Anne L. Green - A remény hajnala

Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne.

Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni.

A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának.

Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak? 
És a múlt engedi-e a felejtést?

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2015
Besorolás: modern romantikus
Oldalszám: 192
Sorozat: -
Eredeti cím: -

A 2014-es és 2015-ös év rengeteg új kiadót szült, ami színesebbé és izgalmasabbá tette a hazai könyvkiadást. Az Álomgyár kiadó 2012-ben alapult, s évről-évre egyre több s több könyvet dobnak ki a hazai piacra, idén pedig egy újabb írónőt köszönthettek a soraikban, Anne L. Green neve által. A romantikus első könyves író, A remény hajnala címmel jelentettem meg modern romantikus könyvét, amit volt szerencsém megkaparintani.

Aki rendszeresebben nézi a blogot, vagy olvasgatja a véleményemet a moly.hu-n, tudhatja, hogy nagyon kritikus vagyok a magyar írókkal szemben. Most először két fal közé szorulva fogom megírni a kritikámat, hisz először is a magyar írók 90%-a az őrületbe kerget az olvashatatlanságával, Anne L. Green-t pedig büszkén mondhatom barátnőmnek. De… ahh mit is sírok itt, ha nem tetszik úgyis megmondom az igazat…

– Fogd be a pofád, kisanyám, mert kikaplak a helyedről – üvöltötte a látogató. 

– Van valami probléma? 

– Az úr Mr. Johnsonnal akar beszélni… – Szegény Ivynak a rémülettől elvörösödött az arca. 

– Mr. Johnson nincs bent – mondtam határozottan. 

– Te meg ki a fene vagy? – fordult felém a fickó. 

– Mr. Johnson személyi asszisztense vagyok, és ha nem képes normális stílusban beszélni velem, kidobatom magát a biztonságiakkal. – Olyan hűvösen és ridegen közöltem ezt, hogy magam is meglepődtem. Úgy látszik, sokat tanultam Mr.Fagykirálytól.

A regény hősnője, Amy egy aprócska városban él, szeretett bátyjával, valamint nagynénjével és nagybácsijával. A lány fiatalon elvesztette a szüleit, s sajnálatos bajba kerül, mikor felhívja magára a figyelmét a helyi mindent uraló család fejének, fiáét. A férfi, bár inkább hívnám mocskos disznónak, megpróbálja megerőszakolni a lányt, s mikor nem jár sikerrel megfenyegeti a lányt, hogy ha nem lesz az övé, akkor a családja látja kárát. Így Amy úgy dönt, elhagyja a várost, és San Franciscoba költözik, hogy egy régi álmát valóra válthassa.

A főhős, Matthew Johnson családi élete kész katasztrófa, s ezért inkább a munkájába temetkezik, s teljesen ennek is él. Amy hozzá szegődik személyi asszisztensként,  miután megérteti a férfival, hogy egy lehetetlen, előítéletes alak, ha csak azért nem hallgatja meg Amyt, a munka miatt, mert nő. A kapcsolatuk az első hónapokban inkább a nélküled, a csaták, a kiabálás uralja. Ahogy halad azonban a történet, egyre jobban egymásra találnak, együtt oldanak meg kezelhetetlen, s nehéz ügyeket.

"A rosszat mindig valami jó követi, ezért van az eső után szivárvány."

Rengeteg dolog volt a könyvben, amiért azt mondom, hogy ez egy jó romantikus könyv. Aki a prológust elolvassa, már érezheti, hogy Miss Green nagyszerűen bánik a szavakkal, nagyon jó táj leíró és érzékeltető. A regény egyetlen pontján sem érezte, hogy unnám magam, nem voltak olyan mondatok, amik ne illettek volna a szövegkörnyezetbe.

A mellékszereplők egy szerelmi történethez tökéletesen vannak leírva, főleg egy modern regényhez. Ott van a főszereplő legjobb barátnője, aki segít, ha baj van, a kedves testvér, a gonosz anya képe. Elég sokszínűek, de nem hajaznak a könyv elhappolására. A cselekményszál nem rossz, látjuk magunk előtt a történet fonalát, nagyszerűen lehet követni, hogy miért és mit is csinálnak a szereplők.

"– Engem ne akarjon irányítani! – kiabáltam. 

– Már megint magázol. Nem térhetnénk vissza a… 

– Nem! – kiáltottam. Ezzel kiütöttem nála a biztosítékot. 

– Amy, te egy nagyon makacs nőszemély vagy, csak az a helyzet, hogy én még nálad is sokkal, de sokkal csökönyösebb vagyok."

Azonban nem egy tökéletes műről beszélhetünk, rengetegen írtál a moly.hu-n, hogy nem tetszik nekik az írónő stílusa, ez lehetséges, Anne még nincs azon a szinten, hogy boldog-boldogtalannak tetszen, azonban ezt nem várhatjuk el egy elsőkönyves írótól! Olvastam arról is, hogy sokan butyutának, s kliséhalmaznak tartják. Voltak-e benne klisék? Még szép, de a mai világban már miben nincs klisé?

Én ezekkel szemben két dolgot emelnék ki, ami nem teljesen tetszett. Az egyik a visszatérő tragédia, Amy legjobb barátnőjét, Cat-et egyszer bedrogozzák, s egy csapat férfi végigmegy rajta. Majd Matt kishúga is ugyanezen megy keresztül, illetve a lányt üldözi egy férfi, aki bántani akarja, megleckéztetni. Hmmm… végülis Amy is egy ilyen fickó miatt jött el a városából, nem? Ezek a visszatérő cselekmények voltak, amik szöget ütöttek bennem, illetve az, hogy sokszor olvastam volna még. Túl kevésnek érezte egy fejezetet, talán még folytattam volna, kicsit nyújtottam volna.

"Az igazi barát az, aki akkor jön,amikor mindenki más megy."

Ezek voltak a negatívumok, s most a pozitívum. Amy egy erős karakter, ez sokaknak nem tetszhet, azonban egy olyan világban, ahol tengert lehetne rekeszteni Bella Swanokkal, szerintem jó kis felüdülés. Amit kiemelnék az az volt, hogy Amy nem félt húzni Matt-tet, hogy az végre kimutassa a foga fehérjét. Lássuk be, eddig a főhősnőink, csak bőgtek, és nyalogatták a sebeiket, ahelyett, hogy bevetették volna a női bájukat.

– Én hoztam a kávét, Ivy nagyon elfoglalt – jegyeztem meg, s közben nem néztem Mattre. Helyette Alexre mosolyogtam szélesen. 

– Tedd le! – utasított Matt. 

– Alex, örülök, hogy látlak! Áll még az a múltkori vacsorameghívás? 

– Persze sosem beszéltünk ilyenről, csak kibújt belőlem a kisördög. Alex hol rám pillantott, hol a barátjára, kapkodta a fejét. Tudtam, hogy sejti, mi folyik itt. Matt kezében nagyot pattant a ceruza, ahogy eltörött. Én úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. 

– Természetesen – felelte Alex vigyorogva, hosszú szünet után. 

– Remek. Ma este? 

– Öööö… jó, legyen. – Odaléptem hozzá, és megigazítottam a nyakkendőjét. 

Mattnél végképp elszakadt a cérna. 

– Ez egy munkahely, Miss Avens, nem holmi bár, ahol pasikat szedünk fel.

Matt és Amy kapcsolata nem éppen zökkenő mentes, rengeteg problémával néznek szembe, mind lelkileg, mind testileg, de úgy gondolom ütős párost alkotott velük az írónő. És amennyiben a kezetek ügyébe kerül a könyv, kérlek vizsgáljátok meg jobban a Matt titkárnőjének a nevét.... hát majdnem eldobtam a könyvet a buszon, mikor megláttam. Azt hiszem egy ideig nem fognak mellém ülni azok, akik ott voltak :D

Összefoglalva, Anne L. Green egy olyan első könyvvel rukkolt elő, ami nagy reményekkel kecsegtet. Lássuk be, a világ olyan butyuta, hihetetlen és stílustalan történeteket szeret olvasni, mint A szürke ötven árnyalata, vagy különböző szexkönyvek. A modern romantikus könyvek másról sem szólnak, mint korbácsról, bilincsekről… Nem is tudom mikor olvastam utoljára normális szereplőket felvonultató MODERN szerelmi regényt. Ha épp olyan hangulatom van, is előbb fogok kezembe kapni egy történelmi romantikust, mintsem az Ulpius, vagy mit tudom én melyik kiadótól megjelent szennyet!

Végül szeretném kiemelni, hogy nekem iszonyatosan tetszik ez a barna borító, amit készítettek, bevallom elég merész volt, hisz azért lássuk be, nem az a szín, ami levirít a boltok polcairól. Azonban a könyv belső részével annyira nem vagyok kibékülve. A belső tervezés, nem tudom egyáltalán volt-e, de a Könyvkuckó Kiadó-féle romantikus sorozatra emlékezetet, nincs benne semmi. De a legrosszabb, amin nem tudom lehet-e a kiadó későbbi kiadványaiban változtatni az a betűméret. Nagyon sokan, akik folyamatosan olvasnak, legyen az napfényben, vagy épp lámpa fénye mellett, a betűk egy idő múltán, főleg ha ennyire picik, könnyen összemosódnak. Szeretném felhívni erre a kiadó figyelmét, én magam elég rossz szemeket kaptam a mindenhatótól, és sajnos volt, hogy előre-hátra húzogatva próbálom rendesen befókuszálni a könyvet.

"A hajnal mégis az emberek örök reménye."

Tudj meg róla többet:

Molyon

Facebook

Álomgyár

Értékelésem:

Történet: 5/4

Borító: Nekem nagyon tetszik

Ajánlom: azoknak, akik unják az üresfejű, tesze-tosza főhősnőket és a szex könyveket

Figyelmeztetés: elsőkönyves írónő

Interjú az írónővel!

Az a megtiszteltető lehetőségem akadt, hogy magával az írónővel beszélgettem, és beleegyezett, hogy készíthetek vele egy rövidke interjút. Remélem ezen keresztül ti is felfedezitek azt a személyt, akit nekem volt szerencsém megismerni.

Először is szeretném  megköszönni a lehetőséget, hogy interjút készíthetek veled. A 2015-ös év egyik újonnan felfedezett írója vagy, aki az Álomgyár neve alatt adta ki az első könyvét, A remény hajnala címmel. Az első kérdésem már biztos a füleden jön ki, de azért felteszem. Miért lettél író?

Ezen sokat merenghet az ember, de egy biztos, ha belekezdek, teljes odaadással temetkezem bele az írásba. Eleinte (a középiskolába) csak saját szórakoztatásomra írogattam kisebb történeteket, verseket. A regény írás az új és izgalmas kihívásnak ígérkezett.

Megmutatni magam nem igazán akartam, ezért is választottam egy zárt csoportot álnéven, mert kíváncsi voltam vadidegenek, akik nem ismernek mit szólnak majd hozzá.

Szenvedélyesen szeretem az írást, nem fáraszt, sőt feltölt, mert kiírom magamból a feszültséget. Szeretem az érzést, ahogy a betűk szavakká, a szavak mondatokká, a mondatok történetté formálódnak a lelkemben, majd a papíron. Teremtek magamnak egy másik világot, amely az otthonommá válik - még ha rövid időre is- , és szeretek hazatérni. Szeretem, amikor elmenekülhetek a magam alkotta kis világba. Elrugaszkodom a valóságtól, kicsit elfelejtem a gondjaimat.

Milyen érzés, hogy végre a kezedbe foghatod a művedet? Megszagolhatod a papír lapjait, s érzed az ujjai alatt a borító, hideg, sima kartonját?

Hát ez nagyon furcsa érzés volt. Mikor Viktor - a kiadótól - először a kezembe nyomta az első példány, még olyan forró volt, hogy azt hittem meggyullad a kezembe. Nézegettem, de nem akartam hinni a szememnek, vegyes érzelmeim voltak. Viktor annyit mondott:

"Hát, ami azt illeti láttam már írót jobban örülni az első nyomtatásba megjelent könyvének." 

Megvallom őszintén akkor esett le, mire is vállalkoztam. Csodás élmény volt hónapok munkáját végre egyben látni, de ugyanakkor szembesültem a ténnyel, hogy ezt mások is olvasni fogják. 

Úgy küldtem el a kéziratot a kiadónak, hogy senki nem tudott róla - még a férjem és a legjobb barátnőm se. Most pedig megmutatom az egész világnak, hát ez elég éles váltás volt. Kicsit összezavarodtam. A pillanat, amikor minden a helyére került a könyvbemutató volt. Megköszönhettem azok támogatását, akik segítették a munkám. A remény hajnalát a kezembe fogva leginkább az jut az eszembe, hogy milyen hálás lehetek a Sorsnak, hogy ennyi csodás ember vesz körül, mert nélkülük nem sikerülhetett volna.

Én már tudom, hogy semmi sem lehetetlen. Az álmokért küzdeni kell! Én komolyan hiszem, hogy az álmainkért csak saját magunk küzdhetünk, mióta anya lettem, jöttem csak rá igazán, hogy az élet csak pereg, pereg. Az, hogy a végén milyen filmet nézek végig, rajtam áll, de én már ott látom A remény hajnalát :-)

Hihetetlen élmény lehet, és még egyszer gratulálni szeretnék neked a könyvedhez. Kérlek mesélj egy kicsit a könyvedről, honnan vetted az ihletet, hogy jöttek létre Amyék karaktere? Mintáztad őket valakiről? A történet hogyan született meg?

Ez a történet, már régóta kialakulóban volt a fejembe. Hogy mi inspirálta? Először is olyan történetet szerettem volna írni, ahol nem feltétlen a férfi a főszereplő, aki az eszmei álomképpé válik. (legtöbb romantikus történet alapja ugyanis ez). Szerettem volna bebizonyítani, hogy annak ellenére, hogy inkább nők olvassák, szerethető lesz a történet, hogy egy nőé az erősebb szerep. Kétség kívül ő lett a remény hajnala legmegosztóbb személyisége. Kapott ő hideget-meleget, megannyi pozitív és negatív kritikát egyaránt. A határozottsága, magabiztossága nem nyerte el mindenki tetszését, de nincs is ezzel semmi baj. Nem vagyunk egyformák. Számomra Amy karaktere, egy olyan nőt mutat be, aki képes megküzdeni az élet akadályaival, kitartó és nem riad meg semmitől. Gyakran előfordul, hogy én is ilyen vagyok, és időnként szeretnék ilyen lenni. Fejjel megyek a falnak, és szeretnék mindig erős lenni. 

Ami Mattet illeti nem kívántam őt álom pasinak beállítani, hiszen olyan amúgy sem létezik ilyen. Én élvezem a csatározásokat, és ő vele lehetett csatákat vívni...ugyanakkor az ő karaktere az, amelyik a legtöbbet formálódott Amy hatására a történet során. 

Hogy merítettem e őket bárkiből is? Magamból... :-) lehet találgatni, de én legtöbbször inkább a mellékszereplőimben jelenítem meg a valóságban körülöttem lévő embereket.

Igen, ez ismerős. Nagyon sok író mellett állnak olyan emberek, akik nélkül nem tudnának írni, vagy épp nem jutottak volna el erre a pontra. Az életedben vannak olyan személyek, akik nélkül nem lennél Anne L. Green?

Ez egy nagyon fontos kérdés, mert nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy, amin életem során végig küzdöttem magam, mindennek hatása van erre. Minden formálta a lelkem, az elmém. Ezáltal köszönettel tartozom minden barátnak, aki elkísért ezen az úton és minden ellenfelemnek is, mert ők tanítottak meg küzdeni. 

Egy ismerős fogalmazott úgy a minap: "Te a vágyaidat írod ki magadból, a romantikára és izgalomra való éhségedet, de ha mindezt egy napom megkapod, már nem leszel többé képes írni." Elsőre kicsit mellbe vágott, de rádöbbentem, hogy sok igazság volt a szavaiban. A gyerekem születése előtt a munkám is izgalmasabb volt, bár megmondom őszintén nem bánom, hogy most inkább a papíron élem az izgalmakat :-)

Felsorolni is hosszú lenne annyi embernek tartoznék köszönettel: a férjemnek, a legjobb barátnőmnek, az igaz barátoknak, de kiemelném a kis lányomat, aki bár csak 4 éves, de több mindenre tanított meg az életről, mint előtte bárki. Miatta vágtam bele ebbe az egészbe. Mikor elfogadták a kéziratot bizonytalan lettem akarom e én ezt, akkor azt mondta az én drága barátnőm: "Hogy fogod a gyerekedet biztatni, hogy küzdjön az álmaiért, ha te magad nem teszed?" Ebbe a mondatba kapaszkodom, mikor elbizonytalanodom. 

Ez nagyon bölcs kérdés volt, s remélem nem adod fel az álmaidat, példát mutatva ezzel a kislányodnak. Manapság igen divatos az írói álnév, leginkább az angol hangzású. Mit gondolsz, miért van ez így, és miért is választottad pont az Anne L. Green-t?

Az induláskor még, nem akartam a nyilvánosság elé állni, a környezetem és a kiadó győzött meg az ellenkezőjéről, de addigra már leadtam a nevet (lehetett olna változtatni, de nem akartam). Kicsit olyan ez, mit a tudat hasadás. Amikor írok Anne L. Green vagyok, amikor nem akkor csak egy nő, egy feleség, egy anya, egy barát és munkaerő. 

Hogy honnan a név? Tinédzserkoromban volt egy kedvenc sorozatom, biztos ismered: "Anne a zöld oromból". Imádtam, több százszor is megnéztem. Így egyszerűen csak Anne -ként írtam a verseimet, történeteimet. A múlt évben azonban, amikor egy zárt csoportban topikot kértem az admintól, ki kellett találnom egy teljes nevet. A film jutott eszembe, ezáltal nem volt nehéz kitalálni: megszületett Anne Green, csak "L" nélkül. Az "L" betűvel a közepén lettem ÉN része Anne Green-nek (vezetéknevem kezdőbetűje), ezáltal forrt a fantázia és a valóság eggyé. 

Már privát beszélgetésben volt róla szó, de gondolom másokat is érdekel, hogy mégis hogy fogadod a kritikákat? Elszomorítanak? Elolvasod egyáltalán őket? És ha igen, akkor megfontolod, vagy a szívedre veszed őket?

Na pont erre céloztam a kérdésedre válaszolva, hogy milyen érzés volt először a kezembe venni, tudtam, hogy nem tetszhet mindenkinek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a negatív kritika nem esik rosszul, de elolvasom, mert lehet inspirál. Van amivel egyetértek, és valamivel nem. Ahogy mondtam az előbb, nem vagyunk egyformák. Viszont volt egy mélypontom (pont egy negatív kritika miatt az NLGrín stílusomat illetően), amire ráéreztek az olvasóim a csoportban. Érdekes, hogy egy-egy írásomból mennyire éreznek engem, ez megható és ugyanakkor megdöbbentő... 

Ekkor kaptam ezt az idézetet privát üzenetben és szerintem ez mindent elmond, nem is tennék hozzá semmit:

"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva."

Mesélhetsz nekünk egy kicsit a következő könyvedről? Miről fog körülbelül szólni, és mikorra várhatjuk?

Az összes megírt történetem közül ez a legkedvesebb nekem: A sötétség fogságában.

Andrew Dark NEKEM az igazi "álom" pasi. Lehet lesznek, akik nem értenek majd ezzel egyet - hiszen ő sem lesz tökéletes -, de valljuk be: vonz minket nőket a rossz fiú, aki megmentésre vár ;-) nos Chris sem lesz ez alól kivétel. 

Elöljáróban csak annyit, hogy itt sem szokványos módon indítom az ismerkedést. 

Chris drogcsempészek fogságába esik, miután bátyja magára haragítja egy bűnszervezet vezetőjét, azaz Andrewt. A szókimondó, csinos nő élete veszélybe kerül, de az igazi kockázatot az a kínzó szenvedély és őrült vágy jelenti számára, melyet akkor tapasztal, mikor jóképű fogva tartójának tengerkék szemébe néz. Teljesen összezavarodik, mert ott talál önmagára, ahol a legkevésbé számít rá. Egyetlen dolog válik számára egyre világosabbá: senki nem az, akinek mutatja magát. A könyv nagy dilemmája, hogy Andrew Dark, a sármos rosszfiú vajon tényleg csak egy gátlástalan bűnöző vagy jóval több ennél? A könyvben folyamatosak lesznek a belső vívódások, megszűnnek a józan, ésszerű döntések és már csak a féktelen szenvedély marad. Leginkább azonban az a gondolat foglalkoztatott: hogy mászhat ki valaki abból a veremből, amit saját maga ásott. Vajon a férfi múltjával és ellenségeivel van-e esélyük a felhőtlen szerelemre, vagy elnyeli őket a sötétség? 

Egy kedves olvasóm kifejtette nekem tegnap mit is jelent az NLGreen stílus:

"Bármelyik történetedről is beszélünk, a szenvedély, az érzelmek, és a fordulatos akciók alkotta triumvirátus gondoskodik arról, hogy ne unatkozzam" 

Nos, ebben a történetben sem lesz ebben hiány. 

Remélem kialakul majd az olvasó köröm, akikkel élvezettel oszthatom meg az írásaimat.

A megjelenést novemberre tervezzük és már lázasan folyik a munka...

Köszönöm szépen az interjút, Anne, további szép estét!

Neked is Ivy!

Nalini Singh - Blaze of Memory

Dev Santos discovers her unconscious and battered, with no memory of who she is. All she knows is that she’s dangerous. Charged with protecting his people’s most vulnerable secrets, Dev is duty-bound to eliminate all threats. It’s a task he’s never hesitated to complete…until he finds himself drawn to a woman who might yet prove the enemy’s most insidious weapon.

Stripped of her memories by a shadowy oppressor, and programmed to carry out cold-blooded murder, Katya Haas is fighting desperately for her sanity itself. Her only hope is Dev. But how can she expect to gain the trust of a man who could very well be her next target? For in this game, one must die…

Kiadó: Berkley/Gollancz
Kiadás éve: 2009
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 400
Sorozat: Psy-Changeling (7.)
Eredeti cím: Blaze of Memory

Úgy tűnik Nalini lázban égek, hisz minden hétre jut belőle, most a Blaze of Memoryt hoztam el nektek, a Psy-Changeling sorozat hetedik részét, ami a Magyarországon csak öt részt ért meg a Dark Egmont gondozásában. Sajnálatosan a mi kis országunk tele van, írókhoz nem értő kiadókkal, akik még mindig nem karolták fel a CSODÁLATOS Nalini Singhet és az ő sorozatait, de nem adom fel! Én reménykedek még benne, hogy a kiadók közül valaki észhez tér és végre belátja, hogy nem szar, erotikus, klisés semmitmondó betűhalmazokra van szükségünk, hanem minőségi történetekre és könyvekre.

A Blaze of Memory és az ezt követő Bond of Justice –t tartják a Psy sorozat leggyengébb láncszemeinek, akiket ismerek – és már olvasták a könyveket – is kevésbé áradoztak ezekről a kötetekről. Hol tényleg gyengébb lenne? Nem, nem hiszem, hogy az lenne, azonban szembe kell néznünk vele, hogy most először a sorozat szempontjából NEM alakváltók cipelik a könyv súlyát. És lássuk be, bármennyire is szexi Dev Santos, azért nem egy Lucas vagy Dorian.

Sascha sighed. “Would you two stop looking at each other as if you’re about to get into a shoot-out?” 
“No guns,” Dev said without taking his eyes off the DarkRiver alpha. 
Sascha scowled. “Lucas.” A command to behave. 
The leopard alpha’s eyes lit with feline amusement. “I will if he will.” 
On the bed, Cruz’s lips curved slightly as he waited for Dev’s answer. 
“Since you’re a guest,” Dev said, leaning back against the wall by the door, “I suppose I’ll have to let you win this round.” 
“Generous of you.” Lucas moved to echo Dev’s position closer to his mate. “See, Sascha, we’re all friends now.” 
Instead of answering, Sascha focused on Cruz. “How old do you think they are?” 
Cruz’s cheeks actually dimpled as he smiled. “Ten?”

Szóval az elején kezdve, Nalini feldobta az ötödik kötetben (Mine to Possess), a Feloldozásban ezt az Elfeledettek témát, ami azóta is kis polipként feszíti az agyamat. A kiugrott mentál ősöket követő generáció kapta ezt a nevet, akik egy árnyékhálón élnek és a Shine alapítvány védelmezi őket. Az alapítvány mindható, iszonyatosan szexi és szörnyen zárkózott igazgatója Dev Santos a lakása előtt talál rá egy eszméletlen nőre, akiről kiderül, hogy nem más, mint a halottnak hitt, Ekaterina Haas – aki nem emlékezne rá, ő volt Ashaya asszisztense, akit annyira megsiratott.

A lány furcsamód semmire sem emlékszik, le van gyengülve, és be is van drogozva, de abban valahogy mindenki biztos, hogy nem véletlenül tették le pont Dev ajtaja elé. Nagy rá a valószínűség, hogy meg akarja ölni a férfit, erre programozták be azalatt az öt hónap alatt, míg eltűnt, de csakhogy biztosra menjenek, Dev úgy dönt az a legbiztonságosabb, ha a saját házába szállásolja el, a már Shine és Dev által átkeresztelt Katyat, hátha biztos megöli. ??????? Gyerekek, lehet, hogy én vagyok nagyon hülye, de nem csókolgatok egy piranha-t, mert tudom, hogy arcon haraphat. Akkor mi az istenért akar Dev egyedül maradni a lánnyal???

"Then you're damn well obeying every order I give you.Understood?" His voice way pure frost, protective rage barely contained. 
„Yes” 
Dev's grandmother sighed „That's not the way, beti. With men like my grandson, you have to be disagreeable on principle."

No mindegy, Dev magához költözteti Katyat, és teljesen  beindul attól,a  hogy a lány a smoothie-t szívja a tökéletlen szívószálon keresztül. Majd előkerül egy telepata Elfeledett gyermek, akiről Dev maga akar gondoskodni, így visszatérnek a Shine-hoz. Itt aztán kiderül, hogy beleér a kezük a bilibe, kiderül, hogy Katya nem is olyan szelíd mint hitték, hisz kiderül, hogy erős telepata, amit eddig eltitkol. Természetesen Dev kiakadt, hogy ÚRISTEN! az ismeretlen nő, aki meg akarja, ölni, és smoothiet is úgy iszik mintha valami mást szívna képes neki hazudni! Ki a fene gondolta volna! Ez a Katya… rögtön minden kis titkát el kellett volna mondania Devnek…

No mindegy, nem megyek végig a történeten. Természetesen végig tudjuk, hogy Katya agyának programozása mögött csakis Ming LeBon állhat, aki azért, hogy a lány mindenképpen végezzen Dev-vel, egy időzítőt rejtett a lány agyába, ami minden egyes tétován eltelt nap után felemészti a lány agyának egy részét. – Baszki, ez mennyire embertelen? Csak elképzelni, hogy valaki feltépi az elmémet és azzal szórakozik, is borzalmasan hangzik. De hogy a saját testem áruljon el, és építsen le… ez borzalmas dolog.

A történetet azt hiszem ezért érzik sokan gyengébbnek, mert már hozzászoktunk egy baráti, családi hangulathoz, ami a falkákban uralkodik, s ezek után nehéz egy újabb kis világot – az Elfeledetteket megismerni. Azonban, hogy gyenge lett volna? Nem hiszem. Szögezzük le, hogy itt emberekről van szó, nem várhatjuk el tőlük, hogy a fák ágain rohangáljanak és vagdalkozzanak  a karmaikkal. Azonban a szereplőket sem írhatjuk le! Katya hihetetlen lelki erőről tesz tanúbizonyságot, mikor nem lesz öngyilkos azonnal, hogy kikerül Ming karjaiból, majd akkor mikor a halálával nem törődve megakarja menteni Devet. Talán utoljára ilyen jellemet Brennában láthattunk.

"Dev shook his head „I heard you mated with a wolf” he said to the beautiful redhead who lifted her hand in a small wave. 
„The trauma's just starting to wear off”"

Dev erős, független férfi, akinek szüksége van Katyara, hogy egy kicsit kizökkenjen a hétköznapok, monoton és sokszor embertelen feladatra késztető munkájától, ami azzal fenyegette a férfit, hogy felemészti. Ahogy olvastam a Shine-ról, lassan rá kellett jönnöm, hogy Dev, azzal, hogy ő vezeti egyfajta Tanács, önmagában. Neki kell döntenie életek és halálok fölött, ő találkozik a megtört Elfeledetekkel, ő látja a gyerekeket, akiket tönkreteszi, hogy nem tudják kik is ők. A munkája hihetetlen önfegyelmet és lelki válság kezelést követel meg a férfit, így hát nem is furcsa, hogy túl kemény, rideg férfivá vált, aki a hatalma által csak a fémekben talál vigaszt, amik ugyanúgy csak hidegebbé teszik őt.

"He'd have to let her go, press a final kiss to her lips, and hope that heaven was real, that one day, he might look up, and there she'd be."

Természetesen régebbi arcok is feltűnnek a könyv lapjain, Lucas, Sasha, Ashaya, Dorian, Brenna és a szexi Judd, akitől még mindig csak olvadozni lehet, hisz ő volt a nap hőse. Természetesen a Tanácsba is betekintést nyerünk, ahol úgy veszem észre Nikita kezd észhez térni, és átlátni a dolgokat, míg Ming még mindig egy rohadt, szadista állat.

A könyv vége, teljes mértékben vitte a Legelszomorítóbb és megríkatóbb, totál jobbat érdemelnék kategóriákban a fődíjat. Katya haldoklását, illetve Dev gondolatait az elválásról olvasni… Szerintem nincs annál rosszabb, mikor egy szeretted élete fölött kell döntést hoznod. Én is voltam már ebben a cipőben, annyi gondolat fut át az agyadon, mikor odaadják a kapcsolót a kezedbe, és NEKED kell eldöntened, hogy mikor fog meghalni az akit annyira szeretsz… Soha, senkinek nem kívánom ezt az érzést!

"As the years pass, I hope you'll remember that, the your children's children will remember that. And when tha shadows return, as they eventually will, remeber this, too – we survived once. And we'll keep on surviving. 
Nothing is stronger than the will of the human heart.
With all my love, 
Mom"

Nalinitől nem újdonság, hogy a fejezetei végére betesz valami meglepetést számunkra. Ebben a könyvben, Dev felmenőiről olvashatunk, akik kiugrottak a hálóról, leírja Nalini, milyen reménytelennek látták a világot, hogy omlott össze egy egyszer dicső faj, miként üldözték azokat, akik nem voltak hajlandók a Csendességet választani…

Azoknak, akik azt mondják, hogy a Blaze of Memory egy gyengébb könyve a sorozatnak, csak annyit üzennék, hogy nem gyengébb, azt hiszem Nalini lelkileg sokkal magasabbra emelte ezt a könyvet, mint azt bármelyikünk is meg tudná érteni. Azoknak, akik az elolvasása előtt állnak csak annyit mondok, hogy ne akciót és vért várjanak ettől a könyvtől. Sokkal inkább emlékeket, érzelmeket és egy hihetetlenül elmerülő lelki harcot várjanak.

Ha érdekel a könyv:

Moly.hu

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Az angol 10 csillagos, de az amerikai...
 (röhögve fogja a fejét és kínosan vihog)

Ajánlom: mindenkinek!

Figyelmeztetés: istenem, totál sírtam a végénél....

A könyveket egymás után olvassátok, mert nagyon egymásra épülnek!

Ismerd meg az írónőt!

Nalini a Fidzsi- szigeteken született, eddigi évei alatt rengeteget utazott, bejárta Új-Zélandot, három évig élt Japában, és körbeutazta Ázsiát. Jelenleg is Új-Zélandon él, de állandóan újabb és újabb utakat tervez és szervez magának, hogy láthassa a világot. Ezekről az utakról amúgy Naplót is ír, amit ezen a LINKen olvashattok.

Dolgozott már ügyvédként, könyvtárosként, édességgyárban munkásként, volt már pénzügyi dolgozó, illetve angol tanár is. De igazi hivatása mellett végül boldogan él, író lett belőle.

Elmondása szerint imádja az egyedülálló karaktereket (ki gondolta volna?), a boldog befejezéseket és imádja a hangocskákat a fejében, amik írásra ösztönzik. 2002-ben adta ki első könyvét, ami Desert Warrior címen került a boltokba.

Eddig összesen három sorozatot indított útjának, A Guild Hunter-t (Mo-n.: Angyali vadász), 

a Psy-Changeling-et (Mo-n.: Egy világ - két faj - álanndó küzelem), 

illetve a Rock Kiss szériát. Ezek mellett rengeteg novellát is írt a történeteihez, és egyedül álló könyvei is megjelentek. A The New York Times best-seller listájának állandó tagja, rengeteg díjat kapott a romatikus, paranolmás, illetve sci-fi kategóriában is.

Kedven írói: Jude Deveraux, Anne Bishop, Particia Briggs, Sherrilyn Kenyon, Diana Palmer, Ilona Andrews, Linda Howard...

Az írónő honlapja

Nagyon várom I.

Régóta nem írtam, sőt be kell vallanom a vizsgaidőszak miatt még csak a tervezett megjelenéseket sem néztem már vagy három hónapja, úgyhogy úgy döntöttem szemezgetek egy kicsit veletek és megosztom mely könyvek érdekelnek, tűnnek jónak, vagy teljesen elvarázsolnak…

A KÖNYVMOLYKÉPZŐ BEMUTATJA:

Sarah J. Maas - A tűz örököse

A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…

A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel és a szíve is majd megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alkut és képes-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?

A sorozat nagy kedvencem, és Maas nagyszerű író, aki az akció részeket kellő imádattal és hódolattal írja le, a királyi udvar intrikái pedig lenyűgözőek. De talán, amit a legjobban szeretek benne, hogy nem fél főbb szereplőket megölni, ha a cselekmény azt kívánja.

Megjelenése: ősszel (?)

Kerstin Gier - Silber - Az álmok

Kerstin Gier bestseller-szerző az álmok titokzatos birodalmába csábít minket.
Titokzatos ajtók gyíkot mintázó ajtógombokkal, beszélő kőfigurák és egy megvadult dadus, kezében egy bárddal… Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három legjobb barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. Ez vajon tényleg lehetséges? Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Új trilógiát nyit Kerstin Gier, Az időtlen szerelem trilógiát lezárta a kiadó, és úgy tűnik megbiznak az írónőben, hogy mégegyet kiadnak tőle. Én személy szerint szerettem Gwenéket, szóval adok egy esélyt ennek a sorozatnak. A fülszöveg érdekes, és tudom, hogy az írónő is nagyszerű.

Megjelenik: ősszel

Ilona Andrews - Pusztító mágia

Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.

Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost.

A New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében.

Ilona Andresék nem ismeretlenek a hazai piacon, évekkel ezelőtt a Egmond Dark már kiadott tőlük két könyvet, azonban az akkor megjelentek a Kate Daniels sorozat nyomába sem érnek! Hölgyeim, uraim, készüljenek fel zsebkendőkket és bemelegített hasizommal, mert szem nem marad szárazon, megígérem, hogy aki elkezdi ezt a sorozatot, az nem fogja tudni abbahagyni! De azért abban reménykedek, hogy más borítót kap a sorozat.

Megjelenik: Ősszel

Diana Gabaldon - Az utazó

Diana Gabaldon világhírű bestselleréből egy évvel ezelőtt készült TV sorozat, ami jelenleg az itthoni AXN White csatornán fut, és a világot a lábai elé kényszerítette. Az Outlander sorozat első két része jelent meg a Könyvmolyképző neve alatt, s a rajongók - beleértve jómagamat is - már több mint egy éve rágják a kiadó fülét a folytatásért, és ha minden igaz, a Voyager az ősz folyamán meg is fog jelenni. Remek szülinapi ajándék lenne.... mondjuk nekem :D

Jennifer L. Armentrout - Árnyak

A Luxen sorozat lassan a fiatalok vérébe ívódik, minden tizen, sőt huszonéves lány nedves álmaiban megjelent már Daemon Black, és a Könyvmoly úgy tűnik elhozza a Luxen sorozat előzménynovelláját, a Shadows-t. A novella Bethany és Dawson találkozásáról és egymásbaszerettését mutatja be a hazai közönségnek. Reméljük minél előbb a kezeink közé kaphatjuk, hogy teljes legyen a sorozat. Ki tudja? Talán az Obsession-t is megjelentetik.. én örülnék neki, megkedveltem Huntert.

Ha minden igaz még idén kezünkbe kaphatjuk.

Gail Carriger - Szívtelen

A Napernyő protektorátus következő része már jó ideje várat magára, de a fordító végre nagyszerű hírt adott közé, miszerint elkészült a fordítás és már megindultak a kiadás következő munkálatai. Ha minden igaz, akkor októberben már megkapjuk és végre kiderül milyen gyermeket is hord Alexia.

A GABO BEMUTATJA:

Julia Quinn - Hogyan fogjunk örökösnőt

Amikor Blake Ravenscroft elrabolja Caroline Trentet, a lány még csak nem is próbál menekülni a vészesen jóképű férfi elől, hiszen éppen egy nem kívánt kényszerházasság elől futott világgá. Blake viszont azt hiszi, hogy a lány nem más, mint a hírhedt kémnő, Carlotta De Leon. Caroline-nak még hat hetet kell várnia a huszonegyedik születésnapjáig, akkor lesz ugyanis az övé az öröksége. Kapóra jön, és nem kevés jóleső izgalommal is jár, hogy titokzatos fogva tartójánál rejtőzhet.

Blake Ravenscroft a brit koronát szolgálja, feladata az, hogy „Carlottát” átadja az igazságszolgáltatásnak. A férfi szívét megkeményítette az élet, ám ezt a lányt különös módon lefegyverzőnek találja. Egyszer csak megtörténik a lehetetlen – az össze nem illő két ember egymásba szeret.

Julia Quinn a romantikus könyvek szerelmeseinél alapmű, az írónő nagyszerűen bánik a szavakkal, a szereplői nagyszerűek és szerethetőek. Alig várom, hogy végre újra elmerülhessek egy újabb sorozatában. Aki még nem olvasott tőle, azoknak a Bridgerton-család köteteit ajánlom!

Megjelenik: július vége

Julia Quinn - Sir Richard Kenworthy titkai

Amennyiben a forrásaimnak igaza van, és be tudják tartani a határidőt, már ősszel a kezeink közé is kaphatjuk a Smythe-Smith Quartet negyedik kötetét, ami Richard Kenworthy és Miss Iris Smythe-Smith egymásra találását tárja elénk. A sorozat többi részét feltétlenül el kell olvasni a negyedik rész előtt, de megígérem, hogy nagyszerűek lesznek. Amúgy csak nekem tetszik végre egy angol romantikus könyv borítója végre??? 

A MAXIM BEMUTATJA:

Carina Bartsch - Türkízkék tél

A Cserenyepiros nyár, a sorozat első része már fenn van a blogomon, és eszméletlenül pozitívan értékeltem. Nem tehetek róla, szeretem a huzavonás párokat, akik be-beszólogatnak egymásnak. Arról nem is beszélve, hogy az első kötet hatalmas kérdőjellel zárult. Remélem a Maxim minél előbb kiadja a folytatást, mert tűkön ülve várom, hogy mi fog történni Emelyvel és Elyassal.

Még az idén kiadatásra kerül, remélem minél előbb.

Robin LaFevers - Halandó szív

Robin LaFevers és A halál szépséges szolgálólányai egy külön kis csücske a szívemnek, ami mérhetetlen mély és rengeteg szeretet van benne. A történelmi sorozat rengeteg intrikát, mitológiát, romantikát és kalandot rejt magába, amit az írónő nagyszerű egyensúlyba tudott hozni.

Ősszel jelenik meg.

A CARTAPHILUS BEMUTATJA:

James Dashner - Halálparancs

Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű betegséggel fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Mindennap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg az erdő fölött. A Bergről a kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot.
Ismét menekülniük kell – de vajon ki az ellenség? Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Vajon az emberiség teljes kiirtása a cél? Ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

Az Útvesztő-trilógia meglepően magával sodró, először azt hittem fiúknak íródott kalandregény, de aztán rájöttem, hogy nem, hogy nekem való, de IMÁDTAM! Amint végeztem a trilógiával, jöhet az előzmény!

Megjelenik: szeptember 1.

Nalini Singh - Archangel's Legion

Angels are falling from the sky in New York, struck down by a vicious, unknown force.Vampires are dying impossibly of disease.Guild hunter Elena Deveraux and the Archangel Raphael must discover the source of the wave of death before it engulfs their city and their people, leaving New York a ruin and Raphael’s Tower under siege by enemy archangels.

Yet even as they fight desperately to save the city, an even darker force is stirring, its chill eyes trained on New York…and on Raphael. Rivers of crimson and nightmares given flesh, the world will never again be the same…

Kiadó: Jove/Orion/Gollancz

Kiadás éve: 2013
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 384
Sorozat: Guild Hunter (6.)
Eredeti cím: Archangel’s Legion

Most fogom kiverni a balhét, ebben a szent minutumban! Kedves Kiadók, határtalanul sötétek vagytok, és semmi üzleti és olvasó érzéketek nincs, ha MOST AZONNAL NEM ADJÁTOK KI NALINI SINGH KÖNYVEIT! Egyszerűen nem, hogy zseniális volt ez a könyv, de letehetetlen és embertelenül ütős! Be kell vallanom öt óra alatt kiolvastam és most szűkölök, hogy minél előbb a karmaim közé kaparintsam a folytatást, mert Nalini teljesen felpörgött! Ez nem hasonlított semelyik eddig megjelentre, ez dudálás, figyelmeztetés és óvatosság nélkül letarolta az összes eddigi részt. Letarolta, megette ó, majd darabjaiban köpte ki a többit… de nem rohanjunk előre!

A történetünk kicsivel az Angyalárny után veszi kezdetét, Jason a messzi Kínába utazik veszélyes küldetésére, hogy Lijuan után kémkedjen, Honor a vámpírrá válást piheni éppen ki és Elena próbál beilleszkedni immáron angyalként a saját városába. Nalini nem igazán szarozott az olvasókkal, úgy tűnik úgy gondolja elég felvezetéssel viseltetett már az előző kötetekben, így azonnal az „Aláhullással” találjuk szembe magunkat, a világ valaha volt legmegmagyarázhatatlanabb jelenésével, ami a repülő madarakat-angyalokat a földhöz szegezi. Az eseményt rengeteg más, bizarr jelenség követi, amiket nem szeretnék elsütni, mert nagyon barók – bár rohadt félelmetesek….

'Then the birds stopped dropping from the skies . . . and so did the angels."

Szóval bizarr események tarkítján New York szürke hétköznapjait, amire Raphael és Elena is magyarázatot próbál találni, a Zuhatag a tetőfokára hág és embertelenül tombol, ami lassan az emberekre is hatással van, de leginkább a mi szexi arkangyalunkra.

A fejlődés, ami ezzel a Zuhataggal jár együtt könnyen képes lenne felemészteni Raphaelt, és úgy gondolom, hogy ez a harc volt a legnehezebb ebben a történetben, bár nem kevés háborúskodással találkozunk az Archangel’s Legionban, de csak sorjában..

Szóval megmagyarázhatatlan események megritkítják a Raphael szolgálatában álló angyalok és vámpírok számát, természetesen az arkangyalunk elég idege miatta, hisz városa védelme jelentős károkat szenved, amit nem engedhet meg magának, hisz Lijuan bosszút akar állni rajta. Emellett szegény fickónak legkisebb baja is nagyobb, mint a világé, hisz a Zuhatag megváltoztatja az arkangyalokat, s Raphaelnek is keményen kell küzdenie, hogy önmaga maradjon a fejlődése mellett, ezen kívül az anyja visszatért, a nő utálja Elenát, és előkerül egy régi szerető, aminek a Hitvese nem igazán örül.

Hogy miért is használom az ember szót? Azt hiszem sosem lesz igazi angyal, valahol mélyen, legbelül mindig is egy halandó lesz. Mindig az emberek mellett fog állni, azonban a Legionban megmutatta, hogy ha kell igazi Hitvesként is helyt tud állni. Tud szerető, gondoskodó úrnő és feleség lenni, ahogy a férjét és a népét védelmező amazon is.
Ezen kívül megint láthatunk egy kevés Elena-Jeffrey ellentétet, ami szegény kis Eve miatt újra lángolni kezd. Hát… nem egyszerű az ürge, én már rég lepuffantottam volna.

“Illium!” Elena cried out as he tumbled toward the heavy traffic, his wings tangled. 

“He’s playing a trick,” Aodhan said calmly. “He used to do that to his mother all the time, until one day, she did it back to him. I do not think I have ever seen Illium so chastised and white.” 

“No, Aodhan, he’s falling too fast.” Heart in her throat, Elena twisted in desperate readiness to take off, try to help . . . except it was too late: Illium was about to be crushed between two trucks. “No!” Silver-blue wings snapping out at unbelievable speed, his nimbleness on astonishing display. 

“Ellie”—wicked laughter in the gold when he flew back up—“you look like you’ve seen a ghost.” 

“I am not talking to you.” Breathless from the fright, she spoke to Aodhan instead. “I’m going to tell the Hummingbird he’s been up to his old tricks.” 

Aodhan’s lips kicked up in the slightest, slightest smile. 

“Hey! Wait!” Illium tried to get into her line of sight. “Don’t tell Mother.

Illium természetesen nem maradhatott ki a könyvből, rengeteg szerepet kapott a kék kis

pillangónk, de azért túlzásba sem vitte Nalini. Illium tipikusan az a szereplő, akiről kívülről azt látod, hogy minden okés, de azért egy-két helyen elgondolkodsz rajta, hogy biztos minden rendben van-e vele. No én nem egyszer éreztem, hogy talán nem olyan boldog az a Pappilon, ahogy azt Elenáék felé mutatja.
Naasir még mindig homályos folt számomra, hisz vele annyira sokszor nem találkoztunk, de azt hiszem elkezdtem kedvelni… Remélem nem zabál föl miatta :D
Méreg, Gallen, Jason és Dmitri inkább a vége felé kaptam szerepet, a háború alatt, ami nem is baj, hiszem őket ismerjük, szeretjük és így is végig imádkoztam, hogy semmi bajuk ne essék…. Hát többé- kevésbé nem is esett.

És most a híres-hírhedt háborúról. Lijuan egy - nem nevezem meg személlyel - szövetséget kötve először meggyengíti Raphael városát, hogy aztán az élőhalott, mutáns undormányaival megtámadja azt. Szegény New York, így is meggyengül, s Raphael szövetségesei – Elijah és Astaad is hasonló gondokkal küzdenek, így nem tudnak segíteni. Így hát New York egy reménytelen harccal néz szembe.

Be kell vallanom az egész csata iszonyatosan lebilincsel, egyszerűen imádtam a leírást, hogy éreztem, Nalini végiggondolja a taktikákat, látja a gyengepontokat, az erőt. És tegyük hozzá, hogy egy reménytelen csatában az ember a vesztes félnek drukkol a leginkább. Szóval new Yorkot deportálják, s csak Raphael emberei, illetve a városukat védelmező vámpírvadászok maradnak ott, hogy megvédjék Raphael hatalmának jelképét és otthonukat, New Yorkot és a Tornyot.

A csata minden oldala igazán fontos, és érdekes, egyetlen betűt nem hagy ki az ember, rengeteg szerettünk sebesül – vagy hal meg, és azt hiszem ez a reményvesztett csata kovácsolja össze a szereplőket. Ashwinit és Janviert, Naasirt és Elenát, a vadászokat és az angyalokat. Semmi csapatépítőbb nincs, mint együtt vérezni tele az aszfaltot élet-halál harcot vívva. És a vége!

“Wave to the nice tourists, Sparkle. I promise it won’t cause pestilence and firestorms.” 

Elena bit the inside of her cheek at Aodhan’s glare—she’d never seen anyone crack his reserved shell. “Sparkle and Bluebell, nice.” 

“Never,” Aodhan said, hands stubbornly on the girder, “ever repeat that. Illium seems to have forgotten I promised to separate his tongue from his mouth should he utter it again in his immortal lifetime.”

Ó Istenem, majdnem elsírtam magam mikor megérkezett a Légió! Nagyon kíváncsi vagyok rájuk és erre az aeclari dologra, amire az Első utalt és bár Raphaelnek leesett a dolog, nekem nem. Szóval iszonyatosan izgalmas részeknek nézünk elébe.

“You have never, and will never, weaken me. You make me a better man and a better leader than I would’ve ever been without you.” He shook his head. “You said once that you couldn’t do this without me. Well, I can’t do this without you, Guild Hunter.”

Rengeteg dologról nem írtam, és jobban belegondolva, nincs is annyi betű, ami elég lenne

ahhoz a szerenádhoz, amit az Archangel’s Legionnak adnák, szóval lassan befejezem, de előtte muszáj még egyszer leírnom, hogy életem egyik legjobb és leghihetetlenebb írója Nalini Singh. A művei igényesek, esztétikusak és hihetetlenül nagyszerű olvasmányok, ha ezt a magyar kiadók nem veszik észre, akkor csak sajnálni tudom őket!

A következő rész az Archangel’s Shadows, ami a szexi cajun vámpír és a világ legveszélyesebb vadászának, Ashwininek a könyve. Nagyon várom, hogy elolvashassam, bár egyik barátnőm olvasta, - hatalmas Ash-Jan fan – és neki nem tetszett. Hát… meglátjuk, addig is olvassatok Archangel’s Legiont!

Linkek:

Moly. hu

Nalini Singh oldala

Horgonyhely á la Moskát Anita

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja. Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Kiadás éve: 2015
Besorolás: fantasy
Oldalszám: 448

Kiadó: GABO

Az idei Könyvhetet egy kicsit slamposnak, sőt kimondom, unalmasnak éreztem. Egyik kiadó sem adott olyan könyvet ki, amire régóta vártam volna, vagy amiért eretvágva rohantam volna. Így végül a Luxen-sorozat zárókötetével, az Ellenállással és Moskát Anita Horgonyhely című könyvével lettem gazdagabb, amit két hölgy is javasolt (az egyik legjobb barátnőm, akit furcsa ízléssel áldott meg a világ… igen SRaven, te vagy az…). És a másik hölgy, most hogy meglátogattam az írónő honlapját, nem más volt, mint maga MOSKÁT ANITA (áá nem szégyenkezem, mint az állat… nem ám!)! Szóval a következőkben a GABO kiadó huszonhat éves írója, Moskát Anita könyvének és szerény személyemnek találkozásáról olvashattak.

„merész témát feszegető” első jelző, amivel az ember szembetalálhatja magát a borító hátoldalán lévő fülszövegben. Mit ne mondjak, tökéletes leírás, a könyv igen mélyre nyúl a férfi és női kapcsolatban, ebben a kapcsolatban uralkodó személyről. Elfogadott tény, hogy a Férfiak uralkodnak jelenlegi világunkban, mutatja ezt az, hogy még mindig nem volt női miniszterelnökünk, az Európai Parlamentben alig látok szoknyákat megvillanni, egy nőtől egy állásinterjún elvárják, hogy elmondja mikor is szeretne családot alapítani, hisz ez hátráltatja a céget, nem kell családos nő. A mai napig bár választhatunk, dolgozhatunk, a nők majdnem fele annyi bérér gürcölnek, mint a férfiak! Tisztességes világban élünk? Nem! De Moskát Anita bemutatta, szerinte mégis milyen lenne, ha mi, nők kerülnénk hatalomra.

A történet szerint ebben az új világban az embernek van egy horgonya, a hely ahova született. Ettől a ponttól pár száz méternél tovább nem mehetnek, különben meghalnak. A horgonyhely mindenkit gúzsba köt, kivéve a terhes nőket, akik a vándorlás tehetségével uralkodnak a férfiak fölött. A könyvben több helyen is a nők bármit megtesznek, hogy teherbe essenek, és kegyetlen módon elhagyják gyermekeiket, hogy újabb és újabb helyekre vándorolhassanak. A vándorlást pedig mindenáron megszerzik, gyerekhátrahagyással, férfiak megerőszakolásával. Szóval a nők uralkodnak, s egy igen kegyetlen világot teremtenek meg.

Két főszereplő férfink is a nők kegyetlenségének áldozata, s rengeteg visszaemlékezésben szinte arcon köp minket a női önzőség, embertelenség, és beteges hatalomvágy. Lars nem egyszer meséli el, hogy a tenyészetben (nem állat, embertenyészet, ahol a tenyészhímek EMBEREK) akarata ellenére másztak rá a nők, ha nem volt hajlandó tenni amit akartak, éheztették, megláncolták, bántalmazták. Vazilt, az édesanyja gyermekként hagyta el, minden szó, vagy viszlát nélkül. Egyedül, egy gyereket, egy hajón! És ha csak a férfiakkal lennének kegyetlenek a nők az nemgyűlölet, de az elöljáró asszonyok, kedvelve bántalmaztak más nőket is, csak mert azok olyat tettek, ami nekik nem tetszett (abortusz, hiszterektómia, gyermekrablás).

Az olvasó egy-egy mondat vagy bekezdés között elgondolkodik, hogy vajon tényleg ilyenek lennénk? Folytonos hatalomvággyal élő, kegyetlen ribancok?

Azonban a férfiakat sem kell féltenünk, a könyvben nem egyszer olvastam olyasféle bosszúról, ahol ÁRTATLAN leányokat késsel erőszakoltak meg, gyilkoltak meg, vágták ki a méhüket, börtönöztek meg és erőszakoltak meg. Azt hiszem a könyv főképp a bosszú, és az emberi kegyetlenséget vette górcső alá. Olyan pszichológiai tételeket, gondolatokat hányt fel, ami a világunkban is érvényesek.

Ha enyém nem lehet, nem lehet másé se; neki milyen csillogó tárgya van, elveszem tőle; ha valaki alattam áll testi erőben, vagy kiszolgáltatott számomra, azzal úgy bánok ahogy nekem tetszik. A gyengébb a kényem-kedvemre szolgáskodhat, ahogy akarom? Ilyenek lennénk? TI ilyenek lennétek, ha magasabb pozícióba kerültök? Hogy merünk mi emberek élet és halál fölött dönteni? Hogy áll jogunkban ártatlan, meg nem született

gyermekeken a szülei bűnét megtorolni?! Be kell vallanom, Moskát Anita világától hányingerem lett. De be kell vallanom, nem áll messze a mi világunktól, amit MI tettünk ilyenné! Hisz állatokat hagyunk kint éhezni, bántalmazzuk a gyengébbeket, a gyerekeinket elhagyjuk, csaljuk egymást, lopunk, ölünk! Tudni akarjátok milyen lesz a világ, ha nem teszünk semmit ezek ellen? Olvassátok el a Horgonyhelyet!

Ezekért a gondolatokért, ezért a világért nem tudok eléggé köszönetet mondani Anitának, nagyszerűen megírt történet azonban…

Ezen a csinos borítón találtam pár sort róla, miszerint biológusként végzett! Én magam nem vagyok biológus, de a környezettel foglalkozom, amibe a biológia is szerves építőelem. Éppen ezért lehet, hogy csak nekem okozott hatalmas fejfájást ez a Lars és a gumó és a horgony dolog. Nem szeretnék mindent lelőni a könyvből, azonban a férfi főszereplőnk, Lars úgy gondolta, hogy a horgony és vándorlás kérdését a Föld dönti el. Lars egy földevő, egy mágus, aki a földet manipulálva a természeten változtathat, gyümölcsöket növeszthet vagy épp a terméshozamot javíthatja.

Szóval a könyv vége felé ez a Lars beszélget a földdel, és különböző áldozatokat hozva szeretné felszabadítani a férfiakat, persze azzal a kikötéssel, hogy ezentúl az asszonyok fognak fölhöz kötve élni. No ebbe a kis vitában Vasil is beleszól, miszerint a Földnek el kell engednie az emberek (nőket és férfiakat is), hogy ne meneküljenek tőle, hanem boldogan telepedjenek le. Ééééés itt volt számomra egy hatalmas bukfenc, amitől egyszerűen nem tudok elszakadni! Ezen feltételezés alapján a föld azért horgonyozza le az embereket, hogy azok ne tudjanak tőle elmenni, ne hagyják el. Hiszen porból lettünk, porrá leszünk, mi válunk a föld tápanyagává. De gondoljuk végig, a föld nem egy bizonyos terület, nem csak egy földrészre korlátozódik! A könyv Korgun történt eseményeket veszi inkább elő, ahol van egy hatalmas illetve több kisebb gumó is, ami a földnek lenne a gyermeke. De nekem elhasalt ez az egész, a gumó a föld egy része, még csak nem is ágazik végig benne, ő nem szabhatja meg, hogy ki mehet és ki marad! Ez a gumó egyszerűen nem lehet a horgony oka! És ha tényleg a föld lenne a horgonyhely oka, az elmélet akkor is megbukik. Hisz a föld állandó, bár más és más formájú, összetételű és állagú, de egységes! Egyáltalán mit nevezünk ebben a tekintetben földnek? Hisz a talaj végülis humuszanyag, mész, víz és mállott kő. Ha lenne is tudata, egy maghoz tartoznak, egyetlen tudattal élne, aminek teljesen mindegy lenne, hogy Völlben vagy Korgun halsz meg. Arról pedig, amit Helga szült, egyszerűen nem vagyok hajlandó beszélni, beteg!

Összefoglalva, tökéletes pszichológiai világ, kicsit kegyetlen és beteg emberi populációval, akikkel még sok rémálmom fog megtelni. A vége, illetve ez a gumós dolog nekem nem tetszett, de lehet, hogy az, aki annyira nincs benne ebbe a természettudományos világszemléletben, annak tetszeni fog. A fogalmazás és leírásmód nagyszerű volt, külön kiemelném az írónő világfelépítését, amihez nagyszerű képzelő erő kellett, még akkor is ha az néha már túlontúl szadista lett. Még rengeteg mindenről és mindenkiről nem beszéltem, de szeretném, ha lenne valami meglepetés is számotokra a könyvben.

A borítót nem egyszer felhoztam, de nem tudok még egyetlen egyszer felszólalni miatta. Megfogó, van kapcsolata a történettel és szemet kápráztató, azt hiszem a GABO megdolgozott érte, külön gratuláció… Marcela Bolívárnak, aki készítette, illetve Szabó Vincének, a könyv szerkesztőjének. Csak azt árulja el valaki, hogy mi a franc az a nő gyomrában, mert az nem értem. Valami barna lötty, de mi? Aki tudja, írja már meg nekem, hálás lennék. Illetve Anita, üljünk le és beszéljük le ezt a földes-gumós-horgonyos dolgot, mert nem hagy aludni!

Moskát Anita

Jó olvasást!

Tudj meg többet róla Moly.hu-n: LINK

GABO Kiadó: LINK

Moskát Anita eddig megjelent könyve, a Bábel fiai: LINK

Moskát Anita honlapja: LINK

Íme, a fenn említett Marcela Bolívár honlapja, ahol rengeteg gyönyörű képét láthatjátok, azokon kívül is, amiket a bejegyzésben használtam: http://www.marcelabolivar.com/