? SPOILER VÉGE!

„– Esik az eső – mondom az alvástól rekedt hangon. Megköszörülöm a torkom és ismét megpróbálkozom. – Nincs semmi baj. Egyenesen a felhőkből, csak neked. 
Összeráncolja a homlokát, és még mindig előrehajol, hogy védje magát. 
– Egyenesen a felhőkből? Ez higiénikus így?”

A főszereplők igazi jellemfejlődésen mennek keresztül, egy percig sem unatkozunk, az írópáros végig nagyon dinamikusan vezette a könyvet, és úgy érzem semmit sem hagytak megválaszolatlanul. Mindazonáltal kíváncsi vagyok a folytatásra, hisz úgy gondolom, hogy LaRoux-ot nem lehet csak úgy megzsarolni, ahogy főszereplőink tették.

„– Ágy! – vágok vissza. – De igazi! 
– Te nyertél! – mondja, (…) – Ezt nem tudom überelni.”

A könyv íróinak külön gratulálok, nagyszerű leírásokat kaptunk, a táj nagyszerűen lett bemutatva. Bár ez ötven százalékban a nagyszerű fordítóknak köszönhetjük, akik nagyszerűen fordították az elektronikai fogalmakat.

Összességében elmondhatom, hogy egy igazán jól összetett művet kaphattunk, ami bár a borítójával vett meg magának, nem sajnálom, hogy elolvastam. Azonban nem tudom mi lesz a következő részben, nagyon kétségek között tart ez az új Lilac, de még inkább az, hogy mi lesz szereplőinkkel most, hogy visszatértek a civilizációba.

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Egyszerűen gyönyörű

Ajánlom: A sci-fi szeretőinek
Figyelmeztetés: Nem lehet letenni

Ilona Andrews - Magic Breaks

No matter how much the paranormal politics of Atlanta change, one thing always remains the same: if there’s trouble, Kate Daniels will be in the middle of it…

As the mate of the Beast Lord, Curran, former mercenary Kate Daniels has more responsibilities than it seems possible to juggle. Not only is she still struggling to keep her investigative business afloat, she must now deal with the affairs of the pack, including preparing her people for attack from Roland, a cruel ancient being with god-like powers. Since Kate’s connection to Roland has come out into the open, no one is safe—especially those closest to Kate.

As Roland’s long shadow looms ever nearer, Kate is called to attend the Conclave, a gathering of the leaders from the various supernatural factions in Atlanta. When one of the Masters of the Dead is found murdered there, apparently at the hands of a shapeshifter, Kate is given only twenty-four hours to hunt down the killer. And this time, if she fails, she’ll find herself embroiled in a war which could destroy everything she holds dear…

Kiadó: Ace
Kiadás éve: 2014
Besorolás: urban fantasy
Oldalszám: 302
Sorozat: Kate Daniels (7.)
Eredeti cím: Magic Breaks
Hogyan jutott el hozzám? Kate Daniels rajongó vagyok, hajrá Curran!

Végre, végre, végree találkozhattunk Rolanddal!

Jó, nagy levegő, lenyugszom és az elejéről kezdem. Kate immáron hetedik alkalommal kalauzol el minket Atlantába, ahol újabb hajmeresztő kalandokkal nézzünk szembe.
Legnagyobb sajnálatomra, a könyv nagyobb részében Curran nem szerepel, mivel egy fontos megbeszélésre megy, azonban mikor megjelenik, akkor több mint imádnivaló és nagyszerű! Viszont a könyv legnagyobb részét Kate viszi a hátán, hol Hughal, hol Currannel, hol pedig éppen az apjával karöltve.

"Hugh was staring at me. Looking is free. Try to come closer and I will cure what ails you and me both."

Hugh megjelenik Atlantában, immáron az Emberek vezetője szerepében tetszelegve, és egy hullát zúdít Kate nyakába, amivel egy háború kitörését kockáztatja meg. Katenek egy napja van megtalálni a bűnöst, mielőtt az Emberek bosszút állnának, ezzel háborút indítva.
A cselekmény dinamikus, ahogy azt már megszokhattuk Andrews-éktól. Egyszerre több szálon futunk, mindenkit mozgatnak, egyetlen szereplő sem csücsül a kispadon. na de nézzük sorjában.

“I meant what I told you before. Their lives don’t matter to me. If I have to crush the coal to get to the diamond, I’ll do it.” 
“Aha. And I’m the diamond?” 
“You cut like one.”

Kate badassabb, mint valaha, egymás után nyomja le a felnőtt ligában játszókat. Imádtam a beszólásokat, amikkel Hugh agyvizét forralta, igazi Kate Daniels-es volt. Azt hiszem ebben a kötetben látszott igazán, hogy Kate mennyit is fejlődött az első részhez képest, amiben igazából Voron árnyékaként élt. Itt végre megmutatta, hogy ki is ő valójában, nem csak egy betanított bérgyilkos, hanem egy érző, gondolkodó ember. Nagyon tetszett, hogy kétségekkel küzd mikor találkozik az apjával, hisz Voron erre készítette fel egész életében, hogy találkozzon a nagy Rolanddal, és megölje őt.

"I want to know the nature of your relationship with Hugh d’Ambray . . .” 
“He wants to screw her, because she beat the shit out of him and they both have daddy issues over the same guy,” Desandra said. 
Robert froze midword, blinked, and looked at me. “Hugh d’Ambray is your brother and the two of you are sexually involved?” 
Why me, why?

Curran bár sajnos nem szerepelt annyit, mint amennyit szerettem volna, azt hiszem a könyv legnagyobb csavarja őt illeti. Nem elég, hogy megmentette a falkát a háborútól, megmentette Kate-et a vízbefulladástól, és nem mellesleg beszólt Rolandnak is párszor, de a könyv végén egy olyan dolgot tett, ami felett nem bírok megnyugodni. Ajj, szinte kaparom a falat, nagyon kíváncsi vagyok, hogy az Alfák Tanácsa mégis mit fog szólni Curran bejelentéséhez.

“Desandra shrugged her shoulders. „Hey, Kate? Have you thought of walking up to Hugh and telling him that he's got the biggest dick ever?” She spread her arms to the size of a baseball bat. 
„No, you think it would work?” I asked. 
„It's worth a try. May be he'll be so happy you noticed his pork sword, he'll forget all about trying to kill us.” 
Pork sword. Kill me now. „I'll think about it.” 
Ascanio began patting his clothes. 
„What?” Derek growled. 
"Looking for something to take notes with.”

Hugh egy pszichopata állat, mint mindig, de nagyon örültem, hogy végre valaki a helyére tette, mert már nagyon el volt szállva magától. Ascanio és Derek párosa erősebb, mint valaha, egyszerűen imádtam, mikor egymás vérét szívták. Egyre jobban kedvelem Desandrát, nagyon jó mellékszereplő, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni, nagyon jól beillik a Kate és Andrea csapatba. Apropó Andrea, neki és Raphaelnek nagyon örülök és annak a kis megleptésnek, amit megtudtunk. Bár tényleg hülye volt, hogy az ő „állapotában” elindult Kate megmentésére. Hála Istennek, ebben a részben alig találkoztunk Julieval, aminek kimondottan örültem, engem személy szerint nagyon idegesít a kiscsaj...
Ghastek nagyobb szerepet kapott ebben a könyvben, és végre hallhattunk az Atlantai Embereke vezetőjéről kicsit többet. Én személy szerint megkedveltem, nem mintha eddig rosszban lettünk volna…

“Sit your ass down, Don Juanabe,” Derek said. 
“Don Juanabe?” Ascanio pulled out his swords. 
“Don Juan Wannabe,” Derek explained. “See, I shortened it. If you still don’t get it, I’ll write it down for you after the fight.” 
“You’ve maxed out your wit quota for the night,” Ascanio said. 
“I’m just getting started.” 
“Be careful, you might sprain something in your brain.”

Azt hiszem ez a könyv az eddigi legtöbb „wow” kifejezést kiérdemlő kötet az összes közül. Mert mégis ki számított arra, amit Jennifer művelt? Úristen, az a nő teljesen meghülyült! Van egy kislánya, és képes volt ezt tenni Kate-tel?...

“What the hell is this?” Desandra asked 
“This is Cuddles. She's a mammoth donkey.” 
Derek grinned, leaning on the fence. “Do you have any self-respect left?”
“Nope.” 

Na de lépjünk tovább, mert nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy végre megjött Rolnad!!! Igeeen, a hét könyvön át állandóan emlegetett „szörnyeteggel” végre találkozhattunk, akiről kiderült, hogy mégsem olyan pszichopata tömeggyilkos, mint hittük… legalábbis nem akkora. Leginkább egy kemény férfinek írnám le, akinek megvannak a maga törvényei, de mindamellett nagyon szereti a lányát, és a saját törvényein belül keres kiskapukat, hogy megéljenek egymás mellett.  És a legvégén a kis üzenet, amit Kate-éknek hagyott, az nagyon vicces volt. Én is várom már az unokát amúgy…

Összességében egy lenyűgöző, nagyszerű könyvet kaptunk, amibe sehol sem tudok hibát találni. Imádtam minden betűjét, és a falat kaparom, hogy végre a karmaim közé kaparintsam a nyolcadik részt. Addig is… majd Curranról ábrándozok :D

Értékelésem:

Történet: 5/5 ha lehetne 10 pontot adnék rá

Borító: Végre egy borító, amit imádhatok

Ajánlom: Minden fantasy imádónak!

Figyelmeztetés: Nehéz letenni :D

Sherrilyn Kenyon - Bűnös éj

A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes.
Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim. 
Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak. 
Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem?

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 336
Sorozat: Sötét vadászok (8.)
Eredeti cím: Sins of the Night
Hogyan jutott el hozzám? Még az Ulpius fénykorában csaptam le a sorozatra, rögtön beleszerettem mint a szereplőkbe, mint az írónő stílusába.

Kétségkívül Sherrilyn Kenyon Sötét vadászok-a volt az a sorozat, amit a legeslegjobban bántam, hogy elkaszált az Ulpius, majd a csőd után nem hallottunk felőle semmit. Úgy érzem Kenyon az a paranormális romantikus író, akiről mindenkinek példát kellene vennie, mert eddig nem volt olyan gyenge könyve, amit ne szerettem volna! Így hát érthető volt, hogy mennyire megörültem a hírnek, hogy átveszik a sorozatot, és megjelenik az immáron nyolcadik kötete, az amúgy Amerikában már 26 kötetes szériának.

„– Hmm… – Simi átkarolta a nővére vállát, és a sarokba kísérte, ahol a tévéképernyői voltak. – Nézd, Xirena, nálunk úgy van, hogy a Simi azt csinál, amit akar, akri meg azt mondja, hogy „oké, Simike, ahogy szeretnéd". Kivéve, ha megakarok enni valakit. Azt nem szokta megengedni., de minden mást igen. Minden másban az van, amit a Simi akar. Látod?”

A nyolcadik kötetben Alexion kalauzol el minket a Sötét vadászok világába, aminek mindenki örülhet, hogy Ash is megjelenik a kötetben, bár bevallom nem szerepelt számomra eleget. Nem szégyen, Ash a kedvencem…

Onnan kapcsolódunk be a történetbe, hogy néhány sötét vadász puccsot próbál meg elkövetni Ash-el szemben, mivel úgy gondolják, hogy a mi drága, mindenkiért küzdő Ash-ünk egy démon. Természetesen Stryker is könyékig benne van ebbe a hatalmas átverésbe, amivel a Vadászokat hülyítik, azonban kiderül, hogy pár száz évente felüti a fejét ez a lázadozás, és éppen ezért teremtetett Alexion, a kívülálló harmadik fél, aki nyomoz, ítéletet hoz, majd el is végzi a büntetést.

Azt hiszem ezzel a kötettel kezdődően indul be igazán a sorozat cselekménye, aminek igen szerves része az a kérdés, hogy mi is Acheron? Ki is Acheron? Hogy ki hol áll ebben a hatalmas sakkjátszmában. A világ amit eddig lefestett számunkra Kenyon, egy falatkája annak a csodálatos univerzumnak, amit a későbbi kötetekben elénk tár. Mert kétségtelen, hogy ahol istenek vannak… ott háborúskodás, áskálódás és szappanopera van töményen.

A történetről nem sokat tudok anélkül mondani, hogy spoilereznék, de azért megpróbálom, csak saját felelősségre olvassatok tovább!

„Az idő halad, de az emberek nem.”

A férfi főszereplőnk Alexion, egy magányos lélek, aki Simin és Acheronon kívül senkihez sem kötődik, hisz Katoterosban él, az Atlantiszi istenek Olümposzán, ahová hármójukon kívül senki sem teheti be a lábát, és mellékesen Alexion sem hagyhatja el a helyet. Éppen ezért megértem, hogy valamilyen szinten örül annak, hogy végre hátrahagyhatja azt a helyet. Azonban ott van az az oldala is a történetnek, hogy a lázadást Acheron ellen, a legjobb barátja és tanítója szervezi, ami miatt szeretne gátat szabni ennek az őrültségnek.

„Acheron azt mondaná, néha veszíteni kell a győzelemért. Akár tetszik, akár nem, az univerzumnak megvan a maga rendje. Nehéz megérteni, és gyakran nagyon nehéz elfogadni, de attól még létezik, és a döntéseinket magunk hozzuk. A vereség is az élet része, és senkinek sem sikerülhet mindig minden.”

A női főhősünk Dangert, a francia forradalom során Vadásszá vált női gyilkos, akit megpróbálnak beszervezni az Ash elleni puccsba, és akinek a segítségét Alexion kéri. És innentől versenyfutás az idővel az ítélet hozatalig, hogy minél több Sötét Vadászt mentsenek meg a biztos haláltól, amennyiben Acheron ellen fordulnak. Be kell vallanom Dangert nem volt nehéz megkedvelni, egy öntörvényű nő, aki nem fél gondolkodni, és aki egyik oldallal sem elfogult.

„Most ne azzal törődj, milyen lenne a pasas ruha nélkül! Van fontosabb dolgod is!”

Kenyon nagyon jól felépítette kettejük egymásra találását, hisz mindkét főszereplőnk élete tele volt borzalommal, s bár vannak körülöttük barátok, akikben megbízhatnak, mindketten magányosak legbelül. Azonban a mellékszereplők nélkül nem sikeredett volna ennyire jóra az egymásra találásuk.

„– Ash vérét iszod? 
– Igen. 
– Pfuj! – hátrált a széken ülve Danger. Iszonyatos kép jelent meg lelki szemei előtt. Alexion és Ash ették egymást. – Te Ash nyakából szívod a vért? 
– A francba, dehogy! – tiltakozott Alexion sértetten. – Ki van zárva! Először is, inkább haljak meg és kárhozzak el. Másodszor is, aki Ash nyakára pályázik, annak jobb, ha van végrendelete. Senki nem érhet hozzá.”

Strykert utáljuk, mert egy szemét démon, aki meg akarja ölni Acheront, de be kell vallanom itt is hozta a világ legeslegjobb gonoszát. Egyszerűen nem lehet ráhúzni erre a pasira, a rohadék és kész skatulyát, mert egy szörnyen összetett lény.
Danger segéde, Keller egy kicsit Nickre hasonlított, örültem volna, ha többet kapunk belőle.
Kyros, a régi jó barát, aki rossz útra tévedt, volt mozgató rugója a könyvnek, és nem árulom mi lett vele, de örülök, hogy nem felejtette el, hogy kik a barátok és ki az ellenség.
És talán az, akinek a legjobban örültem, az Xirena, a Charonte démon nagy testvér, aki talán a könyv legviccesebb pillanataiért felelt, és aki a későbbiekben nagyon fontos lesz a számunkra.

„Ash felnyüszített, amikor Xirena elkezdte magyarázni Siminek a Charonte démonok párzási szokásait.”

Azonban értékelésnél nem tudtam 5 pontot adni, hogy miért? Van egyetlen logikai feladvány a történeben, amire sokkal előbb rájöttem, és ez nem esett jól Kenyontól. A könyv legvégén történik, nem szeretnék róla sokat mondani. Azonban már a könyv elején, mikor Alexion mesél Katoterosról és a mellette lévő Vadász-szigetről, nekem leesett, a szereplőkben viszont nem. Kivétel persze Acheront, de ő a legokosabb okostojás a könyvben, szóval érthető, hogy mindketten megtaláltuk a kiskaput.

„– Mi ez? 
– A Trója. 
A férfi összevonta a szemöldökét, mintha nem értené. Aztán felcsillant a szeme. 
– Ó… Ilion! – mondta halkan. 
Ezt a szót Danger akkor hallotta utoljára, amikor még klasszikus görög történelmet tanult a zárdaiskolában. Rádöbbent valamire a vendégéről. 
– Ókori görög vagy, ugye? 
Alexiont egy pillanatra megzavarta a kérdés, de hamar magához tért. És persze nem válaszolt, hanem visszakérdezett. 
– Miért nézed ezt? 
Danger a képernyőre mutatott, ahol épp az a jelenet ment, amiben Brad Pitt Akhilleuszként meztelenül fekszik egy ágyon, két ledér hölggyel. 
– Amiatt ott. A legszebb fenék a világon – mondta elismerően.”

Összességében megint egy nagyszerű könyvet kaptunk Kenyon kezei közül, és nagyon örülök neki, hogy folytatják a sorozatot idehaza, mert egy nagyszerű világot ismerhetünk meg. Két dolgot emelnék ki, ami nem tetszett, az egyik a végén lévő kiskapu, amire túl hamar rájöttem, a másik pedig ez a borító, valami szörnyű…

U.I.: Azt hiszem a fehér kabátos pasikról, most már mindig Alexion fog eszembe jutni.

Értékelésem:

Történet: 5/4

Borító: Eh, inkább nem fűzök hozzá semmit.

Ajánlom: Röviden? Mindenkinek!

Figyelmeztetés: Könnyen rá lehet kapni a Vadászokra :)