Anne L. Green - A remény hajnala

Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne.

Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni.

A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának.

Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak? 
És a múlt engedi-e a felejtést?

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2015
Besorolás: modern romantikus
Oldalszám: 192
Sorozat: -
Eredeti cím: -

A 2014-es és 2015-ös év rengeteg új kiadót szült, ami színesebbé és izgalmasabbá tette a hazai könyvkiadást. Az Álomgyár kiadó 2012-ben alapult, s évről-évre egyre több s több könyvet dobnak ki a hazai piacra, idén pedig egy újabb írónőt köszönthettek a soraikban, Anne L. Green neve által. A romantikus első könyves író, A remény hajnala címmel jelentettem meg modern romantikus könyvét, amit volt szerencsém megkaparintani.

Aki rendszeresebben nézi a blogot, vagy olvasgatja a véleményemet a moly.hu-n, tudhatja, hogy nagyon kritikus vagyok a magyar írókkal szemben. Most először két fal közé szorulva fogom megírni a kritikámat, hisz először is a magyar írók 90%-a az őrületbe kerget az olvashatatlanságával, Anne L. Green-t pedig büszkén mondhatom barátnőmnek. De… ahh mit is sírok itt, ha nem tetszik úgyis megmondom az igazat…

– Fogd be a pofád, kisanyám, mert kikaplak a helyedről – üvöltötte a látogató. 

– Van valami probléma? 

– Az úr Mr. Johnsonnal akar beszélni… – Szegény Ivynak a rémülettől elvörösödött az arca. 

– Mr. Johnson nincs bent – mondtam határozottan. 

– Te meg ki a fene vagy? – fordult felém a fickó. 

– Mr. Johnson személyi asszisztense vagyok, és ha nem képes normális stílusban beszélni velem, kidobatom magát a biztonságiakkal. – Olyan hűvösen és ridegen közöltem ezt, hogy magam is meglepődtem. Úgy látszik, sokat tanultam Mr.Fagykirálytól.

A regény hősnője, Amy egy aprócska városban él, szeretett bátyjával, valamint nagynénjével és nagybácsijával. A lány fiatalon elvesztette a szüleit, s sajnálatos bajba kerül, mikor felhívja magára a figyelmét a helyi mindent uraló család fejének, fiáét. A férfi, bár inkább hívnám mocskos disznónak, megpróbálja megerőszakolni a lányt, s mikor nem jár sikerrel megfenyegeti a lányt, hogy ha nem lesz az övé, akkor a családja látja kárát. Így Amy úgy dönt, elhagyja a várost, és San Franciscoba költözik, hogy egy régi álmát valóra válthassa.

A főhős, Matthew Johnson családi élete kész katasztrófa, s ezért inkább a munkájába temetkezik, s teljesen ennek is él. Amy hozzá szegődik személyi asszisztensként,  miután megérteti a férfival, hogy egy lehetetlen, előítéletes alak, ha csak azért nem hallgatja meg Amyt, a munka miatt, mert nő. A kapcsolatuk az első hónapokban inkább a nélküled, a csaták, a kiabálás uralja. Ahogy halad azonban a történet, egyre jobban egymásra találnak, együtt oldanak meg kezelhetetlen, s nehéz ügyeket.

"A rosszat mindig valami jó követi, ezért van az eső után szivárvány."

Rengeteg dolog volt a könyvben, amiért azt mondom, hogy ez egy jó romantikus könyv. Aki a prológust elolvassa, már érezheti, hogy Miss Green nagyszerűen bánik a szavakkal, nagyon jó táj leíró és érzékeltető. A regény egyetlen pontján sem érezte, hogy unnám magam, nem voltak olyan mondatok, amik ne illettek volna a szövegkörnyezetbe.

A mellékszereplők egy szerelmi történethez tökéletesen vannak leírva, főleg egy modern regényhez. Ott van a főszereplő legjobb barátnője, aki segít, ha baj van, a kedves testvér, a gonosz anya képe. Elég sokszínűek, de nem hajaznak a könyv elhappolására. A cselekményszál nem rossz, látjuk magunk előtt a történet fonalát, nagyszerűen lehet követni, hogy miért és mit is csinálnak a szereplők.

"– Engem ne akarjon irányítani! – kiabáltam. 

– Már megint magázol. Nem térhetnénk vissza a… 

– Nem! – kiáltottam. Ezzel kiütöttem nála a biztosítékot. 

– Amy, te egy nagyon makacs nőszemély vagy, csak az a helyzet, hogy én még nálad is sokkal, de sokkal csökönyösebb vagyok."

Azonban nem egy tökéletes műről beszélhetünk, rengetegen írtál a moly.hu-n, hogy nem tetszik nekik az írónő stílusa, ez lehetséges, Anne még nincs azon a szinten, hogy boldog-boldogtalannak tetszen, azonban ezt nem várhatjuk el egy elsőkönyves írótól! Olvastam arról is, hogy sokan butyutának, s kliséhalmaznak tartják. Voltak-e benne klisék? Még szép, de a mai világban már miben nincs klisé?

Én ezekkel szemben két dolgot emelnék ki, ami nem teljesen tetszett. Az egyik a visszatérő tragédia, Amy legjobb barátnőjét, Cat-et egyszer bedrogozzák, s egy csapat férfi végigmegy rajta. Majd Matt kishúga is ugyanezen megy keresztül, illetve a lányt üldözi egy férfi, aki bántani akarja, megleckéztetni. Hmmm… végülis Amy is egy ilyen fickó miatt jött el a városából, nem? Ezek a visszatérő cselekmények voltak, amik szöget ütöttek bennem, illetve az, hogy sokszor olvastam volna még. Túl kevésnek érezte egy fejezetet, talán még folytattam volna, kicsit nyújtottam volna.

"Az igazi barát az, aki akkor jön,amikor mindenki más megy."

Ezek voltak a negatívumok, s most a pozitívum. Amy egy erős karakter, ez sokaknak nem tetszhet, azonban egy olyan világban, ahol tengert lehetne rekeszteni Bella Swanokkal, szerintem jó kis felüdülés. Amit kiemelnék az az volt, hogy Amy nem félt húzni Matt-tet, hogy az végre kimutassa a foga fehérjét. Lássuk be, eddig a főhősnőink, csak bőgtek, és nyalogatták a sebeiket, ahelyett, hogy bevetették volna a női bájukat.

– Én hoztam a kávét, Ivy nagyon elfoglalt – jegyeztem meg, s közben nem néztem Mattre. Helyette Alexre mosolyogtam szélesen. 

– Tedd le! – utasított Matt. 

– Alex, örülök, hogy látlak! Áll még az a múltkori vacsorameghívás? 

– Persze sosem beszéltünk ilyenről, csak kibújt belőlem a kisördög. Alex hol rám pillantott, hol a barátjára, kapkodta a fejét. Tudtam, hogy sejti, mi folyik itt. Matt kezében nagyot pattant a ceruza, ahogy eltörött. Én úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. 

– Természetesen – felelte Alex vigyorogva, hosszú szünet után. 

– Remek. Ma este? 

– Öööö… jó, legyen. – Odaléptem hozzá, és megigazítottam a nyakkendőjét. 

Mattnél végképp elszakadt a cérna. 

– Ez egy munkahely, Miss Avens, nem holmi bár, ahol pasikat szedünk fel.

Matt és Amy kapcsolata nem éppen zökkenő mentes, rengeteg problémával néznek szembe, mind lelkileg, mind testileg, de úgy gondolom ütős párost alkotott velük az írónő. És amennyiben a kezetek ügyébe kerül a könyv, kérlek vizsgáljátok meg jobban a Matt titkárnőjének a nevét.... hát majdnem eldobtam a könyvet a buszon, mikor megláttam. Azt hiszem egy ideig nem fognak mellém ülni azok, akik ott voltak :D

Összefoglalva, Anne L. Green egy olyan első könyvvel rukkolt elő, ami nagy reményekkel kecsegtet. Lássuk be, a világ olyan butyuta, hihetetlen és stílustalan történeteket szeret olvasni, mint A szürke ötven árnyalata, vagy különböző szexkönyvek. A modern romantikus könyvek másról sem szólnak, mint korbácsról, bilincsekről… Nem is tudom mikor olvastam utoljára normális szereplőket felvonultató MODERN szerelmi regényt. Ha épp olyan hangulatom van, is előbb fogok kezembe kapni egy történelmi romantikust, mintsem az Ulpius, vagy mit tudom én melyik kiadótól megjelent szennyet!

Végül szeretném kiemelni, hogy nekem iszonyatosan tetszik ez a barna borító, amit készítettek, bevallom elég merész volt, hisz azért lássuk be, nem az a szín, ami levirít a boltok polcairól. Azonban a könyv belső részével annyira nem vagyok kibékülve. A belső tervezés, nem tudom egyáltalán volt-e, de a Könyvkuckó Kiadó-féle romantikus sorozatra emlékezetet, nincs benne semmi. De a legrosszabb, amin nem tudom lehet-e a kiadó későbbi kiadványaiban változtatni az a betűméret. Nagyon sokan, akik folyamatosan olvasnak, legyen az napfényben, vagy épp lámpa fénye mellett, a betűk egy idő múltán, főleg ha ennyire picik, könnyen összemosódnak. Szeretném felhívni erre a kiadó figyelmét, én magam elég rossz szemeket kaptam a mindenhatótól, és sajnos volt, hogy előre-hátra húzogatva próbálom rendesen befókuszálni a könyvet.

"A hajnal mégis az emberek örök reménye."

Tudj meg róla többet:

Molyon

Facebook

Álomgyár

Értékelésem:

Történet: 5/4

Borító: Nekem nagyon tetszik

Ajánlom: azoknak, akik unják az üresfejű, tesze-tosza főhősnőket és a szex könyveket

Figyelmeztetés: elsőkönyves írónő

Interjú az írónővel!

Az a megtiszteltető lehetőségem akadt, hogy magával az írónővel beszélgettem, és beleegyezett, hogy készíthetek vele egy rövidke interjút. Remélem ezen keresztül ti is felfedezitek azt a személyt, akit nekem volt szerencsém megismerni.

Először is szeretném  megköszönni a lehetőséget, hogy interjút készíthetek veled. A 2015-ös év egyik újonnan felfedezett írója vagy, aki az Álomgyár neve alatt adta ki az első könyvét, A remény hajnala címmel. Az első kérdésem már biztos a füleden jön ki, de azért felteszem. Miért lettél író?

Ezen sokat merenghet az ember, de egy biztos, ha belekezdek, teljes odaadással temetkezem bele az írásba. Eleinte (a középiskolába) csak saját szórakoztatásomra írogattam kisebb történeteket, verseket. A regény írás az új és izgalmas kihívásnak ígérkezett.

Megmutatni magam nem igazán akartam, ezért is választottam egy zárt csoportot álnéven, mert kíváncsi voltam vadidegenek, akik nem ismernek mit szólnak majd hozzá.

Szenvedélyesen szeretem az írást, nem fáraszt, sőt feltölt, mert kiírom magamból a feszültséget. Szeretem az érzést, ahogy a betűk szavakká, a szavak mondatokká, a mondatok történetté formálódnak a lelkemben, majd a papíron. Teremtek magamnak egy másik világot, amely az otthonommá válik - még ha rövid időre is- , és szeretek hazatérni. Szeretem, amikor elmenekülhetek a magam alkotta kis világba. Elrugaszkodom a valóságtól, kicsit elfelejtem a gondjaimat.

Milyen érzés, hogy végre a kezedbe foghatod a művedet? Megszagolhatod a papír lapjait, s érzed az ujjai alatt a borító, hideg, sima kartonját?

Hát ez nagyon furcsa érzés volt. Mikor Viktor - a kiadótól - először a kezembe nyomta az első példány, még olyan forró volt, hogy azt hittem meggyullad a kezembe. Nézegettem, de nem akartam hinni a szememnek, vegyes érzelmeim voltak. Viktor annyit mondott:

"Hát, ami azt illeti láttam már írót jobban örülni az első nyomtatásba megjelent könyvének." 

Megvallom őszintén akkor esett le, mire is vállalkoztam. Csodás élmény volt hónapok munkáját végre egyben látni, de ugyanakkor szembesültem a ténnyel, hogy ezt mások is olvasni fogják. 

Úgy küldtem el a kéziratot a kiadónak, hogy senki nem tudott róla - még a férjem és a legjobb barátnőm se. Most pedig megmutatom az egész világnak, hát ez elég éles váltás volt. Kicsit összezavarodtam. A pillanat, amikor minden a helyére került a könyvbemutató volt. Megköszönhettem azok támogatását, akik segítették a munkám. A remény hajnalát a kezembe fogva leginkább az jut az eszembe, hogy milyen hálás lehetek a Sorsnak, hogy ennyi csodás ember vesz körül, mert nélkülük nem sikerülhetett volna.

Én már tudom, hogy semmi sem lehetetlen. Az álmokért küzdeni kell! Én komolyan hiszem, hogy az álmainkért csak saját magunk küzdhetünk, mióta anya lettem, jöttem csak rá igazán, hogy az élet csak pereg, pereg. Az, hogy a végén milyen filmet nézek végig, rajtam áll, de én már ott látom A remény hajnalát :-)

Hihetetlen élmény lehet, és még egyszer gratulálni szeretnék neked a könyvedhez. Kérlek mesélj egy kicsit a könyvedről, honnan vetted az ihletet, hogy jöttek létre Amyék karaktere? Mintáztad őket valakiről? A történet hogyan született meg?

Ez a történet, már régóta kialakulóban volt a fejembe. Hogy mi inspirálta? Először is olyan történetet szerettem volna írni, ahol nem feltétlen a férfi a főszereplő, aki az eszmei álomképpé válik. (legtöbb romantikus történet alapja ugyanis ez). Szerettem volna bebizonyítani, hogy annak ellenére, hogy inkább nők olvassák, szerethető lesz a történet, hogy egy nőé az erősebb szerep. Kétség kívül ő lett a remény hajnala legmegosztóbb személyisége. Kapott ő hideget-meleget, megannyi pozitív és negatív kritikát egyaránt. A határozottsága, magabiztossága nem nyerte el mindenki tetszését, de nincs is ezzel semmi baj. Nem vagyunk egyformák. Számomra Amy karaktere, egy olyan nőt mutat be, aki képes megküzdeni az élet akadályaival, kitartó és nem riad meg semmitől. Gyakran előfordul, hogy én is ilyen vagyok, és időnként szeretnék ilyen lenni. Fejjel megyek a falnak, és szeretnék mindig erős lenni. 

Ami Mattet illeti nem kívántam őt álom pasinak beállítani, hiszen olyan amúgy sem létezik ilyen. Én élvezem a csatározásokat, és ő vele lehetett csatákat vívni...ugyanakkor az ő karaktere az, amelyik a legtöbbet formálódott Amy hatására a történet során. 

Hogy merítettem e őket bárkiből is? Magamból... :-) lehet találgatni, de én legtöbbször inkább a mellékszereplőimben jelenítem meg a valóságban körülöttem lévő embereket.

Igen, ez ismerős. Nagyon sok író mellett állnak olyan emberek, akik nélkül nem tudnának írni, vagy épp nem jutottak volna el erre a pontra. Az életedben vannak olyan személyek, akik nélkül nem lennél Anne L. Green?

Ez egy nagyon fontos kérdés, mert nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy, amin életem során végig küzdöttem magam, mindennek hatása van erre. Minden formálta a lelkem, az elmém. Ezáltal köszönettel tartozom minden barátnak, aki elkísért ezen az úton és minden ellenfelemnek is, mert ők tanítottak meg küzdeni. 

Egy ismerős fogalmazott úgy a minap: "Te a vágyaidat írod ki magadból, a romantikára és izgalomra való éhségedet, de ha mindezt egy napom megkapod, már nem leszel többé képes írni." Elsőre kicsit mellbe vágott, de rádöbbentem, hogy sok igazság volt a szavaiban. A gyerekem születése előtt a munkám is izgalmasabb volt, bár megmondom őszintén nem bánom, hogy most inkább a papíron élem az izgalmakat :-)

Felsorolni is hosszú lenne annyi embernek tartoznék köszönettel: a férjemnek, a legjobb barátnőmnek, az igaz barátoknak, de kiemelném a kis lányomat, aki bár csak 4 éves, de több mindenre tanított meg az életről, mint előtte bárki. Miatta vágtam bele ebbe az egészbe. Mikor elfogadták a kéziratot bizonytalan lettem akarom e én ezt, akkor azt mondta az én drága barátnőm: "Hogy fogod a gyerekedet biztatni, hogy küzdjön az álmaiért, ha te magad nem teszed?" Ebbe a mondatba kapaszkodom, mikor elbizonytalanodom. 

Ez nagyon bölcs kérdés volt, s remélem nem adod fel az álmaidat, példát mutatva ezzel a kislányodnak. Manapság igen divatos az írói álnév, leginkább az angol hangzású. Mit gondolsz, miért van ez így, és miért is választottad pont az Anne L. Green-t?

Az induláskor még, nem akartam a nyilvánosság elé állni, a környezetem és a kiadó győzött meg az ellenkezőjéről, de addigra már leadtam a nevet (lehetett olna változtatni, de nem akartam). Kicsit olyan ez, mit a tudat hasadás. Amikor írok Anne L. Green vagyok, amikor nem akkor csak egy nő, egy feleség, egy anya, egy barát és munkaerő. 

Hogy honnan a név? Tinédzserkoromban volt egy kedvenc sorozatom, biztos ismered: "Anne a zöld oromból". Imádtam, több százszor is megnéztem. Így egyszerűen csak Anne -ként írtam a verseimet, történeteimet. A múlt évben azonban, amikor egy zárt csoportban topikot kértem az admintól, ki kellett találnom egy teljes nevet. A film jutott eszembe, ezáltal nem volt nehéz kitalálni: megszületett Anne Green, csak "L" nélkül. Az "L" betűvel a közepén lettem ÉN része Anne Green-nek (vezetéknevem kezdőbetűje), ezáltal forrt a fantázia és a valóság eggyé. 

Már privát beszélgetésben volt róla szó, de gondolom másokat is érdekel, hogy mégis hogy fogadod a kritikákat? Elszomorítanak? Elolvasod egyáltalán őket? És ha igen, akkor megfontolod, vagy a szívedre veszed őket?

Na pont erre céloztam a kérdésedre válaszolva, hogy milyen érzés volt először a kezembe venni, tudtam, hogy nem tetszhet mindenkinek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a negatív kritika nem esik rosszul, de elolvasom, mert lehet inspirál. Van amivel egyetértek, és valamivel nem. Ahogy mondtam az előbb, nem vagyunk egyformák. Viszont volt egy mélypontom (pont egy negatív kritika miatt az NLGrín stílusomat illetően), amire ráéreztek az olvasóim a csoportban. Érdekes, hogy egy-egy írásomból mennyire éreznek engem, ez megható és ugyanakkor megdöbbentő... 

Ekkor kaptam ezt az idézetet privát üzenetben és szerintem ez mindent elmond, nem is tennék hozzá semmit:

"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva."

Mesélhetsz nekünk egy kicsit a következő könyvedről? Miről fog körülbelül szólni, és mikorra várhatjuk?

Az összes megírt történetem közül ez a legkedvesebb nekem: A sötétség fogságában.

Andrew Dark NEKEM az igazi "álom" pasi. Lehet lesznek, akik nem értenek majd ezzel egyet - hiszen ő sem lesz tökéletes -, de valljuk be: vonz minket nőket a rossz fiú, aki megmentésre vár ;-) nos Chris sem lesz ez alól kivétel. 

Elöljáróban csak annyit, hogy itt sem szokványos módon indítom az ismerkedést. 

Chris drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét, azaz Andrewt. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá. Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. A könyv nagy dilemmája, hogy Andrew Dark, a sármos rosszfiú vajon tényleg csak egy gátlástalan bűnöző vagy jóval több ennél? A könyvben folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad. Leginkább azonban az a gondolat foglalkoztatott: hogy mászhat ki valaki abból a veremből, amit saját maga ásott. Vajon a férfi múltjával és ellenségeivel van-e esélyük a felhőtlen szerelemre, vagy elnyeli őket a sötétség? 

Egy kedves olvasóm kifejtette nekem tegnap mit is jelent az NLGreen stílus:

"Bármelyik történetedről is beszélünk, a szenvedély, az érzelmek, és a fordulatos akciók alkotta triumvirátus gondoskodik arról, hogy ne unatkozzam" 

Nos, ebben a történetben sem lesz ebben hiány. 

Remélem kialakul majd az olvasó köröm, akikkel élvezettel oszthatom meg az írásaimat.

A megjelenést novemberre tervezzük és már lázasan folyik a munka...

Köszönöm szépen az interjút, Anne, további szép estét!

Neked is Ivy!