Leiner Laura - Nélküled

Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?

Kiadó: L&L
Kiadás éve: 2016
Besorolás: ifjúsági romantikus
Oldalszám: 448
Sorozat: Bexi (4.)
Eredeti cím: -
Hogyan jutott el hozzám? Gimis koromban nagy SZJG fan voltam, és úgy voltam vele, itt az ideje visszatérni Laurához.

Kicsit eltérő bejegyzéssel jöttem ma hozzátok. Nem épp megszokott, hogy Leiner Laura valamely könyvével állítok be, de úgy gondoltam a sok negatív kritika után, amit a magyar írók kapnak tőlem – főleg az ifjúsági írók – itt az ideje, hogy jót is mondjak.

„Szia Anti. Jár valakivel Beka?” 
„Anti! Kivel jár Beka?” 
„Sleisz Antal! Látom, hogy elolvastad az üzenetet. Válaszolj!” 
„Hallod, ez nem vicces, kérdeztem valamit.” 
„Jól van Sleisz, ennyit arról, hogy legjobb haverok vagyunk.” 
„Na, most komolyan, kivel jár?” 
„Nem engem érdekel, valaki kérdezte, és nem tudtam mit mondani.” 
„Jó, akkor megmondom neki, hogy a volt legjobb haverom sem tudja.” 
„Sleisz! Akarsz jönni a bulimra?” 
„A fenébe, Sleisz, nem tudsz te semmit.”

Nagyon úgy tűnik, hogy Laura a sorozatokban jeleskedik, ugyanis a nemrégiben megjelent egykötetes könyvei nem arattak túl nagy sikert. Így hát kedvenc ifjúsági írónőnk visszatért a sorozatok világába, ahol úgy érzem ismét sikerült valami élvezhetőt és maradandót alkotnia.

„– Kedvelem ezt a fiút, és nem hagyom, hogy csak azért elszúrd nekem, mert sérti az egódat a kialakult helyzet! 
– Kedveled? – vonta fel a szemöldökét. 
– Igen, Márk. Kedvelem – erősítettem meg. 
– Szólj, ha majd baromira szereted – kacsintott rám magabiztosan.”

Bexi és Márk immáron negyedik alkalommal kalauzolnak el minket a magyar hírességek kaotikus világába. Az előző könyvben ott hagytuk el kedvenc szereplőinket, hogy az a nyomorult Geri – egyszerűen nem tudom hova lett annak a kis légypiszoknak a gerince – a Késtélt énekli, és a szemétség tetőfokán még lenyúlta Márk márkcsintását is.

„– Hová megyünk? – nyávogta az elöl ülő Dia, és a fiúkon úgy láttam, hogy nem először kérdezi. 
– Körtéhez. – dünnyögte Tomi. 
– De miért megyünk oda? – nyüszített tovább. 
– Dia, foglald már el magad csendben – kérte Márk. 
– Mivel? 
– Szelfizgess – tanácsolta. A lány szófogadóan elővette a telefonját, és a haját a vállán simítgatva csücsörített a kijelzőbe. 
Nagyszerű. Nagy Márk barátnője egy kacsa.”

A negyedik részben legnagyobb sajnálatomra, már nem alkotnak egy pár Bexiék, előbb vége lett, mintsem elkezdődött volna… Azonban bejött a képbe Tomi – az Üres Utcák egyik énekese -, akit igazából a könyv elején még bírtam. Na jó, a nagy részében igazából sajnáltam, nem könnyű Nagy Márkkal versenyezni, mikor az teljes erőbedobással udvarol. Majd megszakadtam a röhögéstől a hírhedt musical előadáson, mikor Tomi elment perecért.

„– Mit csinálsz te itt? – nézett rám álmosan. 
– Megkeserítem a saját életemet – sóhajtottam. 
– Jól hangzik. Gyere be – fordított nekem hátat…”

Na de kezdjük az elején. Beki tényleg a padlón van mióta elhagyta Nagy Márkot, Tomi ekkor lép a képbe. Azonban Nagy Márk nem hajlandó feladni ennyivel – legalábbis mikor rájön, hogy Beki nem utálja őt, s megíródik a Nélküled. Innentől fogva Beki le sem tagadhatja, hogy nem szereti Márkot. Csak éppen mellette van egy barátja… aki kedves… és aki szeret sétálni.

„-Nem is kell mindennek poénnak lennie – kacsintottam rá mosolyogva, mire mind a három Aszád, és Evelin is lefagyva meredt rám. 
-Te most frankón kacsintottál egyet? – ámult Bogyó. 
-Nem, dehogy – ráztam meg a fejem. Aztán átgondoltam a dolgot. – Ó, a francba, ugye nem? 
-De! – közölték egyszerre, még mindig döbbentem meredve rám. 
-Jézusom! Elkaptam! Elkaptam a Nagy Márk-kórt – rémültem meg teljesen. – Szabadítsatok meg tőle, mielőtt túl késő lenne! – kértem riadtan, aztán elővettem a telefonomat a zsebemből.”

A mellékszereplők megint hozták a formájukat. Azt hiszem elkönyvelhetjük, hogy a Bexi-sorozatnak vannak az eddigi leglököttebb mellékszereplői. Először is Aszádék, akiket még mindig nem tudok megkülönböztetni, de egyszerűen nincs olyan jelenet, ahol nem lehet rajtuk nevetni.
Evelin, a legújabb tag se rest, jó pillanatokkal megjutalmazni az olvasókat, vegyük csak példának a riksa taxit, az ellopott tortát, az alacsony pasiját vagy éppen a nutella-hájas megjelenését.
Aztán van egy Körténk, a felnőtt, akinek a legokosabbnak kellene lennie a kis kompániából, mégis néha a legnagyobb gyerek a tinik között. Egyszerűen imádtam, mikor leszídta a gerlepárt, majd férfiasan azért megpaskolta Márk vállát, hogy nagyon jól csinálta.

„Nádor. Szervusz, itt Körte. Figyelj sokat gondolkodtam a dolgokon. És arra jutottam, hogy én megyek veled a nyeremény útra – mondta ki. A számhoz kapva fojtottam el a nevetésemet, miközben Körte tovább magyarázott neki. – Nem, komolyan beszélek. Be van pakolva a bőrönd, ott van a kocsimban. Indulásra készen állok. Kicsit horkolok, meg előfordul, hogy matt részegre iszom magam, de jól elleszünk. Alszom veled, na – mondta.”

Aztán ott volt a sötét oldal, Geri vezetésével, aki ebben a részben is kapta a beszólásokat, bár nem látszott, hogy nagyon felvenné. De remélem örült, hogy ilyen sokan el szerettek volna vele menni a nyereményútjára. Felemelő érzés, mikor ennyien akarnak időt tölteni az emberrel…

„-Mi nem…enyelegtünk – kértem ki magamnak. 
-Nem érdekel! Tűnés innen kifelé! – mutatott határozottan az ajtó irányába. 
-Oké – biccentettem lehajtott fejjel. 
-És Márk – szólt utána, mire Márk megfordult. 
-Lift, vécéfülke…Nem rossz! – emelte pacsira a kezét elismerően, Márk pedig büszkén belecsapott. 
Összehúzott szemmel meredtem rájuk. Fiúk. Ah. Nem túl bonyolultak.”

A történet nem igazán halad, a könyvet sokkal inkább a szereplők és a párbeszédeik vitték a hátukon, de nem baj ez, megszokhattuk Laura írásainál. Humor volt dögivel, és igazából jó kis kikapcsolódás volt, és pontosan ezt várjuk Laurától. De nagyon-nagyon remélem, hogy a következő kötetben Márxi már együtt lesz, mert nincs túl nagy kedvem még egy könyvet végigszenvedni a kettőjük huzavonáját.

„– Beki, te is Márker vagy? 
– Hogyne – gúnyolódtam. – Mivel én írom a dalszövegeit nincs más választásom. 
– Nekem mondod? Én meg az anyja vagyok.”

Összefoglalva egy igazán szórakoztató könyvet kaptunk, ahol Márk vitte a prímet, mint mindig, de mit is vártunk tőle. Aki eddig nem lett Márker, az ezután a könyv tuti bevallhatja, hogy bizony ő is igazi Márker lett.

„-Ha valaki lemond rólad azért, hogy téged védjen, az mit jelent? – érdeklődtem. 
-Hogy jobban szeret magánal – közölte egyszerűen.”

Értékelésem:

Történet: 5/5

Borító: Nekem kimondottan nem tetszik az egész imidzs, de Laura tudja.

Ajánlom: A fiatalok illetve a szórakozni vágyóknak.

Figyelmeztetés: Vigyázat, Márk kór!