Madelein Roux - Asylum - A bolyongó lélek

A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több mint egy nyári tanfolyam valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt. Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Besorolás: ifjúsági, horror, thriller
Oldalszám: 350
Sorozat: Asylum (1.)
Eredeti cím: Asylum
Hogyan jutott el hozzám? Beleszerettem a borítóba, illetve a fülszövegbe, kérdéses sem volt, hogy elolvasom-e

„Bizonyos célokért néha mindenki feladja az elveit.”

Istenem, atya úr Istenem, soha többé…

Ahogy megláttam a megjelenések között, tudtam, hogy nekem el kell olvasnom ezt a könyvet. Nagyon ritka, hogy úgy érzem egy könyv szinte megszólít, de most ez történt velem, bármilyen furcsa is. Így hát, amint megkaptam Karácsonyra, némi töprengés után ezt vettem a kezembe elsőként. S félig megbántam, félig nem. Miért is?

„-Nem! – fortyant fel Dan. – Senki sem intézi el. Majd én elintézem.

De ezt nem én akarom. Ez nem én vagyok!

Én te vagyok.

A szike egyre közelebb emelkedett Felix arcához.”

Tudni kell róla, hogy én már Susan Ee Angyalok bukásától is frászt kaptam néha, de ez a könyv… Most már teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy egy félős nyuszi vagyok, és soha az életben nem fogom többé ezt a könyvet este, egyedül a szobámba olvasgatni…

A könyv egy nyári kurzust tálal elénk, aminek diákjait egy régi elmegyógyintézet falain belül

szállásolják el. Ide érkezik meg Dan Crawford, a több nevelőcsaládot és nevelőintézetet megjárt fiú, akinek pszichológiai problémái vannak az emlékezetével. Az első pár oldalon végül is nem sok történik, megérkezik, találkozik a fontosabb szereplőkkel, Jordannel a meleg sráccal, akinek a szülei nem tudják elfogadni gyermekük másságát, Abbyvel a művészetes lánnyal, és furcsácska szobatársával.

„Az a gond az emlékekkel, hogy az ember soha nem tudja előre, mikor törnek felszínre.”

Na a para onnan veszi kezdetét, hogy a fent nevezett Jordan-Abby-Dan hármas lemennek az elzárt régi szárnyba, ahol a Brookline elmegyógyintézet egyik titkos részlege volt. Kiderül, hogy a gyógyintézet utolsó igazgatója valami olyasmit csinált az intézetbe lévőkkel, ami nagyon, de nagyon csúnyán illegális volt, arról nem is beszélve, hogy embertelen.

Nem szeretnék lelőni semmit sem a könyvvel kapcsolatban, mert ezt a művet TÉNYLEG el kell olvasni, és minden lapján pont annyira kell rettegni, ahogy én is rettegtem néha. Rengeteg furcsaság történik meg, halálesetek, régi sorozatgyilkosokról olvasunk, s bejárjuk a pince mélyén rejtőző cellákat, ahol a betegeket tartották, majd a titkos műtőbe, amit úgy rendeztek be, mint egy rohadt egyetem hallgatóját, hogy mindenki pontosan lássa, ahogy az orvos a pódiumon éppen mit csinál…

„Egy őrült világban csak az őrültek épelméjűek.”

Istenem, és akkor még nem írtam arról, hogy a könyvben végig különféle képek vannak, közöttük olyanok, amiket TÉNYLEGES elmegyógyintézetekből szereztek. Egyszerűen… Úristen! Nagyon jól voltak szerkesztve, jó helyre betéve, le a kalappal a szerkesztők előtt.

„Hátborzongató munka lesz, efelől semmi kétségem. Elvégre Michelangelónak is voltak titkos holtestei, nekem miért ne lehetnének, hiszem valahol én is egy művész vagyok, csak másképp, kockáztatok és áldozatok árán…”

A könyv frenetikusan van megírva, épp csak cseppenként adagolja az információkat, miközben nem fél néha a rémületet ránk hozni. Legalább hatszor álltam fel a könyv mellől és mentem ki mindenféle mondva csinált okkal a konyhába, hogy emberek közelébe lehessek, mert ez… ez nagyon durva volt.

Én a végéig nem jöttem rá, hogy most akkor végül is mi áll az egész mögött, mert szerintem igazán nem is lehetett rájönni. Azt hittem a Szobrász tért vissza, és hát… nem akarom lelőni a „poént”, mert ez hajmeresztő lett! Az egész vége, lehet kicsit összecsapott lett, mert körülbelül harminc oldalt hagyott az írónő az egészre, de nem érdekelt, mert az a harminc oldal frenetikus volt!

„Az emberek a maguk módján mind a halhatatlanságot keresik, vagy a gyerekeik útján próbálják átörökíteni nevüket és génállományukat, vagy építészet útján, vagy a tudomány segítségével. Én ezzel a módszerrel próbálom az örökkévalóságnak átadni, amit tudok.”

El sem tudom mondani mennyire várom a második részt, mert biztos vagyok benne, hogy mások is benne voltak a Brookline-on belül az egészben, nem csak az, akit a végén elkaptak, de egy biztos… csakis napsütésben fogom elolvasni, és hótziher, hogy soha az életembe nem fogom betenni a lábam egyetlen épületbe se, ami valaha elmegyógyintézet volt!!!

Egy kicsit bővebben a szereplőkről, Dan a főszereplő, az elején kicsit az agyamra ment, de a történet haladtával és a nyomozásának köszönhetően egyre jobban megkedveltem. Ami a múltját illeti, kíváncsi vagyok mi fog még kiderülni, mert biztos vagyok benne, hogy a jő igazgató nem úgy hunyt el, ahogy leírják, illetve kíváncsi vagyok Dan most akkor kinek is a leszármazottja…

„Az őrültség relatív. Attól függ, hogy ki zár be kit, és milyen rácsok mögé.”

Abby és Jordan, mint a segédek, szerintem nagyon jól alakították a szerepüket. Abby talán egy kicsit földhöz ragadtabb volt, ő inkább az érzelmeket hozta előtérbe a saját nyomozásával. Sok kritikában olvastam, hogy szerintük nincs értelme Jordan nemi hovatartozásának. Nem teljesen értek egyet, először is, mert a rémálmai, amiket elmondott, mind olyan beavatkozásokat festenek le, amiket régen a meleg „kigyógyítására” alkalmaztak, s ő itt inkább a józan kívülállást hivatott bemutatni.

A történet igazából a vége felé kezdett beindulni, de mondjuk volt, amire már korábban rájöttem. Hogy ki is Abby nagynénje, szerintem ez nem volt nehéz, azonban Dan és a gyilkos kiléte… hát az hátborzongató volt. Ahogy az is, ami a végén kiderült az igazgatóról... úristen, nagyon durva volt, amiket leírtak. És a legrosszabb az egészben, hogy nem tudhatjuk biztosra, hogy egyik sem történt meg a való világban!!!

„Amikor végül levette kezét az arcáról, észrevette, hogy szinte véresre dörzsölte magát. Megtörölközött, és megállt egy pillanatra a tükör előtt. Mindig ugyanazt a tükröt választotta. A jobb felső sarkán mély, feketés karcolásnyomok látszottak, és a karcolásokból mindig egy szót próbált kiolvasni, mindig valami mást. A mai estén ez a szó így szólt: SEGÍTS!”

Rengeteg dologról szeretnék még beszélni, arról mennyire elítélem a régi elmegyógyintézeti orvoslást, hogy mennyire undorító dolognak tartom a lobotómiát, a sokkterápiát, de azt hiszem ez nem teljesen tartozik a tárgyhoz.

Összességében elmondhatom, hogy imádtam ezt a könyvet, és mikor épp nem rémültem halálra akkor még szerettem is. Ha nem járkáltam volna ki félelmemben, egy ültő helyemben olvastam volna végig az egészet. Alig várom, hogy a kezeim közé kaphassam a második kötetet, mert egy biztos, a Brookline megváltoztatja az embereket, akik belépnek a kapuin.

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Elég rémisztő, de illik a könyvhöz…

Ajánlom: azoknak, akik szeretnek borzongani, és nem zavarja őket egy kis rémmese, holtak, elmegyógyintézetbeli horror történetek, és régi embertelen kezelések

Figyelmeztetés: napvilágnál olvassátok!

Linkek:

Moly.hu-n

Thea Harrison - Dragon Bound

Half-human and half-wyr, Pia Giovanni spent her life keeping a low profile among the wyrkind and avoiding the continuing conflict between them and their Dark Fae enemies. But after being blackmailed into stealing a coin from the hoard of a dragon, Pia finds herself targeted by one of the most powerful–and passionate—of the Elder Races.

As the most feared and respected of the wyrkind, Dragos Cuelebre cannot believe someone had the audacity to steal from him, much less succeed. And when he catches the thief, Dragos spares her life, claiming her as his own to further explore the desire they’ve ignited in one another.

Kiadó: Berkley
Kiadás éve: 2011
Besorolás: urban fantasy
Oldalszám: 312
Sorozat: Elder Races  (1.)
Eredeti cím: Dragon Bound
Hogyan jutott el hozzám? Alysianak köszönhetően

A fantasy nem áll túl közel hozzám, bevallom őszintén, hogy az urban fantasynak még utána is kellett néznem pontosan - most már tudom mi az. Igazából a könyvnek is azért estem neki, mert nem tudtam mit olvassak a karácsonyra kapott könyveim közül. Ezért elolvastam ezt. Logikus, nem?

“She just said she needed time. I told her I’d give her the afternoon.” 
Rune said, “You’re really going to give her the whole afternoon?” 
“Fuck, no. I lied.”

A könyv főszereplője, Pia, akit ex-pasija megzsarol, hogy megszerezhessen egy tárgyat a rettegett Dragon Cuelebre kincsei közül. A lány tudja, amin megteszi, menekülnie kell, mert a sárkány nem fogja engedni, hogy büntetlenül megússza a lopást, de nem is mondhat nemet, vagy vége az életének. Így hát a félig ember- félig alakváltó, Pia betör a világ legjobban őrzött kincsestárába és ellop egy egycentes, hátrahagyva egy másikat, és egy elnézést kérő üzenetet.

“How . . . is he?” 
“You know Rex Harrison in My Fair Lady?” 
“The professory, growly son of a bitch?” 
“Yeah, well”—she closed one eye, squinted at the skyline and grinned—“Dragos is a lot worse.”

A könyv bonyodalma innen indul ki, Pia exét megölik, s Dragos megtalálj a lányt, s ezzel kezdetét veszi egy nehéz csata, amit az alakváltók ura vív meg a sötét Fey uralkodóval, a hatalomért, s Pia nyakig merül benne. A cselekmény előre haladtával rengeteg régi, misztikus hajjal találjuk szembe magunkat, aminek nagyon örültem. nagy vagyok akkora sárkány-fan, mint a legjobb barátnőm, de azért rossz viszonyban sem vagyunk, végül is a Süsün nevelkedtem… De azért a könyvben szereplő griffek, és viharmadár jobban felkeltette a kíváncsiságomat.

Piát elég könnyen megkedveltem, egy igazi badass csaj, aki tudja hogy rohadt nagy hibát követett el, mikor megbízott expasijába, éppen ezért érthető, hogy nem könnyen tud újra bizalmat adni egy férfinek. Főleg nem egy olyan parancsolgatósnak, mint Dragos.

Pia felt like the faerie had just jumped on her head and started tap-dancing on it. She said, „Are you serious?” 
„As a heart attack,” Trick told her.

Dragos tipikusan az a férfi főszereplő, aki szerintem soha életében nem találkozott hús-vér nővel, úgy bámul rá, mint a 80 éves nagyapám az iPhone-ra, mikor próbálom megértetni vele, hogy honnan és miért jön belőle a kép meg a zene… Amúgy szerethető személyiség a maga alfa módján, csak épp hozzá is kell egy nagy adag türelem és elhivatottság. Vagy az ember lánya sikítva menekül el a látványára is.

Akiket rögtön a szívembe fogadtam azok a griffek voltak, Graydon hatalmas arc, azt hiszem ő lett az ügyeletes új kedvencem, de Rune se sokkal marad le. Valamiért a könyvben lévő többi hölgy szereplőtől nem ájultam el, ami baj, mivel a második kötet főhősnője az itt megismert tündér Tricks, illetve a viharmadár, Tiago.

A cselekmény amúgy nem rossz, pörgős, néha mély levegőt vevős, személy szerint én szerettem. Az egyedüli amitől fetrengtem a röhögéstől, az Pia állati alakja. De most tényleg! Ezt muszáj volt? Majdnem belefulladtam a nyálamba annyira nevettem, hogy ez lehetetlen… Ezen kívül nem volt igazán problémám senkivel sem. Kíváncsi vagyok a folytatásra, bár Trickséké lesz, de talán lesz benne egy kevés Dragos-Pia, illetve alig várom, hogy találkozhassunk, a kis fehér sárkánnyal is.

What, that we’re mates?” She stroked his hard, beautiful mouth. 
“Yes.” He kissed her fingers. “Because we’re getting married.” 
“We’re—” She bit her lip. “That’s your proposal. Just like that, we’re getting married.” 
“Oh.” He reached over the side of the bed, dug into his shirt pocket and then dropped a massive diamond ring on her chest. “There.” 
She rolled her eyes and flopped onto her back. This was too good to pass up. “Well, Dragos, it’s one thing to agree that we’re mates, but I don’t know about marriage,” she said. “I read Cosmo. You eat people. I think divorce court might call that the definition of irreconcilable.”

Összességében egy jó fantasyt kapunk, tele misztikus lényekkel, tündékkel, orkokkal, ogrékkal és a legrosszabbal, egy nyüves hárpiával is, akit nem kedvelek. A főszereplők jók voltak, a cselekménypörgős, és néhol lángra kapott a papír, de mondjuk engem nem szoktak zavarni a szex jelenetek, amíg a könyvnek van értelme, vagyis nem egy Szürke ötven árnyalata…

Ha szereted az urban fantasyt, az alakváltókat és a különböző misztikus lényeket, mindenképpen olvasd el, mert egy jó könyvről beszélünk, ami nem időkidobás. Akikhez hasonlíthatom, leginkább Nalini Singh, Kresley Cole, Sherrilyn Kenyon, de azért nem olyan jó, mint az előbb felsoroltak!!

Értékelésem:

Történet: 5/4,5

Borító: Az első kiadásé borzalmas, a másodiké, amit ide tűztem, sokkal szebb

Ajánlom: a fantasy és a misztikus lények kedvelőinek

Figyelmeztetés: -

Elder Races sorozat:
Az írónő, saját fantasy világában élő alakváltók és más misztikus lények kapcsolatát bemutató sorozat, aminek nyitókötete az alakváltók urának párra találásával nyitja meg a sorozatot, eddig nyolc része jelent meg:

1. Dragon Bound – Pia & Dragos
2. Strom’s Heart – Tricks & Tiago
3. Serpent’s Kiss – Carling & Rune
4. Oracle’s Moon – Grace & Khalil
5. Lord’s Fall – Pia & Dragos
6. Kinked – Aryal & Quentin
7. Night’s Honor – Tess & Xavier
8. Midnight’s Kiss – Melisande & Julian

Kylie Scott - Taktus

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte 
Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, new adult, erotikus
Oldalszám: 384
Sorozat: Stage Dive (1.)
Eredeti cím: Lick
Hogyan jutott el hozzám? Teljes mértékben beleszerettem a borítójába :)

Be kell vallanom, van egy olyan rossz tulajdonságom, miszerint könyvet a borítója alapján veszek meg. Tudom-tudom, vannak köztetek is sokan, akik ilyen rossz szokással élik életük, de milyen sokszor is jártunk úgy, hogy egy gyönyörű külcsín torz belsőt rejtett? Mikor csak azért tartottuk meg az adott borzadályt, mert szemet gyönyörködtető borítója van, netalántán hihetetlenül jó kötést kapott?

„Meg fogom ölni ezt a pasit! Lassan és kíméletlenül! A túlárazott tangámmal fojtom meg. Az aztán tényleg ideális halál lenne egy rocksztár számára!”

Mikor bejelentettem, hogy el fogom olvasni, SŐT meg is szerzem, egy kedves barátnőm, s egyben olvasótársam jelezte, hogy ő már angolul elolvasta, és inkább hagyjam ki az életemből, mert sokat nem veszítek  vele. El kell mondanom, hogy ezekkel a véleményekkel mindketten igen kemények vagyunk, Isten tudja hány könyvnek fordítottam hátat miatta. Általában nem is bántam meg, hogy hallgattam a tanácsára, de nézzük meg, most vajon egyetértek-e vele….

„– Amikor közöltem vele, hogy összeházasodtunk, lehányt – kontrázott rá a férjem.
– Mi van? – Mal hatalmas nevetésben tört ki, még a könnyei is potyogtak. – Komolyan? Basszus, hát ez csodálatos! Ó, öregem, de kár, hogy nem láttam! 
A történelem leggyilkosabbiknak szánt pillantását vetettem Davidre. Ő viszont teljesen érzelemmentesen nézett vissza rám. 
– A padlóra hánytam – pontosítottam. – Nem őt hánytam le. 
– Akkor legalábbis – mondta David. 
– Kérlek, ne hagyjátok abba! – szólalt meg Mal, aki mostanra már fulladozva nevetett. – Ez egyre jobb. 
David azonban nem folytatta. Szerencsére. 
– Most komolyan, fülig szerelmes lettem a feleségedbe, haver! Nagyon király a csaj! Nekem adod?”

Az alapsztori igen egyszerű, Ev és legjobb barátnője elmennek a hétvégére Las Vegasba bulizni, azonban a lány felönt a garatra – nagyon, de nagyon-nagyon durván – és másnap reggel a WC, illetve újdonsült férje mellett ébred. Szerencsétlen lány, hála a nagy adag vodkának, szó szerint SEMMIre se emlékszik az egészből, és újdonsült férje, nem hogy elmesélné neki mi történt, felkapja a vizet és dühöngve elhúzza a csíkot.

Szóval itt vennénk fel a fonalat, és be kell vallanom az első körülbelül 200 oldal tetszett. Egy jól felépített történet volt, amit nagy részben Evelyn vitt a hátán, mert csak róla tudom elképzelni, hogy nem egy érzelmetlen robot. A könyv férfi főszereplője, David volt úgy érzem a könyv egyetlen gyenge pontja. Jól belegondolva, egy teljes mértékben hülye, gyerekes, és teljesen mértékben antiszociális nyomorékot láthatunk benne.

„– Elraboltad a csajt? Ez nagyon állat, de teljesen törvénytelen, Davie! 
Azt hiszem, kénytelen leszel visszaadni nekem! – Valaki felemelte a hajamat az arcom elől, és megláttam Malt, aki mellettem guggolt. – Szia, kismenyasszonyka! Hol marad a puszim? 
– Szállj le a feleségemről, pöcsfej! – David felemelte az egyik bakancsos lábát, és finoman, de határozottan arrébb tolta Malt. – Menj, és szerezz magadnak!”

Egyszerűen azok a húzások, amiket megenged magának a könyvben, röhejes… Az ok, amiért elvette Evelynt egyszerűen nevetséges, az azt követő sértődése gyerekes, és a többi, amit nem merek elmondani… egyszerűen anyaszomorító. A könyv utolsó 50-70 oldalán van egy elég komoly konfliktus, ami miatt Evelyn otthagyja a pasit.

„– Tisztázzunk akkor valamit! Te tényleg nem emlékszel semmire? 
– Nem – mondtam, és nagyot nyeltem. – Mit csináltunk tegnap éjjel? 
– Összeházasodtunk, baszd meg! – morogta.”

ÉS ÉN TELJES MÉRTÉKBEN EGYETÉRTEK VELE! Az egyetlen, amit nem fogok megbocsátani ennek a csajnak az az, hogy visszament… Ne értsetek félre, David nem olyan szürke ötven árnyalatás faszkalap, egyszerűen egy olyan férfi, akin látszik, hogy az anyja nem nevelte meg, hogy örökké kisgyerek marad… S lássuk be, az ilyen emberek nem tudnak felelősséget vállalni egy párkapcsolatért.

„… – Ev, te nem vagy biszex! … 
– A múlt héten még meleg akart lenni. Előtte meg valami zárdát emlegetett. Szerintem ez a mostani állapot azért igazán konstruktív lépés abba az irányba, hogy egyszer majd sikerüljön megbocsátania minden pénisszel megvert személynek, és folytatni tudja az életét ott, ahol abbahagyta.”

A Stage Dive többi tagját elég nehezen tudom magamban megítélni,a z egyedüli, akit megszerettem az Mal volt. Jimmy egy rohadt szemétláda volt, akinek a végén azért elnéztem, hogy egy rohadék, mert a kokós hülye, de legalább a végére megjött a maga esze. Majd meglátjuk, hogy józanon milyen személyiség is… Ami Bent illeti, nem tudok és nem is fogok megbocsátani neki, mert fedezni akarta a rühes testvérét és Davidet. Amit az a kettő tesz, az túltesz mindenen! És még a végén a csajnak áll feljebb (azért hívom csajnak, mert nem ért annyit, hogy megjegyezzem a nevét…)!

„…Nem is csoda, hogy manapság olyan sok a válás! A házasság hatalmas szopás volt, a férjek pedig biztosan mind ilyen gyökerek…”

Összességében nem akarok több szót elpocsékolni erre a műremekre, mert nem ér annyit, azonban azt elmondanám, hogy David egy szemét, Evelynt kedveltem, és sokkal jobb lett volna a könyv, ha a végén Mallal jön össze.

Ami pedig még megdöbbent, az az, hogy vannak olyan bloggerek, akiket kedvelek és adok a véleményükre, és erre a csodára képesek voltak 5 csillagot adni. Sajnos a nagyobb bloggerek, akiket olvasunk, mostanában átestek a ló túloldalára, a recenzióért képesek olyan művekről is áradozni, amik csúnyán nem érdemlik meg. Ezt csak sajnálni tudom, de sajnos ilyen a világ…

„Nem vagyok hajlandó rókázni egy ilyen pasi előtt. 
Megint. 
Mély lélegzetet vett, és az orrcimpái dühösen kitágultak. 
– Nem gondoltam volna, hogy ennyit ittál! Úgy értem… azt persze tudtam, hogy nem vagy színjózan, de… basszus! Most komolyan? Arra sem emlékszel, hogy elmentünk a Venetianbe és gondoláztunk? 
– Gondoláztunk? 
– A rohadt életbe! Ööö… na és az megvan, hogy meghívtál hamburgerezni? Arra emlékszel? 
– Ne haragudj!”

Bármennyire is vágytam egy nagyon jó rocker-hétköznapi lány szerelmi regényre, úgy érzem csak félig kaptam meg. Ne értsetek félre, a könyv első fele nagyon tetszett, azonban a vége hihetetlenül béna lett, s néha úgy érzem túl összekapkodott, mintha az írónő rájött volna, hogy mindjárt túllépi a karakterkeretet. Ezzel nem azt mondom, kedves olvasó, hogy ne olvasd el, sokkal inkább arra kérlek, ne várj csodát!

Értékelésem:

Történet: 5/3

Borító: Nagyon szép, sajnos ezzel húzott be a csőbe….

Ajánlom: igazából azoknak, akik szeretik a zenei együtteseket, és szeretnek velük való romantikus kapcsolatokról olvasni

Figyelmeztetés: a második fele iszonyatos…

Linkek:

Moly.hu-n

Könyvmolyképző

Stage Dive sorozat:

A sorozat 4 kötetből áll, s a Stage Dive nevezetű banda tagjainak szerelemre találását írja le. A könyvek és a bennük található párok:

1. Lick - Taktus (2015) David és Evelyn
2. Play - (?) Mal és Anne
3. Lead - (?) Jimmy és Lena
4. Deep - (?) Ben és Lizzy

Jennifer L. Armentrout - Árnyak

Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe. 
Veszedelmes. Kísértő. Tilos.. 
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül. 
Elbűvölte. Vonzza. Szereti. 
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus fantasy
Oldalszám: 202
Sorozat: Luxen (0,5)
Eredeti cím: Shadows
Hogyan jutott el hozzám? Nem szégyellem, Daemon-fan vagyok :D

Mivel egy 200 oldalas novelláról beszélünk, sokat nem árulnék el róla, különben miért olvasnátok el? Na jó, csak viccelek, a Shadows minden egyes Luxen-rajongónak kötelező olvasmány!

„– Mi van? – csattant fel. 
– Te… te most éppen elmostál egy tálat? – Dee lassan elhátrált, és Daemonre pillantott. – Itt a világvége. És én még szűz… 
– Ne!!! – rivallt rá a két bátyja egyszerre. 
Daemon úgy nézett ki, mint aki valóban hányni fog.”

Örülök, hogy kicsit jobban beleláthattunk a múltba, leginkább annak, hogy közelebbről is megismerhettük Dawsont és Bethanyt, ugyanis a sorozat folyamán elég későn csatlakoztak be, és teljes mértékben nem is hiszem, hogy sikerült megismerni őket.

„– Oké, a reflexeid olyanok, mint egy beszteroidozott macskáéi – nyögte ki.”

A novellájuk iszonyatosan aranyos, és azt hiszem, kicsit kezdem átértékelni, hogy kit is szeretek jobban, Daemont vagy Dawsont, főleg mikor Daw keménykedik. Jó volt megismerni az igazi Bethanyt, túllátni azon a kissé rongyos, idegproblémás lányon, amivé a bezártság és a Védelmisek tették. Alapjáraton Bethany egy nagyon jó női karakter, gondolkozó lány, aki tisztában van önmagával. Nem egy Katy, akit könyvimádata és természetesen az éles nyelve miatt szerettünk meg, de hála a novellának, most már Bethanyt is megszerettem.

„– (…) Ugye tudod, hogy te vagy a kedvenc bátyám? 
Dawson elmosolyodott. Mély hangú nevetés felelt a konyhából. 
– Hallottam, hogy két napja ugyanezt mondtad Dawsonnak. Gondolom, ez azt jelenti, hogy szeretnéd, ha én vinnélek be. 
– Leheeeet – húzta el a választ Dee.”

Ami furcsa volt, az Daemont, látni Katy nélkül, itt még akkora előítélete sincs az emberekkel szemben, mint ami a bátyja eltűnése után lett. Én személy szerint kedveltem ebben a részben is. A három testvér kapcsolatából is láthattunk részeket, aminek külön örülök, hisz így hármójukat elég ritkán láthattuk.

„Daemon a fejét rázat, de az arcára rajongó szeretet ült ki. Bethany akkor értette meg – nem számít, mennyire bosszantja fel egyik a másikat, a három testvér mélyen, őszintén szereti egymást.”

Összefoglalva, akik szeretik a Luxen-sorozatot, kötelező mű, a Dawson rajongóknak a Biblia, a Daemon imádóknak egy kis finomság és mindenkinek, aki csak egy kis időt szeretne messze tölteni a valós világtól, azoknak könnyed kikapcsolódás. Mielőtt nekikezdenénk a sorozatnak, mert úgysem tudjátok letenni többé!

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Mit mondhatnék… Pepe Toth az egyik gyengém…

Ajánlom: a Luxen-rajongóknak!

Figyelmeztetés: Daemon még mindig ördögien szexi!

Karen Marie Moning - A felföld ködén túl

Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét! Bár Adrienne nem biztos abban, hogy helyes engednie a szívében ébredező érzelmeknek, kétségeinél erősebbnek tűnik Hawk elszántsága, hogy maga mellett tartsa a lányt…

Kiadó: Cor Leonis
Kiadás éve: 2015
Besorolás: történelmi romantikus
Oldalszám: 5316
Sorozat: Felföldi krónikák (1.)
Eredeti cím: Beyond the Highland Mist
Hogyan jutott el hozzám? Barrons, Moning, Mac és alapjáraton Tündérkrónikák fan vagyok.

Ez meg mi a halál volt?

Tisztázzuk a bejegyzés legeslegelején, hogy Morningot imádom, egy olyan világot hozott létre, amely emberek milliót volt képes elrepíteni a valós világból. S nem mellesleg, ez a nagyszerű író hozta létre Barronst, már csak magában megéri, hogy koronát helyezzünk Moning fejére. Éppen ezért nem értem, hogy mégis mi a fene volt ez?

Az elején azt hittem, hogy csak egy vicc, és visszatérünk a megszokott Moning stílushoz. Persze, tudom, hogy ez egy korai műve az írónőnek, de ez… ez valami borzalom volt! Ha bárki is a Tündérkrónikák szintjét várta, az inkább azonnal dobja messzire a kötetét, mert még a sorozat borítójáig sem ér fel.

„– Akaratos nőszemély vagy, és én szeretnék egy ilyen akaratos nőszemély vágyának tárgya lenni. Szeretném, hogy éppolyan elszántan add nekem a bizalmad és a hűségedet, ahogy most megtagadod tőlem. Érett férfi vagyok, Adrienne. Türelmesen udvarolok majd – de udvarolni fogok neked!”

A főszereplőnk, Hawke, a Héja egy iszonyatos férfi karakter, akit egyáltalán nem tudtam megszeretni. Egy öntelt szemétláda, aki már átesik a ló túl oldalára. Azt hiszi, mindenki maga alá élvez, a puszta látványától, a nőkkel úgy bánik, mint a mosogató ronggyal. A múltja sem igazán tudott meghatni, bármennyire is sajnálatos az, amire a király kötelezte. Azonban kicsit úgy éreztem, hogy az egész női nemet akarja büntetni azért, mert egy rossz kurva ráparancsoltatott a királlyal.

Arról már nem is beszélve, hogy Hawke pont olyan, mint egy gyerek, az a játék kell neki, ami nem az övé, azzal a kisállattal akar játszani, amelyik nem akar vele, és azt a nőt akarja, amelyik végre nem őt szeretné.

Adrienn nem létezik. Lehetetlenség, hogy valaki ennyire gyorsan átlendüljön azon a gondolaton, hogy visszautazott az időben, és épp egy embertelen, szadista állat kényszeríti férjhez. Sikítania kellett volna, kiakadnia, hisztiznie. Nincs olyan ember, aki nyugodtan elkönyvelte volna, hogy jó, oké, visszautaztam pár évszázadot. Na és? Sajnos nem éreztem úgy, hogy ez megtörténhetett volna. Jó, tudom, mi tisztában vagyunk azzal, hogy nem történik meg, de vannak könyvek, például az Outlander, ami képes volt elhitetni velem, hogy a főszereplő hölgy TÉNYLEG utazott az időben.

„– Igazad van, tényleg akarlak… 
A férfi megdermedt. 
– Tényleg? 
– … a szobán kívül tudni – folytatta a lány.”

A cselekmény végül is semmiről sem szól… annyit ír le, hogy van egy sértődött tündérünk, aki meg akarja szívatni azt a férfit, aki a királynője szerint a legnagyobb és legcsodálatosabb férfi a világon, ezért hoz neki egy lelkileg sérült nőt. A könyvben a két férfi küzdelme megy szerencsétlen Adrienneért, aki értetlenül áll az egészhez, hisz régi sérelmei miatt nem bízik a férfiakban.

Legjobb barátnőm előre jelezte, hogy ne várjak túl sokat a könyvtől, de azért ekkora iszonyatra sem számítottam. Egy-két mondatnál én szinte dőltem a röhögéstől, volt hogy háromszor visszaolvastam, hogy vajon én vagyok-e a hülye, és rosszul értelmeztem a mondatot… De nem! Sajnos a könyvben érződik, hogy Moning még nem kiforrott, ha szabad mondanom, kezdő íróként vetette papírra, amivel nem is lenne probléma…. ha nem a Tündérkrónikákkal találkoztam volna először.

„– Azt mondják, szép, mint egy ifjú isten, és igen gyakorlott a csábítás művészetében! 
– Hírhedten gazdag, és azt mesélik, a kastélya maga az élvezetek hona! 
Adrienne pislogott egyet. 
– Hát ez csodálatos! Egy anyagias, hűtlen, csodaszép playboy, egy igazi önző, szívtelen gazember, rossz memóriával. És csak az enyém! Édes jó Istenem, mivel érdemeltem ki én ezt? – morfondírozott hangosan.”

A mellékszereplők igazából elég feledhetőek voltak, Grimmről, mindig a Grimm testvérek jutottak eszembe, és igazából se nem jó, se nem rossz barát nem volt. Inkább olyan kis semleges személyiség. Talán akiket tényleg sikerült megkedvelnem az Lydia és Tavis volt, meg a bénázásuk a kávéval. Adamet nem igazán tudtam megérteni, de végül is egy tündérről beszélünk, tőlük pedig a racionalitás elég messze áll.

Az egyetlen dolog, ami nagyon tetszett és kiemelném, az a végén található parancs, amit Hawke mondott Adamnak. Istenem, iszonyat részletes volt, és akik a tündérkrónikákat olvasta, tudja, hogy a tündérek bármit megtesznek, amit akarnak, és mindig keresik a kis kapukat. Ténylegesen izgultam, hogy Hawke elrontja-e, de elég vicces kis helyzet volt.

„– És mit kívántál, Grimm? 
– Hawk ugyanazzal a könnyed nemtörődömséggel tette fel a kérdést, amivel a nőügyeit szokta intézni. 
Grimm lassan, ráérősen elmosolyodott. 
– Egy lányt, aki nem akar téged. Egy csinos, nem, egy földrengetően gyönyörűlányt, aki okos és bölcs is a tetejébe! Olyasvalakit, akinek tökéletes az arca, tökéletes a teste, és a tökéletes szájacskájával tökéletesen mondja neked, tökéletes barátocskám, hogy: nem. És azt is kívántam még, hogy hadd nézhessem végig a csatát!”

Természetesen happy end, a könyv vége, de egyben egy elég szomorú pillanata is volt az életemnek, mikor letettem a könyvet, ugyanis soha életembe nem hittem volna, hogy azt fogom leírni egy Moning könyvről, hogy ez bizony gyenge volt. Nem csak mint fantasy könyv, hanem mint skót romantikus könyv is, kapásból harminc másik, sokkal jobb skót könyvet tudnék megnevezni.

Összességében tehát elmondhatom, hogy A felföld ködén túl nem túl nagy durranás, sőt, akik szerették a Tündérkrónikát, őket kérem, hogy ne olvassák el! 

Értékelésem:

Történet: 5/2

Borító: Öhm...

Ajánlom: bárkinek, aki NEM olvasta a Tündérkrónikákat, és azoknak, akik SOHA életükben nem olvastak még skót történelmi romantikust

Figyelmeztetés: talán az évem eddigi legrosszabb olvasmánya...

További linkek:

Moly.hu-n

Boldog Karácsonyt!

Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepet Kívánok

minden rendszeres olvasómnak, és minden szerencsétlen, 

idetévelyedett léleknek!

Remélem minden karácsonyfa alá jutott egy Daemon Blak, Ambrózy Richárd, Lord Maccon, Curran, Barrons, Raphael, Illium, Sam, Jace, Ash, Peeta, Eylas, Hunter, Rafe, Balthazaar, Janvier, Hawke, és megannyi könyves álompasi!

Ivy MacGregor