Nalini Singh - Blaze of Memory

Dev Santos discovers her unconscious and battered, with no memory of who she is. All she knows is that she’s dangerous. Charged with protecting his people’s most vulnerable secrets, Dev is duty-bound to eliminate all threats. It’s a task he’s never hesitated to complete…until he finds himself drawn to a woman who might yet prove the enemy’s most insidious weapon.

Stripped of her memories by a shadowy oppressor, and programmed to carry out cold-blooded murder, Katya Haas is fighting desperately for her sanity itself. Her only hope is Dev. But how can she expect to gain the trust of a man who could very well be her next target? For in this game, one must die…

Kiadó: Berkley/Gollancz
Kiadás éve: 2009
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 400
Sorozat: Psy-Changeling (7.)
Eredeti cím: Blaze of Memory

Úgy tűnik Nalini lázban égek, hisz minden hétre jut belőle, most a Blaze of Memoryt hoztam el nektek, a Psy-Changeling sorozat hetedik részét, ami a Magyarországon csak öt részt ért meg a Dark Egmont gondozásában. Sajnálatosan a mi kis országunk tele van, írókhoz nem értő kiadókkal, akik még mindig nem karolták fel a CSODÁLATOS Nalini Singhet és az ő sorozatait, de nem adom fel! Én reménykedek még benne, hogy a kiadók közül valaki észhez tér és végre belátja, hogy nem szar, erotikus, klisés semmitmondó betűhalmazokra van szükségünk, hanem minőségi történetekre és könyvekre.

A Blaze of Memory és az ezt követő Bond of Justice –t tartják a Psy sorozat leggyengébb láncszemeinek, akiket ismerek – és már olvasták a könyveket – is kevésbé áradoztak ezekről a kötetekről. Hol tényleg gyengébb lenne? Nem, nem hiszem, hogy az lenne, azonban szembe kell néznünk vele, hogy most először a sorozat szempontjából NEM alakváltók cipelik a könyv súlyát. És lássuk be, bármennyire is szexi Dev Santos, azért nem egy Lucas vagy Dorian.

Sascha sighed. “Would you two stop looking at each other as if you’re about to get into a shoot-out?” 
“No guns,” Dev said without taking his eyes off the DarkRiver alpha. 
Sascha scowled. “Lucas.” A command to behave. 
The leopard alpha’s eyes lit with feline amusement. “I will if he will.” 
On the bed, Cruz’s lips curved slightly as he waited for Dev’s answer. 
“Since you’re a guest,” Dev said, leaning back against the wall by the door, “I suppose I’ll have to let you win this round.” 
“Generous of you.” Lucas moved to echo Dev’s position closer to his mate. “See, Sascha, we’re all friends now.” 
Instead of answering, Sascha focused on Cruz. “How old do you think they are?” 
Cruz’s cheeks actually dimpled as he smiled. “Ten?”

Szóval az elején kezdve, Nalini feldobta az ötödik kötetben (Mine to Possess), a Feloldozásban ezt az Elfeledettek témát, ami azóta is kis polipként feszíti az agyamat. A kiugrott mentál ősöket követő generáció kapta ezt a nevet, akik egy árnyékhálón élnek és a Shine alapítvány védelmezi őket. Az alapítvány mindható, iszonyatosan szexi és szörnyen zárkózott igazgatója Dev Santos a lakása előtt talál rá egy eszméletlen nőre, akiről kiderül, hogy nem más, mint a halottnak hitt, Ekaterina Haas – aki nem emlékezne rá, ő volt Ashaya asszisztense, akit annyira megsiratott.

A lány furcsamód semmire sem emlékszik, le van gyengülve, és be is van drogozva, de abban valahogy mindenki biztos, hogy nem véletlenül tették le pont Dev ajtaja elé. Nagy rá a valószínűség, hogy meg akarja ölni a férfit, erre programozták be azalatt az öt hónap alatt, míg eltűnt, de csakhogy biztosra menjenek, Dev úgy dönt az a legbiztonságosabb, ha a saját házába szállásolja el, a már Shine és Dev által átkeresztelt Katyat, hátha biztos megöli. ??????? Gyerekek, lehet, hogy én vagyok nagyon hülye, de nem csókolgatok egy piranha-t, mert tudom, hogy arcon haraphat. Akkor mi az istenért akar Dev egyedül maradni a lánnyal???

"Then you're damn well obeying every order I give you.Understood?" His voice way pure frost, protective rage barely contained. 
„Yes” 
Dev's grandmother sighed „That's not the way, beti. With men like my grandson, you have to be disagreeable on principle."

No mindegy, Dev magához költözteti Katyat, és teljesen  beindul attól,a  hogy a lány a smoothie-t szívja a tökéletlen szívószálon keresztül. Majd előkerül egy telepata Elfeledett gyermek, akiről Dev maga akar gondoskodni, így visszatérnek a Shine-hoz. Itt aztán kiderül, hogy beleér a kezük a bilibe, kiderül, hogy Katya nem is olyan szelíd mint hitték, hisz kiderül, hogy erős telepata, amit eddig eltitkol. Természetesen Dev kiakadt, hogy ÚRISTEN! az ismeretlen nő, aki meg akarja, ölni, és smoothiet is úgy iszik mintha valami mást szívna képes neki hazudni! Ki a fene gondolta volna! Ez a Katya… rögtön minden kis titkát el kellett volna mondania Devnek…

No mindegy, nem megyek végig a történeten. Természetesen végig tudjuk, hogy Katya agyának programozása mögött csakis Ming LeBon állhat, aki azért, hogy a lány mindenképpen végezzen Dev-vel, egy időzítőt rejtett a lány agyába, ami minden egyes tétován eltelt nap után felemészti a lány agyának egy részét. – Baszki, ez mennyire embertelen? Csak elképzelni, hogy valaki feltépi az elmémet és azzal szórakozik, is borzalmasan hangzik. De hogy a saját testem áruljon el, és építsen le… ez borzalmas dolog.

A történetet azt hiszem ezért érzik sokan gyengébbnek, mert már hozzászoktunk egy baráti, családi hangulathoz, ami a falkákban uralkodik, s ezek után nehéz egy újabb kis világot – az Elfeledetteket megismerni. Azonban, hogy gyenge lett volna? Nem hiszem. Szögezzük le, hogy itt emberekről van szó, nem várhatjuk el tőlük, hogy a fák ágain rohangáljanak és vagdalkozzanak  a karmaikkal. Azonban a szereplőket sem írhatjuk le! Katya hihetetlen lelki erőről tesz tanúbizonyságot, mikor nem lesz öngyilkos azonnal, hogy kikerül Ming karjaiból, majd akkor mikor a halálával nem törődve megakarja menteni Devet. Talán utoljára ilyen jellemet Brennában láthattunk.

"Dev shook his head „I heard you mated with a wolf” he said to the beautiful redhead who lifted her hand in a small wave. 
„The trauma's just starting to wear off”"

Dev erős, független férfi, akinek szüksége van Katyara, hogy egy kicsit kizökkenjen a hétköznapok, monoton és sokszor embertelen feladatra késztető munkájától, ami azzal fenyegette a férfit, hogy felemészti. Ahogy olvastam a Shine-ról, lassan rá kellett jönnöm, hogy Dev, azzal, hogy ő vezeti egyfajta Tanács, önmagában. Neki kell döntenie életek és halálok fölött, ő találkozik a megtört Elfeledetekkel, ő látja a gyerekeket, akiket tönkreteszi, hogy nem tudják kik is ők. A munkája hihetetlen önfegyelmet és lelki válság kezelést követel meg a férfit, így hát nem is furcsa, hogy túl kemény, rideg férfivá vált, aki a hatalma által csak a fémekben talál vigaszt, amik ugyanúgy csak hidegebbé teszik őt.

"He'd have to let her go, press a final kiss to her lips, and hope that heaven was real, that one day, he might look up, and there she'd be."

Természetesen régebbi arcok is feltűnnek a könyv lapjain, Lucas, Sasha, Ashaya, Dorian, Brenna és a szexi Judd, akitől még mindig csak olvadozni lehet, hisz ő volt a nap hőse. Természetesen a Tanácsba is betekintést nyerünk, ahol úgy veszem észre Nikita kezd észhez térni, és átlátni a dolgokat, míg Ming még mindig egy rohadt, szadista állat.

A könyv vége, teljes mértékben vitte a Legelszomorítóbb és megríkatóbb, totál jobbat érdemelnék kategóriákban a fődíjat. Katya haldoklását, illetve Dev gondolatait az elválásról olvasni… Szerintem nincs annál rosszabb, mikor egy szeretted élete fölött kell döntést hoznod. Én is voltam már ebben a cipőben, annyi gondolat fut át az agyadon, mikor odaadják a kapcsolót a kezedbe, és NEKED kell eldöntened, hogy mikor fog meghalni az akit annyira szeretsz… Soha, senkinek nem kívánom ezt az érzést!

"As the years pass, I hope you'll remember that, the your children's children will remember that. And when tha shadows return, as they eventually will, remeber this, too – we survived once. And we'll keep on surviving. 
Nothing is stronger than the will of the human heart.
With all my love, 
Mom"

Nalinitől nem újdonság, hogy a fejezetei végére betesz valami meglepetést számunkra. Ebben a könyvben, Dev felmenőiről olvashatunk, akik kiugrottak a hálóról, leírja Nalini, milyen reménytelennek látták a világot, hogy omlott össze egy egyszer dicső faj, miként üldözték azokat, akik nem voltak hajlandók a Csendességet választani…

Azoknak, akik azt mondják, hogy a Blaze of Memory egy gyengébb könyve a sorozatnak, csak annyit üzennék, hogy nem gyengébb, azt hiszem Nalini lelkileg sokkal magasabbra emelte ezt a könyvet, mint azt bármelyikünk is meg tudná érteni. Azoknak, akik az elolvasása előtt állnak csak annyit mondok, hogy ne akciót és vért várjanak ettől a könyvtől. Sokkal inkább emlékeket, érzelmeket és egy hihetetlenül elmerülő lelki harcot várjanak.

Ha érdekel a könyv:

Moly.hu

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Az angol 10 csillagos, de az amerikai...
 (röhögve fogja a fejét és kínosan vihog)

Ajánlom: mindenkinek!

Figyelmeztetés: istenem, totál sírtam a végénél....

A könyveket egymás után olvassátok, mert nagyon egymásra épülnek!

Ismerd meg az írónőt!

Nalini a Fidzsi- szigeteken született, eddigi évei alatt rengeteget utazott, bejárta Új-Zélandot, három évig élt Japában, és körbeutazta Ázsiát. Jelenleg is Új-Zélandon él, de állandóan újabb és újabb utakat tervez és szervez magának, hogy láthassa a világot. Ezekről az utakról amúgy Naplót is ír, amit ezen a LINKen olvashattok.

Dolgozott már ügyvédként, könyvtárosként, édességgyárban munkásként, volt már pénzügyi dolgozó, illetve angol tanár is. De igazi hivatása mellett végül boldogan él, író lett belőle.

Elmondása szerint imádja az egyedülálló karaktereket (ki gondolta volna?), a boldog befejezéseket és imádja a hangocskákat a fejében, amik írásra ösztönzik. 2002-ben adta ki első könyvét, ami Desert Warrior címen került a boltokba.

Eddig összesen három sorozatot indított útjának, A Guild Hunter-t (Mo-n.: Angyali vadász), 

a Psy-Changeling-et (Mo-n.: Egy világ - két faj - álanndó küzelem), 

illetve a Rock Kiss szériát. Ezek mellett rengeteg novellát is írt a történeteihez, és egyedül álló könyvei is megjelentek. A The New York Times best-seller listájának állandó tagja, rengeteg díjat kapott a romatikus, paranolmás, illetve sci-fi kategóriában is.

Kedven írói: Jude Deveraux, Anne Bishop, Particia Briggs, Sherrilyn Kenyon, Diana Palmer, Ilona Andrews, Linda Howard...

Az írónő honlapja

Nagyon várom I.

Régóta nem írtam, sőt be kell vallanom a vizsgaidőszak miatt még csak a tervezett megjelenéseket sem néztem már vagy három hónapja, úgyhogy úgy döntöttem szemezgetek egy kicsit veletek és megosztom mely könyvek érdekelnek, tűnnek jónak, vagy teljesen elvarázsolnak…

A KÖNYVMOLYKÉPZŐ BEMUTATJA:

Sarah J. Maas - A tűz örököse

A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…

A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel és a szíve is majd megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alkut és képes-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?

A sorozat nagy kedvencem, és Maas nagyszerű író, aki az akció részeket kellő imádattal és hódolattal írja le, a királyi udvar intrikái pedig lenyűgözőek. De talán, amit a legjobban szeretek benne, hogy nem fél főbb szereplőket megölni, ha a cselekmény azt kívánja.

Megjelenése: ősszel (?)

Kerstin Gier - Silber - Az álmok

Kerstin Gier bestseller-szerző az álmok titokzatos birodalmába csábít minket.
Titokzatos ajtók gyíkot mintázó ajtógombokkal, beszélő kőfigurák és egy megvadult dadus, kezében egy bárddal… Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három legjobb barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. Ez vajon tényleg lehetséges? Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Új trilógiát nyit Kerstin Gier, Az időtlen szerelem trilógiát lezárta a kiadó, és úgy tűnik megbiznak az írónőben, hogy mégegyet kiadnak tőle. Én személy szerint szerettem Gwenéket, szóval adok egy esélyt ennek a sorozatnak. A fülszöveg érdekes, és tudom, hogy az írónő is nagyszerű.

Megjelenik: ősszel

Ilona Andrews - Pusztító mágia

Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.

Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost.

A New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében.

Ilona Andresék nem ismeretlenek a hazai piacon, évekkel ezelőtt a Egmond Dark már kiadott tőlük két könyvet, azonban az akkor megjelentek a Kate Daniels sorozat nyomába sem érnek! Hölgyeim, uraim, készüljenek fel zsebkendőkket és bemelegített hasizommal, mert szem nem marad szárazon, megígérem, hogy aki elkezdi ezt a sorozatot, az nem fogja tudni abbahagyni! De azért abban reménykedek, hogy más borítót kap a sorozat.

Megjelenik: Ősszel

Diana Gabaldon - Az utazó

Diana Gabaldon világhírű bestselleréből egy évvel ezelőtt készült TV sorozat, ami jelenleg az itthoni AXN White csatornán fut, és a világot a lábai elé kényszerítette. Az Outlander sorozat első két része jelent meg a Könyvmolyképző neve alatt, s a rajongók - beleértve jómagamat is - már több mint egy éve rágják a kiadó fülét a folytatásért, és ha minden igaz, a Voyager az ősz folyamán meg is fog jelenni. Remek szülinapi ajándék lenne.... mondjuk nekem :D

Jennifer L. Armentrout - Árnyak

A Luxen sorozat lassan a fiatalok vérébe ívódik, minden tizen, sőt huszonéves lány nedves álmaiban megjelent már Daemon Black, és a Könyvmoly úgy tűnik elhozza a Luxen sorozat előzménynovelláját, a Shadows-t. A novella Bethany és Dawson találkozásáról és egymásbaszerettését mutatja be a hazai közönségnek. Reméljük minél előbb a kezeink közé kaphatjuk, hogy teljes legyen a sorozat. Ki tudja? Talán az Obsession-t is megjelentetik.. én örülnék neki, megkedveltem Huntert.

Ha minden igaz még idén kezünkbe kaphatjuk.

Gail Carriger - Szívtelen

A Napernyő protektorátus következő része már jó ideje várat magára, de a fordító végre nagyszerű hírt adott közé, miszerint elkészült a fordítás és már megindultak a kiadás következő munkálatai. Ha minden igaz, akkor októberben már megkapjuk és végre kiderül milyen gyermeket is hord Alexia.

A GABO BEMUTATJA:

Julia Quinn - Hogyan fogjunk örökösnőt

Amikor Blake Ravenscroft elrabolja Caroline Trentet, a lány még csak nem is próbál menekülni a vészesen jóképű férfi elől, hiszen éppen egy nem kívánt kényszerházasság elől futott világgá. Blake viszont azt hiszi, hogy a lány nem más, mint a hírhedt kémnő, Carlotta De Leon. Caroline-nak még hat hetet kell várnia a huszonegyedik születésnapjáig, akkor lesz ugyanis az övé az öröksége. Kapóra jön, és nem kevés jóleső izgalommal is jár, hogy titokzatos fogva tartójánál rejtőzhet.

Blake Ravenscroft a brit koronát szolgálja, feladata az, hogy „Carlottát” átadja az igazságszolgáltatásnak. A férfi szívét megkeményítette az élet, ám ezt a lányt különös módon lefegyverzőnek találja. Egyszer csak megtörténik a lehetetlen – az össze nem illő két ember egymásba szeret.

Julia Quinn a romantikus könyvek szerelmeseinél alapmű, az írónő nagyszerűen bánik a szavakkal, a szereplői nagyszerűek és szerethetőek. Alig várom, hogy végre újra elmerülhessek egy újabb sorozatában. Aki még nem olvasott tőle, azoknak a Bridgerton-család köteteit ajánlom!

Megjelenik: július vége

Julia Quinn - Sir Richard Kenworthy titkai

Amennyiben a forrásaimnak igaza van, és be tudják tartani a határidőt, már ősszel a kezeink közé is kaphatjuk a Smythe-Smith Quartet negyedik kötetét, ami Richard Kenworthy és Miss Iris Smythe-Smith egymásra találását tárja elénk. A sorozat többi részét feltétlenül el kell olvasni a negyedik rész előtt, de megígérem, hogy nagyszerűek lesznek. Amúgy csak nekem tetszik végre egy angol romantikus könyv borítója végre??? 

A MAXIM BEMUTATJA:

Carina Bartsch - Türkízkék tél

A Cserenyepiros nyár, a sorozat első része már fenn van a blogomon, és eszméletlenül pozitívan értékeltem. Nem tehetek róla, szeretem a huzavonás párokat, akik be-beszólogatnak egymásnak. Arról nem is beszélve, hogy az első kötet hatalmas kérdőjellel zárult. Remélem a Maxim minél előbb kiadja a folytatást, mert tűkön ülve várom, hogy mi fog történni Emelyvel és Elyassal.

Még az idén kiadatásra kerül, remélem minél előbb.

Robin LaFevers - Halandó szív

Robin LaFevers és A halál szépséges szolgálólányai egy külön kis csücske a szívemnek, ami mérhetetlen mély és rengeteg szeretet van benne. A történelmi sorozat rengeteg intrikát, mitológiát, romantikát és kalandot rejt magába, amit az írónő nagyszerű egyensúlyba tudott hozni.

Ősszel jelenik meg.

A CARTAPHILUS BEMUTATJA:

James Dashner - Halálparancs

Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű betegséggel fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Mindennap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg az erdő fölött. A Bergről a kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot.
Ismét menekülniük kell – de vajon ki az ellenség? Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Vajon az emberiség teljes kiirtása a cél? Ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

Az Útvesztő-trilógia meglepően magával sodró, először azt hittem fiúknak íródott kalandregény, de aztán rájöttem, hogy nem, hogy nekem való, de IMÁDTAM! Amint végeztem a trilógiával, jöhet az előzmény!

Megjelenik: szeptember 1.

Nalini Singh - Archangel's Legion

Angels are falling from the sky in New York, struck down by a vicious, unknown force.Vampires are dying impossibly of disease.Guild hunter Elena Deveraux and the Archangel Raphael must discover the source of the wave of death before it engulfs their city and their people, leaving New York a ruin and Raphael’s Tower under siege by enemy archangels.

Yet even as they fight desperately to save the city, an even darker force is stirring, its chill eyes trained on New York…and on Raphael. Rivers of crimson and nightmares given flesh, the world will never again be the same…

Kiadó: Jove/Orion/Gollancz

Kiadás éve: 2013
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 384
Sorozat: Guild Hunter (6.)
Eredeti cím: Archangel’s Legion

Most fogom kiverni a balhét, ebben a szent minutumban! Kedves Kiadók, határtalanul sötétek vagytok, és semmi üzleti és olvasó érzéketek nincs, ha MOST AZONNAL NEM ADJÁTOK KI NALINI SINGH KÖNYVEIT! Egyszerűen nem, hogy zseniális volt ez a könyv, de letehetetlen és embertelenül ütős! Be kell vallanom öt óra alatt kiolvastam és most szűkölök, hogy minél előbb a karmaim közé kaparintsam a folytatást, mert Nalini teljesen felpörgött! Ez nem hasonlított semelyik eddig megjelentre, ez dudálás, figyelmeztetés és óvatosság nélkül letarolta az összes eddigi részt. Letarolta, megette ó, majd darabjaiban köpte ki a többit… de nem rohanjunk előre!

A történetünk kicsivel az Angyalárny után veszi kezdetét, Jason a messzi Kínába utazik veszélyes küldetésére, hogy Lijuan után kémkedjen, Honor a vámpírrá válást piheni éppen ki és Elena próbál beilleszkedni immáron angyalként a saját városába. Nalini nem igazán szarozott az olvasókkal, úgy tűnik úgy gondolja elég felvezetéssel viseltetett már az előző kötetekben, így azonnal az „Aláhullással” találjuk szembe magunkat, a világ valaha volt legmegmagyarázhatatlanabb jelenésével, ami a repülő madarakat-angyalokat a földhöz szegezi. Az eseményt rengeteg más, bizarr jelenség követi, amiket nem szeretnék elsütni, mert nagyon barók – bár rohadt félelmetesek….

'Then the birds stopped dropping from the skies . . . and so did the angels."

Szóval bizarr események tarkítján New York szürke hétköznapjait, amire Raphael és Elena is magyarázatot próbál találni, a Zuhatag a tetőfokára hág és embertelenül tombol, ami lassan az emberekre is hatással van, de leginkább a mi szexi arkangyalunkra.

A fejlődés, ami ezzel a Zuhataggal jár együtt könnyen képes lenne felemészteni Raphaelt, és úgy gondolom, hogy ez a harc volt a legnehezebb ebben a történetben, bár nem kevés háborúskodással találkozunk az Archangel’s Legionban, de csak sorjában..

Szóval megmagyarázhatatlan események megritkítják a Raphael szolgálatában álló angyalok és vámpírok számát, természetesen az arkangyalunk elég idege miatta, hisz városa védelme jelentős károkat szenved, amit nem engedhet meg magának, hisz Lijuan bosszút akar állni rajta. Emellett szegény fickónak legkisebb baja is nagyobb, mint a világé, hisz a Zuhatag megváltoztatja az arkangyalokat, s Raphaelnek is keményen kell küzdenie, hogy önmaga maradjon a fejlődése mellett, ezen kívül az anyja visszatért, a nő utálja Elenát, és előkerül egy régi szerető, aminek a Hitvese nem igazán örül.

Hogy miért is használom az ember szót? Azt hiszem sosem lesz igazi angyal, valahol mélyen, legbelül mindig is egy halandó lesz. Mindig az emberek mellett fog állni, azonban a Legionban megmutatta, hogy ha kell igazi Hitvesként is helyt tud állni. Tud szerető, gondoskodó úrnő és feleség lenni, ahogy a férjét és a népét védelmező amazon is.
Ezen kívül megint láthatunk egy kevés Elena-Jeffrey ellentétet, ami szegény kis Eve miatt újra lángolni kezd. Hát… nem egyszerű az ürge, én már rég lepuffantottam volna.

“Illium!” Elena cried out as he tumbled toward the heavy traffic, his wings tangled. 

“He’s playing a trick,” Aodhan said calmly. “He used to do that to his mother all the time, until one day, she did it back to him. I do not think I have ever seen Illium so chastised and white.” 

“No, Aodhan, he’s falling too fast.” Heart in her throat, Elena twisted in desperate readiness to take off, try to help . . . except it was too late: Illium was about to be crushed between two trucks. “No!” Silver-blue wings snapping out at unbelievable speed, his nimbleness on astonishing display. 

“Ellie”—wicked laughter in the gold when he flew back up—“you look like you’ve seen a ghost.” 

“I am not talking to you.” Breathless from the fright, she spoke to Aodhan instead. “I’m going to tell the Hummingbird he’s been up to his old tricks.” 

Aodhan’s lips kicked up in the slightest, slightest smile. 

“Hey! Wait!” Illium tried to get into her line of sight. “Don’t tell Mother.

Illium természetesen nem maradhatott ki a könyvből, rengeteg szerepet kapott a kék kis

pillangónk, de azért túlzásba sem vitte Nalini. Illium tipikusan az a szereplő, akiről kívülről azt látod, hogy minden okés, de azért egy-két helyen elgondolkodsz rajta, hogy biztos minden rendben van-e vele. No én nem egyszer éreztem, hogy talán nem olyan boldog az a Pappilon, ahogy azt Elenáék felé mutatja.
Naasir még mindig homályos folt számomra, hisz vele annyira sokszor nem találkoztunk, de azt hiszem elkezdtem kedvelni… Remélem nem zabál föl miatta :D
Méreg, Gallen, Jason és Dmitri inkább a vége felé kaptam szerepet, a háború alatt, ami nem is baj, hiszem őket ismerjük, szeretjük és így is végig imádkoztam, hogy semmi bajuk ne essék…. Hát többé- kevésbé nem is esett.

És most a híres-hírhedt háborúról. Lijuan egy - nem nevezem meg személlyel - szövetséget kötve először meggyengíti Raphael városát, hogy aztán az élőhalott, mutáns undormányaival megtámadja azt. Szegény New York, így is meggyengül, s Raphael szövetségesei – Elijah és Astaad is hasonló gondokkal küzdenek, így nem tudnak segíteni. Így hát New York egy reménytelen harccal néz szembe.

Be kell vallanom az egész csata iszonyatosan lebilincsel, egyszerűen imádtam a leírást, hogy éreztem, Nalini végiggondolja a taktikákat, látja a gyengepontokat, az erőt. És tegyük hozzá, hogy egy reménytelen csatában az ember a vesztes félnek drukkol a leginkább. Szóval new Yorkot deportálják, s csak Raphael emberei, illetve a városukat védelmező vámpírvadászok maradnak ott, hogy megvédjék Raphael hatalmának jelképét és otthonukat, New Yorkot és a Tornyot.

A csata minden oldala igazán fontos, és érdekes, egyetlen betűt nem hagy ki az ember, rengeteg szerettünk sebesül – vagy hal meg, és azt hiszem ez a reményvesztett csata kovácsolja össze a szereplőket. Ashwinit és Janviert, Naasirt és Elenát, a vadászokat és az angyalokat. Semmi csapatépítőbb nincs, mint együtt vérezni tele az aszfaltot élet-halál harcot vívva. És a vége!

“Wave to the nice tourists, Sparkle. I promise it won’t cause pestilence and firestorms.” 

Elena bit the inside of her cheek at Aodhan’s glare—she’d never seen anyone crack his reserved shell. “Sparkle and Bluebell, nice.” 

“Never,” Aodhan said, hands stubbornly on the girder, “ever repeat that. Illium seems to have forgotten I promised to separate his tongue from his mouth should he utter it again in his immortal lifetime.”

Ó Istenem, majdnem elsírtam magam mikor megérkezett a Légió! Nagyon kíváncsi vagyok rájuk és erre az aeclari dologra, amire az Első utalt és bár Raphaelnek leesett a dolog, nekem nem. Szóval iszonyatosan izgalmas részeknek nézünk elébe.

“You have never, and will never, weaken me. You make me a better man and a better leader than I would’ve ever been without you.” He shook his head. “You said once that you couldn’t do this without me. Well, I can’t do this without you, Guild Hunter.”

Rengeteg dologról nem írtam, és jobban belegondolva, nincs is annyi betű, ami elég lenne

ahhoz a szerenádhoz, amit az Archangel’s Legionnak adnák, szóval lassan befejezem, de előtte muszáj még egyszer leírnom, hogy életem egyik legjobb és leghihetetlenebb írója Nalini Singh. A művei igényesek, esztétikusak és hihetetlenül nagyszerű olvasmányok, ha ezt a magyar kiadók nem veszik észre, akkor csak sajnálni tudom őket!

A következő rész az Archangel’s Shadows, ami a szexi cajun vámpír és a világ legveszélyesebb vadászának, Ashwininek a könyve. Nagyon várom, hogy elolvashassam, bár egyik barátnőm olvasta, - hatalmas Ash-Jan fan – és neki nem tetszett. Hát… meglátjuk, addig is olvassatok Archangel’s Legiont!

Linkek:

Moly. hu

Nalini Singh oldala

Horgonyhely á la Moskát Anita

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja. Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Kiadás éve: 2015
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 448

Kiadó: GABO

Az idei Könyvhetet egy kicsit slamposnak, sőt kimondom, unalmasnak éreztem. Egyik kiadó sem adott olyan könyvet ki, amire régóta vártam volna, vagy amiért eretvágva rohantam volna. Így végül a Luxen-sorozat zárókötetével, az Ellenállással és Moskát Anita Horgonyhely című könyvével lettem gazdagabb, amit két hölgy is javasolt (az egyik legjobb barátnőm, akit furcsa ízléssel áldott meg a világ… igen SRaven, te vagy az…). És a másik hölgy, most hogy meglátogattam az írónő honlapját, nem más volt, mint maga MOSKÁT ANITA (áá nem szégyenkezem, mint az állat… nem ám!)! Szóval a következőkben a GABO kiadó huszonhat éves írója, Moskát Anita könyvének és szerény személyemnek találkozásáról olvashattak.

„merész témát feszegető” első jelző, amivel az ember szembetalálhatja magát a borító hátoldalán lévő fülszövegben. Mit ne mondjak, tökéletes leírás, a könyv igen mélyre nyúl a férfi és női kapcsolatban, ebben a kapcsolatban uralkodó személyről. Elfogadott tény, hogy a Férfiak uralkodnak jelenlegi világunkban, mutatja ezt az, hogy még mindig nem volt női miniszterelnökünk, az Európai Parlamentben alig látok szoknyákat megvillanni, egy nőtől egy állásinterjún elvárják, hogy elmondja mikor is szeretne családot alapítani, hisz ez hátráltatja a céget, nem kell családos nő. A mai napig bár választhatunk, dolgozhatunk, a nők majdnem fele annyi bérér gürcölnek, mint a férfiak! Tisztességes világban élünk? Nem! De Moskát Anita bemutatta, szerinte mégis milyen lenne, ha mi, nők kerülnénk hatalomra.

A történet szerint ebben az új világban az embernek van egy horgonya, a hely ahova született. Ettől a ponttól pár száz méternél tovább nem mehetnek, különben meghalnak. A horgonyhely mindenkit gúzsba köt, kivéve a terhes nőket, akik a vándorlás tehetségével uralkodnak a férfiak fölött. A könyvben több helyen is a nők bármit megtesznek, hogy teherbe essenek, és kegyetlen módon elhagyják gyermekeiket, hogy újabb és újabb helyekre vándorolhassanak. A vándorlást pedig mindenáron megszerzik, gyerekhátrahagyással, férfiak megerőszakolásával. Szóval a nők uralkodnak, s egy igen kegyetlen világot teremtenek meg.

Két főszereplő férfink is a nők kegyetlenségének áldozata, s rengeteg visszaemlékezésben szinte arcon köp minket a női önzőség, embertelenség, és beteges hatalomvágy. Lars nem egyszer meséli el, hogy a tenyészetben (nem állat, embertenyészet, ahol a tenyészhímek EMBEREK) akarata ellenére másztak rá a nők, ha nem volt hajlandó tenni amit akartak, éheztették, megláncolták, bántalmazták. Vazilt, az édesanyja gyermekként hagyta el, minden szó, vagy viszlát nélkül. Egyedül, egy gyereket, egy hajón! És ha csak a férfiakkal lennének kegyetlenek a nők az nemgyűlölet, de az elöljáró asszonyok, kedvelve bántalmaztak más nőket is, csak mert azok olyat tettek, ami nekik nem tetszett (abortusz, hiszterektómia, gyermekrablás).

Az olvasó egy-egy mondat vagy bekezdés között elgondolkodik, hogy vajon tényleg ilyenek lennénk? Folytonos hatalomvággyal élő, kegyetlen ribancok?

Azonban a férfiakat sem kell féltenünk, a könyvben nem egyszer olvastam olyasféle bosszúról, ahol ÁRTATLAN leányokat késsel erőszakoltak meg, gyilkoltak meg, vágták ki a méhüket, börtönöztek meg és erőszakoltak meg. Azt hiszem a könyv főképp a bosszú, és az emberi kegyetlenséget vette górcső alá. Olyan pszichológiai tételeket, gondolatokat hányt fel, ami a világunkban is érvényesek.

Ha enyém nem lehet, nem lehet másé se; neki milyen csillogó tárgya van, elveszem tőle; ha valaki alattam áll testi erőben, vagy kiszolgáltatott számomra, azzal úgy bánok ahogy nekem tetszik. A gyengébb a kényem-kedvemre szolgáskodhat, ahogy akarom? Ilyenek lennénk? TI ilyenek lennétek, ha magasabb pozícióba kerültök? Hogy merünk mi emberek élet és halál fölött dönteni? Hogy áll jogunkban ártatlan, meg nem született

gyermekeken a szülei bűnét megtorolni?! Be kell vallanom, Moskát Anita világától hányingerem lett. De be kell vallanom, nem áll messze a mi világunktól, amit MI tettünk ilyenné! Hisz állatokat hagyunk kint éhezni, bántalmazzuk a gyengébbeket, a gyerekeinket elhagyjuk, csaljuk egymást, lopunk, ölünk! Tudni akarjátok milyen lesz a világ, ha nem teszünk semmit ezek ellen? Olvassátok el a Horgonyhelyet!

Ezekért a gondolatokért, ezért a világért nem tudok eléggé köszönetet mondani Anitának, nagyszerűen megírt történet azonban…

Ezen a csinos borítón találtam pár sort róla, miszerint biológusként végzett! Én magam nem vagyok biológus, de a környezettel foglalkozom, amibe a biológia is szerves építőelem. Éppen ezért lehet, hogy csak nekem okozott hatalmas fejfájást ez a Lars és a gumó és a horgony dolog. Nem szeretnék mindent lelőni a könyvből, azonban a férfi főszereplőnk, Lars úgy gondolta, hogy a horgony és vándorlás kérdését a Föld dönti el. Lars egy földevő, egy mágus, aki a földet manipulálva a természeten változtathat, gyümölcsöket növeszthet vagy épp a terméshozamot javíthatja.

Szóval a könyv vége felé ez a Lars beszélget a földdel, és különböző áldozatokat hozva szeretné felszabadítani a férfiakat, persze azzal a kikötéssel, hogy ezentúl az asszonyok fognak fölhöz kötve élni. No ebbe a kis vitában Vasil is beleszól, miszerint a Földnek el kell engednie az emberek (nőket és férfiakat is), hogy ne meneküljenek tőle, hanem boldogan telepedjenek le. Ééééés itt volt számomra egy hatalmas bukfenc, amitől egyszerűen nem tudok elszakadni! Ezen feltételezés alapján a föld azért horgonyozza le az embereket, hogy azok ne tudjanak tőle elmenni, ne hagyják el. Hiszen porból lettünk, porrá leszünk, mi válunk a föld tápanyagává. De gondoljuk végig, a föld nem egy bizonyos terület, nem csak egy földrészre korlátozódik! A könyv Korgun történt eseményeket veszi inkább elő, ahol van egy hatalmas illetve több kisebb gumó is, ami a földnek lenne a gyermeke. De nekem elhasalt ez az egész, a gumó a föld egy része, még csak nem is ágazik végig benne, ő nem szabhatja meg, hogy ki mehet és ki marad! Ez a gumó egyszerűen nem lehet a horgony oka! És ha tényleg a föld lenne a horgonyhely oka, az elmélet akkor is megbukik. Hisz a föld állandó, bár más és más formájú, összetételű és állagú, de egységes! Egyáltalán mit nevezünk ebben a tekintetben földnek? Hisz a talaj végülis humuszanyag, mész, víz és mállott kő. Ha lenne is tudata, egy maghoz tartoznak, egyetlen tudattal élne, aminek teljesen mindegy lenne, hogy Völlben vagy Korgun halsz meg. Arról pedig, amit Helga szült, egyszerűen nem vagyok hajlandó beszélni, beteg!

Összefoglalva, tökéletes pszichológiai világ, kicsit kegyetlen és beteg emberi populációval, akikkel még sok rémálmom fog megtelni. A vége, illetve ez a gumós dolog nekem nem tetszett, de lehet, hogy az, aki annyira nincs benne ebbe a természettudományos világszemléletben, annak tetszeni fog. A fogalmazás és leírásmód nagyszerű volt, külön kiemelném az írónő világfelépítését, amihez nagyszerű képzelő erő kellett, még akkor is ha az néha már túlontúl szadista lett. Még rengeteg mindenről és mindenkiről nem beszéltem, de szeretném, ha lenne valami meglepetés is számotokra a könyvben.

A borítót nem egyszer felhoztam, de nem tudok még egyetlen egyszer felszólalni miatta. Megfogó, van kapcsolata a történettel és szemet kápráztató, azt hiszem a GABO megdolgozott érte, külön gratuláció… Marcela Bolívárnak, aki készítette, illetve Szabó Vincének, a könyv szerkesztőjének. Csak azt árulja el valaki, hogy mi a franc az a nő gyomrában, mert az nem értem. Valami barna lötty, de mi? Aki tudja, írja már meg nekem, hálás lennék. Illetve Anita, üljünk le és beszéljük le ezt a földes-gumós-horgonyos dolgot, mert nem hagy aludni!

Moskát Anita

Jó olvasást!

Tudj meg többet róla Moly.hu-n: LINK

GABO Kiadó: LINK

Moskát Anita eddig megjelent könyve, a Bábel fiai: LINK

Moskát Anita honlapja: LINK

Íme, a fenn említett Marcela Bolívár honlapja, ahol rengeteg gyönyörű képét láthatjátok, azokon kívül is, amiket a bejegyzésben használtam: http://www.marcelabolivar.com/

Susan Ee - Túlélők világa

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.

Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.

Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.

Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: (horror, nekem), fantasy, akció
Oldalszám: 384
Sorozat: Angelfall (2.)
Eredeti cím: World After

El sem tudom mondani mennyire, de mennyire vártam már ezt a könyvet. Az Angyalok bukása nem kis meglepetés volt számomra – főleg nem az utolsó ötven oldal, hisz alapvetően nem szoktam ilyen számomra horrorisztikus ( ne kövezzetek meg Stephen Kinget se olvastam még…). Csúnya kis függővéget kaptunk az Angelfall-ban, így hát a Könyvfeszten az első számú volt a kívánságlistámon, de hagyjuk is ezt és ugorjunk fejest Susan Ee csodálatos világába…

„Most egy olyan világban élünk, ahol ezek a Borostyán liga egyetemein diplomázott szuperalfák a rácsok mögött összekerülnek az utca iskoláját kijárt bandatagokkal, mint például Mr. Tetkó, és azon vitatkoznak, hogy kinek van joga rágyújtani. Isten hozott a túlélők világában.”

Ott hagytuk el hőn szeretett hőseinket, ahol Penryn lebénul a skorpió angyal mérgétől, Rafi pedig, aki azt hiszi, hogy a lány meghal, átadja a testét a családnak, majd elszállt bosszút és szárnyakat állni. No de kiderül, mikor mint Drakula egy hosszú nap után, Penryn felébred, hogy mégsem halt meg, csak az új fejlesztésű mutáns angyalok mérge teljesen leállítja az emberek életfunkcióit – emiatt nagyon durva dolgok következnek be…

„Önkéntelenül is felpillantok a felhős égre, hátha észreveszek egy angyalt, denevérszárnyakkal, és furcsa humorérzékkel.”

Penryn, teljes mértékben hátborzongató anyja és Frankeinstein által összeszabdal húga az Ellenállás kedves vendégszeretetét élvezi, azonban főszereplő hölgyünknek így is van elég problémája. Először is segítenie kell az új információkkal az Ellenállást, rá kell jönnie mit is képes megenni kannibál kishúga, valamint Rafi ráhagyott kardja is nyálcsorgató emlékeket tár fel előtte imádottjáról.

„– Ez a kard nem csak egy angyalkard. Ez egy arkangyalkard. Ami több mint egy angyalkard,ha nem volna érthető. A többi angyalkard tart tőle . 

– Mi? A többi kard reszket a hüvelyében, ha meglátja? (…) 

– Igen, ha éppen tudni akarod. Azzal a céllal készült, hogy a legmagasabb fokú tiszteletet ébressze. Hogy töltse be a tisztét, ha menyasszonnyi ruhás plüssmedvének öltözteted? 

– Ez nem menyasszonyi ruha, hanem takaró a hüvelyre. És kimondottan aranyos.

– Utálja,ha aranyos. Elrettentő és félelmetes akar lenni. 

– Senki sem utál aranyos lenni. 

– De az angyalkardok igen.”

Ez nem is baj, Tündérmackó azonnal belopja magát az olvasó szívébe, hisz ki tudna ellenállni egy hatalmas arkangyalkardnak, akinek csak a jelenléte megadásra készteti más angyalok bicskáját, s nem mellékesen van egy cuki kis játék mackó tartója, gyönyörű tüll ruciban? Tündérmackó a legutolsó pillanatig hozza az imádott, büszke kis kedvencet, aki még egy emberrel is hajlandó összekötődni, hogy gazdája közelébe maradjon.

Az első részben megismert Du és Dam is visszatér, akik továbbá is szerves részei és mozgatórúgói a történetnek. Penryn anyja egyre kevésbé hátborzongató, hisz rájövünk, hogy az általa ismert ördög, legtöbbször csak a technika vívmánya, nem valami szellemes hókusz-pókusz. Paige végre nagyobb szerepet kap, bár egy ideig nagyon megijesztett, hogy Stockholm szindrómában szenved és igazából odáig van Belial-ért, mert végig imádkoztam a kis korcs haláláért…

„– Adtál már neki nevet?- kérdi Rafi. – Szereti a hangzatos, dicső neveket, szóval talán kiengesztelheted, ha adsz neki egy jó nevet. (…) 

– Hát, ö… átkeresztelhetem bármire, ami tetszik neki. – Mosolyt erőltetek az arcomra. 

Látszik rajta ,hogy fel van készülve a legrosszabbra. 

– Minden hordozója csak egyszer nevezheti el. Ha már adtál neki nevet, akkor az rajta marad, mindaddig amíg veled van. 

Francba!(…) 

– Miért mi az? (…) 

-Tündérmackó.”

Penryn eddig is hatalmas badass volt, de most szinte kirobbanó formát nyújt. A legjobban az tetszett, mikor rájött, hogy hibázott, sokszor mások lépnek mielőtt valami eszelős dolgot tenne, - gondolok itt például az Alcatraz-i számára, mikor Rafi segítségére akart menni -, de végül belátja, hogy majdnem hülyeséget csinált. Ezen kívül imádom ahogy gondolkodik, ahogy szinte sakkozik, előre kiszámítja a lépéseit, s épp annyi nyálat csepegtet a gondolataiba és a szövegébe, hogy nem legyen sok.
Azonban a sok jó mellett nem mehetek el egy hatalmas lecke mellett, amit Penryn kapott. Ez pedig az, hogy nem a külső, a zord álarc,a  szörnyű kinézet alapján ítéljen az ember. Penryn ostorozza is magát azért, ahogy viselkedett a húgával, és nagyon remélem, hogy ez a kis megingása a szeretetének, nem fog hatással lenni a testvérek közötti kapcsolatra.

„… még a szörnyetegek is érezhetnek fájdalmat.”

Rafi, hát mit is mondjak, igaz, hogy sokkal később lép csak be a történetszálba, azonban Tündérmackó visszaemlékezésein keresztül rengeteg megtudhatunk róla. Azt hiszem számunkra, olvasóknak kellett ez a kis távolság, hogy ténylegesen meglássuk mi van a macsó-angyal álarca mögött. Azt hiszem szinte minden kedvenc részembe, vagy idézetemben benne van, de talán a legeslegeslegjobb – kicsit sem rajongók, de nem ám – az lehetett, mikor a szárnyait otthagyva inkább Penrynt mentette, és hagyta Belialt eltűnni.

„– Azt hittem, hogy elveszítettelek. 

Elveszített? Engem? 

A tüzet bámulom. 

– Én is azt hittem, hogy elveszítettelek. – Suttogom, alig hallhatóan.”

Kettejük kapcsolata már az első részben is iszonyatosan lassú volt, de lássuk be, hiába akarunk többet és többet, a kettősük csakis így alakulhat. Szinte csak araszolnak, de basszus, jól áll nekik! A Túlélők világába se számítsatok hatalmas előrelépésre, Hölgyek és Urak, azonban annál több kétjelentésű megszólalásra, aprócska jelre és nagyon aranyos szituációkra, amiket együtt hihetetlen módon oldanak meg.

„(…) majd meghalok a kíváncsiságtól, hogy megtudjam, mit érzett, amikor megcsókoltam. 

Tudom, hogy ez lényegtelen. Tudom, hogy nem változtat semmin. Tudom, hogy gyerekes. 

Mindezt tudom. 

De egy lány nem lehet lány, mondjuk csak öt percre?”

A könyv nem függővéggel zárul, azonban így is a falat kaparva várom a harmadik és egyben utolsó részt, kérlek, szóljatok rám, ha nem az lesz az utolsó, mert én csak reménykedem, hogy minél több lesz még belőle. A cselekmény a vége felé kezd kiteljesedni, végre Paige is nagyobb szerepet kap és úgy érzem, hogy vele, illetve a skorpió angyalokkal még fogunk találkozni.

„– Csakis a hideg miatt reszketek. 

– Aranyos vagy, mikor félsz. 

Goromba pillantást vetek rá. 

– Aha, amikor félsz, te is nagyon aranyos vagy. 

Kitör belőle a nevetés. 

– Úgy érted, ellenállhatatlanul vonzó vagyok, amikor nem félek. Mert soha nem láthattál félni.”

Végezetül szeretnék pár elgondolkodtató dolgot felhozni a könyvből. Ugye egy apokalipszis küszöbén álló világ, ahol az embernél erősebb hatalom bánik úgy az eddig dominánsabb fajjal, mint az az állatokkal, sokban megváltoztatja az emberek viselkedését. A Túlélők világában tényleg a túlélésen van a hangsúly, csakhogy rengeteg módot látunk rá, hogy ki miként is szeretné túlélni ezt a változó világot, vannak, akik önfeláldozással a családjukért, vannak, akik félrefordított fejjel nem vesznek tudomást a szenvedőkről, de a legrosszabbak azok, akik bedumálják maguknak, hogy jobb a talpnyaló élet, mint a küzdelem és a halál.
Szeretném azt hinni, hogy mi emberek nem állatiasodunk el, nem köpünk mások szenvedésére a bajban. Azonban Susan Ee, a hátat fordító, önmagát előbbre tartó emberek ábrázolásával tette valóságossá a történetét. Mikor ezeket a sorokat olvastam csak egyetlen dolog ugrott be, nem vagyunk jobbak a föld állatainál, akkor honnan van jogunk uralkodni felettük?

Tudj meg róla többet:

Molyon
Könyvmolyképzőn

Előzménye:
Susan Ee - Angyalok bukása

Bonus:

Íme egy-két érdekesség az írónőről, illetve a sorozatról:

1.       Május 12-én érkezik az Angelfall 3. része, ami az End of Days címet kapta, és íme a fülszövege:

End of Days is the explosive conclusion to Susan Ee’s bestselling Penryn & the End of Days trilogy.

After a daring escape from the angels, Penryn and Raffe are on the run. They’re both desperate to find a doctor who can reverse the twisted changes inflicted by the angels on Raffe and Penryn’s sister. As they set off in search of answers, a startling revelation about Raffe’s past unleashes dark forces that threaten them all.

When the angels release an apocalyptic nightmare onto humans, both sides are set on a path toward war. As unlikely alliances form and strategies shift, who will emerge victorious? Forced to pick sides in the fight for control of the earthly realm, Raffe and Penryn must choose: Their own kind, or each other?

2.       A Penryn név egy helyiségnév a 80-as államok közötti kihajtó végén.

3.       Susan már beszélgetett producerekkel a Good Universtől, de még semmi hír arról, hogy a jövőben, a vásznon látnánk viszont Penrynt és Rafit.

4.       A Rafi helyes kiejtése: Rah-fee, az „ah” részében lévő A-t pedig úgy kell kimondani, mint az awesome-ban lévőt (ha be kéne lőnöm az o és az a szerelemgyermeke ez a hang…).