Mia Anne tizenhat éves,
és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki
állába?
Kósza
csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni
a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl
sokszor kalandoznak felé a gondolatai. Legszívesebben sose látná őt viszont, de
a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és
lovag a lovag?
Amon, az
apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is
könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos
laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja
megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki
lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: ifjúsági, fantasy
Oldalszám: 376
Sorozat: -
Eredeti cím: -
Hogyan jutott el hozzám? Beleszerettem a fülszövegbe
On
Sai-val való kapcsolatom a Calderonnal kezdődött, majd a Scarral gyorsan
mélypontra is jutott, azonban nem adtam fel, és milyen jól is tettem :D
„Mein Gott!
Megtámadott minket egy rakás dió.”
Sok
bírálatot olvastam, hogy a könyv nem hasonlít az eddig megjelent művekre,
ezekre egy egyszerű választ adnék. Az Apa, randizhatok egy lovaggal engem
inkább emlékeztetett egy mesére, mintsem egy kemény fantasy vagy scifi
regényre, ahol olvadoznunk kellene egy nagyszövegű hőstől, bár abban sem vagyok
biztos, hogy Kósza nem csavarja el pár olvasó fejét…
„– Tényleg nincsenek
lovagok? Akkor ki menti meg a gyengéket és védteleneket?
– Senki – sóhajtott a lány, és esdeklőn megragadta a karját. – Figyelj, segítened kell! Nagy bajban vagyok!
Pontosan olyan könyörgő szemmel nézett rá, mint az élőholtak támadásakor. Kósza féloldalas mosolya akaratlanul felvillant:
– Éjjel van, és egy félmeztelen férfival vagy egy szobában. Ez szerintem is kimeríti a baj fogalmát.”
– Senki – sóhajtott a lány, és esdeklőn megragadta a karját. – Figyelj, segítened kell! Nagy bajban vagyok!
Pontosan olyan könyörgő szemmel nézett rá, mint az élőholtak támadásakor. Kósza féloldalas mosolya akaratlanul felvillant:
– Éjjel van, és egy félmeztelen férfival vagy egy szobában. Ez szerintem is kimeríti a baj fogalmát.”
El sem tudom mondani mennyire szerettem a könyvben, hogy
Magyarországon játszódik – egyrészt. Mindig megfognak, bár nagyon kevés olyan
könyv van, ami itthon játszódik és tényleg nagyon jól van megírva, de úgy tűnik
ezeknek a számuk egyre csak növekszik, gondoljunk csak Böszörményi mester
bárójára.
„felült a híd karfájára, felhúzta az egyik lábát, majd kibújt
a cipőjéből. Kósza már nem is szólt az újabb illetlenség miatt, de ahogy a szép
lábfejre pillantott, megint megakadt a szeme valamin.
– Bordó a körmöd. Valami kórság emészti?”
– Bordó a körmöd. Valami kórság emészti?”
A főszereplőnk Mia Anne könnyen megkedvelhető személyiség,
bár az Edwardos beszólásnál kissé megingott a hitem benne… Nagyon tetszett,
hogy a bajban is tudott vicces lenni, de leginkább az, hogy milyen
felelősséggel és komolysággal nézett szembe a veszélyekkel, mikor nem tudhatta,
hogy győzhetnek-e egyáltalán egy istenséggel szemben…
„– Ha az a gond… Hogy is mondjam, lovag… A lányaink jól
értenek az alvó kígyók felébresztéséhez. Ha esetleg ilyetén dolgok miatt
aggodalmaskodnál…
Kószának egy fél pillanatba beletelt, mire felfogta, mire céloz az idős fátyoltáncos. Dühösen felült az ágyon:
– Milyen alvó kígyó? Inkább félelmetes fenevad!”
Kószának egy fél pillanatba beletelt, mire felfogta, mire céloz az idős fátyoltáncos. Dühösen felült az ágyon:
– Milyen alvó kígyó? Inkább félelmetes fenevad!”
Kósza nagyon aranyos főszereplő volt, nem tudom még, hogy
szerelmes vagyok-e belé, vagy csak nagyon kedves kis fiúcskának tartom, de ha
meghoztam a döntést, mindenképpen írok róla. Nagyon tetszett, hogy a feladata
és a saját vágyai között őrlődött, és hogy mennyire el tud pirulni egy boka
láttán :D
A többi szereplő hozta a szokásos formát, voltak
gonoszabbak, kedvesek, voltak akik a vicces szerepekért voltak felelősek.
Összességében nagyon jó karakterek ábrázol On Sai, akiket kedvelni és gyűlölni
is tudtam, de ez nagyon jó dolog.
„– Apa, randizhatok egy lovaggal?
Az apja reflexből közölte, hogy tizenkilenc és fél éves kor az ideális a szexuális kapcsolat elkezdésére, és erre még pontosan negyvenegy és fél hónapot kell várnia.
– Bocs, apa rosszul tettem fel a kérdést. Szeretnéd, ha egy osztálytársammal mennék moziba, aki túl van az első pár berúgáson, óvszer nélkül szexel, és tudja, hol lehet drogot kapni? Vagy inkább elengedsz egy lovaggal, aki elpirul, ha meglátja a bokámat?”
Az apja reflexből közölte, hogy tizenkilenc és fél éves kor az ideális a szexuális kapcsolat elkezdésére, és erre még pontosan negyvenegy és fél hónapot kell várnia.
– Bocs, apa rosszul tettem fel a kérdést. Szeretnéd, ha egy osztálytársammal mennék moziba, aki túl van az első pár berúgáson, óvszer nélkül szexel, és tudja, hol lehet drogot kapni? Vagy inkább elengedsz egy lovaggal, aki elpirul, ha meglátja a bokámat?”
Hogy mennyire tetszett a cselekmény, azt nem tudom szavakkal
le tudom-e írni, de anyukám már tényleg hülyének nézett annyiszor vihorásztam
mellette a könyvet olvasva… Szerintem biztos benne, hogy nem vagyok épelméjű,
de na… nehéz volt visszafognom a vihorászást. Főleg, mikor a magyar dólények
megtámadták hőseinket :D
„– Hol vagyunk?
– Ez a négyes metró.
– Egy ócska metróalagútban van a labor?!
– Szerinted a magyarok csak hét kilométer metrót építettek tíz év alatt? Majd pont ők! Ugyan! A négyes metró csak a töredékét foglalja el a létesítménynek. Ez Európa legkorszerűbb laborrendszere…”
– Ez a négyes metró.
– Egy ócska metróalagútban van a labor?!
– Szerinted a magyarok csak hét kilométer metrót építettek tíz év alatt? Majd pont ők! Ugyan! A négyes metró csak a töredékét foglalja el a létesítménynek. Ez Európa legkorszerűbb laborrendszere…”
De a legeslegjobbak a mágikus világban lévő Kósza és Mia
Anne jelenetei voltak, ki felejtené el a repülő tó esetét, vagy éppen az estét
a fátyoltáncosoknál? Vagy esetleg a Millenárison eljátszott harci jeleneteket?
Nem… nem tudom melyik a kedvencem, de mindet szerettem!
Illetve ha szabad megjegyezne, imádtam a kis könnyed
iróniát, amivel néha a magyarokat illete az írónő, pont nem sok, de épp elég
ahhoz, hogy jót nevessek… magunkon!
„– Álmodozz csak! Soha nem foglak megcsókolni!
Mia Anne dühös lett, maga sem tudta, miért. Ez mégis csak az ő álma! Mi az, hogy még az álmának sem tetszik? Előre lendült, és szájon puszilta a fiút.
– Kit érdekel, mit akarsz? – nevetett, amikor meglátta a lovag mélységesen megrökönyödött arcát.”
Mia Anne dühös lett, maga sem tudta, miért. Ez mégis csak az ő álma! Mi az, hogy még az álmának sem tetszik? Előre lendült, és szájon puszilta a fiút.
– Kit érdekel, mit akarsz? – nevetett, amikor meglátta a lovag mélységesen megrökönyödött arcát.”
Összességében egy nagyon jó könyvet kaptunk, amit nem szabad
komolyan venni, csakis imádni! Ha szórakozni szeretnél, és kicsit elszakadni a
környezetedtől, mindenképpen lapozd fel On Sai új könyvét, mert nem fogsz benne
csalódni!
Értékelésem:
Történet: 5/5
Borító: Szerintem
ocsmány, de már nem akadok ki emiatt…
Ajánlom: azoknak,
akik nem félnek elrugaszkodni a valóságtól, aki szereti Budapestet és azoknak,
akik szeretnének maguknak egy lovagot
Figyelmeztetés: Dióval
vigyázni!