Mikulásos kívánságlistásos bejegyzéses

Hello mindenki, a mai napon hoztam egy kis összefoglalást a novemberben várható könyvekről, amiket mindenképpen meg kell említeni, hisz nagyszerűek, csodálatosak, vagy épp csak iszonyatosan várom őket:

Minden egyes J. R. Ward rajongó fellélegezett, mikor az Art Nouveau kiadó bejelentette, hogy folytatni fogja a Fekete Tőr Testvériséget, sőt a sorozat 13. részén túl, még az írónő legújabb sorozatának első részét A bourbon királyait is elhozza kis országunkba.

J. R. Ward – A bourbon királyai
 A Bradford-dinasztia generációk óta uralkodik a bourbon fővárosában. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra, és életük a kasztrendszer szigorúan lefektetett szabályai szerint zajlik gőgösen terpeszkedő udvarházukban, Easterlyben. Az emeleten él a család, tetteiket a látszat alapján hatalmas vagyonuk és kitűnő ízlésük vezérli. A földszinten pedig a személyzet fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy fenntartsa a kifogástalan Bradford-illúziót. Ez a két szint sosem keveredhet… 
Ám Lizzie King, Easterly főkertésze, megszegi ezt a szabályt, és ezzel kis híján tönkreteszi az életét. Kezdettől tudja, hogy nem lehet jó vége, mégis beleszeret Tulane-be, a bourbondinasztia fekete bárányába. Fájdalmas szakításuk is csak azt bizonyítja a számára, hogy nem véletlenül tiltakozott az érzései ellen. 
Amikor két év távollét után Tulane hazatér, magával hozza a múlt árnyait, és senki sem vonhatja ki magát a következmények alól: sem Tulane gyönyörű és kegyetlen felesége; sem legidősebb bátyja, akinek a keserűsége és embergyűlölete szinte határtalan; sem a Bradford család feje, akinek az erkölcs semmit sem jelent, és múltjában szörnyű titkok rejtőznek. Ahogy az üzleti és érzelmi feszültségek egyre fokozódnak a családon belül, Easterly lakóinak élete visszafordíthatatlanul megváltozik. Az eseményeket csak a legravaszabbak élhetik túl.

Megjelenés: november 24.

J. R. Ward – Az árnyékok

 Trez „Latimer” valójában nem létezik. Árnyékként él és dolgozik az emberi világban ezzel a kitalált személyazonossággal. Kisgyermekként a szülei eladták a S'Hisbe faj királynőjének, Trez viszont elszökött, és bártulajdonosként évek óta a New York állambeli Caldwellben él. A szexrabszolgaság elől menekült el, amire a királynő kényszeríteni akarta. Soha senkire sem tudott igazán támaszkodni… csak ikertestvérére, iAmre. 
iAmet mindig is egyetlen cél vezérelte, megóvni testvérét az önpusztítástól. Már úgy érzi, hogy kudarcot vallott, amikor Trez életében megjelenik a kiválasztott Selena. Ekkor azonban már túl késő. Elérkezett az idő, hogy Trez teljesítse a kötelességét, és nőül vegye a királynő lányát. Nincs menekvés, nem tehet semmit, hogy elkerülje. 
Csapdába esve a szíve vágya és a kéretlen sors között Treznek el kell döntenie, hogy bajba sodorja-e saját magát és másokat… vagy örökre hátat fordít a nőnek, akit szeret. Ekkor azonban váratlan tragédia történik, amely mindent megváltoztat. Az érzelmileg mélypontra került Treznek muszáj újra életcélt találnia, különben örökre elveszíti önmagát és a lelkét. iAm pedig, a testvéri szeretet nevében, arra készül, hogy meghozza a legnagyobb áldozatot…

Megjelenés: november 27.

Egy év elteltével végre hallhattunk a Cor Leonis kiadó felől, amiről már sokan lemondtak. A kiadó az utóbbi hónapokban teljesen eltűnt, levelekre alig válaszolt, s az egymást követő kiadói bezárások után (EgmontDark, Ulpius) attól féltünk ők is eltűnnek, s velük együtt személyesen attól rettegtem, hogy nem lesz több Karen Marie Moning. Azonban visszatértek, s hamarosan ki is adják a méltán híres és szeretett Tündérkrónikák előzménysorozatának első darabját, ami a Felföld ködén túl címet viseli. Jelenleg még pontos időt nem tudunk, mikor kerülhet kezeink közé, de már nagyon-nagyon várjuk:

Karen Marie Moning – A Felföld ködén túl
Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét! Bár Adrienne nem biztos abban, hogy helyes engednie a szívében ébredező érzelmeknek, kétségeinél erősebbnek tűnik Hawk elszántsága, hogy maga mellett tartsa a lányt…

Megjelenés: -

A számomra eddig teljesen ismeretlen Twister Media oldalán találtam rá erre a gyöngyszemre, meglátjuk:

Sara Raasch – Hó mint hamu
Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Megjelenés: november 16.

Maxim kiadó for ever. Úgy érzem a kiadó egyre jobban magára talál, s egyben egyre több könyvet adnak ki, ami végre engem is érdekel:

Amy Tintera – Reboot (Lázadók hajnala)

Ebben a gyorsléptékű, disztópikus, izgalmas regényben, amely biztosan felkelti Az Éhezők Viadala, A Legenda és A Beavatott rajongóinak figyelmét, egy 17 éves lány újjáélesztettként tér vissza a halálból. Kiképzik elit katonának, és arra kényszerítik, hogy harcoljon… mindaddig, amíg olyan parancsot nem kap, aminek nem engedelmeskedhet. 
Amikor Wren Conolly 5 évvel ezelőtt meghalt, mindössze 178 perc után tudták újjáéleszteni. Most ő az egyik leghalálosabb újjáélesztett mind közül… nem úgy, mint újonca, Callum 22, aki úgyszólván még mindig ember. Ahogyan Wren próbálja megtanítani Callumnak hogy hogyan legyen jó katona, a fiú reményteli mosolya átjut a védekezésén. Sajnálatosan Callum nagy szíve túl nagy felelősséget jelent, és Wren azt a parancsot kapja, hogy végezzen vele. Hogy Wren megmentse a fiút, mindent kockára kell tennie.

Megjelenés: november 30.

Madeleine Roux – Asylum

A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több mint egy nyári tanfolyam valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt. Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.

Megjelenés: november 13.

És végezetül, egy kis romantika a General Presstől…

Madeline Hunter – A csendestárs

Ki hallott már olyat, hogy nő vezessen egy tekintélyes londoni aukciósházat? Pedig Emma Fairbourne-nak éppen ez a szándéka, miután egy tragikus balesetben elveszíti az apját. Természetesen nem bolond, hogy nyíltan így tegyen, és ezzel elijessze a gazdag gyűjtőket. Így hát a barátnőjével együtt kieszel egy tervet: felbérel egy jóképű és elbűvölő fiatalembert, hogy a nyilvánosság előtt képviselje az aukciósházat. 
Az elképzelését siker is koronázná, ha nem avatkozna közbe Darius, Southwaite arrogáns grófja, az aukciósház résztulajdonosa, a csendestárs. A grófnak egyáltalán nem áll szándékában tovább működtetni a vállalkozást, és nyilvánvalóan azt sem engedheti, hogy a bájos Miss Fairbourne irányítsa azt. Nincs más lehetőség, az üzletet el kell adni. 
Ám a makacs Emma egyetlen nőhöz sem hasonlít, akivel a gróf eddig találkozott, és nem hajlandó elfogadni a döntését. Darius ezért új fronton indít támadást. Hiszen más módon is elérheti, hogy a hölgy megadja magát, és az sokkal kellemesebb lenne mindkettejük számára…

Megjelenés: november 16.

Jó olvasást :D

Robin LaFevers - Halandó szív

OKOS, ERŐS ÉS MINDENRE ELSZÁNT 
Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva. Annith ezt elmondhatatlan árulásnak tekinti, hisz egész életében arra készült, hogy orgyilkos lehessen. Ezért saját kezébe veszi sorsát. Ebben segítik a hellequinek, a megváltásra vágyó elátkozott lelkek, valamint a nőket és ártatlanokat védelmező Arduinna istennő papnői is. Annith megszökik a kolostorból, a breton udvarba megy, ahol Anne hercegnő és hívei éppen a francia invázió elleni stratégiáról tanácskoznak. 
A kolostor meggondolhatta magát, de ez nem jelenti azt, hogy ő belenyugszik. 
A sorozat lezárásában LaFevers mesterien illeszti helyükre a kirakós darabjait. Lenyűgöző könyv, melyben az ész és a szív harcolnak egymással. Ez a tökéletes befejezés.

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, történelmi
Oldalszám: 456
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai (3.)
Eredeti cím: Mortal Heart
Hogyan jutott el hozzám? Az első rész azonnal megfogott, ahogy a második és természetesen a harmadik is :D

Istenem, Atya Úr Istenem, hogy én mennyire szerettem ezt a könyvet, arra nincsenek szavak! Azt hittem az első részt semmi sem tudja űberelni, aztán jött a második, akkor azt hittem annál nem lesz jobb, de végül megjelent a Maxim kiadó gondozásában A halál szépséges szolgálólányainak utolsó része, és most már biztos vagyok benne, hogy a harmadik a legeslegjobb rész az összes közül!

„– Üdvözlégy, halál! – suttogja, szemét behunyva. 
– Kérése meghallgattatik – felelem súgva.”

Sajnos elég kevés dolog van, amit elárulhatok a könyvről spoiler mentesen, mert iszonyatosan sok mindenre kiderül, olyan dolgokra, kapcsolatokra derül fény, amikre sosem gondoltunk volna az első részben.

Újra találkozunk a régi szereplőkkel, itt lesz Ismae és Duval, akik végre eldöntötték, hogy összeházasodnak, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert nagyszerű párt alkotnak. Az előző rész főszereplői, Sybella és Rémlovag is visszatér, utóbbi még mindig imádnivaló személyiség. Illetve kaptunk újakat is…

Annithról igazából csak említést tettek az előző részekben, illetve visszaemlékezésekben találkoztunk vele, szóval igen titokzatos főszereplő lett. Be kell vallanom, már az első oldalakon megvett magának. Ő pontosan az a nő, akit főszereplőként szeretek, erős, makacs, sosem adja fel és mindent megtesz azért, hogy elérje azt, amit akar.

„– Nem értelek. Néha nem is tudom, hogy távol akarsz tartani magadtól, vagy azt akarod, hogy a tiéd legyek. 
– Mindkettőt akarom – súgja, és közelebbről érzem a testéből áradó meleget.”

A főszereplő pasink Balthazar, először azt hittem egyáltalán nem is lesz férfi ebben a könyvben, de mégiscsak kaptunk egy nagyszerű főszereplőt! Annith-tal ellentétben, Balthazar nem már szerepelt a könyvekben, de nem árulom el, hol, hogy és mikor. Ez legyen meglepetés, de annyit elmondhatok, hogy bár keveset szerepel a könyvben, az egyik legnagyobb fordulat, vagy mondhatjuk csavarnak hozzá tartozik.

A könyv végére a francia-bretagne háborúnak is vége lett, hogy miképpen… elég misztikus, de szerintem pontosan a történethez illő vége lett. Rosszabbul érezném magam, ha csak sima erőfölénnyel, vagy hősies csatával nyertek volna.

Muszáj kiemelnem a könyvben lévő miszitikát, amit el nem tudom mondani, mennyire is szerettem. Imádom, hogy végre valami kitalált, erős vallást tudott létrehozni valaki, amiben nem találok hibákat, amiben jól érzem magam. Úgy gondolom, ez egy nehéz dolog, a fantasy íróknak. Legalábbis, akik próbálkoznak még a vallási kérdésekkel.

„Az igaz történet – ahogy azt itt a kolostorban tudjuk – az, hogy a Halál egy réten talált rá Amournára és ikernővérére, Arduinnára, és rögtön elbűvölte Amourna szépsége, kedvessége. Arduinna bizalmatlan volt; nem tetszett neki, ahogy a Halál a húgára néz, ezért előkapta íját, és egy éles hegyű nyílvesszőt lőtt ki rá, amely egyenesen Mortain szívébe fúródott. Ő egyszerűen kihúzta mellkasából a nyílvesszőt, meghajolt, és köszönetet mondott az emlékeztetőért, hogy a szerelemnek mindig ára van.”

A könyv természetesen happy end, több szempontból is, igazából spoiler mentesen, azt hiszem ennyit mondhattam el róla. Egy igazán összefüggő könyvet adott ki, befejezésképpen Robin LaFevers, ami tökéletesen lezárja ezt a trilógiát. Úgy érzem minden szálat elvarrt, nem hagyott ki egyetlen fordulatot sem, amit megtehetett. Nagyszerűen épített fel egy világot, végig tudta honnan hová akar eljutni, s végül egy tökéletes trilógiát adott ki a kezei közül.

„Istenek és halandók is sok elemből állnak; vannak közöttük megtörtek és sebzettek is, de önállóan egyik sem fejez ki minket.”

Ha szereted a történelmet, az akciót és a csöppnyi romantikát, akkor A halál szépséges szolgálólányai neked valók!

A halál szépséges szolgálólányai sorozat kötetei:
1. Gyilkos kegyelem
2. Sötét diadal
3. Halandó szív

Értékelésem:
Történet: 5/5 egyszerűen letehetetlen a sorozat!
Borító: Öhm.. egy kicsit kiráz a hideg ettől a tündenőtől xD
Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a történelmet, a vallásokat és igen, az erős női karaktereke!
Figyelmeztetés: nem tudod letenni!

Carina Bartsch - Türkizzöld tél

A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, new adult
Oldalszám: 424
Sorozat: Cseresznyepiros nyár (2.)
Eredeti cím: Türkisgrüner Winter
Hogyan jutott el hozzám? Beleszerettem az első részbe, nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom a folytatást.

A könyv az első rész végéről veszi fel a fonalat. Emely csúnyán lejáratja magát az emailben, amit Lucanak ír, nem mintha az ember lánya nem jött volna rá, hogy ki is az a Luca…
Szóval az email óta Elyas elég furcsa, legalábbis nem teljesen normális, hogy nem bombázza a lányt a szerelmével, s háziállatokat meghazudtoló kitartásával.

„Az idő minden sebet begyógyít, gondoltam megvetően. 
Talán tényleg így is van, legalábbis addig, amíg nem jön a következő seggfej, aki mindent újra feltép.”

Ezen felindulva Emely a bulin hatalmas hülyét csinál magából és végre beindult a már megszokott Bartsch stílus, amit az első részben már úgy megszerettünk. Azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy nagyon sokan lehurrogták a második kötetet, hogy már nem olyan vicces, néha lelki kínszenvedés vagy épp butus a történet. Igaz-e? De még mennyire!

„– Nem kell neki sok idő a fürdőszobában, okos, csodaszép, ugyanannyira szereti az autómat, mint én… Ha most még azt is elmeséled nekem, hogy évente csak egyszer vannak nehéz napjaid, azonnal házassági ajánlatot teszek neked.”

De kérdezem én az ezen vélemények íróitól? Szerintetek az első könyv, az alap sztori, Elyas és Emely szerelmi múltja nem volt butuska? De még mennyire, hogy az volt! Csak épp az első könyvben az a rengeteg poén és szarkasztikus részlet elfedte azt, hogy végülis egy gyermeteg történetet olvasunk.

„Amikor a férfiak szerelmesek lesznek,a föld leggyámoltalanabb teremtményei lesznek.”

A második könyvben is vannak poénok, egy szóval sem mondom, hogy nincsenek, de sajnos aki beleszeretett az első könyv könnyedségébe, az sajnos meg fog csalatkozni a másodikba, ahol keményen boncolja a szerelem és a szerelmi fájdalom témát. Rengeteg hülye helyzet van benne, ami szerintem iszonyatosan béna. Pl.: az a meg nem kapott levél Karácsony előtt. Vagy az email, ami a spamek közé kerül…

„Kiugrottam az ágyból, feltéptem az ajtót, és azt kiáltottam: 
– Vibrátort…! (…) 
– Vibrátort? – kérdezte Elyas. 
Éreztem, ahogyan a forróság vulkánszerűen elönti az arcomat. – Én… én… én… én azt hittem, Eva az. 
Ekkor felvonta a szemöldökét. – Azt hitted, Eva az, és vibrátorral akartad üdvözölni?”

Azonban meg kell mondanom, hogy csak később jöttem rá, hogy Bartsch nem gyerekes, béna vagy épp bugyuta problémát vezet fel ezekben a részletekben. Nem. Itt kőkemény társadalmi kritikát olvashatunk a mai fiatalokról! Mert lássuk be, rohadtul könnyű egy szar helyzet miatt levelet írni, vagy épp email összedobni, mint férfiasan, megállni szemben azzal, akivel marha nagy taplók voltunk, és akiket megbántottunk! S sajnos a mai világ már olyan szinten az elektronika bezárt világában rekedt, hogy az már szégyen. S talán, legalábbis én úgy érzem, Bartsch ezzel az ironikus képpel akarja megmutatni, hogy mennyivel egyszerűbb lenen a másik szemébe mondani az igazat.

„– Helyesen értem mindezt, és adsz nekem még egy esélyt, Emely? 
Fújtattam és bólintottam. 
– Tényleg? – A vonásai tele voltak hitetlenkedéssel, miközben a keze egyfolytában az arcomat simogatta. 
– Igen – mondtam. – Férfi vagy. Nem tehetsz róla, hogy már hülyén jöttél a világra.”

Mert lássuk be, a könyv felét kidobhatnánk a kukába, ha Elyas Emely szemébe meri mondani, hogy miért is csapta be ilyen embertelenül durván. Bár Emely meg tök sötét, hogy nem jött rá, hogy mi is áll emögött az egész email meg Luca dolog mögött.

„– Alig bír megállni a lábán, de még mindig nagy a szája. – mondta Andy. 
Elyas felsóhajtott. – Nekem mondod. És mert, hogy a szexből ma már úgy néz ki, semmi nem lesz, most hazaviszem a kisasszonyt. – Búcsúzóul megveregette Andy hátát. 
– Pffff! – mondtam. – Igazán szemtelen vagy, Elyas!”

A Szereplők közül itt most talán Elyas volt az erősebb egyéniség, hisz végre megismerhettük, hogy ki is ő valójában. Egy komplex, szerethető, erős karaktert kaptunk, aki kiáll a szerettei mellett, szerelemmel szeret, de képes lemondani is, mikor már tényleg későnek érzi. Emellett, talán a legfelnőttesebb karakter is lett a fiatalok közül, gondolok itt a hivatással szembeni kérdésekre, vagy amit tett a barátnőjéért.
Emely sajnos a rengeteg önsanyargatással, meg a béna régi emlékek, illetve  a Karácsonyi debütálásával nagyon lehúzta magát a WC-n. S bár meg tudom érteni, hogy szarul esett neki a Luca-dolog, de azért ha szeretünk valakit, meghallgatjuk, hogy mit hoz fel a védelmében. Kivéve ha megcsalt, akkor le kell lőni!

„– Szart kavartál – mondtam. – Sok szart. Ehhez nem fér kétség. De bocsánatot kértél, és elhiszem neked, hogy komolyan gondolod. A magyarázatod sok mindent napvilágra hozott, és sok mindent értek már. – Miután kis szünetet tartottam, tovább beszéltem. – Ennek ellenére lehetséges, hogy ezek után gyakrabban érzem majd szükségét, hogy megüsselek. Kedves volna, ha ilyenkor nyugodtan tűrnéd.”

Mellékszereplők közül Sebastiant tudom kiemelni, aki azért a könnyed viccességet hozta, illetve Emely édesapját, aki hozta a tökéletes, csöndes, de ha kell, beleszól a vitába édesapát, akinek a lánya bármit képes elmondani. Illetve Elyas édesanyját, Alenat, akit inkább érezte Emely anyjának, mint a sajátját. Ő egy gyermekeit féltő, rájuk TÉNYLEG figyelő anya, aki nagyszerű példa a felnőtt gyerekes édesanya képére.

„– Na és? – mondta Elyas. – Az az állat kétszer akkora volt, mint én. 
– Éppen a térdedig ért. – vágott vissza Alena. 
– Tudod, Elyas, hogy nevezik ezt? – kérdezte Sebastian, akinek egyértelműen az arcára volt írva, milyen jól szórakozik. – Gyerekkori trauma. Az ilyesmit fel kell dolgozni. Ha szeretnéd, tudok neked segíteni. Mégsem akarjuk, hogy a következő kutyánál a nadrágodba csinálj. 
Alena prüszkölt a nevetéstől. és Sebastian karjába kapaszkodott. 
Elyas viszont a szemét forgatta. – Őrülten vicces.”

Azt hiszem a könyvből ki kell emelnem a Karácsonyos epizódot, ahol végre többet kaphattunk a családokból, a kiscicás részek hatalmasak voltak, csak az egész sokkal jobb lett volna, ha éppen Emely és Elyas nincsenek fasírtban. Szerintem legendás lesz még a halloween-i buli is, ahol Emely eléggé durván megmutatja, hogy milyen egy nagyon-nagyon vicces részeg. De igazából be kell vallanom, az első részt nemhogy űberelni, de még utolérni sem tudta a befejezés.

„Vihogtam. – Bokor úr felfogott… 
Elyas felsóhajtott, és közelebb hajolt hozzám. – Megütötted magad? 
– Nem tudom.”

Illetve most így a véleményem végén szeretnék egyetlen sort kiemelni, mert ha egyetlen dolog meg is ragad bennetek ebből a könyvből, akkor szeretném ha ez maradni, és egy életre a felvésnétek az agyatokba:

„A jó ellentéte nem a rossz, hanem a jót akartam.”

Összefoglalva, akik elolvasták az elsőt és szerették, azok mindenképpen lássanak neki. Akiket csak a hangulata fogta meg a Cseresznyepiros nyárnak, azok kössék fel a gatyájukat, mert itt rengeteg fájdalom, önsajnálat és szerelmi bánat lesz. Persze mindamellett, hogy azért visszatér a Bartsch-humor is :D

„A kezével megfogta az ajtót, hogy becsukja, de aztán hirtelen megtorpant, és aggodalmasan vizsgált a tekintetével. − Emely, nem hányod össze a Mustangomat, ugye? 
Nevettem. − Ne aggódj, inkább visszanyelem. 
Az arca szemmel láthatóan felragyogott. − Istenem, szeretem ezt a nőt − dünnyögte magában, aztán becsukta az ajtót.”

Értékelésem:

Történet: 5/4

Borító: Hát a magyart szeretem, mert lássuk már be, a németen lévő srác sok minden, de nem a legszexibb.

Ajánlom: Aki olvasta a Cseresznyerpiros nyarat, aki utálja a szerelmi háromszögeket és aki szereti a civódást a főszereplők között.

Figyelmeztetés: a másodikba már sajnáltatás is van…

Tudj meg róla többet:

Moly.hu-n

A kiadó honalpján

Az írónő honlapja