Mary E. Pearson - Az árulás csókja

EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN. 
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. 
Ő Lia hercegnő, Morrighan királyságának Első Leánya. 
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. 
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, fantasy
Oldalszám: 408
Sorozat: A Fennmaradottak krónikái (1.)
Eredeti cím: The Kiss of Deception
Hogyan jutott el hozzám? Rögtön beleszerettem a borítójába, mikor megláttam a kiadó honlapján.

„Aznap volt a napja, hogy ezer álom elpusztuljon, és egyetlen új szülessen.”

Körülbelül két hónapja szemeltem ki ezt a szépséget a Moly.hu-n, illetve a GABO honlapján, azonban egy barátnőm nem túl pozitív kritikával illette a könyvet, letettem róla. Azonban október végi bevásárlótúrám alkalmával találkoztam újból vele, s immár másodszorra szerettem bele. És meg is szereztem, arról nem is beszélve, hogy két nap alatt kiolvastam… szóval nézzük a könyvet.

„– Néha mindannyian rákényszerülünk olyasmire, amiről azt hittük, sosem tennénk meg.”

A főszereplő Lia, a Morrighan király elsőszülött Leánya, akit politikai megfontolásból akarnak férjhez adni. A lány látva, hogy bátyjai szerelemből nősülnek, nem igazán örül a jövőjének. Hiába kéri szemtelen üzenetben, hogy jövendőbelije jöjjön el hozzá egy „szemrevételezésre”, az válasz nélkül hagyja kérését. és mit is tehetne ez a szegény lány, mint megszökik az esküvője napján.

„– Egy másik élet elvétele – suttogta válaszul –, még ha egy bűnösé is, sosem szabad, hogy könnyű legyen. Ha az volna, alig volnánk többek az állatoknál.”

Be kell vallanom, úgy gondolom nagyon sokan nem fogják szeretni Liát. Úgy gondolom egy elég megosztó személyiség, egyfelől nagyon talpraesett lány, aki nem fél szembeszállni egy harcedzett katonával, ha kell, de csöppet naiv és igen sokszor az olvasó agyára mehet, mint személyiség, de be kell vallanom… én nagyon csíptem!

„Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod.”

Egy összetett ember, aki sokszor pontosan tudja mit akar, majd eltöpreng, hogy jól tette-e, sokszor kérdőjelezi meg önmagát, a tetteit. És ez nem rossz dolog! Gondoljunk, csak bele milyen tök unalom lenne, ha a főhősnő minden tökéletesen csinálna, sosem kételkedne önmagában… És azt hiszem itt éreztem először azt, hogy én sem tudnék dönteni aközött amit szeretnék, és a kötelesség között.

„Most már megértettem, mire jók az emlékművek. Némelyiket kőből és izzadságból emelik, másokat álmokból, de mind olyan dolgokat formáz, melyeket nem akarunk elfelejteni.”

A regény elején Lia teljesen biztos abban, hogy mivel nem szeretné azt a vén csotrogányt, akihez hozzá kell mennie, el kell szöknie. Azonban látva a való világot, az egyszerű közembereket, az országuk helyzetét a szomszédokkal, illetve a barbárokkal, el kezd gondolkodni, hogy vajon jól tette-e. És én ezt nagyon-nagyon-nagyon imádtam! Pontosan bemutatja, hogy a védett falak között egy elkényeztetett, kis semmirekellő volt, de mikor a valóságban kell megállnia a lábán, végre el kell gondolkodnia, hogy hercegnőként igenis vannak kötelezettségei, amiket meg kell tennie, ha tetszik neki, ha nem! és ezt imádtam! Azt hiszem a könyv legerősebb része, az Lia hercegnővé válása.

„– (…) semmi sem tart örökké. Még a nagyság sem. 
– Valami mégis. 
Szembenéztem vele. 
– Igazán? És mégis micsoda? 
– Az, ami számít.”

De ne álljunk meg mellette, a könyv rengeteg mellékszereplőt cipel a hátán, és be kell vallanom, hogy nagyon jól sakkozik velük. mindenkinek volt saját személyisége, akiket kellett, megszerettem, akiket nem azokat nem, és a legrosszabb, hogy volt akit gyűlölni akartam, de nem tudtam. Az írónő annyira jól bemutatta, hogy két egymással hadban álló fél emberei nem gonoszak. Lia is azt hiszi, hogy a barbárok undorító, érzéstelen szörnyek, de minél több időt tölt velük, azt hiszem ő is elgondolkodik rajta, hogy az ellenség is cska ember. Érzésekkel, fájdalommal, boldogsággal.

„– Egész életemben arról álmodtam, hogy valaki önmagamért szeressen. Azért, aki vagyok. Nem mint a király lányát. Nem mint az Első Leányt. Csak engem. És nem azért, mert egy darab papír úgy parancsolja.”

Nos adott nekünk egy herceg, akit nem nevezek nevén, mert a könyvben kell rájönni – amúgy nem nehéz a harmadik-negyedik „A herceg” rész után mindenkinek le fog esni ki-kicsoda. Azt hiszem ő is sokat fejlődik a történetben, leginkább a Liáéhoz való jellemfejlődés vonatkozik rá. Egy elkényeztetett kis ficsúrból, egy érző, gondolkodó és kedves ember lesz, aki belátja bűneit, és mindent hajlandó feláldozni a szerelméért.

„Egy álmot évekig kovácsolhatsz, hogy aztán egy pillanat alatt szilánkokra törjön.”

Az orvgyilkos, akit megint nem nevezek nevén, de könnyen rá lehet jönni ki az, egy elmebeteg gyilkos személyében tűnik fel, de minél többet olvasunk az ő szemszögéből, rá kell jönnünk, hogy nem teljesen ilyen a személyisége. Rengeteg szörnyűséggel kellett szembenéznie, amivel Liának és a hercegnek álmukban sem kellett farkasszemet nézniük, és a végén tisztelni kezdtem őt. Tiszteltem ezt a gyilkost, mert csodálkoztam, hogy épeszű maradt, s képest az érzelmekre.

„Az ördög megérkezett. És különösmód még örültem is neki.”

A szerelmi háromszög. Sokakat megijeszthet ez a szó, de be kell vallanom, nem az „az idegesítő a lány mindkettőt akarja, és a fiúk meg őt akarják a semmiért” típusú. Én igazából mindkét férfit megértem, miért tetszik nekik Lia. Körbenézve a könyvben a többi szereplőn, igazából nem is csodálkozom! Lia mindenkihez képest talpraesettebb, harciasabb és jószívűbb. Itt azonban azt vettem észre, hogy hála istennek, Lia igazából csak az egyikükhöz húzódik, a másikat csak barátként szereti, de be kell vallanom,a  folytatást még nem olvastam!

„– A világ igazságai arra vágynak, hogy megismerd őket, de nem erőszakolják rád magukat, mint a hazugságok teszik. Megkörnyékeznek, a füledbe suttognak, megfestik a sötétet a szemhéjad mögött, a véredbe szűrődnek és felmelegítik, végigfutnak a gerinceden, és megcirógatják a nyakadat, hogy libabőrös leszel. – A kezébe vette a kezemet, öklöt formált belőle, és erősen a gyomorszájamra nyomta. – Néha pedig itt lüktet benned valami, benn a hasadban, mélyen, nehezen – jelentette ki, aztán eleresztett, és továbbindult. – Az a megismerésre vágyó igazság.”

Már így is rengeteget mondtam, és nem akarok spoilerezni, de rengeteg dolog volt ebben a könyvben, amit imádtam. Legyen ezek a vicces herceg-Lia jelenetek, vagy a megrázó pillanat, mikor Lia a saját kezével temette el az országa hadseregét. De példának hozhatnám fel, azokat a nagyon fontos kérdéseket, amiket a könyv nagyon durván boncolgat, mint a: „Szabad a barátnőnknek hazudni valamiben, ha tudjuk, hogy az igazság lelkileg teljesen összeroppantaná?”, vagy „Megbocsáthatunk-e annak, akinek a kezéhez a családom vére tapad?”, „Vajon attól még, hogy az ellenségem, már barbár is?”. Úristen, rengeteg dolog ötlött fel bennem, és lehet, hogy csak én vagyok most nagyon filozofikus, meg elvont, vagy csak a jelenleg politikai helyzet, és a sok szörnyűség hozta ki belőlem, de rengeteg hasonló ötlött fel bennem.

„Megtalállak. A legtávolabbi zugban is megtalállak.”

A könyvről igazából többet nem tudom, hogy eltudnék-e mesélni még több filozófiai eszmefuttatás, vagy hölgyhöz nem illő „Istenem, ez rohadt jó volt” szövegek beékelése nélkül.

Összességében egy nagyon jó ifjúsági regényt kaptam, amiben bár volt szerelmi háromszög, nem a Béla-Csillámpóni-Rüheskutya féle iszonyat, sokkal inkább egy visszafogottabb, még pont nem verem a falba a fejemet kaptam. Egy főszereplőt tettek le elénk, akinek vannak hibái, aki kételkedik olykor magában, de egy erős egyéniség, aki képes küzdeni magáért, és egy jó barátot, aki bármit megtenne a szeretteiért. Nagyszerű férfi szereplőket kaptam, akiket szerettem, igen, mindkettőt szeretem és megtartom, ha Liának nem kellenek. (Nem tudom miért, de szerencsétlen csajt mindig Miának akarom hívni…)

„Gyerekes felszabadultsággal sikítoztunk, mert muszáj volt hinnünk a megmenekülésben. Ha nem hiszünk, legyűr minket a félelem.”

Lehet, hogy kicsit messzire vittem az értékelést, de azt hiszem senki nem fog veszíteni, ha egy borongós napon a kezébe kapja ezt a könyvet, és elolvassa. S ne felejtsétek el: Ami nem öl meg, az megerősít!
S most már ígérem tényleg, az utolsó gondolat. Ha az általam válogatott idézeteket olvasgatjátok, azt hiszem nagyon sok gondolatot találtok, ami nem egy YA könyvbe való, sokkal inkább egy olyan könyvbe, ami nem teológiai és pszichológiai értetlenségekkel akar valamit megmagyarázni. Sokkal inkább egy hétköznapi ember által írt filozofikus könyvben, amit hétköznapi embereknek írtak.

 

A Fennmaradottak krónikái:

A könyv egy trilógia nyitódarabjai, aminek folytatása a The Heart of Betrayal, illetve a The Beauty of Darkness. A GABO a jövő év első felében szeretné elhozni kicsiny hazánkba a trilógia második részét, aminek én csak örülök. Ide vele a Könyvfesztre vagy a Könyvhétre!

Értékelésem:
Történet: 5/5
Borító: Imádom, annyira gyönyörű!
Ajánlom: YA és fantasy szeretőknek
Figyelmeztetés: Nem teljesen mértékben love story, néhol papírzsepit előkészíteni!

További linkek:

Moly.hu

Gabo.hu

A Felföld ködén túl

Végre kapott borítót Karen Marie Moning A felföld ködén túl című könyve, a  "Mikulásos kívánságlistásos bejegyzéses" összefoglalómban már írtam a könyvről. Azonban akkor még borítót nem tudtam mutatni, hát most íme:

Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét! Bár Adrienne nem biztos abban, hogy helyes engednie a szívében ébredező érzelmeknek, kétségeinél erősebbnek tűnik Hawk elszántsága, hogy maga mellett tartsa a lányt…

A könyv a Magyarországon méltán híres Tündérkrónikák előzmény sorozata, ami a Cor Leonis gondozásába kerül a közönség elé. Reméljük hamarosan Dani sztorija, a Tündérkrónikák folytatása, a Burned is napvilágot láthat idehaza, hisz külföldön már sikert aratott.

A könyv előrendelhető a Cor Leonis-nál, a Bookline -nál, illetve a Libri -nél is.

Édenkert, vagyis Julianne Donaldson - Edenbrooke

Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. 
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. 
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, történelmi
Oldalszám: 320
Sorozat: -
Eredeti cím: Edenbrooke
Hogyan jutott el hozzám? Tanulnom kellett volna, de nem volt kedvem… inkább elolvastam :D

Már régebben is találkoztam ezzel a könyvvel, de úgy voltam vele, hogy várok még, megnézem mit írnak róla Molyon, hogy mások mit szólnak hozzá. Mert lássuk be, nincs annál nagyobb csalódás, ha szar egy történelmi regény. Azonban miután a múlt héten növénytan beszámolóra kellett volna tanulnom, inkább elolvastam a könyvet. Szóval lássuk az Edenbrooke-ot.

„– A szerelmes levél célja – magyarázta tudálékos hangon –, hogy 
olyan érzelmeket közvetítsen, amiket élő szóban nem lehet elmondani. 
íme, az első kérdés: mi gátolhat meg egy úriembert abban, hogy nyíltan 
megvallja az érzelmeit? 
(…) 
– Ööö, mondjuk az, hogy… néma?”

A könyv főszereplője Marianne, aki nemrég vesztettel el édesanyját, az apja külföldre ment és ikertestvére a városba költözött, míg ő maga vidéken ragadt a nagymamájával. Az adott korszakhoz képest nyitott lány, igen okos, s művelt, azonban érzelmileg túlontúl kötődött a családjához ahhoz, hogy saját életét élje. Mikor kap egy levelet, amiben meghívják Edenbrokeba, ahol ikertestvére Cecily is ott lesz, boldogan indul útnak.

„– Óhajt valamit? – kérdeztem. 
– Igen. 
Philip előrehajolt, és megfogta a kezem. A szívem vad kalapálásba kezdett az érintése nyomán. Az eszem azt súgta, hogy húzzam el a kezem, de sehogy sem tudtam rávenni magam. 
– És mi lenne az? – cincogtam suttogásnak is beillő hangon. 
– Egy mosoly. Egész nap nélkülöznöm kellett.”

Azt hittem először egy unalmas kis történetnek nézek elébe, azonban be kell vallanom kellemesen csalódtam. Már az elején találkozunk útonállókkal, lőtt sebbel, titokzatos úriemberekkel, akik mindent megtesznek egy ismeretlen hölgyért. A titokzatos úrról aztán kiderül, hogy nem más, mint Edenbrooke úra, s nem mellesleg Marianne ikertestvérének a szerelme. Vagyis nem szerelme, úgy gondolom túl erős szó arra, ahogy Cecily vélekedik a jó öreg Philipről, inkább a préda lenne az igazi!

„– Hová tűntél? Már megint az erdőben csatangoltál, mint valami parasztlány? 
… 
– Nem, nagymama, csak páratlan napokon lófrálok az erdőben. Páros napokon fejni tanulok. 
Lehajoltam, és homlokon csókoltam. Egy pillanatra megszorította a karomat. Így mutatta ki a szeretetét. 
– Hm. Szerinted ez mulatságos? – kérdezte. 
– Nem kifejezetten. Még sokat kell gyakorolnom, hogy rendesen meg tudjak fejni egy tehenet. Egyenlőre siralmasan kétbalkezes vagyok.”

Philip egy minden tekintetben vett úriember, aki halálra rémül attól, hogy Cecily Edenbrooke-ba megy, így eldönti, elhagyja a várost és minél messzebbre megy, azonban mikor találkozik Marianne-nel megváltozik a véleménye. Ahogy egyre több időt töltenek együtt, s megismeri a lányt, a szókimondóságát és a fájdalmait kezd beleszeretni, ahogy Marianne is belé. Egészen addig, míg kiderül, a férfinak nincs fivére, s Cecily tényleg belé „szerelmes”.

„Amikor Philipre pillantottam,rajtakaptam,hogy ő is legalább olyan feszülten tanulmányoz engem,mint én a festményt. 
-Gyönyörű.-intettem a fejemmel a kép felé. 
Philip szembefordult velem,egyik vállát a falnak vetette. 
-Én is pontosan erre gondoltam.”

Amint kiderül ez az apróság, Marianne és a történet is nyíl egyenes irányba kezd zuhanórepülést. Szegény lány, annyira szereti a nővérét, hogy lemond Philipről –ahh, csak én látom, hogy Cecily egy önző dög és bárkivel képes enyelegni, de tényleg? -, s Philip is nagy hülyeségeket beszél, amit sajnos a lány félreért – nem, mintha nem lehetne nem félreérteni, ez a Philip olyan ügyefogyott. Na mindegy…

„Nos, akkor, mi lesz a megszólítás? 
– Az illető neve? – találgattam. 
– Merőben fantáziátlan.”

Aztán benézünk egy-két bálba, betekintést kapunk egy leányrablásba, szerelmeslevelek írásába, s máris létrejött egy nagyszerű, szerethető romantikus történelmi regény, amit csak ajánlani tudok mindenkinek! Sajnos többet nem mesélhetek el a könyvről, mert félek, hogy elsütök pár poént, vagy spoilerezek a történetről. Azonban azt elmondhatom, hogy egy nagyon jó könyv, egy visszafogott Julia Quinnre emlékeztetett.

„– Lesz szíves elárulni a nevét? 
A férfi habozott, majd udvariasan így szólt: 

– Inkább nem.”

Kedvenc részeim azok, amikben Philip és Marianne együtt vannak, leginkább a szerelmes levél írásának tanítása, a mezei kiruccanások, és a lányrablás, illetve a híres levél, amit szövevényes módon Philip megkapott. Ezeket semmiképpen ne hagyjátok ki!

Értékelésem:
Történet: 5/4
Borító: Szép.
Ajánlom: A történelmi romantikusok szeretőinek.
Figyelmeztetés: Cecily egy kis hisztis, kis férfiimádó, kis….

Mikulásos kívánságlistásos bejegyzéses

Hello mindenki, a mai napon hoztam egy kis összefoglalást a novemberben várható könyvekről, amiket mindenképpen meg kell említeni, hisz nagyszerűek, csodálatosak, vagy épp csak iszonyatosan várom őket:

Minden egyes J. R. Ward rajongó fellélegezett, mikor az Art Nouveau kiadó bejelentette, hogy folytatni fogja a Fekete Tőr Testvériséget, sőt a sorozat 13. részén túl, még az írónő legújabb sorozatának első részét A bourbon királyait is elhozza kis országunkba.

J. R. Ward – A bourbon királyai
 A Bradford-dinasztia generációk óta uralkodik a bourbon fővárosában. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra, és életük a kasztrendszer szigorúan lefektetett szabályai szerint zajlik gőgösen terpeszkedő udvarházukban, Easterlyben. Az emeleten él a család, tetteiket a látszat alapján hatalmas vagyonuk és kitűnő ízlésük vezérli. A földszinten pedig a személyzet fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy fenntartsa a kifogástalan Bradford-illúziót. Ez a két szint sosem keveredhet… 
Ám Lizzie King, Easterly főkertésze, megszegi ezt a szabályt, és ezzel kis híján tönkreteszi az életét. Kezdettől tudja, hogy nem lehet jó vége, mégis beleszeret Tulane-be, a bourbondinasztia fekete bárányába. Fájdalmas szakításuk is csak azt bizonyítja a számára, hogy nem véletlenül tiltakozott az érzései ellen. 
Amikor két év távollét után Tulane hazatér, magával hozza a múlt árnyait, és senki sem vonhatja ki magát a következmények alól: sem Tulane gyönyörű és kegyetlen felesége; sem legidősebb bátyja, akinek a keserűsége és embergyűlölete szinte határtalan; sem a Bradford család feje, akinek az erkölcs semmit sem jelent, és múltjában szörnyű titkok rejtőznek. Ahogy az üzleti és érzelmi feszültségek egyre fokozódnak a családon belül, Easterly lakóinak élete visszafordíthatatlanul megváltozik. Az eseményeket csak a legravaszabbak élhetik túl.

Megjelenés: november 24.

J. R. Ward – Az árnyékok

 Trez „Latimer” valójában nem létezik. Árnyékként él és dolgozik az emberi világban ezzel a kitalált személyazonossággal. Kisgyermekként a szülei eladták a S'Hisbe faj királynőjének, Trez viszont elszökött, és bártulajdonosként évek óta a New York állambeli Caldwellben él. A szexrabszolgaság elől menekült el, amire a királynő kényszeríteni akarta. Soha senkire sem tudott igazán támaszkodni… csak ikertestvérére, iAmre. 
iAmet mindig is egyetlen cél vezérelte, megóvni testvérét az önpusztítástól. Már úgy érzi, hogy kudarcot vallott, amikor Trez életében megjelenik a kiválasztott Selena. Ekkor azonban már túl késő. Elérkezett az idő, hogy Trez teljesítse a kötelességét, és nőül vegye a királynő lányát. Nincs menekvés, nem tehet semmit, hogy elkerülje. 
Csapdába esve a szíve vágya és a kéretlen sors között Treznek el kell döntenie, hogy bajba sodorja-e saját magát és másokat… vagy örökre hátat fordít a nőnek, akit szeret. Ekkor azonban váratlan tragédia történik, amely mindent megváltoztat. Az érzelmileg mélypontra került Treznek muszáj újra életcélt találnia, különben örökre elveszíti önmagát és a lelkét. iAm pedig, a testvéri szeretet nevében, arra készül, hogy meghozza a legnagyobb áldozatot…

Megjelenés: november 27.

Egy év elteltével végre hallhattunk a Cor Leonis kiadó felől, amiről már sokan lemondtak. A kiadó az utóbbi hónapokban teljesen eltűnt, levelekre alig válaszolt, s az egymást követő kiadói bezárások után (EgmontDark, Ulpius) attól féltünk ők is eltűnnek, s velük együtt személyesen attól rettegtem, hogy nem lesz több Karen Marie Moning. Azonban visszatértek, s hamarosan ki is adják a méltán híres és szeretett Tündérkrónikák előzménysorozatának első darabját, ami a Felföld ködén túl címet viseli. Jelenleg még pontos időt nem tudunk, mikor kerülhet kezeink közé, de már nagyon-nagyon várjuk:

Karen Marie Moning – A Felföld ködén túl
Egy csábító skót földesúr…

Az egész királyság csak úgy ismeri, Hawk, a Héja, a csatamezők és a női szalonok legendás ragadozója. Érintésének egyetlen nő sem tud ellenállni, de senki sem férkőzhet a szívébe, míg egy bosszúszomjas tündér át nem ráncigálja Adrienne de Simone-t a modern Seattle-ből a középkori Skóciába. A túlságosan is merész, túlságosan is egyenes lány még egy idegen évszázad foglyaként is leküzdhetetlen kihívást jelent a XVI. századi csábítónak. Bár házasságra kényszerülnek, Adrienne megfogadja, hogy távol tartja magától Hawkot…

Egy nő, aki az idő foglya…

A hírhedt uraságot csak tökéletes „nem” fogadja a lány tökéletes ajkán, de Hawk megesküszik, hogy felesége vágyakozva fogja suttogni a nevét, és könyörög a szenvedélyért, amit lángra lobbant benne. Nem állhat közéjük sem idő, sem távolság, el fogja nyerni a szerelmét! Bár Adrienne nem biztos abban, hogy helyes engednie a szívében ébredező érzelmeknek, kétségeinél erősebbnek tűnik Hawk elszántsága, hogy maga mellett tartsa a lányt…

Megjelenés: -

A számomra eddig teljesen ismeretlen Twister Media oldalán találtam rá erre a gyöngyszemre, meglátjuk:

Sara Raasch – Hó mint hamu
Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Megjelenés: november 16.

Maxim kiadó for ever. Úgy érzem a kiadó egyre jobban magára talál, s egyben egyre több könyvet adnak ki, ami végre engem is érdekel:

Amy Tintera – Reboot (Lázadók hajnala)

Ebben a gyorsléptékű, disztópikus, izgalmas regényben, amely biztosan felkelti Az Éhezők Viadala, A Legenda és A Beavatott rajongóinak figyelmét, egy 17 éves lány újjáélesztettként tér vissza a halálból. Kiképzik elit katonának, és arra kényszerítik, hogy harcoljon… mindaddig, amíg olyan parancsot nem kap, aminek nem engedelmeskedhet. 
Amikor Wren Conolly 5 évvel ezelőtt meghalt, mindössze 178 perc után tudták újjáéleszteni. Most ő az egyik leghalálosabb újjáélesztett mind közül… nem úgy, mint újonca, Callum 22, aki úgyszólván még mindig ember. Ahogyan Wren próbálja megtanítani Callumnak hogy hogyan legyen jó katona, a fiú reményteli mosolya átjut a védekezésén. Sajnálatosan Callum nagy szíve túl nagy felelősséget jelent, és Wren azt a parancsot kapja, hogy végezzen vele. Hogy Wren megmentse a fiút, mindent kockára kell tennie.

Megjelenés: november 30.

Madeleine Roux – Asylum

A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több mint egy nyári tanfolyam valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt. Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.

Megjelenés: november 13.

És végezetül, egy kis romantika a General Presstől…

Madeline Hunter – A csendestárs

Ki hallott már olyat, hogy nő vezessen egy tekintélyes londoni aukciósházat? Pedig Emma Fairbourne-nak éppen ez a szándéka, miután egy tragikus balesetben elveszíti az apját. Természetesen nem bolond, hogy nyíltan így tegyen, és ezzel elijessze a gazdag gyűjtőket. Így hát a barátnőjével együtt kieszel egy tervet: felbérel egy jóképű és elbűvölő fiatalembert, hogy a nyilvánosság előtt képviselje az aukciósházat. 
Az elképzelését siker is koronázná, ha nem avatkozna közbe Darius, Southwaite arrogáns grófja, az aukciósház résztulajdonosa, a csendestárs. A grófnak egyáltalán nem áll szándékában tovább működtetni a vállalkozást, és nyilvánvalóan azt sem engedheti, hogy a bájos Miss Fairbourne irányítsa azt. Nincs más lehetőség, az üzletet el kell adni. 
Ám a makacs Emma egyetlen nőhöz sem hasonlít, akivel a gróf eddig találkozott, és nem hajlandó elfogadni a döntését. Darius ezért új fronton indít támadást. Hiszen más módon is elérheti, hogy a hölgy megadja magát, és az sokkal kellemesebb lenne mindkettejük számára…

Megjelenés: november 16.

Jó olvasást :D

Robin LaFevers - Halandó szív

OKOS, ERŐS ÉS MINDENRE ELSZÁNT 
Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva. Annith ezt elmondhatatlan árulásnak tekinti, hisz egész életében arra készült, hogy orgyilkos lehessen. Ezért saját kezébe veszi sorsát. Ebben segítik a hellequinek, a megváltásra vágyó elátkozott lelkek, valamint a nőket és ártatlanokat védelmező Arduinna istennő papnői is. Annith megszökik a kolostorból, a breton udvarba megy, ahol Anne hercegnő és hívei éppen a francia invázió elleni stratégiáról tanácskoznak. 
A kolostor meggondolhatta magát, de ez nem jelenti azt, hogy ő belenyugszik. 
A sorozat lezárásában LaFevers mesterien illeszti helyükre a kirakós darabjait. Lenyűgöző könyv, melyben az ész és a szív harcolnak egymással. Ez a tökéletes befejezés.

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, történelmi
Oldalszám: 456
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai (3.)
Eredeti cím: Mortal Heart
Hogyan jutott el hozzám? Az első rész azonnal megfogott, ahogy a második és természetesen a harmadik is :D

Istenem, Atya Úr Istenem, hogy én mennyire szerettem ezt a könyvet, arra nincsenek szavak! Azt hittem az első részt semmi sem tudja űberelni, aztán jött a második, akkor azt hittem annál nem lesz jobb, de végül megjelent a Maxim kiadó gondozásában A halál szépséges szolgálólányainak utolsó része, és most már biztos vagyok benne, hogy a harmadik a legeslegjobb rész az összes közül!

„– Üdvözlégy, halál! – suttogja, szemét behunyva. 
– Kérése meghallgattatik – felelem súgva.”

Sajnos elég kevés dolog van, amit elárulhatok a könyvről spoiler mentesen, mert iszonyatosan sok mindenre kiderül, olyan dolgokra, kapcsolatokra derül fény, amikre sosem gondoltunk volna az első részben.

Újra találkozunk a régi szereplőkkel, itt lesz Ismae és Duval, akik végre eldöntötték, hogy összeházasodnak, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert nagyszerű párt alkotnak. Az előző rész főszereplői, Sybella és Rémlovag is visszatér, utóbbi még mindig imádnivaló személyiség. Illetve kaptunk újakat is…

Annithról igazából csak említést tettek az előző részekben, illetve visszaemlékezésekben találkoztunk vele, szóval igen titokzatos főszereplő lett. Be kell vallanom, már az első oldalakon megvett magának. Ő pontosan az a nő, akit főszereplőként szeretek, erős, makacs, sosem adja fel és mindent megtesz azért, hogy elérje azt, amit akar.

„– Nem értelek. Néha nem is tudom, hogy távol akarsz tartani magadtól, vagy azt akarod, hogy a tiéd legyek. 
– Mindkettőt akarom – súgja, és közelebbről érzem a testéből áradó meleget.”

A főszereplő pasink Balthazar, először azt hittem egyáltalán nem is lesz férfi ebben a könyvben, de mégiscsak kaptunk egy nagyszerű főszereplőt! Annith-tal ellentétben, Balthazar nem már szerepelt a könyvekben, de nem árulom el, hol, hogy és mikor. Ez legyen meglepetés, de annyit elmondhatok, hogy bár keveset szerepel a könyvben, az egyik legnagyobb fordulat, vagy mondhatjuk csavarnak hozzá tartozik.

A könyv végére a francia-bretagne háborúnak is vége lett, hogy miképpen… elég misztikus, de szerintem pontosan a történethez illő vége lett. Rosszabbul érezném magam, ha csak sima erőfölénnyel, vagy hősies csatával nyertek volna.

Muszáj kiemelnem a könyvben lévő miszitikát, amit el nem tudom mondani, mennyire is szerettem. Imádom, hogy végre valami kitalált, erős vallást tudott létrehozni valaki, amiben nem találok hibákat, amiben jól érzem magam. Úgy gondolom, ez egy nehéz dolog, a fantasy íróknak. Legalábbis, akik próbálkoznak még a vallási kérdésekkel.

„Az igaz történet – ahogy azt itt a kolostorban tudjuk – az, hogy a Halál egy réten talált rá Amournára és ikernővérére, Arduinnára, és rögtön elbűvölte Amourna szépsége, kedvessége. Arduinna bizalmatlan volt; nem tetszett neki, ahogy a Halál a húgára néz, ezért előkapta íját, és egy éles hegyű nyílvesszőt lőtt ki rá, amely egyenesen Mortain szívébe fúródott. Ő egyszerűen kihúzta mellkasából a nyílvesszőt, meghajolt, és köszönetet mondott az emlékeztetőért, hogy a szerelemnek mindig ára van.”

A könyv természetesen happy end, több szempontból is, igazából spoiler mentesen, azt hiszem ennyit mondhattam el róla. Egy igazán összefüggő könyvet adott ki, befejezésképpen Robin LaFevers, ami tökéletesen lezárja ezt a trilógiát. Úgy érzem minden szálat elvarrt, nem hagyott ki egyetlen fordulatot sem, amit megtehetett. Nagyszerűen épített fel egy világot, végig tudta honnan hová akar eljutni, s végül egy tökéletes trilógiát adott ki a kezei közül.

„Istenek és halandók is sok elemből állnak; vannak közöttük megtörtek és sebzettek is, de önállóan egyik sem fejez ki minket.”

Ha szereted a történelmet, az akciót és a csöppnyi romantikát, akkor A halál szépséges szolgálólányai neked valók!

A halál szépséges szolgálólányai sorozat kötetei:
1. Gyilkos kegyelem
2. Sötét diadal
3. Halandó szív

Értékelésem:
Történet: 5/5 egyszerűen letehetetlen a sorozat!
Borító: Öhm.. egy kicsit kiráz a hideg ettől a tündenőtől xD
Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a történelmet, a vallásokat és igen, az erős női karaktereke!
Figyelmeztetés: nem tudod letenni!

Carina Bartsch - Türkizzöld tél

A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Besorolás: romantikus, new adult
Oldalszám: 424
Sorozat: Cseresznyepiros nyár (2.)
Eredeti cím: Türkisgrüner Winter
Hogyan jutott el hozzám? Beleszerettem az első részbe, nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom a folytatást.

A könyv az első rész végéről veszi fel a fonalat. Emely csúnyán lejáratja magát az emailben, amit Lucanak ír, nem mintha az ember lánya nem jött volna rá, hogy ki is az a Luca…
Szóval az email óta Elyas elég furcsa, legalábbis nem teljesen normális, hogy nem bombázza a lányt a szerelmével, s háziállatokat meghazudtoló kitartásával.

„Az idő minden sebet begyógyít, gondoltam megvetően. 
Talán tényleg így is van, legalábbis addig, amíg nem jön a következő seggfej, aki mindent újra feltép.”

Ezen felindulva Emely a bulin hatalmas hülyét csinál magából és végre beindult a már megszokott Bartsch stílus, amit az első részben már úgy megszerettünk. Azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy nagyon sokan lehurrogták a második kötetet, hogy már nem olyan vicces, néha lelki kínszenvedés vagy épp butus a történet. Igaz-e? De még mennyire!

„– Nem kell neki sok idő a fürdőszobában, okos, csodaszép, ugyanannyira szereti az autómat, mint én… Ha most még azt is elmeséled nekem, hogy évente csak egyszer vannak nehéz napjaid, azonnal házassági ajánlatot teszek neked.”

De kérdezem én az ezen vélemények íróitól? Szerintetek az első könyv, az alap sztori, Elyas és Emely szerelmi múltja nem volt butuska? De még mennyire, hogy az volt! Csak épp az első könyvben az a rengeteg poén és szarkasztikus részlet elfedte azt, hogy végülis egy gyermeteg történetet olvasunk.

„Amikor a férfiak szerelmesek lesznek,a föld leggyámoltalanabb teremtményei lesznek.”

A második könyvben is vannak poénok, egy szóval sem mondom, hogy nincsenek, de sajnos aki beleszeretett az első könyv könnyedségébe, az sajnos meg fog csalatkozni a másodikba, ahol keményen boncolja a szerelem és a szerelmi fájdalom témát. Rengeteg hülye helyzet van benne, ami szerintem iszonyatosan béna. Pl.: az a meg nem kapott levél Karácsony előtt. Vagy az email, ami a spamek közé kerül…

„Kiugrottam az ágyból, feltéptem az ajtót, és azt kiáltottam: 
– Vibrátort…! (…) 
– Vibrátort? – kérdezte Elyas. 
Éreztem, ahogyan a forróság vulkánszerűen elönti az arcomat. – Én… én… én… én azt hittem, Eva az. 
Ekkor felvonta a szemöldökét. – Azt hitted, Eva az, és vibrátorral akartad üdvözölni?”

Azonban meg kell mondanom, hogy csak később jöttem rá, hogy Bartsch nem gyerekes, béna vagy épp bugyuta problémát vezet fel ezekben a részletekben. Nem. Itt kőkemény társadalmi kritikát olvashatunk a mai fiatalokról! Mert lássuk be, rohadtul könnyű egy szar helyzet miatt levelet írni, vagy épp email összedobni, mint férfiasan, megállni szemben azzal, akivel marha nagy taplók voltunk, és akiket megbántottunk! S sajnos a mai világ már olyan szinten az elektronika bezárt világában rekedt, hogy az már szégyen. S talán, legalábbis én úgy érzem, Bartsch ezzel az ironikus képpel akarja megmutatni, hogy mennyivel egyszerűbb lenen a másik szemébe mondani az igazat.

„– Helyesen értem mindezt, és adsz nekem még egy esélyt, Emely? 
Fújtattam és bólintottam. 
– Tényleg? – A vonásai tele voltak hitetlenkedéssel, miközben a keze egyfolytában az arcomat simogatta. 
– Igen – mondtam. – Férfi vagy. Nem tehetsz róla, hogy már hülyén jöttél a világra.”

Mert lássuk be, a könyv felét kidobhatnánk a kukába, ha Elyas Emely szemébe meri mondani, hogy miért is csapta be ilyen embertelenül durván. Bár Emely meg tök sötét, hogy nem jött rá, hogy mi is áll emögött az egész email meg Luca dolog mögött.

„– Alig bír megállni a lábán, de még mindig nagy a szája. – mondta Andy. 
Elyas felsóhajtott. – Nekem mondod. És mert, hogy a szexből ma már úgy néz ki, semmi nem lesz, most hazaviszem a kisasszonyt. – Búcsúzóul megveregette Andy hátát. 
– Pffff! – mondtam. – Igazán szemtelen vagy, Elyas!”

A Szereplők közül itt most talán Elyas volt az erősebb egyéniség, hisz végre megismerhettük, hogy ki is ő valójában. Egy komplex, szerethető, erős karaktert kaptunk, aki kiáll a szerettei mellett, szerelemmel szeret, de képes lemondani is, mikor már tényleg későnek érzi. Emellett, talán a legfelnőttesebb karakter is lett a fiatalok közül, gondolok itt a hivatással szembeni kérdésekre, vagy amit tett a barátnőjéért.
Emely sajnos a rengeteg önsanyargatással, meg a béna régi emlékek, illetve  a Karácsonyi debütálásával nagyon lehúzta magát a WC-n. S bár meg tudom érteni, hogy szarul esett neki a Luca-dolog, de azért ha szeretünk valakit, meghallgatjuk, hogy mit hoz fel a védelmében. Kivéve ha megcsalt, akkor le kell lőni!

„– Szart kavartál – mondtam. – Sok szart. Ehhez nem fér kétség. De bocsánatot kértél, és elhiszem neked, hogy komolyan gondolod. A magyarázatod sok mindent napvilágra hozott, és sok mindent értek már. – Miután kis szünetet tartottam, tovább beszéltem. – Ennek ellenére lehetséges, hogy ezek után gyakrabban érzem majd szükségét, hogy megüsselek. Kedves volna, ha ilyenkor nyugodtan tűrnéd.”

Mellékszereplők közül Sebastiant tudom kiemelni, aki azért a könnyed viccességet hozta, illetve Emely édesapját, aki hozta a tökéletes, csöndes, de ha kell, beleszól a vitába édesapát, akinek a lánya bármit képes elmondani. Illetve Elyas édesanyját, Alenat, akit inkább érezte Emely anyjának, mint a sajátját. Ő egy gyermekeit féltő, rájuk TÉNYLEG figyelő anya, aki nagyszerű példa a felnőtt gyerekes édesanya képére.

„– Na és? – mondta Elyas. – Az az állat kétszer akkora volt, mint én. 
– Éppen a térdedig ért. – vágott vissza Alena. 
– Tudod, Elyas, hogy nevezik ezt? – kérdezte Sebastian, akinek egyértelműen az arcára volt írva, milyen jól szórakozik. – Gyerekkori trauma. Az ilyesmit fel kell dolgozni. Ha szeretnéd, tudok neked segíteni. Mégsem akarjuk, hogy a következő kutyánál a nadrágodba csinálj. 
Alena prüszkölt a nevetéstől. és Sebastian karjába kapaszkodott. 
Elyas viszont a szemét forgatta. – Őrülten vicces.”

Azt hiszem a könyvből ki kell emelnem a Karácsonyos epizódot, ahol végre többet kaphattunk a családokból, a kiscicás részek hatalmasak voltak, csak az egész sokkal jobb lett volna, ha éppen Emely és Elyas nincsenek fasírtban. Szerintem legendás lesz még a halloween-i buli is, ahol Emely eléggé durván megmutatja, hogy milyen egy nagyon-nagyon vicces részeg. De igazából be kell vallanom, az első részt nemhogy űberelni, de még utolérni sem tudta a befejezés.

„Vihogtam. – Bokor úr felfogott… 
Elyas felsóhajtott, és közelebb hajolt hozzám. – Megütötted magad? 
– Nem tudom.”

Illetve most így a véleményem végén szeretnék egyetlen sort kiemelni, mert ha egyetlen dolog meg is ragad bennetek ebből a könyvből, akkor szeretném ha ez maradni, és egy életre a felvésnétek az agyatokba:

„A jó ellentéte nem a rossz, hanem a jót akartam.”

Összefoglalva, akik elolvasták az elsőt és szerették, azok mindenképpen lássanak neki. Akiket csak a hangulata fogta meg a Cseresznyepiros nyárnak, azok kössék fel a gatyájukat, mert itt rengeteg fájdalom, önsajnálat és szerelmi bánat lesz. Persze mindamellett, hogy azért visszatér a Bartsch-humor is :D

„A kezével megfogta az ajtót, hogy becsukja, de aztán hirtelen megtorpant, és aggodalmasan vizsgált a tekintetével. − Emely, nem hányod össze a Mustangomat, ugye? 
Nevettem. − Ne aggódj, inkább visszanyelem. 
Az arca szemmel láthatóan felragyogott. − Istenem, szeretem ezt a nőt − dünnyögte magában, aztán becsukta az ajtót.”

Értékelésem:

Történet: 5/4

Borító: Hát a magyart szeretem, mert lássuk már be, a németen lévő srác sok minden, de nem a legszexibb.

Ajánlom: Aki olvasta a Cseresznyerpiros nyarat, aki utálja a szerelmi háromszögeket és aki szereti a civódást a főszereplők között.

Figyelmeztetés: a másodikba már sajnáltatás is van…

Tudj meg róla többet:

Moly.hu-n

A kiadó honalpján

Az írónő honlapja

Nalini Singh - Archangel's Shadows

In the wake of a brutal war, the archangel Raphael and his hunter consort, Elena, are dealing with the treacherously shifting tides of archangelic politics and the people of a battered but not broken city. The last thing their city needs is more death, especially a death that bears the eerie signature of an insane enemy archangel who cannot— should not—be walking the streets.

This hunt must be undertaken with stealth and without alerting their people. It must be handled by those who can become shadows themselves…

Ash is a gifted tracker and a woman cursed with the ability to sense the secrets of anyone she touches. But there’s one man she knows all too well without a single instant of skin contact: Janvier, the dangerously sexy Cajun vampire who has fascinated and infuriated her for years. Now, as they track down a merciless killer, their cat-and-mouse game of flirtation and provocation has turned into a profound one of the heart. And this time, it is Ash’s secret, dark and terrible, that threatens to destroy them both.

Kiadó: Jove/Berkley
Kiadás éve: 2014
Besorolás: fantasy, paranormál
Oldalszám: 384
Sorozat: Guild Hunter (7.)
Eredeti cím: Archangel’s Shadows
Hogyan jutott el hozzám? Hülye kérdés, Nalini fan vok :D

Nalini Singh a világ legeslegjobb fantasy íróinak egyike, aki valami iszonyatos sötétség folytán nincs fenn a hazai piacon. Eddigi könyveit az Egmont Dark jelentette meg, de a kiadó kivonulása után Miss Singh magyar jogai parlagon hevernek. Az előző részben, az Achangel’s Legion-ban egy hatalmas háborúba csöppentünk az angyalok között, aminek utóhatásai, illetve az azt követi „csendes” háború tarol végig New Yorkon.

„No thanks between us, Ashwini. No balance sheet.” 
The things he said. The things he meant. 
Releasing her grip on the cotton of his tee, she slid her hand into his hair, tugged down his head, and kissed him soft and sweet and with every ounce of the heartbreaking emotion inside her. It lasted for a fleeting fragment of time and it changed the world.”

A sorozat hetedik könyvét a titokzatos Ashwini és a mindenki által csak rohadt cajunként ismert,  Janvier kapta, akik egy igen erős novellával nyitottak a hazai piacon. Ezek után méltán hihetnénk, hogy a könyvük oltári jó volt. Hát… menjünk végig rajta.

Ash megsebesül a csatában, s reméltem, hogy a lábadozása alatt folytatódik a könyv, Nalini azonban a felgyógyulás után veszi fel a cselekményszálat. Ash kap egy újabb megbízást a Céhtől, amiben egy szárazra szívott kutya a fő bizonyíték, amit pedig egy csipp-csupp ügynek vélnek lassan kibontakozik egy droggos-erőszakolós-gyilkolásos krimivé, aminél minden lapon csak döbbenten figyelünk és próbálunk rájönni ki és miért is teszi, amit tesz.

“Why did you pull us aside, sweet Bluebell? Can you not see that I’m acting as my Ashblade’s chauffeur?” 
Illium thrust a hand through his hair, pushing back the overlong strands that had fallen across his face. “Give me one of your blades,” he demanded. “I need to cut this before it blinds me.” 
“You do it here and there’ll be a stampede to get the discards,” Janvier pointed out. “Not to mention the distress such barbarity will cause in the tender hearts of all those who worship your fine form.” 
Illium muttered something uncomplimentary about Cajuns who should be dropped off buildings that did nothing to dim Janvier’s amusement.”

Aki belekezd, annak először is kell egy kis gyomor, hisz Nalini itt sem fogja vissza magát, illetve szembe kell találkoznunk azzal a pici gonddal, hogy bár Ash és Jan könyve, a többiek is rengeteget szerepelnek benne. Ez nem baj, hisz imádom a régi szereplőket, csak éppen több Ash&Jan-t szerettem volna. Valamint sokkal több piszkálódást, amit úgy érzek nem annyira kaptam meg. A könyv inkább az egymásra találásukat írja le, hogy hogyan bíznak egymásba, hogy nyitják meg egymás irányába a lelküket.

“Why did you pull us aside, sweet Bluebell? Can you not see that I’m acting as my Ashblade’s chauffeur?” 
Illium thrust a hand through his hair, pushing back the overlong strands that had fallen across his face. “Give me one of your blades,” he demanded. “I need to cut this before it blinds me.” 
“You do it here and there’ll be a stampede to get the discards,”

Mellékszereplők terén szinte mindenki visszatér, akit szeretünk. Elena&Raphael cukik mint mindig, és egyenesen imádom őket. Caliane nagyon jól hozza a menyét utáló anyóst, én csípem, főleg mikor lehull róla az álarca. Akit jobban megismertünk a történetben az Naasir, ami nem is furcsa, hisz a nyolcadik könyvet ő kapta meg a Hetek közül. Rajta kívül találkozunk Honorral, Iliummal, a Céh embereivel, Dimitrivel. Mindjüket nagyon jó volt újra „látni”, és nem tudom eléggé kiemelni az Elena által rendezett vacsorát, és Naasir ajándékát. Az egyetlen, amit kiemelnék, az talán Naasir bipoláris énje lenne. Az Archangel”s Legionban egy beteg vadállatnak tűnik, ebben a könyvben pedig igen sokszor olyan mint egy kisgyerek. Furcsa személyiség.

„Naasir stretched lazily before settling back into his previous position. “I’m old enough now, and I want someone to play with like you play with Janvier and Raphael does with Elena. Even Dmitri plays with Honor.” This seemed to fascinate him. “The rules are secret in each game. I want to have secret rules with a woman who . . .” A long pause. “A woman who knows me, understands what I am, and who wants to have secret rules with me.” 
It was a very Naasir definition of love and it was wonderful. “I think your mate will be a lucky woman.” 
Naasir’s gaze was oddly solemn when he lifted his lashes. “I’m different, Ash. Deep inside. I’ll never be like other men.”

Akiket még kiemelné az a Légió! Áhh, egyszerűen imádom őket! Annyira érdekelne a sztorijuk, hogy kik voltak, hogyan éltek, és hogy „érzőbbé” válnak-e Elena kiképzése alatt. Ahh… mondtam már, hogy imádom őket?

Rajtuk kívül szégyen lenne kihagyni Ash két ikertestvérét, akik kapcsolata egyszerűen tökéletesen van megírva. Nincs ikertestvérem, de hiszek benne, hogy közöttük különleges kapcsolat van, és ami lezajlott Arvi és Tanú között, az csodálatos volt! Hatalmas piros pont Nalininek! De rohadt szemét is, mert megríkatott! Utálok sírni!

“Don’t worry, Ellie.” Illium bumped a fist gently off Aodhan’s jaw, his skin warm gold against the sunshine-touched alabaster of Aodhan’s. “I sicced Keir on him two days ago when he refused to listen to reason. You haven’t seen a set-down until you’ve seen Keir delivering it.” A wince. “Poor Sparkle.” 
Aodhan did something she didn’t quite catch, and suddenly, Illium was on the ground, flat on his back in the snow. The shocked look on his face was almost as good as Aodhan’s studiously blank one. “Shall we go inside, Elena?” 
“How about helping me up first?” Illium scowled and held up a hand. “Now my back’s all wet.” 
Aodhan hauled him up with his good arm. “Poor Bluebell.”

A vége természetesen happy end, legalábbis ami Ash&Jan kapcsolatát érinti, de még mindig rengeteg megválaszolatlan kérdés van, illetve elvarratlan szál is, amire választ keresünk. S Nalini nagyon jól ért hozzá, hogy tálalja számunkra ezeket a feladványokat. El se tudom mondani mennyire szerettem ezt a könyvet, ha nem is teljesen a főszereplők miatt. Nalini azonban megint rengeteg helyről vett ihlete, igen sok szálat sző egyszerre, s nem feledkezik meg egyikről sem! Egyszerűen vétek lenne bárkinek is kihagynia!

Értékelésem:

Történet: 5/5 – imádlak Nalini!

Borító: Istenem… adjon már szépérzék tanácsot valaki az Amerikaiaknak

Ajánlom: Mindenkinek, előrevéve a fantasy imádókat, és angyal fanokat

Figyelmeztetés: a sorozatot CSAKIS sorrendben szabad elolvasni!

Az írónő honlapja

Molyon

A folytatásról….

A sorozat nyolcadik része a tegnapi napon látott napvilágot, Archangel’s Enigma címmel, s Naasir, valamint a gyönyörű Androméda kapott benne főszerepet. A fülszöveg:

Naasir is the most feral of the powerful group of vampires and angels known as the Seven, his loyalty pledged to the Archangel Raphael. When rumors surface of a plot to murder the former Archangel of Persia, now lost in the Sleep of the Ancients, Naasir is dispatched to find him. For only he possesses the tracking skills required—those more common to predatory animals than to man.

Enlisted to accompany Naasir, Andromeda, a young angelic scholar with dangerous secrets, is fascinated by his nature—at once playful and brilliant, sensual and brutal. As they race to find the Sleeping archangel before it’s too late, Naasir will force her to question all she knows…and tempt her to walk into the magnificent, feral darkness of his world. But first they must survive an enemy vicious enough to shatter the greatest taboo of the angelic race and plunge the world into a screaming nightmare…