Kiadás éve: 2015
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 448
Kiadó: GABO
Az idei Könyvhetet egy kicsit
slamposnak, sőt kimondom, unalmasnak éreztem. Egyik kiadó sem adott olyan
könyvet ki, amire régóta vártam volna, vagy amiért eretvágva rohantam volna.
Így végül a Luxen-sorozat zárókötetével, az Ellenállással és Moskát Anita
Horgonyhely című könyvével lettem gazdagabb, amit két hölgy is javasolt (az
egyik legjobb barátnőm, akit furcsa ízléssel áldott meg a világ… igen SRaven,
te vagy az…). És a másik hölgy, most hogy meglátogattam az írónő honlapját, nem
más volt, mint maga MOSKÁT ANITA (áá nem szégyenkezem, mint az állat… nem ám!)!
Szóval a következőkben a GABO kiadó huszonhat éves írója, Moskát Anita könyvének
és szerény személyemnek találkozásáról olvashattak.
„merész témát feszegető” első
jelző, amivel az ember szembetalálhatja magát a borító hátoldalán lévő
fülszövegben. Mit ne mondjak, tökéletes leírás, a könyv igen mélyre nyúl a
férfi és női kapcsolatban, ebben a kapcsolatban uralkodó személyről. Elfogadott
tény, hogy a Férfiak uralkodnak jelenlegi világunkban, mutatja ezt az, hogy még
mindig nem volt női miniszterelnökünk, az Európai Parlamentben alig látok
szoknyákat megvillanni, egy nőtől egy állásinterjún elvárják, hogy elmondja
mikor is szeretne családot alapítani, hisz ez hátráltatja a céget, nem kell
családos nő. A mai napig bár választhatunk, dolgozhatunk, a nők majdnem fele
annyi bérér gürcölnek, mint a férfiak! Tisztességes világban élünk? Nem! De
Moskát Anita bemutatta, szerinte mégis milyen lenne, ha mi, nők kerülnénk
hatalomra.
A történet szerint ebben az új
világban az embernek van egy horgonya, a hely ahova született. Ettől a ponttól
pár száz méternél tovább nem mehetnek, különben meghalnak. A horgonyhely
mindenkit gúzsba köt, kivéve a terhes nőket, akik a vándorlás tehetségével
uralkodnak a férfiak fölött. A könyvben több helyen is a nők bármit megtesznek,
hogy teherbe essenek, és kegyetlen módon elhagyják gyermekeiket, hogy újabb és
újabb helyekre vándorolhassanak. A vándorlást pedig mindenáron megszerzik,
gyerekhátrahagyással, férfiak megerőszakolásával. Szóval a nők uralkodnak, s
egy igen kegyetlen világot teremtenek meg.
Két főszereplő férfink is a nők
kegyetlenségének áldozata, s rengeteg visszaemlékezésben szinte arcon köp
minket a női önzőség, embertelenség, és beteges hatalomvágy. Lars nem egyszer
meséli el, hogy a tenyészetben (nem állat, embertenyészet, ahol a tenyészhímek
EMBEREK) akarata ellenére másztak rá a nők, ha nem volt hajlandó tenni amit
akartak, éheztették, megláncolták, bántalmazták. Vazilt, az édesanyja
gyermekként hagyta el, minden szó, vagy viszlát nélkül. Egyedül, egy gyereket,
egy hajón! És ha csak a férfiakkal lennének kegyetlenek a nők az nemgyűlölet,
de az elöljáró asszonyok, kedvelve bántalmaztak más nőket is, csak mert azok
olyat tettek, ami nekik nem tetszett (abortusz, hiszterektómia, gyermekrablás).
Az olvasó egy-egy mondat vagy
bekezdés között elgondolkodik, hogy vajon tényleg ilyenek lennénk? Folytonos
hatalomvággyal élő, kegyetlen ribancok?
Azonban a férfiakat sem kell
féltenünk, a könyvben nem egyszer olvastam olyasféle bosszúról, ahol ÁRTATLAN
leányokat késsel erőszakoltak meg, gyilkoltak meg, vágták ki a méhüket,
börtönöztek meg és erőszakoltak meg. Azt hiszem a könyv főképp a bosszú, és az
emberi kegyetlenséget vette górcső alá. Olyan pszichológiai tételeket,
gondolatokat hányt fel, ami a világunkban is érvényesek.
Ha enyém nem lehet, nem lehet
másé se; neki milyen csillogó tárgya van, elveszem tőle; ha valaki alattam áll
testi erőben, vagy kiszolgáltatott számomra, azzal úgy bánok ahogy nekem
tetszik. A gyengébb a kényem-kedvemre szolgáskodhat, ahogy akarom? Ilyenek
lennénk? TI ilyenek lennétek, ha magasabb pozícióba kerültök? Hogy merünk mi
emberek élet és halál fölött dönteni? Hogy áll jogunkban ártatlan, meg nem
született
Ezekért a gondolatokért, ezért
a világért nem tudok eléggé köszönetet mondani Anitának, nagyszerűen megírt
történet azonban…
Ezen a csinos borítón találtam
pár sort róla, miszerint biológusként végzett! Én magam nem vagyok biológus, de
a környezettel foglalkozom, amibe a biológia is szerves építőelem. Éppen ezért
lehet, hogy csak nekem okozott hatalmas fejfájást ez a Lars és a gumó és a
horgony dolog. Nem szeretnék mindent lelőni a könyvből, azonban a férfi
főszereplőnk, Lars úgy gondolta, hogy a horgony és vándorlás kérdését a Föld
dönti el. Lars egy földevő, egy mágus, aki a földet manipulálva a természeten
változtathat, gyümölcsöket növeszthet vagy épp a terméshozamot javíthatja.
Szóval a könyv vége felé ez a
Lars beszélget a földdel, és különböző áldozatokat hozva szeretné
felszabadítani a férfiakat, persze azzal a kikötéssel, hogy ezentúl az
asszonyok fognak fölhöz kötve élni. No ebbe a kis vitában Vasil is beleszól,
miszerint a Földnek el kell engednie az emberek (nőket és férfiakat is), hogy
ne meneküljenek tőle, hanem boldogan telepedjenek le. Ééééés itt volt számomra
egy hatalmas bukfenc, amitől egyszerűen nem tudok elszakadni! Ezen feltételezés
alapján a föld azért horgonyozza le az embereket, hogy azok ne tudjanak tőle
elmenni, ne hagyják el. Hiszen porból lettünk, porrá leszünk, mi válunk a föld
tápanyagává. De gondoljuk végig, a föld nem egy bizonyos terület, nem csak egy
földrészre korlátozódik! A könyv Korgun történt eseményeket veszi inkább elő,
ahol van egy hatalmas illetve több kisebb gumó is, ami a földnek lenne a
gyermeke. De nekem elhasalt ez az egész, a gumó a föld egy része, még csak nem
is ágazik végig benne, ő nem szabhatja meg, hogy ki mehet és ki marad! Ez a gumó
egyszerűen nem lehet a horgony oka! És ha tényleg a föld lenne a horgonyhely
oka, az elmélet akkor is megbukik. Hisz a föld állandó, bár más és más formájú,
összetételű és állagú, de egységes! Egyáltalán mit nevezünk ebben a tekintetben
földnek? Hisz a talaj végülis humuszanyag, mész, víz és mállott kő. Ha lenne is
tudata, egy maghoz tartoznak, egyetlen tudattal élne, aminek teljesen mindegy
lenne, hogy Völlben vagy Korgun halsz meg. Arról pedig, amit Helga szült,
egyszerűen nem vagyok hajlandó beszélni, beteg!
Összefoglalva, tökéletes
pszichológiai világ, kicsit kegyetlen és beteg emberi populációval, akikkel még
sok rémálmom fog megtelni. A vége, illetve ez a gumós dolog nekem nem tetszett,
de lehet, hogy az, aki annyira nincs benne ebbe a természettudományos
világszemléletben, annak tetszeni fog. A fogalmazás és leírásmód nagyszerű
volt, külön kiemelném az írónő világfelépítését, amihez nagyszerű képzelő erő
kellett, még akkor is ha az néha már túlontúl szadista lett. Még rengeteg
mindenről és mindenkiről nem beszéltem, de szeretném, ha lenne valami
meglepetés is számotokra a könyvben.
A borítót nem egyszer
felhoztam, de nem tudok még egyetlen egyszer felszólalni miatta. Megfogó, van
kapcsolata a történettel és szemet kápráztató, azt hiszem a GABO megdolgozott
érte, külön gratuláció… Marcela Bolívárnak, aki készítette, illetve Szabó
Vincének, a könyv szerkesztőjének. Csak azt árulja el valaki, hogy mi a franc
az a nő gyomrában, mert az nem értem. Valami barna lötty, de mi? Aki tudja,
írja már meg nekem, hálás lennék. Illetve Anita, üljünk le és beszéljük le ezt
a földes-gumós-horgonyos dolgot, mert nem hagy aludni!
 |
| Moskát Anita |
Jó olvasást!
GABO Kiadó: LINK
Moskát Anita eddig megjelent
könyve, a Bábel fiai: LINK
Moskát Anita honlapja: LINK
Íme, a fenn említett Marcela
Bolívár honlapja, ahol rengeteg gyönyörű képét láthatjátok, azokon kívül is, amiket a bejegyzésben használtam: http://www.marcelabolivar.com/
